A lehető leggyorsabban elvégeztem az estéli teendőimet és a szokásos pizsi összeállításomba az ágyba bújtam. Most rászántam magam és rátértem a közösségi oldalaimra. +5K (!!!!) követő Instagramon és tweeteren és kb 100 ismerősnek jelölés Facebookon és a Snapchatem sem maradt érintetlenül.

- Úristen!!!! – mondogattam magamban. Rámentem a Cameronnalkészített képemre és lementettem. Kedvenc képem... Ugyan így tettem a két Jack-el készült képemmel is. A retweeteléseim után 1 perccel újra beindult a számláló tweeteren, megint rengetegen követni kezdtek. El sem hiszem! Ez csakis miattuk van és én még egy köszönöm-öt sem mondtam? A kis Johnson is milyen aranyos volt velem, amint vizesen letámadt.

Nem gondolkodtam semmit. Bekövettem az egészüket Instagarmon, Tweeteren, feliratkoztam a youtube csatornájukra, kedveltem az oldalukat facebookon és Snapchaten is rájuk kerestem és a Musical.ly sem maradhatott ki.

Közben készítettem egy képet Snaphaten, amin épp az egyik kezemmel eltakarom az arcomat és a háttérben eléggé látszik a nagy ágy és az, hogy törökülésben ülök és a hosszú bő pólóm eltakarja a bugyimat. Csatoltam egy rövid idézetet a mai nap zárásául: „ Megbántás, megbánás, tovább haladás, a legnagyobb lehetőséggel bír. #Magcon"

Azonnal érkezett egy üzenetem Cam-től.

Cameron: Tetszik az idézeted. :)

Én: Köszi. 

Cameron: Az öltözéked is tetszik... Szívesen átmennék hozzád. Matt horkol és nem tudunk alduni. Aaron majdnem lelökte az ágyról, de úgysem fejezi be.😂😂

Én:😂😂😂😂

Cameron: Áll az alku?

Én: Milyen alku?

Cameron: Hogy átmegyek hozzád „aludni"...

Én: Azt máris elfelejtheted Dallas.

Cameron: Légyszi már!! Ha nem piheni ki magát ez a tökéletesség, akkor az előadáson nem tudja a legjobb formáját nyújtani és hát nem akarjuk a rajongókat cserbenhagyni.

Én: Hol? Milyen tökéletesség?... nem tudom miről beszélsz...

Cameron: Ne fárassz... Mármint egy ágyban jobban örvendenék ha elfárasztanál. 😂😂😂💪😍👌

Én: Mekkora egy perverz egoista állat vagy!!!

Cameron: Nem ismersz még eléggé... ez csak az alapszint.

Én: Az egód az a helyén van, az bezzeg le nem esne egy szintet sem.

Cameron: Ameddig látlak addig nem. Na amúgy kinyitnád már azt az ajtót?

Én: ??

Cameron: Itt állunk az ajtód előtt.

Én: Tessék????

Cameron: A hotelszobád ajtaja előtt... Örvendenék, ha kinyitnád, mert nem akarom, hogy egy rajongó csapat letámadjon hajnalok hajnalán.

Én: Ha szórakozol velem...

Cameron: Csak nyisd már ki!

El sem gondolkodtam, csak fogtam magam és odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.

-Végre! - esett be Cam, Nash és Aaron. Felkapcsoltam a villanyt és khm... ők eléggé hiányos öltözetben voltak. Cam egy rövid nadrágban volt csak. Mellette levő Nashen csak egy póló volt és boxer és Aaron ugyanígy. Én pedig nem számítva a jelenlétükre úgy voltam a bő pólómban és csipkés bugyimban. Na igen nem is én lennék, ha akaratom ellenére is nem időzött volna el a tekintetem Cam-en, aki mellettem elhaladva ujjával elsúrolta állam és a fülembe súgta, hogy Cica ne olyan feltűnően. Kirázott a hideg a szavaitól, minden szegletem átjárta a jóleső érzés és a pirosság a fejemben. Igen még mindig sokkos állapotban álltam ott érezve a fiúk tekintetét a fenekemen, ami biztosan kilátszódott a pólóm alól. Megrezzent a telefonom. Azonnal odakaptam tekintetem, de valaki hamarabb elvette mielőtt még érte nyúltam volna. Annyira gyűlölöm őt!

- Add ide!! – indultam meg felé, de semmi esélyem nem volt, mert ő magasabb nálam és még a kezével a magasba is emelte a telefonomat.

- Mit kapok? – vágott perverz vigyort.

- Műf*szt a picsádba!

- Jaj nem beszélünk csúnyán. - mondta fenyítően, de csak egy kevés választotta el attól, hogy nem nevette el magát.

