🪷

- Add ide azt a szart! - kaptam ki dühbe gurulva Changbin kezéből a kis zacskót, majd feltépve azt két színes tablettát menten a számba hajítottam, s minden folyadék nélkül leküldtem azokat a torkomon, miközben egyenesen Hyunjin rubinjait vizslattam, aki erre a lépésemre csak döbbentem pislogott felém.

Eleinte nem szándékoztam drogozni, s valószínűleg a többiek is hülyének néztek, amiért egy perc alatt megváltoztattam a véleményemet ezzel a témával kapcsolatban, de nem érdekelt.

Hyunjin egyszerűen képes volt az imént felszakítani a sebeket, amik még be sem forrtak rendesen. Ez teljesen kihozott a sodromból, és nem gondolkoztam, hanem elveimet felrúgva vettem be a színes kis pirulákat, magasról téve a következményekre.

- Na, talán mégsem vagy annyira prűd. Legalábbis ebben - tett felém egy újabb megvető megjegyzést Hyunjin, majd ő is a szájába vett két tablettát, aztán odapasszolta azokat Taehyungnak is.

- Nem lesz bajom ebből ugye? Az ügynökségem tiltja a náluk lévő modelleknek a drogfogyasztást. Ha mindez kiderül, akkor páros lábbal rúgnak ki és lőttek a karrieremnek - aggodalmaskodott Taehyung, Changbin azonban csak a kobakját rázta.

- Ha te magad nem vallod be a főnöködnek, akkor más sem fogja. Nyugi, nem fog erre senki rájönni, holnapra már nyoma sem lesz a drognak a szervezetedben, erről kezeskedem.

- Akkor legyen. Egyszer élünk, nem igaz? - nevette el magát Taehyung, s ő is bevett a kábító bogyókból. - Kuksi, kérsz te is? - nézett a mellette elnyúló kis omegára.

- Mhiiicshodáát...? - nyöszörgött vissza az említett fiúcska, laposakat pislogva.

- Ettől a tablettától jobb kedved lesz, husika - kuncogott Taehyung, Jungkook pedig kiszemeltje hangját hallva szófogadóan eltátotta egymástól a kiszáradt párnácskáit, hogy a modell könnyűszerrel ajkai közé csúsztathassa a mintával díszített kapszulát.

- Bevehetek én is? - fordult Innie Taehyung felé, - bár nyelve nehezen pörgött, aki odadobta neki a csomagocskát.

- Innie, neked szerintem nem kéne ilyet használnod. Aggódom érted, nehogy valami bajod legyen - visszakozott Chan is afelől, hogy párja drogot használjon, azonban legjobb barátom túltengő naivitása révén nem hallgatott az alfára.

- De mindenki használta - motyogta szomorúan Innie, lebiggyesztve az alsó párnácskáját. - Nem szeretnék kimaradni én sem a jó szórakozásból. Különben is, tudom, hogy te vigyázol rám.

Chan erre nehézkesen felsóhajtott, végül azonban csak megsimította a kisebbik fejecskéjének búbját, s nyomott az illatos hajacskájába egy apró puszit.

- Rendben, legyen. De ez legyen az első és az utolsó alkalom - kötötte az ebet a karóhoz a házigazda, majd ő is és Innie is vettek be a barátságos kinézetű kapszulákból, amik inkább hasonlítottak valamiféle gyermekeknek legyártott vitaminokra, mintsem drogra.

Miután mindannyian beszedtük a kábító hatású pirulákat, újra inni kezdtünk valamiféle jobb minőségű bort, s egyre hangosabban beszélgettünk és nevetgéltünk a bevitt anyagoknak köszönhetően.

A jókedv azonban mindössze addig tartott, amíg Jungkook fél órával később elképesztően rosszul nem lett, és vagy öt percenként szaladgált ki a mosdóba, mi pedig csak a hányás kellemetlen neszeit hallottuk az alagsori fürdőszoba felől.

- Basszus, nagyon rosszul vagyok... nem is látok, az egész világ homályos - panaszkodott Jungkook, mikor szédelegve visszatipegett hozzánk a nem éppen halk rókázás után.

Szegényke úgy nézett ki, mintha a tehén szájából rángatták volna ki; haja csapzott volt, íriszei kettéálltak, arca falfehéren pompázott, lábacskái pedig kis híján összerogytak, olyannyira nehezére esett megtartania még a saját testsúlyát is.

- Kook, feküdj le a kanapéra - morogta artikulálatlanul Taehyung, bár beszéde elég darabosan hatott. - Baszki srácok, én olyan kurva boldog vagyok. - jelentette ki.

