🪷

Folyamatosan csak Hyunjin szemeit pásztáztam, melyek úgy csillogtak, mint a legdrágább gyémántok; az íriszeibe szerettem bele legelsőként annak idején. Hirtelen marcangoló bűntudatom támadt, hiszen a kapcsolatunk alatt én is hibáztam, s nem is kicsit, de azt tudnia kell, hogy senki sem fontosabb nekem mint ő, és a baba. Most viszont itt a soha nem visszatérő alkalom, igen Hyunjin, akarom azt a csókot!

- Igen... - motyogtam, lágyan behunyva a pislogóimat. Tappancsaimat az alfa vállairól ezúttal átvezettem a nyaka köré, Hyunjin pedig végre valahára teljesen odahajolt az arcomhoz, s ajkait kissé elnyitva forrón belecsókolt a puháimba.

Abban a pillanatban akár bombát is robbanthattak volna közvetlenül a fülem mellett, valószínűleg azt sem hallottam volna meg. A szívem olyan hevesen dübörgött mint még soha, s félő volt, hogy bármelyik pillanatban kiugorhat a bordáim közül, átszakítva a mellkasomat. Az agyam teljesen kiürült, kiszelektálva minden felesleges gondolatot, és csak Hyunjint érzékeltem az egész külvilágból.

Hyunjin egyszerre csókolt lágyan, de mégis akaratosan; többször is szenvedéllyel megtelítve szívott rá hol az alsó, hol pedig a felső ajkaimra, miközben az egyik óvatlan pillanatban még a forrón izzó, recés nyelvét is átvezette a számba. Ízlelőszerveink erotikus tangót jártak egymással, ahol a szájüregünk számított a nagybetűs táncparkettnek, s mindketten a vezető szerepet próbáltuk megkaparintani. Egy ideig próbáltam felvenni az alfával a harcot, azonban végül megadtam magam, s készségesen hagytam, hogy ő vezessen eltévedt báránykához hasonlatosan.

Közben azért a kezeink sem maradtak munka nélkül, én hol Hyunjin selymes, puha hajában turkáltam, hol pedig átkarolva őt a hátát simogattam, a szőke pedig az arcomat és a nyakamat cirógatta selymes ujjbegyeivel, érintései pedig valósággal felemésztették testemet, mintha a lángok martalékává lettem volna egyik percről a másikra. Tudom, hogy csak egy csók, de mégis azt éreztem, hogy kelepcébe estem Hwang Hyunjin szívében, s nem tudok kitörni, talán nem is akarok.

Mintha egy láthatatlan vaslánc ott tartana nála, amely olyan erős, hogy bár próbáltam az alfát a szakításunk óta elfelejteni, azaz kiszabadulni a lánc okozta fogságból, mégsem sikerült.

- Most ne sikíts - figyelmeztetett Hyunjin, elhajolva a nyálas párnácskáimtól, szavait hallva pedig csak kérdőjelekkel a tekintetemben néztem fel rá, hiszen nem értettem mire utal.

Hyunjin ekkor középen, a kulcscsontomra ráhelyezelve azt a lávaként izzó nyelvét valami kiéhezett mániákus módjára végignyalt felfelé a nyakamon, mire az ajkaimat a figyelmeztetés ellenére mégis elhagyta valami halkabb sikolyféleség. A nyakam történetesen az egyik erogén zónám, amivel Hyunjin tökéletesen tisztában van, ugyebár.

- Még mindig imádod ha a nyakadat kényeztetik, ugye? Nem változtál - kuncogta el magát Hyunjin, majd mielőtt még válaszolhattam volna, szenvedélyes csókokkal kezdte beborítani az említett testrészemet, miközben simogatni kezdte a mellkasomat.

Azt a mindenit, hát én meghalok. Komolyan mondom meghalok ez alatt a pasi alatt fekve, teljesen az eszemet vesztem tőle pillanatról pillanatra. Ha ezt tovább folytatja, akkor kilövöm magam az űrbe, és egy űrszemétté válva fogok körözni a Szaturnusz gyűrűi körül, mert Hyunjin egyszerűen kikészít.

- Bolond vagy - nevettem el magam halkan, Hyunjin pedig nyomva egy nyálas csókot a fülem mögé ismét az arcom fölé hajolt egy díjnyertes vigyorral karöltve.

