🪷

A hazafele út mondhatni csendesen, illetve nyűglődve telt. Innie a láz miatt igen rosszul volt, s csak fészkelődött az ülésben, megállás nélkül azt hajtogatva, hogy vigyem haza Chanhez, hogy lefeküdhessenek, így nem lehetett vele normális beszélgetésekbe bonyolódni, mert nem is figyelt rám. Nem tettem neki szemrehányást ezért, tudtam mennyire fájdalmas és kibírhatatlan érzés ha egy omega tüzel, így a kettőnk közti beszélgetés annyiban merült ki, hogy fél órán keresztül próbáltam őt megnyugtatni, hogy hamarosan hazaérünk, s Chan segít rajta. Közben persze én sem voltam túl jól; amellett, hogy elfáradtam, úgy éreztem, hogy elveszek az érzelmeim tengerében.

- Innie, fel tudsz menni egyedül, vagy kísérjelek fel? - kérdeztem meg Innietől, mikor megérkezve vissza Seoulba leparkoltam az omega lakóháza elé.

- Nem kell köszi, felhívom Chant - nyöszörögte, majd előhalászva telefonját tárcsázta is párja számát. - Tubicám, segítened kell nekem, azonnal meg kell dugnod! Most! - kiabált bele a mobilba, mire fejemet csóválva martam ki az omega kezéből a telefonját, mert ebben a tempóban Chan GPS segítségével sem találná meg a tüzelő fiúcskáját.

- Szia Chan, igen én vagyok az, Felix. - szóltam bele a telefonba. - Hazahoztam Inniet, és elég rosszul van, megjött a heatje - magyaráztam neki. - Lejönnél érte? Elég kezelhetetlen.

- Persze, megyek is - jelentette ki Chan, majd már bontotta is a hívást, én pedig visszaadtam Innienek a telefonját, aki időközben már pityeregni kezdett a fájdalomtól, de én sajnos nem tudtam vele mit kezdeni. Szegénykémen most csak Chan segíthet.

Röpke egy perc után Chan már lent is termett, és egy határozott mozdulattal kivágva az autóm anyósülésének ajtaját, benyúlt Innie térdhajlatai alá, és menyasszonypózban kiemelte az ülésről a sírdogáló omegáját.

- Köszönöm, hogy hazahoztad, Felix - biccentett egyet felém Chan, majd nyomott egy finom csókot Innie izzadt homlokára. - Ne sírj édes Mézesbödönöm, mindjárt felmegyünk és segítek rajtad. Megmasszírozom a hátacskádat, utána pedig megcsomózlak, nincsen semmi baj, egyetlen Virágszálam - próbálta őt megnyugtatni, s miután visszacsapta az autóm ajtaját, karjaiban cipelve Inniet indult meg vele vissza a lépcsőház felé.

Egy szaggatott sóhaj kíséretében néztem utánuk; biztosan hosszú este elé néznek, nekem pedig ismételten magányosan kell hazatérnem. Lehet csak a hormonok teszik, de úgy érzem, hogy most lenne csak igazán szükségem arra, hogy egy alfa mellettem álljon.
De... fog még engem valaki szeretni...?

Szomorkás hangulatban vezettem egészen hazáig, majd miután leparkoltam,  derekamat fájlalva kikászálódtam az autóból, és kizárva a házunk bejárati ajtaját, fáradtan bebandukoltam a házba. Apa épp a nappaliban ült, s focit nézett a televízión, azonban érkezésemre felém kapta a fejét.

- Hát te, édes fiam? - kérdezte tőlem unott hangon, azonban miután nem válaszoltam, nagyobb érdeklődéssel nézett az irányomba. - Hé, mi van veled, Yongbok? Baj van az unokámmal?

- Nem, a babával minden rendben van - ráztam meg a fejemet, s már épp indultam volna fel az emeletre, hogy egy forró zuhany után bedőlhessek az ágyba, mikor apám ismételten megszólalt.

