-Kisasszony-szólalt meg egy szobalány-Merre van?-körbe nézett a szobában, de a szoba tulajdonosának helyét sem találta-Ki fogok kapni...-sóhajtott a fekete hajú-Az asszonyom ezért a fejemet veszi-lépett ki a Sakamaki lány szobájából, remélve, hogy Cordelia nem fogja keresni a lányát-Hol lehet a kisasszony?-indult el csendesen a folyóson

A szobalány elkezdte szokásos napi teendőit, ezzel is terelve gondolatait, melyek a kisasszonya körül forogtak. Aggódott a lányért, valamint saját maga miatt is. Nem szívesen kezdene ki Cordeliával. Az a nő maga a veszély, és jobbnak látja elkerülni őt. Cordelia tanítja saját lányát, arra, hogy hogyan legyen olyan mint ő. Viszont a lány nem igen hajlik arra, hogy anyja nyomdokaiba lépjen. Szabad szeretne lenni. Anyja elvárásai nélkül. A fekete reménykedett, hogy a Sakamaki lánynak sikerülhet is, hogy ne lépjen anyja nyomdokaiba.

-Te szobalány-hallott meg háta mögül egy kisfiú hangot, a szobalány, egyből tudta, hogy kihez tartozik ez a hang, szemeit a kisgyermekre emelte-Anyám látni szeretné a húgomat. Merre találom?-kérdezte meg Cordelia első szülöttje

-Ayato-sama-nyelt egyet-A kisasszony lepihent. Megkérte, addig ne zavarja senki-szemeit nem vette le Ayatoról a nő-Cordelia-samához küldöm amint a kisasszony kijön a szobájából

-Hm-Ayato furcsálta a dolgot. Húga nem szokott csak úgy lepihenni-Anyám nem fog örülni. Te az életeddel játszol, ha nem szólsz most rögtön neki. Vagy azt akarod, hogy az anyám végezzen veled?

-Dehogy is Ayato-sama. De én a kisasszony parancsait tartom szem előtt-fordult a fiú felé-Hiszen pont Cordelia-sama osztott be hozzá. Nekem a kisasszonyom szava szent. Ezt Cordelia-sama is tudhatná már, amennyi éve mellette vagyok-szívéhez tette kezét, ez igaz volt. Hiszen mindig is ő vigyázott a Sakamaki leányra mióta megszületett

Ayato még egy darabig figyelte a nőt, majd mikor látta, hogy nagyon nem tud elérni semmit, így hátat fordított, majd elindult, hogy jelezze anyjának, hogy húga jelenleg pihen, és nem tud anyjukhoz menni. Közben a nő visszafordult eredeti munkájához, majd egy hatalmasat sóhajtott. Nagyon reméli, hogy kisasszonya azelőtt visszatér, hogy Cordelia idegesen keresni kezdené.

Eközben a közeli erdőben faágak reccsenése volt hallható. A fák sűrűjében egy lila hajú kislány szaladt mosolyogva. Végre kijutott a Sakamaki birtokról, és egy darabig szabad lehetett. Nem vágyott vissza a falak közé. Zöld szemei egy percre sem vesztették el a cicát. Tudta, hogyha anyja megtudja, hogy nincs a birtokon belül akkor kap majd, de egyenlőre ez sem érdekelte a fiatal vámpír lányt. Ritka alkalmak egyike, mikor anyja bátyaival foglalkozik, és amikor éppen nem udvarolnak a gyönyörű asszonynak. Nem sokkal később zöld szemei elvesztették a cicát, így megállt. Elszomorodva tekintett körbe a fákon, hátha valamelyikre felmászott, de sajnos nem.

-Hova lehetett?-szólalt meg csilingelő hangján a kislány-Olyan puha bundácskája volt. Megakartam simizni-ült le a lány egy fatörzsre, lábai a sietéstől kissé elfáradtak-Sőt-nézett körbe-El is tévedtem-húzta el száját-Kifogok kapni a Ka-santól-gondolkodott el, anyja nagyon haragos tud lenni. Lobbanékony egy asszony. Nem tudja, apja, hogyan bírta anyját. És nem csodálkozik, hogy lett egy harmadik felesége is, anyja és két legidősebb bátyai anyja mellett.

Még egy darabig ott ült a rönkön, amikor is elhatározta, hogy visszakellene indulnia a birtokra. Még mielőtt még rájönnek, hogy elhagyta a birtok határait. Felkelt, majd leporolta ruháját. Fekete ruhája a földre esett, a ruha alja már koszos volt. Elindult az egyik irányba, hátha az lesz a megfelelő út, mely visszavezet a birtokra. Egy jó darabig sétált még, amikor már feladta, hogy visszajut esteledés előtt a birtokra. Meglátszik, hogy egyszer sem hagyta el a birtokot.

-Eltévedtél?-szólalt meg a lány mögött egy fiú hang, megfordulva a fiúra emelte tekinteteit-Segítsek?-mosolygott rá a kisfiú

-Ennyire látszik?-kérdezte a kislány szemeit a barna hajún hagyva-Nem is vettelek észre eddig. Itt voltál végig?-kérdezte a lány

-Igen. Kíváncsi voltam, hogy kitalálsz e-lépett közelebb-De ahogy látom, ez nem megy. Hogy hívnak? Én Edgar vagyok-mutatkozott be a barna

-Örvendek. Én Amaya vagyok-mosolyodott el a lány-És te mit keresel itt?-nézett körbe-A családoddal vagy?

