-Egy pillanat Erza-san! Juvia kimegy a mosdóba! Vigyázol addig Yato-chanra és Yumi-chanra ugye?-kérdezte Juvia kicsit később. 

-Persze menj csak!-mosolygott Erza,majd csillogó szemmel a gyerekek felé fordult. Édességekről beszélgettek. Juvia ajkain mosoly játszott ahogy nézte a kicsiket és Erzát ahogy lelkesen a különböző nasikról beszélgettek. Elindult a mosdók felé. Kissé szédelgett,ezért meg akarta mosni az arcát hideg vízzel. Amint odahajolt a csap alá,köhögőroham tört rá. Reszketett,sápadt volt,és amikor abba tudta végre hagyni a köhögést,látta hogy a markában vér gyűlt össze. 

-A méreg csak nem akarja békénhagyni Juviát. -motyogta halkan,majd a tükörbe nézett. Egy sápadt,kék hajú lány nézett vissza rá rózsaszín ruhában,apró vércseppekkel a szája körül. A szeme szomorúságot tükrözött. Ez a bánat azóta lakott Juvia szemében amióta elment arra a munkára az ő imádott Gray-samájával. 

-Juvia nem akar örökké szomorú lenni...-szipogta Juvia,majd lepergett az első könnycsepp az arcán. Nem akart sírni,de a szeméből önkénteenül hullani kezdett a szomorú eső. Hirtelen újabb köhögőroham tört rá,ez kiszakította a lányt a sírásból. 

-Na ideje visszamenni!-szólt még utoljára a tükörképének és kiment a mosdóból. 

-Juvia támadt egy ötletünk amíg nem voltál itt!-üdvözölte Erza a visszatérő lányt. -Azt találtuk ki,hogy sütünk sütit a céhnek! Nálatok jó lesz?

-Persze Erza-san! Juvia magyon sokszor sütöt így biztos van otthon hozzávaló!-gondolkozott el Juvia. A gyerekek is lelkesen bólogattak,így fizettek,majd elindultak a Fairy Hills felé. 

Amint beléptek az ajtón, Yato Yumi és Erza rögtön a konyha felé vette az irányt. Juvia nevetve elővette a kötényeit és ő is utánuk sietett. 

-Na jó akkor egy Yato-channak,egy Yumi-channak,egy Erza-sannak és egy Juviának!-osztotta ki a lány a kötényeket. Mindenki kepett mosott,feltűrte a ruhája ujját,és nekiláttak a sütéshez. Muffint sütöttek. Kimérték a hozzávalókat és egy nagy tálba öntötték. Kikeverték a tésztát egy fakanállal,majd a papírkákba adagolták. Berakták sülni,és közben a cukormázat készítették. Lett lila,rószaszí,narancs,kék,zöld,piros és fekete máz. A feketét az írásra szánták. Mikor megsült a tészta,elkezdték feldíszíteni a kisült finomságokat. Nagyon sokat csináltak hogy mindenkinek jusson. 

-Készen vagyunk!-jelentette ki Erza fáradtan 3 óra múlva. Előttük az asztalon temérdek színes muffin csücsült. 

-Yato-chan,Yumi-chan menjetek el mosakodni! Elvisszük a sütiket a céhbe!-szólt a gyerekekre Juvia,akik a fülüktől a bokájukig cukormázasak voltak. 

-Igenis Juvia-san!-nevettek a gyerekek,majd versenygve a fürdőbe futottak. 

/Kicsit később a céhben/

-Beszóltál ferdeszem?!-egy szék szelte át a Fairy tail céhépületének levegőjét,és vészesen gyorsan közeledett egy fekete hajú,félmeztelen mágus felé. 

-Bajod van gyufafej?-a következő repülő tárgy egy asztal volt. Majd két mágus,akik egymásnak estek,és válogatott sértéseket vágva egymás fejéhez verekedni kezdtek. 

-Perverz!

-Forrófejű!

-Kancsalka!

-Neked is ilyen a szemed!

-Chippendale!

-Pinky Pie!

-Jégherceg!

-Gyíkocska!

-Hehe...!! Nem lehetne hogy....-próbálta őket csitítgatni Lucy,de nem sok sikerrel. Ekkor nyílt a cép ajtaja,és a két verekedő meghallotta a pokol hangját. 

-Ti ugye nagggggyyyyyon jóban vagytok?-mennydörögte Erza. 

-Igen természetesen. A legjobb barátok vagyunk mint mindig! Ugye Natsu barátom?-csipogta ijedten Gray,átkarolva a sárkányölőt. 

-Aye Gray barátom!-sipította a happyzált Natsu. 

-Á látom hoztatok sütit!-mosolygott Lucy,majd a céh egy emberkén a sütik felé robogott. Egy ideig tolongtak,majd Erza ordítását követően libasorba rendeződtek. Lett négy sor. Egy sor Yato előtt,egy Yumi előtt egy Juvia és egy Erza előtt. Mind a négye szorgosan osztogatták a muffinokat. Juvia sorába állt be először Lucy,Natsu,Wendy és Gray. 

