"- Hát, akkor menjünk... – hallottam Nash hangját és elindultam a szoba közepén heverő bőröndömért. Magam sem tudom miért tettem ezt? Mi tart vissza? Nem lehet ez a vége. Ah..."

- Srácok! Mivel jösztök hozzánk? – kérdeztem kicsapva az ajtót, amire a bőröndjeikkel eligyekvő fiúk mind egyszerre megálltak és felém fordultak.

- Hozzátok? – kérdezte Matt.

- Nem, basszus az utcasarokra. – forgattam szemeimet.

- Ez az. – mondták és egyszerre kezdtek el őrültek módjára örvendezni. Ugráltak, röhögtek, futkoráztak. A szájukkal betöltötték az egész folyosót. A hangos zajra rengeteg hotellakó kitekintett, ami egyenlő volt néhány rajongóval, akik közt megpillantottam Jennifert.

- Jennifer?! – szólitottam meg az említettet, amire ő felém fordult.

- Szia! – jött oda és ölelésbe vont. – Mi van veled?

- Semmi. Készülök haza. Veled?

- Ugyanaz. A fiúk?

- Hát hosszú sztori, de ha hazamegyünk keressük meg egymást és mindent elmondok ígérem.

- Rendben.

A fiúk hamar lerázták azt a 2 rajongójukat és Jennifer is hamar távozott, ezért újra jutott időnk beszélgetni.

- Hozzd a cuccaid és menjünk! – utasított Carter.

- Jó, de mivel?

- Autóval?

- Az enyémmel? Ennyien nem fértek be. – néztem rájuk értetlenül.

- Nem szőkém. Cam is autóval jött és neked is van autód. Eloszlunk. – mosolygott bénaságomon Aaron.

- Jah oki. Pill. – mondtam és visszaindultam a szobámhoz a cuccaimért.

- Lent leszünk. – mondta Nash, amire én berohantam a hotelszobámba. Utoljára szétnéztem, hogy nem hagyok e itt semmit és amint meggyőzödtem arről, hogy mindent bepakoltam fogtam az ágyról a táskám, feldobtam félvállamra, elvettem a kulcsom mellőle és a gurulós bőröndömmel a másik kezemben kiindultam. Lementem a lifttel az első emeletre, ahol a fiúk várakoztak és Nash a recepciónál volt. Azonnal mellette termettem a cuccaimmal. Leadtam a kulcsomat, megköszöntem a szállást és csatlakoztam a várakozó fiúkhoz.

- Na akkor. Hayes te mész haza. Maradunk 9-en. Plusz Zoe az tíz. Na akkor Cam-en kívűl szerveződjünk, hogy ki-kivel megy. – magyarázkodott Nash.

- Akkor ki jön velem? – kérdeztem, amire az egész fiú feltette a kezét, ezért hangos röhögésben törtünk ki. Végül keletkezett egy kis vita.

- Döntsétek el és menjünk már! – siettettem őket, így végül 5 perc alatt megszületett a döntés. Az én automba természetesen én, Matt, a két Jack és Aaron. Camhez Nash, Carter, Shawn és Tay. Ami után elbúcsúztunk Hayes-től a parkoló fele vettük az irányt. A négy fiú a nyomomban lépkedve követett a fehér audimig. A csomagjaink bepakolása után. Na igen nem fért be az összes bőrönd, ezért Matt elment, hogy az övét tegye be Cam autojába. Kíváncsi vagyok milyen autója lehet, egy híres Cameron Dallas-nak.
A sikeres bepakolás után a fiúk azon kezdtek el veszekedni, hogy ki üljön mellém. Végül kő papír ollóval Aaron nyert, így ő foglalt helyet mellettem az anyós ülésen. Á, cseppet sem gyerekesek. És indulhattunk. Megegyezés szerint Cam utánam levő látókörben jön, mert ő nem tudja, hogy hol lakom és nem akarjuk, hogy eltévedjenek valamerre.

- Császtook! – hallottam meg egy ismerős hangot és a bal felemre pillantottam. Nash volt egy fekete Range Roverben, a kormánynál pedig Cam ült. Nem rossz autó Dallas, nem rossz. Elindultam és ezek a nyomomban jöttek a fekete autóval.