Míg Jungkook szófogadóan ledőlt a kanapéra, s azt követően lehunyva pislogóit rögtön el is pilledt, az események váratlan fordulatot vettek. A beszélgetés az extasyról és a piáról lassacskán átterelődött a szexre, amit természetesen Taehyung kezdeményezett.

- Srácok, mondjátok, ti mikor szexeltetek utoljára? - tette fel a kérdést jókedvűen.

- Ahhh, mi tegnap Innievel - kuncogott egyet Chan, a szorosan mellette ülő Innie combját markolászva, aki ezt egy elfojtott mosollyal az arcocskáján tűrte.

- Két hete, asszem'. Buliba csinos, kerek seggű srác jött, megcsíptem, a mosdóban meg dugtunk egy jót - vonta meg a vállait Hyunjin nemtörődöm módon, mire a szívem hatalmasat dobbant elkeseredésemben. Rendben, az eddig is nyilvánvaló volt számomra, hogy Hyunjin a szakításunk óta már több srácot is összeszedett magának egy-egy éjszakára, hallani ezt az ő szájából azonban felért egy természeti katasztrófával sebzett lelkem bugyraiban.

- Én egy hete valami buliban egy csajjal - tudatta velünk Changbin egy rövid töprengés következtében. - Lix? - fordult felém kíváncsian.

A szám nyomban kiszáradt, s éreztem, amint egyre inkább forogni kezd velem a világ, de megpróbáltam kordában tartani mint a fizikai reakcióimat, mint pedig az érzelmeimet.

Normális esetben, józanon sosem mondtam volna el a barátaimnak az igazat a szexuális életemről, de jelenleg ezen nem volt kapacitásom agyalni.

- Utoljára Hyunjinnal szexeltem naaagyon naaaagyon régen - jegyeztem meg egy kábult mosoly kíséretében.

- Mi? Ezt most nem mondod komolyan, hogy mióta szakítottunk nem szexeltél senkivel? - hápogott döbbenten Hyunjin, hiszen erre nem számított. Chh, gondolom azt hitte, hogy valamiféle könnyűvérű cafka vagyok, aki folyamatosan összefekszik mindenkivel. Hát, ki kell őt ábrándítanom, hogy én nem ilyen omega vagyok; nekem vannak elveim.

- Ahogy mondod, Hyu - helyeseltem hetykén, és egy nehézkes sóhaj kíséretében hanyatt vetettem magam a kanapén, majd fáradtan beletúrtam a szőke hajtincseim közé. - De ez nem azt jelenti, hogy nem kívánom a szexet...

- Óh husika, hidd el, mi nagyon is a szolgálatodra lennénk - nyúlt oda a combomhoz Taehyung egy játékos kuncogást hallatva a nemlétező bajusza alatt. - Mi lenne, hogyha egy kicsit lazítanál, hm...? - simogatta a lábamat.

- Hahaha, Tae! - csaptam rá a karjára egyet, de csak kéretve magamat. - Miről beszélsz? Nem szabad ilyet csinálnunk - jelentettem ki bizonytalanul.

- Dehogynem, husika. Mindent szabad - közölte velem Taehyung, majd lassacskán közelebb fészkelte magát hozzám, és nyakamhoz hajolva forrón belecsókolt egyet az említett testrészembe, mire az egész testemen végigszáguldott a hideg.

- Ne már, mi ez srácok? Elő pornó? - rázta a fejét vigyorogva Chan, továbbra is a kótyagos Innie vállát simogatva. - Ha dugni akartok, akkor tessék, menjetek be egy szobába.

- Egyébként ha nem probléma, kölcsönadhatnád a fiúcskádat is egy éjszakára - vonogatta meg a szemöldökét Changbin, Inniere utalva, Channek erre azonban csészealj méretűre tágultak ki a pislogói döbbenetében.

- Még mit nem! Az én kicsikémhez egy ujjal sem értek hozzá ti kanos majmok! - emelte fel a hangját haragosan, miközben még erősebben szorította magához Inniet, mintha attól tartana, hogy a három alfa közül valamelyik esetleg elragadja tőle a jócskán beállt barátját. - Innie nem egy tárgy, és nem fogom nektek odaadni sem egy éjszakára, sem többre!

Meglepett, hogy Chan ennyire logikusan érvelt álláspontja mellett, holott tág pupillái és nehézkesen forgó nyelve is arról árulkodott, hogy nem igazán érzékelheti a külvilágot. Különben megértem őt amiért kiakadt, hiszen Changbin kérése valóban felvet néhány morális kérdést. Természetes, hogy nem állt szándékában belevinni barátját egy olyan többesbe, amibe szegény lehethogy csak a tudatmódosító szerek hatására egyezne bele, ami nyilvánvalóan nincs rendjén.