- Hát hogyne, hiszen te bolondítasz meg, 𝘠𝘰𝘯𝘨𝘣𝘰𝘬 - jegyezte meg pajkosan.

𝘠𝘰𝘯𝘨𝘣𝘰𝘬...

A koreai nevem hallatán az alfa szájából a vérnyomásom nyomban az egekbe szökött, s képtelen voltam leplezni az arcomra felszökött bugyuta vigyort. Hyunjin közben hüvelykujjával végig mélyen a szemembe nézve végigsimított az ajkaimon, és pedig egy hirtelen, ámde kissé őrült ötlettől vezérelve picit eltátottam a számat, ezzel jelezve mit akarok. Hyunjin kieresztve pofija börtönéből egy sóhajt szinte azonnal vette a lapot, s óvatosan számba dugta csontos mutatóujját, és megbabonázott íriszekkel figyelte, amint szenvedélyesen szopogatni kezdtem végtagját.

Sosem voltam egy kéjenc valaki, de most Hyunjin mégis kihozta belőlem az elfojtott vágyaimat, és szerettem volna őt lenyűgözni, ráadásul nem kicsit találtam izgatónak, hogy az az ujja jár épp táncot a nyelvemmel, amely legutóbb még a popsimban mozgott.

- Látom ez tetszik - sóhajtott egy jólesőt a férfi. - Mit szólnál még egyhez?

- Mmpppphhh - bólogattam, már amennyire a számban lévő ujja engedte.

Hyunjin csatlakoztatta a középső ujját is, s miközben én továbbra is szorgosan szopogattam a hosszú, vékony ujjait, a fiú ismét belefúrta a fejét a nyakamba, és miután fogaival végigkaristolta a bőrömet, óvatosan megszívta egy neki tetsző ponton. Kívülről úgy nézhettem ki, mint valami kéjenc pornószínész; a számban lévő ujjai miatt csak elfojtott hangon nyöszörögni voltam képes a nyakamat ért őrjítő érzések miatt, s akaratlanul is vonaglani kezdtem Hyunjin alatt. Alapjáraton azt sem szerettem ha valaki kiszívja a nyakamat, most azonban semmi sem érdekelt; csak őt akartam.

- Csókolj meg! - kértem, vagyis inkább parancsoltam Hyunjinnak, mikor pár perc elteltével kiengedtem ujjait a számból.

- Őrjítő vagy! - vigyorgott a férfi, majd olyan hevesen kezdtünk smárolni, mintha legalábbis az életünk múlna rajta, s közben össze-vissza taperoltuk a másikat.

Nem tudtam meddig fogunk elmenni, de attól függetlenül, hogy kívántam az alfát, nem akartam ilyen spontán szexet rittyenteni felkészületlenül. Még óvszer sincs nálunk, s bár ettől terhesebb már úgyse nem lehetek, azt olvastam, hogy a sperma beindíthatja a koraszülést. Jó, még csak most kezdem majd a hatodik hónapot, így nem valószínű, hogy a koraszülés meg is valósulna, de inkább nem kockáztatok.

Teljesen belefeledkezve faltuk egymást Hyunjinnal, így pechünkre egyikünknek sem tűnt fel közben, hogy nyitódik a bejárati ajtó.

Bár így visszagondolva, ha akkor egy kicsit jobban ott vagyunk fejben, akkor elkerülhettünk volna egy csomó kellemetlenséget a továbbiak kapcsán, de az túl egyszerű lett volna. Úgy látszik velem folyamatosan csak a horribilisebbnél horribilisebb szituációk történnek; meglepődnék, hogyha egyszer végre valami jó is történne velem.

- Ti meg mégis mi a francot csináltok?! - hasított bele a levegőbe apám érdes hangja, mire mi Hyunjinnal egyszerre kaptuk a fejünket a hang irányába, ahol az ősöm felbőszített vadkan módjára robogott be a nappaliba, miközben anya a karjánál fogva próbálta őt visszafogni.