-Milyen színű muffinokat kértek?-csicseregte vidáman Juvia. 

-Rózsaszín!

-Sárga!-vágta rá egyszerre Natsu és Lucy.  Majd egymásra néztek és elvörösödtek. Mindketten a másikra gondoltak választás közben. 

-Csajozik a vadbarom...-mormogta az orra alatt Gray. Erre a beszólásra bezsebelt egy pofont(Natsu),egy fülig pirulást(Lucy),és kettő apró nevetést(Wendy,Juvia). Majd  szerencsétlenségére egy kardot a torka alá. Erza jóvoltából. 

-Nem gyúnyoljuk a szerelmet!!! A szerelem csodálatos dolog!!-sziszegte,és jelentőségteljesen Juviára nézett. 

-Ti milyen muffint kértek?-kérdezte Juvia kedvesen Wendytől és Graytől. 

-Én egy....ő.....kéket kérek Juvia-san!! Köszönöm szépen!-mondta Wendy,majd elkezdte majszolgatni a sütit. 

-Én is. -szólt Gray,és próbált Juvia szemébe nézni,ám a lány makacsul a muffinokon tartotta zafír szemeit. 

-Tessék Gray-sama.-nyújtotta oda az édességet egy szalvétán. 

Hirtelen egy vöröses villanás és egy nagy visítás következtében Shelia ugrott Wendy nyakába. 

-Wendyyyyyyy!!!!!-visongott a Lamia Scale-es máguslányka. 

-Shelia!! Hogyhogy..-nyögte Wendy Shelia fojtófogása alatt. Ezt a lány ölelésnek hívta. 

-Juvia-chan! Ma is oly' gyönyörű vagy mint mindig!-hallatszott a kis csapat háta mögül rgy másik jól ismert hang. 

-Te meg mi a faszt keresel itt Lyon?-sziszegte rosszkedvűen Gray. Eddig sem értékelte hogy gyerekkori társa a kék hajú mágusnőnek csapja a szelet,de most valahogy mintha még jobban zavarta volna. 

-Lyon-sama! Mi szél hozott ide benneteket?-próbálkozott oldani a jégfiúk közti feszültséget Juvia. Lyon örömmel fordult a szeretett lány felé,és elmagyarázta hogy munkaügyben a környéken jártak,és beugrottak üdvözölni a Fairy tail-es barátaikat. Mikor befejezte a mesélést,Lucy jött oda és üdvözölte a Lamia Scale-eseket. 

-Juvia váltsalak? Majd én adogatom a sütiket! Menj pihenj egyet!-fordult Lucy Juvia felé. 

-Juvia nagyon köszöni Lucy-san! Úgy is el akarta vinni Yato-chant és Yumi-chant a játszótérre!-mosolygott hálásan a lány. 

-Nem kell! Mira-san és Levy-chan megelőzött!

-Oh rendben. -azzal Juvia elsétált a munkák táblája felé. Szerette volna végre elvinni a gyerekeket egy munkára,hisz megígérte. 

-Nézzük csak.....Juvia nem szeretne nehezet,nehogy bajuk essen a kicsiknek...akkor legyen mondjuk....-bogarászta a táblát,amikor köhintést hallott a háta mögül. Megfordult és Lyonnal találta szembe magát. 

-Lyon-sama..-kezdte de a fiú a szavába vágott. 

-Juvia-chan! Már égen el szerettem volna mondani neked valamit! Amint megláttalak éreztem hogy ez az a bizonyos első látásra szerelem. Olyan ember vagyok hogy ami a szívemen az a számon,így könnyedén udvaroltam neked. Csodállak. Gyönyörű vagy,erős,okos,bátor és szenvedélyes. Juvia-chan én...én szeretlek!!-hadarta vöröslő arccal Lyon. Juvia szeme egyre jobban elkezekedett,és a szíve elfacsarodott. Lesütötte a szemét és behunyta,ám a következő pillanatban Lyon megfogta az állát,felrántotta és a száját Juvia ajkaira tapasztotta. Juvia elkerekedett szemmel állt. Lyon megcsókolta. De ő képtelen volt visszacsókolni. Ám nem is lett volna ideje,mert egy másodperc múlva egy nagy reccsenés hallatszott,majd Lyon elvált Juviától és a földre zuhant. Ráugrott egy alak,és a levegőben egy kabát és egy póló szállt. 

-Te szemét sunyi kis dög!!! Idejössz aztán megcsókolod Juviát!!?!?!!! Takarodj kifelé!!-püfölte Gray ordítva a fehér hajú fiút. Az ereiben addig ismeretlen erő keringett. Féltékenység. Belülrő marta,és nem hagyta nyugodni. 

-Gray-sama! Lyon-sama!-suttogta Juvia. Lucy sietett oda,majd kivezette a céhből. 

-Juvia! Pizsiparti! Ma! Este! Mondj el MINDENT!-mondta gyorsan,majd visszasiettek a céhbe.