Másnap reggel halott másnaposként indult mindenki számára. A konyhába menve a kávéfőző gépet megrohamoztam, gondolom mindenkinek akkor szüksége volt egy reggeli ébresztőre, ezért készítettem kávékat. Ameddig lefőttek, addig a hűtőben ennivalót is kutattam. Készítettem pár pirítóst és főztem virslit meg felvágottakat is találtam ezért az asztalra helyeztem őket. Általában a fiúkkal az evések úgy történnek mint egy honfoglalás, aki amit kap azt fogja és eszi.Ez most sem volt másképp. Egyszerre becsődültek az egészen az asztalhoz és kezdődött is a kannibál élet. Én is gyorsan levágódtam egy székre, mert célom volt enni a kikészített ételekből.

-Zoe kérsz a virslimből? – lóbálta előttem a virslijét a szőke Jack.

- Cuppanj rá! – röhögött Tay.

- Ne lóbáld előttem a virslidet! – röhögtem a félreérthető szituáción. Na igen, ha valaki csak hallotta volna amiket beszélgetünk és nem társult volna, hozzá kép is, akkor egy kicsit félreérthette volna a dolgokat.

- Majonéz van? – kérdezte Jhonson.

- Van a hűtőben. – mondta Sophie. Na ne, ez most komolyan nagy perverzségre készül. Ami alatt felállt, nem rosszra gondolni. Felállt az asztaltól Jack, hogy hozzon magának majonézt és kecsapot. Ameddig ő elfordult Cam fogta az egyik virslijét és egyben benyomta a szájában. De hogyan fért az el a szájában? Nagyon gyakorlott lehet.

- Na jó. – tért vissza a helyére a kis szőke, mi pedig nevetésünket visszatartva ettünk tovább és vátuk, hogy mi lesz. - Most akkor nyomjunk ki egy kis gec... Miii? Hova lett az egyik virslim? Bazd Zoe, ilyen hamar legyűrted? Tudtam, hogy felizgultál rá, ahogy lóbáltam. Mondtam én, hogy kívánod, már csak egy kicsi majonéz kellene a szád szélére és hiteles is lenne egy pletykával együtt. – röhögött és ekkor már én sem bírtam és elkezdtünk az egészen az ablakokat is megrezegtetve halálosan kacagni. Na de a következő cselekedetre nem igazán voltam felkészülve, ugyanis a kis Jack az ujjára nyomott egy jó nagy adag majonézt, amivel elkezdettt közelíteni a szám felé.

- Baszki! – röhögtem és fordultam el tőle.

- Nem menekülsz. Beléd élvez a virsliii! – jelentette ki és újra közeledett felém, ezért megindultam, ő pedig utánam jött. Ezért elkezdtünk futkározni a nappaliban, amit a többiek az asztalnál ülve nevetve vizslattak.

- Jack! Hallod fejezd be! – röhögtem a kanapénál állva szembe a gyerek majonézes kezével.

- Kanapé marad tisztán! – ordította ki Sophie.

- Legalább tejszínhabbal játszadoznál, nem majonézzel, mert nem szeretem! – lépkedtünk párhuzamosan.

- Tejszínhabbal? – mondta felcsillanó hanggal Nash. Na bazdmeg, kell nekem elszólni magam. Mostmár ketten üldöznek, azért, hogy „gecis" legyen a szám széle. Igen ilyenek a reggelek nálunk ezekkel a hülyékkel.

- Zoe ez szopcsi! – röhögött Jack.

- Szó szerint! – indult meg felém Nash a tenyerére nyomott tejszínhabbal. Na jó asszem addig nem szabadulok tőlük, ameddig fel nem adom. De én Zoe Black nem adok fel ilyen könnyen egy harcot. Persze fél per múlva már az egyik az egyik kezemet fogta, a másik a másikat és bármennyire is rugdolódtam és forgattam a fejem, úgyis összekenték az egész arcom tejszínhabbal és majonézzel. Még a mellemre is jutott. Szerencséjükre a hajamból csak egy pici tincs kapott, ezért nem kell megmossam. Szerencséjük volt, hanem a pöcsük bánta volna. Hamar megmostam az arcom és újra csatlakoztam az étkezéshez.

- Na mostmár megtanultad, hogy ne nyúlj a virslimhez? – kérdezte Jack, amikor helyetfoglaltam.

- Baszki nem én ettem meg. Nem kell nekem a nyomorult virslid.

- Mi?? ez nem nyomorult!!! Amúgy ha tényleg nem te voltál, akkor ki? – kérdezte és hát Cam azonnal leleplezte magát azzal, hogy elkezdett nevetni.

- Menj a faszba Dallas! – röhögött Jack. – Te is kérsz a virslimhez egy kis majonézt?

- Fúj, kösz inkább kihagyom! – ellenkezett kezeivel Cam.

A reggelizés valahogy végül eltelt, majd feltakarítottunk és ki-ki elvégezte a reggeli dolgát, vagyis a délit már, mert az óra hamarosan ütötte a déli 12 órát.

A fiúkból páran felszívódtak és Cara is és Emy is hazamentek. Egyszercsak érkezett egy üzenetem Jennifer-től, hogy nem csinálunk-e ma valamit. Végül is benne voltam, ezért áthívtam hozzánk, mert úgyis csak Cameron, Nash és Aaron voltak otthon. Persze Jennifer azonnal megörült az ajánlatnak és 30 perc múlva már nálunk is volt. A nappaliban voltam a fiúkkal és figyeltem amiközben videojátékoztak, amikor megjelent a bátyám Adam. Esküszöm meglepődtem a viselkedésén.

- Sziasztok! Adam vagyok! - nyújtotta kezét a fiúknak és mindegyikkel bemutatkozva kezet fogott. - Bocsi, hogy a múltkor kicsit bunkó voltam csak nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy elterveztem, mert a kis hugicáim jól átbasztak.

A fiúk megértették Adamet és nekifogtak együtt játszani. Hát oké. Hamarosan megjelent Jennifer is, aki megölelte a fiúkat, majd bemutattam Adamnek és mivel ezek jól elvoltak, így inkább egy kis nassolni valóval bevonultunk a konyhába, ahol jól elbeszélgettük az időt.

Sziasztok! 

Tudom nagyon régen nem volt rész, amit iszonyatosan sajnálok, de igyekszem pótolni, csak nagyon időhiányos és kissé lusta is vagyok, ezért hetente max 1 részt tudok beígérni, azt is hétvége fele. Nem tudom ez az állapot meddig lesz, de igyekszem összeszedni magam. Köszönöm megértésetek és további türelmetek! :)