Az idillikus pillanatot tehát apám végleg elvágta, s amellett, hogy elképesztően megijedtem, fel nem foghattam, hogy mégis mit keresnek itthon a szüleim, hiszen csak napokkal későbbre vártam őket haza. Ez az én szerencsém. Hyunjint is jócskán lesokkolta a hirtelenjében hazaérkező, tomboló apám, így továbbra is rajtam fekve maradt még szerintem az előbbi csókcsatánkban élve, amit apa valószínűleg nem nagyon díjazott, mert odavetve magát hozzánk durván megragadta a szőkét a vállánál fogva, és szabályosan lerángatta őt rólam.

- Apa, kérlek nyugodj meg, engedd őt el! - sikoltottam fel, ijedten pattanva fel melléjük, s anyához hasonlatosan apám karjára fogtam, mert még képes és dühében derékba töri Hyunjint.

- Mit csináltál a fiammal te kis szemétláda?! Temiattad sírta ki a szemeit az utóbbi időben, most pedig még rá is mászol az ÉN házamban?! - üvöltözött idegbetegen apám, s egy pillanatra komolyan elhittem, hogy menten lekever egyet szerencsétlen Hyunjinnak. Aj, pedig ha apám tudná, hogy a szőkével való pajzánkodásban én is benne voltam, de nyakig, akkor szerintem én is kapnék egy hatalmas nyaklevest.

- Kwan, azonnal engedd el azt a fiút, különben esküszöm kihívom rád a rendőrséget! - fenyegetőzött anya, ha már más nem használt, ezzel ő is előhúzva a "fenyegetés" kártyát, ami hallatán apa valószínűleg megszeppent, mivel fújtatva ugyan, de elengedte Hyunjin karját.

- Nari, ez az ember felcsinálta a fiunkat, most pedig itt falja őt a MI házunkban, és még én leszek a rossz?! - pattogott tovább apám, ezúttal anyához intézve szavait, én pedig szégyenteljesen húztam össze magamat Hyunjin mellett állva, aki felháborodott arccal fonta össze karjait. - Mi lesz, hogyha tíz perccel később jövünk haza?! Megmondom én, élőben láthattuk volna ahogyan a fiunkat...! - apa itt egy pillanatra elhallgatott, keresve a megfelelő szót. - Tologatja. Macerálja. Argg, baszki!

- Nem tettem soha semmi olyat Felixszel amit ő ne akart volna, és ez a jövőben is így marad, Mr. Lee. Tudja, én úriember vagyok - húzta ki magát Hyunjin, majd odalépve hozzám nyomott egy apró puszit az arcomra, mire apám ismét megfeszült, s láttam rajta, hogy utolsó erejével igyekszik tartani magát. - Szerintem most jobb lesz ha én megyek.

- Azt nagyon jól teszed, Hwang! - csattant fel apa. - És ha még egyszer akár egy ujjal is hozzáérsz Felixhez, akkor azt garantáltan megemlegeted! - emelte fel fenyegetően a mutatóujját.

- Oké, értve van - hümmögött kissé gúnyosan Hyunjin, majd rapid módon el is hagyta a házunkat mielőtt még nagyobb veszekedés kerekedett volna mindebből. A fenébe, pedig mindenképpen meg szerettem volna beszélni Hyunjinnal, hogy mégis mi volt ez a csók, meg úgy egyáltalán, most mi van köztünk ezek után? Mi most akkor kavarunk, vagy ez csak egy jelentéktelen kis megingás lett volna? Esetleg többről van szó? Akarna engem, de csak a gyerek nélkül? Vagy akár azzal együtt? Vagy egyikünket sem akar? Túl sok a megválaszolatlan kérdés, és túl sok a bizonytalanság az alfa körül.

Miután Hyunjin angolosan távozott, nem kicsit tartottam a szüleim, főleg apám reakciójától a történtek kapcsán. Anya elég engedékeny és elnéző, szóval ő nem mondana semmit arra, hogy rajtakapott az exemmel enyelegni, viszont apám itt a keményebb dió. Már épp úgy tűnt, hogy valamelyest kezd sínre kerülni alaposan megroncsolódott viszonyunk, erre a sors ismét rossz fényben tűntet fel a saját apám elől. Most biztosan egy kurvának néz, de minimum egy őrültnek, amiért annak az embernek a karjaiba menekülök, aki a legjobban bánt.