- És 𝘵𝘦?

- Én...? - döbbentem le olyan szinten, hogy csak pislogni tudtam, mint hal a szatyorban. - Arra vagy kíváncsi, hogy é𝘯 hogy vagyok? - ismételtem meg, mivel egyszerűen nem akartam elhinni, hogy jól hallok, vagy csak a fáradtság miatt hallucinálok. Apa arról érdeklődik, hogy én hogy vagyok? Egyszerűen hihetetlen...

- Szomorúnak tűnsz, fiam.

- Nem vagyok az, csak... - motyogtam, próbálva tartani magam, viszont a következő pillanatban kitört belőlem a zokogás. - Apa én nem tudom mit csináljak, annyira magányosnak érzem magam! Hamarosan jön a baba, ennek pedig nagyon örülök, de közben úgy érzem, hogy lépésről lépésre hullik szét az életem! És Hyunjin... már nem szeret, hanem mással van, bezzeg a szakításunk óta többször is csak megfektetett, aztán meg eldobott a francba, mint valami megunt játékot, pedig én még mindig szeretem őt, és mindennél jobban vágyom arra, hogy az övé legyen a gyerekem! Bocs apa, nem akartam így kiborulni, biztos a hormonok miatt van - töröltem le az arcomon patakokban folyó könnyeimet, s már megbántam, hogy kiöntöttem az érzéseimet az apám előtt, aki engem végighallgatva most valószínűleg szánalmasnak tart, mintsem sajnál.

- Gyere ide, fiam - paskolta meg maga mellett a kanapét apa, ami szintén egy váratlan reakció volt tőle, de én mégis eleget téve kérésének lépegettem oda hozzá, majd szipogva lecsücsültem az öregem mellé. - Megpróbálom elengedni a fülem mellett, hogy te miket is csináltál azzal a sráccal, mert az nem rám tartozik, viszont, figyelj rám, bántott téged az a fiú?

- Nem - ingattam a fejemet rögtön.

- Figyelj fiam, tudom, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb személy számodra a lelkizésre, és azt is tudom, hogy nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ilyenekről beszélgessünk, de nem szeretném, hogy bármi bajod essen. Nem kell, hogy megfogadd a tanácsomat, mert amilyen makacs vagy, úgyis a saját fejed után mész majd, de ha tényleg ennyire fontos neked ez a fiú, akkor küzdj érte, ne csak sírjon a szád, mert azzal nem jutsz A pontból B pontba - hadonászott a kezeivel apám.

- Hogy érted? - kérdeztem gyámoltalanul.

- Azt már neked kell tudnod - vonta meg a vállait apa. - Na, fejezd be a bőgést, és inkább szájalj, mert ez nem te vagy. Fel a fejjel, Yongbok - bokszolt gyengéden vállon. - Most viszont nézném tovább a focit; Jeno a szobájában, anyád pedig osztálytalálkozón, menj fiam, pihenj le te is - fordította vissza a tekintetét a tévére, részéről lezárva a beszélgetést.

Fú, na ez volt az a beszélgetés, amely lezajlására sosem számítottam volna. Úgy éreztem, hogy apám valamilyen szinten segített nekem ezzel a maga módján, mert így megvilágosodtam azzal kapcsolatban, hogy küzdenem kell Hyunjinért, mert tudom, hogy van még nála esélyem. Számomra az alfa fontos és különleges, tehát egyszerűen nem szabad őt elengednem, hanem igenis meg kell mutatnom neki, hogy sosem szerettem még annyira senkit, mint amennyire őt. Egyáltalán nem tagadom, hogy a múltban én is hibáztam, de megbántam mindent, és újra akarok kezdeni mindent Hyunjinnal.  

Ha most lehetne egyetlen kívánságom, akkor azt kérném, hogy a kisbaba Hyunjiné legyen, ami talán újra összehozhat minket.