- Tehetek zenét? – fordult felém Aaron.

- Persze. – mondtam, így keresett egy jó rádiócsatornát és azt hallgattuk a 4, majdnem négy órás pusztában levő utón. A fiúk közben videózgattak és énekelték teli torokból a rádióból felcsendülő ismert zenéket. Ezeknek soha nem fájdul meg a torkuk?

- Zoe! Valaki hív! – emelte el a telefonomat Aaron és felém tartotta a készüléket, melyen Sophie neve villogott.

- Mindegyik kussba teszi magát! – szóltam a fiúkra, miközben lehallkítottam a rádiót és elvettem Aaron kezéből a telefont. Elcsúsztattam a zöld nyilacskát és kapcsolatba léptem a hugommal. Igen vezetés közben telefonáltam.

- Szia Sophie!

- Szijaa! Micsi?

- Öm itt vagyok a városba. - kamuztam.

- Még mindig?

- Aha. Nagyon szép hely.

- Küldsz képet?

- Majd megmutatom amiket készítettem. Te mi jót csinálasz?

- Tv-zek és halálra unom magam.

- Adam?

- Honnan tudjam... csajozik. Am mikor jössz haza?

- Hát ma biztos, hogy nem. – hazudtam.

- Ó...

- És hogy vagy?

- Tökéletesen. Sehol nem fáj és már az orrom sem kell fújjam.

- Annak örülök. Vigyázz magadra! Most le kell tennem! – mosolyogtam.

- Oké. Szia.

- Pusz. – mondtam és kinyomtam a telefonomat.

Ez után értesítettem az autóban ülő fiúkat, ameddig még csendben tudtak maradni, hogy ők ügyesen csendben bemennek a konyhába a házunkba és semmihez sem nyúlnak, max leülnek és megvárják, ameddig Sophie-val bemegyünk, mert ezt az egészet, vagyis a fiúkat egy meglepetésnek szánom a húgomnak. Nem mintha megérdemelné, de ennyit megteszek érte, hogy örüljön, azok után, hogy transzba esett, amiért Cam engem puszilt meg, nem őt és Nasht én öleltem meg nem ő. Na most ezeket odaadom neki, nekem nagy szükségem nincs rá. És egyébként is ő nyerte a versenyt ezért övé a nyeremény, ami most házhoz megy... szó szerint.

A mondandóm után a fiúk azonnal visszatekerték mostmár mértékelt hangerővel a zenét.

-10 perc és ott vagyunk. – mondtam a fiúknak izgatottan. Remélem nem csak én izgulok ennyire ezért.

-Én már kíváncsi vagyok a hugodra. – mondta izgatottan Matt.

- Nana csak óvatosan vele! – szóltam rájuk.

- Dobok egy üzenetet Nashnek. – mondta Aaron és úgy is cselekedett. Később Nash hívta, így kihangosította a telefont Aaron.

- Hallod mit csinálunk? Csak úgy berontunk a házba vagy mi? – kérdezte Nash.

- Én kinézem belőletek. – nevettem.

- Kösz.

- Amúgy bemegyünk a konyhába és csendben megvárjuk Zoe-t és a hugát... - magyaráta Aaron a tervet.

- Sophie-t.- segítettem ki.

- Oké.

- Ajánlom, hogy kussoltok, hanem kipakollak! – mondtam a fiúknak.

- Nyugi hugicc jó fiúk leszünk. – mondta és gondolom vigyorra húzta a száját.

- Cam?! – szólítottam meg a fiút, hogy figyeljen is valamennyire.

- Hm? – hallottam a fiú hangját.

- Tied a garázs előtti rész! – igen, ott Sophie nem láthatja meg az autóját.

- Oké.

- Itt vagyunk! – jelentettem ki 5 perc elteltével és autómmal bementem a kapun és megálltam a ház előtt. A többiek is így tettek és kiszálltunk.

- Ha egy pisszenést hallok valamelyiktől, annak a mütyürije bánja. Értve vagyunk? – néztem rájuk szigorú tekintettel, amire csendben bólogattak, hogy felfogták, amit mondtam. Reméltem is.
Bementünk a házba.