-Család? Dehogy is-állt meg a fiú-És te?-mérte végig-Egy nemes családból származó gyerek mit keres egy erdőben?-emelte zöld szemeibe szemeit

Amaya csak elfordult. Nem szívesebben vallotta be senkinek, hogy legszívesebben elhagyná a Sakamaki birtokot. Ezzel együtt családját is. Nem szereti a birtokot. Anyja tesz róla.

-Az nem fontos. Kis nyugalomra vágytam-motyogta a lila hajú, nem emelte szemeit a fiúra. De olyan megnyugtató volt számára egy vele egy idős gyerekkel találkozni. Testvérein kívül más gyerekkel nem találkozott. Szemeit óvatosan mégis a fiúra vezette. Ember. Tisztán érezte rajta, hogy egy ember áll vele szemben

Csendben voltak egy darabig, majd érezte, hogy egyre hűvösebb lesz. A nap már épp lemenőben van. Sóhajtott egyet, már tudta, hogy nem fog időre haza érni. A fiú látta a lila hajú lányon, hogy egyre nyugtalanabb, így mellé lépve megfogta a kezét, és elkezdte húzni, az egyik irányba. Ez a lányt ledöbbentette. Nem gondolta, hogy egy ember segítségére fog szorulni. Akit egyáltalán nem érdekel, hogy nemes családból származik. Egy jó darabig haladtak, mikor a fiú az erdő széléhez vezette őt.

-Köszönöm-emelte zöld szemeit a fiúra-Hogy hálálhatom meg?-kérdezte meg a lány-Csak tehetek valamit

A barna hajú elgondolkozott, majd elmosolyodott, és a lányra emelte szemeit. Tudta, hogy látni szeretné még a lányt. Így a legfontosabb volt a fiú számára, hogy találkozzon még a lánnyal, és barátok lehessenek.

-Találkozzunk itt ismét holnap.-szólalt meg a fiú, majd elmosolyodott-Ez az egy a kérésem Ama-mosolygott továbbra is

-Rendben-bólintott a lány, majd mosolyogva ott hagyta a fiút, aki nem sokkal később eltűnt az erdő sűrűjében

Amaya haza sietett a birtokra, majd az ablakon keresztül bemászott szobájába. Becsukva az ablakot, kifújta a bent tartott levegőt. Sikeresen beosont szobájába, anélkül, hogy bárki észrevette volna. Megfordult, majd idősebb bátyával találta szembe magát.

-Ayato-ugrott meg egy kicsit a lány-Nem illik, így betörni más szobájába-fonta keresztbe karjait a Sakamaki leány-Mit akarsz?-ült le ágyára Amaya-Anyánk küldött?-emelte szemeit Ayatora

-Anyánk ideges. Már órák óta látni akar-szólalt meg Ayato is végre, majd húgához lépett, és megölelte őt-Örülök, hogy nem esett bajod-mondta. Ayato nem sokaknak mutatja meg érzékeny oldalát-Siess anyánkhoz, ne dühítsük fel jobban-engedte el

A lány ruhájára nézett, lekellene cserélnie, hogy anyja ne jöjjön rá, hogy kiszökött. Ayatótól kért pár percet, majd gyorsan lecserélte ruháját, és bátyával együtt Cordeliához indultak. A lány kicsit feszengett. Ayato anyjukhoz vezette, aki épp Kanato éneklését hallgatta, majd mikor észrevette két gyermekét, elmosolyodott és kezet nyújtott lányának, aki elfogadta azt, így nem sokkal később anyja ölelésében kötött ki.

-Én gyönyörűségem-ölelte szorosan lányát-Merre voltál? Aggódtam-emelte szemeit lányára

-Pihentem anyám-emelte fel tekintetét a nőre. A nőn észrevehető volt, hogy nem nagyon akarta ezt elhinni, de nem tette szóvá, mivel épségben ott volt ölelésében-Ayato-emelte szigorú tekintetét legidősebb gyermekére-Remélem nem felejtetted el, hogy anya mennyire számít rád

Ayato csendben félre nézett. Anyja nagyon szigorú volt vele. Volt, hogy egy folyóban hagyta őt. Legszívesebben elkerülné anyját. De testvérei épségé fontos volt számára. Ők jelentettek mindent Ayatonak. A fiú bólintott egyet. Ő volt az egyetlen aki sose tudott igazán játszani Kanatoval, Laitoval és Amayával sem. Igaz nem ő volt a legidősebb Sakamaki fiú, de anyja úgy kezelte őt, mintha apjuk első feleségének gyermekei nem lennének.

-Visszatekintés vége-

Amaya szemeit kinyitotta, amikor meghallotta, hogy házuk ajtaja kinyílik. Tudta, hogy valaki csatlakozik a Sakamaki házhoz. De annyira nem vonzotta a tudat, hogy egy ismeretlen borítja fel a család mindennapjait. Furcsa érzése volt, minthogyha eddigi megszokott életük felfordulni készülne, az új lakó miatt. De nem tudta, hogy pontosan miért is érzi így a dolgokat. Felkelt helyéről, majd elindult le, hogy szemügyre vegye a Sakamaki ház üdvöskéjét.

Halihó!
Mivel annyira oda vagyok Yumáért, és fogalmazódott a fejembe egy történet, így gondoltam leírom nektek🥰❤️
Remélem szeretni fogjátok ezt a könyvet❤️
Puszi:
Azu-chan