Gyorsan felmentem az emeletre, lezuhanyoztam, majd pedig bebújtam a jó meleg takaró alá. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje kipihenni ezt a fáradalmakkal teli napot, csak gondoltam előtte még írok egy üzenetet Channek, s megérdeklődöm, hogy van Innie.

Azonban a tervem nem valósult meg, ugyanis a telefonom Hwang kibaszott Hyunjintól jelzett üzenetet, én pedig a fénysebességet megszégyenítő tempóban nyomban rá az értesítésre.

Hyunjin⚡️ ( Hwang Hyunjin )

Ezt csak azért ha hiányoznék, bár a mai alapján azt is gondolhatnám, hogy épp az ablakomban leskelődsz, rossz kisfiú😏

Elképedve tanulmányoztam az exemtől jött üzenetet, majd pedig a kapott képet, ami egy tükörselfie volt, s Hyunjin persze itt is fájóan dögösen festett. Jaj nekem.

Mindenesetre a képet lementettem, biztos ami biztos, s undok stílusban válaszoltam, nehogy csak egy pillanatig is azt higgye, hogy megmozgatott bennem valamit.

Felix🌩 ( Felix Lee )
Hagyj békén.

Hyunjin⚡️
Ejj, de harapós kedvünkben vagyunk.

Felix🌩
Mit akarsz még tőlem, Hyunjin?

Hyunjin⚡️
Már beszélgetni sem lehet veled? Ha jól emlékszem, te vagy megőrülve értem. Most valahol itt ólálkodsz a házam körül, ugye...?

Felix🌩
Te nem vagy normális!
És nem vagyok érted megőrülve, szállj le rólam, és foglalkozz Chenlevel!

Hyunjin⚡️
A-a, te érdekesebbnek tűnsz
Egyébként nem hiszem, hogy fogunk még találkozni Chenlevel
Szinte látom, ahogy most mosolyogsz😂
Akarsz engem, mi?

Felix🌩
Hyunjin, ha semmi értelmeset nem tudsz mondani, akkor esküszöm letiltalak.

Hyunjin⚡️
Ugyan, úgyse tennéd😉
Még mindig olyan vagy mint régen
Néha azért eszembe jutsz még...

Felix🌩
Tényleg...?

Hyunjin⚡️
Ja
Szemeteskukákról mondjuk ha az utcán sétálok

Felix🌩
Hogy te mekkora egy barom vagy! Na jó, szállj le rólam!

Hyunjin⚡️
Legutóbb nem ezt mondtad, amikor félájultra keféltelek a bár mosdójában...

Felix🌩
Az akkor volt. Most pedig megyek.

Hyunjin⚡️
Jó éjt, morci-őrmester😉

Felix🌩
Hé

Hyunjin⚡️
Hm?

Felix🌩
Köszönöm, hogy ma megvédtél attól a két alfától. Nélküled kitudja mi történt volna.

Hyunjin⚡️
Semmiség, Lix
Na
Szép álmokat!

Felix🌩
Neked is...

Mosolyogva vágtam le a telefonomat az éjjeliszekrényemre, s kevésen múlott, hogy ne sikítsak bele egy bolyhos párnába izgatottságomban. Úgy viselkedtem mint valami tinilány, aki éjszakákba nyúlóan csetel a fiúval, akibe vele van zúgva, pedig én már egy huszonkét éves, felelősségteljes omega vagyok, akinek a gyerekére kell gondolnia, nem pedig hiú ábrándokat kergetnie.

Viszont... vehetem ezt Hyunjin részéről egyfajta burkolt kezdeményezésnek? Nem tudom, mindenesetre ez a pasi egy iszonyat nagy játékos.

...

Két héttel később:

- Nos, most végre kiderül a babuci neme. Izgatott vagy, Felix? - mosolygott rám Dr. Choi San, mikor a rendelőjének hosszúkás foteljén feküdtem, arra várva, hogy ma végre megtudjam a kisbabám nemét.