- Cameron add már ide! – mondtam és újat csengett a telefonom.

- És ha nem?

- Beverem a majdnem tökéletes arcodat!

- Elismered hogy helyes vagyok! Tudtam.

- Szálljál le a földre Mr. Tökély!

- Ott vagyok! Hoppá még egy üzi. – mondta, amikor még egyszer jelzett a telefonom.

- A gyenge büszkeséged bánja, ha nem adod vissza! – kezdtem kiabálni vele.

- Nana. - fenyegetett az ujjával, mint egy 5 éves.

- Cameron! – nyúltam a telefonért. Nem érdekelt, hogy a többiéknek és Camnek is ezáltal milyen kellemes látványt nyújtottam. Egyszerűen csak visszaakartam kapni a készüléket, ami jelen pillanatban nem az én birtokomban volt, mert Mr.Ego, annyira... annyira... argh... – Leütlek! – fenyítettem tovább, amire megjelent arcán egy kaján mosoly és felém nyújtotta a telefonomat, amit azonnal kikaptam kezéből.

- Jó a segged! – suttogta, és először nem értettem, aztán, ahogy megfordultam észrevettem egy kibaszott tükröt, ami pont úgy helyezkedett el, hogy kibaszott Cameron Dallas kibaszottul jó kilátással rendelkezett a kibaszott hátsó részemre. Na jó lehet, hogy egy kicsikét sok a kibaszott.😂😂

- Rohadjatok meg! – vágtam le magam az ágyra a fiúk mellé a telefonommal a kezemben. Gyűlölöm Cameron Alexander Dallas-t!

Persze jöttek az értesítések mindenütt az új követésekről. És 1 üzenet Cara-tól és 2 Adam-től.

Cara: Ki az a félisten, aki megpuszil?

Én: Egy egoista bunkó baromállat.

Cara: Ne már!!! Pedig olyan kurva helyes. Irigyellek csajszi, hogy milyen pasikkal vagy körbevéve.

Adam: Szia hugi! Látom jól elvagy!

Adam: Csak óvatosan! ;)

Én: Megnyugodhatsz nem lesz semmi!!!

Egy új ablakocska is felvillant. Miss.Picsácska az osztály csitrije írt.

Naomi: Szija Zoe! Együtt vagy azzal a helyes sráccal, aki tweeterecskén ad neked valamit, amit nekem kellett volna?? Mondjuk tuti engem képzelt a helyedbe. És mikor mutatod be? Tudod, hogy barinők vagyunk :)) 

- Barinőők? Egy faszt. – mondtam kissé kiakadva, amire mindhárom fiú felnézett a telefonjából egyenesen rám. – Miért van az, hogyha valaki egy hírességel csak képet csinál, akkor mindenki hirtelen a barátja lesz?

- Most ezen lepődjünk meg? – kérdezte Cam.

- Nem, de engem felbosszant, mert azt hiszi, hogy olyan jóban vagyunk/leszünk. Fordulna inkább fel. Hülye csitri.

- Megnézhetem mit írt? – kérdezte Nash és átnyújtottam neki telefonomat.

- Cam egy plázacica rád van akadva. – röhögött Aaron,mert persze ő is elolvasta.

- Mit írt? – jött oda.

- Tessék! – adta oda neki Nash a telefonom és nem ellenkeztem, mert nem akartam megint jó helyzetet teremteni neki. Hirtelen elkezdett pötyögni a telefonomon.

- Cam mit csinálsz? – néztem rosszat sejtően a mellettem ülő fiúra.

- Írok?... Kész.- mondta és felém nyújtotta a telefont.

Én: Szijjja! Bocsika, de stipi stopi ő már az enyém.

-Te megzakkantál? – csattantam fel hirtelen. - Az egy dolog, hogy leírod a saját hülye gondolataidat, de ez nem azt jelenti, hogy én is ezt gondolom. – Ó de még mennyire szeretném ezt gondolni...

- Legalább leszáll rólad!

- Ne képzelj bele semmit hallod!

- Jó nyugi van. Szívesen.

- Ahj!

Végül beadtam a derekam és elbeszélgettem a fiúkkal teljesen normálisan... még abban is képes voltam elkételkedni, hogy Cam nem is annyira rosszindulatú. Egyre jobban kezdem megkedvelni. Ajjajj!

Nem tudom meddig voltunk és ébren és azt sem tudom, mit csináltak, mert egyszer csak képszakadás. Elaludtam.

Sziasztok! Kimondhatatlanul köszönöm az 1K megtekintést! 

Ha tetszett a rész és szeretnétek folytatást, akkor vote vagy komment :)