- Oké haver, nem kell így kiakadni - emelte a magasba a kezét Changbin mint akire fegyvert fognak.

- Már hogyne akadnék ki, mikor meg akarjátok dugni a barátomat! - hangoskodott tovább Chan ingerülten. - Az egyetlen ember, akivel Innie le fog feküdni az én leszek, és ha ti akár egy ujjal is hozzáértek az én tündérbogyómoszatkámhoz akkor csomót kötök a farkatokra, megértettétek?! - kiabálta az alfák felé, majd Innie felé fordult. - Fáradt vagy, kincsem? Gyere, összebújunk a szobámba odafenn.

Chan gyengéden megfogta a párja kezét, majd ügyelve a lépteikre kezdtek kifelé totyogni az alagsorból, hogy az alfa ígéretéhez híven a saját szobájába kísérhesse a barátját, bár azt nem hinném, hogy aludni fognak.

- Akkor négyen maradtunk... Jungkook kidőlt, szóval... mit is csináljunk mi együtt? - pillantott rám Hyunjin, töprengő fejet vágva, azonban szembogaraiban különös csillogást véltem felfedezni. - Szerintetek srácok, benne lenne egy kis rosszalkodásban? - fordult oda Changbin és Taehyung felé.

- Ohohó, de még mennyire hogy benne lenne - húzta ravasz kiscserkés vigyorra a száját Taehyung, majd határozottan rámarkolt ismételten a combomra, mire egy halk sóhaj szakadt ki ajkaim börtönéből. - Mondd csak Felix, szeretnéd kiélni a vágyaidat? Mondjuk... velünk?

- Miről beszéltek? - motyogtam, összezavarodva kapkodva a tekintetemet a három alfa közt, akik mind éhes szemekkel vizslattak engem.

Ekkor Hyunjin szédelegve felállt a kanapéról, majd átült a másik felemre, és ujjai begyével megsimította az alkaromat, mire az egész testem megremegett.

- Lixie, ne legyél már ennyire prűd... ígérem óvatosan leszünk - pusmogta Hyunjin, tovább cirógatva a karomat, ami miatt a testem összes részén megjelent a libabőr, a szám pedig még az eddiginél is jobban kiszáradt. - Nos, mit mondasz, szépség? - rebegtette a szempilláit, majd a csipkés felsőm tetejéhez vezette az ujjait, és óvatosan lejjebb húzta rólam az anyagot, mire a tejfehér vállacskám kivillant. - Gyönyörű... - pusmogta, s egy finom csókot nyomott puha vállamra.

Taehyung férfias keze továbbra is a combomat simogatta és a markolgatta, én pedig valószínűleg az atomrészegség és a drog kombójának hála egyáltalán nem ellenkeztem, hanem csak fejemet hátrahajtva kezdtem egyre szaporábban kapkodni a levegőt.

- Jungkook itt van, mégha alszik is - szólt közbe Changbin rosszallóan. - Nem itt kéne. Vigyük be őt inkább Chan alagsori vendégszobájába - javasolta az alfa.

- Fel bírsz állni, Lixie? - kérdezte tőlem Hyunjin, én azonban csak kábultan ráztam a buksimat, ő pedig erre csak gyengéden a térdhajlatom alá nyúlt, és mennyasszonypózba felemelt. - Binny, hol az a szoba? - fordult az említett felé.

- Gyertek utánam - kérte Changbin, majd elindult kifelé a szobából, őt pedig Taehyung és Hyunjin követte, aki továbbra is erősen tartott engem karjai közt.

Bár nem voltam magamnál, Hyunjin karjai közt lenni mégis kijózanítóan hatott. Kicsiny tappancsaimat az alfa nyaka köré fontam, mintha azért kapaszkodnék bele, nehogy lepottyanjak a kemény padlóra, ez az állítás azonban nem állja meg a helyét; én azért kapaszkodtam olyannyira kétségbeesetten a fiúba, hogyha már újra karjai közé emelt, akkor sosem engedjen el többé. Rettentően jó érzés volt újra ott lenni mellette, odabújni hozzá, s mélyen magamba szippantani férfias illatát.

Azt kívántam, hogy bárcsak ez a pillanat örökkön örökké tartana. Mégha fájdalmat is okozott nekem, és teljesen összetört, én mégis még mindig ugyanúgy szerettem őt.