Elképesztően vártam már, hogy végre elérkezzen ez a pillanat, konkrétan már hetek, ha nem hónapok óta. Habár eddig azt mondogattam magamnak folyamatosan, hogy mindegy milyen lesz a pici neme, elsősorban az a fontos, hogy egészséges legyen, mostanra mégis nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon egy szépséges leányka, vagy egy délceg fiúcska fog-e hamarosan a világra jönni.

- Nagyon - bólogattam, egy lelkes vigyorral az arcomon.

- És esetleg választottál már nevet? - érdeklődött San, miközben rákente a hasamra azt a kissé hideg, átlátszós zselét, hogy könnyűszerrel tudja tologatni rajtam azt a bizonyos műszert.

- Reménykedtem abban, hogy van egy pár tipped, vagy tudsz nekem te segíteni. Koreai nevet semmiképpen sem szeretnék, de valahogy a külföldi nevekkel is kissé hadilábon állok, szóval egyenlőre nem tudok választani - vallottam be, elhúzva a számat.

- Van egy könyvem telis tele külföldi nevekkel, szívesen odaadom, és abban biztosan találsz kedvedre valót a picinek - eresztett meg egy kedves mosolyt a doki, majd húzogatni kezdte a már bekent pocimon azt a furi eszközt, az ultrahangos kijelzőn pedig nyomban megjelent a kisbabám. - Nos Felix, nagyszerű hírem van; a baba ezúttal nem szégyenlős, így szinte száz százalékos bizonyossággal állíthatom, hogy kislányka lesz.

- Komolyan? Kislányom lesz? - csillantak fel azonnal a mogyoróbarna íriszeim.

Határtalan, már-már túlcsorduló boldogság járta át minden egyes porcikámat a lábujjaimtól egészen a fejem búbjáig.

Hihetetlen, kislányom lesz! Ő lesz az én egyetlen kis hercegnőm, én pedig biztos, hogy el fogom kényeztetni az én kis tündérkémet minden jóval.

- Úgy bizony - biccentett mosolyogva San. - Minden rendben van vele, a kislány makkegészséges. Egyébként a szüléssel hogy állsz? Izgulsz miatta, vagy azért próbálsz rá felkészülni?

- Még nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de igazából egy kicsit tartok a műtéttől, mert annyira azért informálódtam Park Jimintól, hogy a császármetszés nem zajlik altatásban. Viszont remélem minden rendben lesz - fújtam ki a levegőmet, megosztva az orvosommal a kételyeimet és félelmeimet.

Egyszer tíz éves koromban volt egy autóbalesetem. Apámmal éppen hazafelé igyekeztünk az iskolából, hogy otthon legyünk még mielőtt anya és Jeno megérkeznek, mikor egy részeg sofőr váratlanul nekünk hajtott autójával; apámnak és nekem is több bordánk megrepedt és eltört, emellett nekem még eltört az egyik csuklóm, illetve berepedt az egyik térdkalácsom is, valamint még eltört a kulcscsontom is, így több műtéten is átestem, ami azért koránt sem azonos egy császármetszési beavatkozással, ennek ellenére mégis tartottam tőle. Igazából a tizenkét évvel ezelőtti balesetre és az azt követő műtétekre, rehabilitációkra szinte egyáltalán nem emlékszem, de talán jobb is így. Többekközött ez is az oka annak, hogy olyan furán érzem magam vezetés közben, ha pedig más vezet, az igen szorongáskeltő szituáció, mert folyamatosan attól tartok, hogy ismét megtörténik az ami akkor. Mindegy, nem kéne erre gondolnom, viszont a császármetszésről valahogy most ez jutott eszembe.

- Biztosan minden rendben lesz, Felix - oszlatta el aggodalmaimat a doki. - A műtét ugyebár helyi érzéstelenítéssel zajlik, így bár végig magadnál leszel, melltől combig semmit sem fogsz érezni, a babát pedig kiveszik belőled öt-tíz perc alatt. Szülészt pedig szabadon választhatsz, ha szeretnéd.