- Ti mégis mit kerestek itthon? - kérdeztem rá, e jelentéktelen kérdéssel próbálva megtörni a hirtelen beállt kínos csendet a nappaliban, és valamelyest lazábbra venni a figurát.

- A hotelt lezárták, mert valaki kiesett az ablakból és meghalt, de most nem az a lényeg, hogy miért vagyunk itthon! Miért, ha nem jöttünk volna, akkor napokig bújtattad volna itt a kanodat?! Vagy egyenesen elő pornót rendeztek itt helyben?! - üvöltötte le a fejemet apa. Jellemző, már megint enged a benne utat törő dominanciának és haragnak, ahelyett, hogy meghallgatna és mondjuk megpróbálna megérteni.

- Nem a kanom! Csak... megcsókolt, és jó volt, és én is akartam...! - tiltakoztam.

- Na ez szép! Mikor nősz már fel, édes fiam?! - gesztikulált hitetlenkedve apám. - A mai fiatalság, egy romlott fiatalság. Mi régen randevúztunk, nem pedig lépten nyomon letepertük egymást. Ez a Hwang gyerek egy pernahajder, egy simlis alak, nem akarom, hogy ő legyen az unokám apja, és azt sem akarom, hogy körülötted legyeskedjen! - dühöngött, én pedig lehajtott fejjel hallgattam őt.

- Kwan, ebbe te nem szólhatsz bele. Ha a gyerekek szeretik egymást... - szólt közbe anya, azonban apa igen gyorsan le is állította akarata ellen szegülő feleségét.

- A Hwang gyerek nem szereti őt, csak le akarja fektetni, ismerem az ilyet! - erősködött apa, teljes mértékben meggyőződve igazáról.

- Bízz már a fiunkban egy kicsit Kwan! Megvan a magához való esze! - méltatlankodott anya a pártomat fogva.

- Igen, azért esett teherbe úgy, hogy még azt sem tudja ki az unokám apja, ráadásul most terhesen itt kelleti magát annak az ökör Hwangnak, akit persze aztán szintén nem kell félteni, mert akkora a felelősségtudata, és "megvan a magához való esze" - csattant fel apa, ismételten felhozva, mennyire meggondolatlan is voltam, amikor anno védekezés nélkül lefeküdtem a három alfával.

- Kwan, szerintem rosszul csinálod. Tudod jól milyenek ezek a huszonévesek, mondhatsz nekik bármit, úgyis a saját fejük után mennek. Minél inkább tiltod és leteremted, annál jobban elvadítod őt magunktól. A legjobb az, hogyha a saját bőrén tapasztalja meg az élet nehézségeit, hiszen hamarosan már nem csak saját magáért, hanem a gyerekéért is felel. - próbált apámra más aspektusból hatni anya, én pedig csak kesernyés ízzel a számban kapkodtam tekintetemet a szüleim között, hisz' bár én voltam a vita tárgya, engem továbbá mégsem vontak vele a beszélgetésbe.

- Elegem van, itt mindenkinek elment a józan esze! - rivallt rá apa, majd orra alatt morogva kirobogott a konyhába, feltevésem szerint, hogy főzhessen magának egy egy nyugtató teát, vagy kávét, részéről ezzel lezárva a dialógust.

- Kicsim, ne foglalkozz apáddal. Tudod milyen - simított rá a karomra anya, mire keserűen elmosolyodtam.

"Ne foglalkozz apáddal." "Tudod milyen." Óh Istenem, megszámlálhatatlan alkalommal hallottam ezen mondatokat anya szájából. Én értsem meg apámat, de engem mégis ki fog megérteni? Elhiszem, hogy apám van, hogy néha jót akar, de általában nagyon el tud vele szaladni a ló. Ő sosem volt fiatal? Sosem volt reménytelenül szerelmes valakibe, aki viszont nem viszonozta az érzéseit?

Mindegy, legalább kemény x hónapnyi idő után végre kibékültem Jungkookkal, s Hyunjinnal is valamelyest közelebb kerültünk egymáshoz, amiből kitudja mi sül majd ki a jövőben, de állok elébe.

___

Sajnos nem tudok ma újabb részt kitenni, de remélem tetszettek a mai fejezetek🥺❤️