- Te szülész is vagy, nem? - pillantottam fel Sanra, mire a férfi bólintott. - Akkor levezetnéd te a szülést? Valahogy benned sokkal jobban bízom mint egy idegenben.

- Természetesen, Felix - egyezett bele a kérésembe, majd miután végeztünk a rutinvizsgálatokkal, leszállva a fotelből visszahúztam a pocimra a felsőmet.

- Köszönöm mindent San. A könyvet is - mosolyogtam rá az orvosomra, miután mindennel megvoltunk.

- Egy hónap múlva várlak vissza, addigis vigyázz magadatokra - simította meg baráti módon a felkaromat, majd miután elköszöntünk egymástól, pocakomat megsimítva kisétáltam az omegaspecialista rendelőből.

Sietősen beszálltam a rendelő előtt leparkolt autómba, hogy minél előbb hazaérhessek, s lepihenhessek egy kicsit. Tudtam, hogy senki nincs odahaza; apám és anya elmentem wellnessezni, Jeno pedig ma Chenlenél alszik, így kivételes alkalommal enyém az egész ház.

Mikor öt perc alatt hazafurikáztam, gyorsan belibegtem a házba, majd egy nagy tál fincsi, lédús mangó, s egy puha pokróc kíséretében befészkeltem magam a nappalink kényelmes kanapéjára, és kikerestem Netflixen a félbehagyott maffiás sorozatomat, hogy jobb program híján azt folytathassam.

- Baszki, hát nem látsz a szemedtől, hogy az a mocsok csak át akarja cseszni a seggedet?! - csapkodtam idegbetegen a mellettem lévő párnát, házsártos öregasszonyokat megszégyenítő módon magyarázva a televíziónak, ugyanis a sorozat maffia főszereplője nem látott a saját szemétől, miszerint az exbarátja csak manipulálni akarja őt, s jelenlegi partnerét.

Ekkor azonban pittyent a telefonom, mire érdeklődve pillantottam a képernyőre.

Hyunjin⚡️( Hwang Hyunjin )

Lix, emlékszel ezekre a képekre? Még mindig ennyire szép vagy, ugye tudod?😏

Felix🌩 ( Felix Lee )
Normális vagy??? Azonnal töröld ki azokat a borzalmakat! Mikor küldtem én neked ilyet???? Jézusom...

Hyunjin⚡️
Viccelsz? Biztosan nem fogom kitörölni.
Ráadásul úgy csinálsz, mintha neked nem lennének még képeid rólam.

Felix🌩
Mert nincsenek is

Hyunjin⚡️
Persze, jó vicc, már majdnem bevettem😂
Szerintem még egy külön mappád is van rólam, de sebaj😂
Mindegy, amúgy mizu?

Felix 🌩
Most jöttem a dokitól

Hyunjin⚡️
És? Minden rendben van?

Felix🌩
Igen, és képzeld, ha minden igaz kislányom lesz🥰

Hyunjin⚡️
Gratulálok😊

Felix🌩
Köszi.
Hallod, mindjárt jövök
Valaki csengetett

Hyunjin⚡️
Menj csak, nézzed meg ki az😏

Felix🌩
Ezt meg hogy érted?

Hyunjin⚡️
Sehogy. Menj csak, kis kukkolóm🤓

Felix🌩
😡😡🖕

A szemét, arcátlan Hwang! Már két hete minden egyes nap rám ír valamilyen hülyeséggel, s folyamatosan felemlegeti azt az egyetlen, és megjegyzem kivételes alkalmat, amikor leskelődtem utána a randiján Chenlevel. Azóta pedig mindig, már-már rutinszerűen megjegyzi, hogy milyen kis kukkoló vagyok, s hogy mindez mennyire izgató és csak többszörösére duzzasztja a már amúgy is túlontúl nagy egóját. Mindegy, legalább beszélgetünk, mégha csak így is. Bár a legtöbbször a pokolba kívánom, de legalább üzenetben érdeklődik irántam.

___

❤️