Utolsó óra után, mint akit puskából lőttek ki rohantam végig a földszinten, egyenesen a folyosó végén fekvő teremhez. Reméltem, hogy Aspen még ott szöszmötöl a táskájával a teremben. A terem előtt lelassítottam és óvatosan belestem a helységbe. Szerencsémre Asp még mindig ott pakolászott és nézelődött. Meggondoltan beléptem a miénknél kisebb terembe és mögé sétáltam. Gyorsan letakartam a szemét és vártam a reakcióját.
- Remélem egy életre elrabolsz! - mondta egy kicsit unottan.
- H-ha szeretnéd! - nevettem fel és nagyon reméltem, hogy az előbbi megjegyzését nem gondolta komolyan.
- Jaeden, ez nem vicces! - fordult meg a kezeim között.
- Nem vi-viccnek szántam. Csak t-tudni akartam, h-hogy haza kísérhetlek-e?- néztem rá a kiskutya szemeimmel.
- Nem is tudom, anyuék nem örülnek, hogy fiúkkal lógók- tette az utolsó szót idézőjelbe és várta a reakciómat- Meg hát teljesen más irányban laksz, mint én- húzte el rózsszín ajkait a mondat végén.
- Nem g-gond, időm, m-mint a tenger!- nevettem el magam, mire ő csak megforgatta a szemeit.
- Rendben, mehetünk együtt. Viszont nekem még össze kell pakolnom pár dolgot, hanem gond- dobálta továbbra is a táskájába a számomra haszontalannál haszontalanabb dolgokat. Egy jó 10 perc pakolgatás után elégedetten összecsapta a kezeit és a hátára kapta az immáron holmiktól duzzadó táskáját.
- Mehetünk- jelentette ki határozottan, majd belém karolva kezdett el kihúzni a kis teremből egészen a folyosóig, ahonnan az utunk az udvarra vezetett. Karöltve átléptük az iskola vaskapuját és egymásra mosolyogva rájöttem, hogy nem is kívánhatnék szebb és erősebb barátot magam mellé.

- L-lenne kedved e-eljönni velem holnap v-valahová?- tettem fel a kérdést, mely már indulás óta kikívánkozásra várt. Aspyn arcáról nem igazán sikerült semmit sem leszűrni, így csak reménykedni tudtam a számomra kedvező válaszra. Egy rövidebb ideig csak némán sétáltunk immáron egymás mellett. Asp az egyik pillanatban hirtelen vett egy nagy levegőt és a vállamnál fogva maga felé fordított.

- Jaeden ezt már rengetegszer elmondtam neked, anyumék nem szeretnének fiúkkal látni. Hidd el nagyon szívesen elmennék veled akárhová, de tényleg akárhová,de nem lehet.  Tényleg nagyon sajnálom- azzal megindult tovább. Gyorsan utána szaladtam, mert már rendesen előttem járt, viszont nem tudom megérteni a szüleit. Csak sétálni mennénk, sem engednék el a lányukat egy fiúval. Tudom, hogy sok lány ilyen korban "hülyül meg", de Aspyn nem ilyen. Sőt tudtommal én sem vagyok ilyen, nem ártanék neki egy ujjammal sem.

- Hát megjöttünk- állt meg mellettem Asp, majd egy gyors ölelés után már el is tűnt a házuk hatalmas betonkerítése mögött. Sóhajtottam egyet aztán rájöttem, hogy otthon megígértem anyumnak, hogy időben haza érek és szépen felöltözve és megtanulva fogom várni vele együtt a ma este érkező nagyimékat. Gyorsan szedtem egymás után a lábaimat és igyekeztem hamar otthon lenni. Éppen a suli előtt haladtam el, mikor alaki hátulról a nevemet kezdte el kiabálni. Idegesen megfordultam és Finn gurult elém a biciklijével, mellyel reggel elesett.

- Merre voltál Jae?- fékezett le teljesen.

- É-én csak el-el kísértem Aspynt haza, semmi különös- vontam meg a vállamat és már folytattam volna hazafelé az utamat.

-És most merre tartasz?- gurult utánam.

- Csak haza- válaszoltam indulatosan, mert az órámon bőven elmúlt az anyunak ígért időpont. 

- Akkor haza kísérlek- jelentette ki Finn, mintha a világ legegyértelműbb dolgáról beszélgetnénk. Ahogyan, azt ígérte hazáig mellettem kísérletezett, hogy hogyan tudna biztonságosabban biciklizni ilyen lassú tempónál, majd rájött, hogy ez számára egy lehetetlen dolognak fog bizonyulni. Végül csak elköszöntem tőle és futva felszaladtam a házunk tornácára és lihegve futottam be a lakásba. Ledobtam magamról a cipőmet és a táskámat is felakasztottam a fogasra. Egy gyors köszönéssel, megpróbáltam lerendezni anyánál a késésemet, de mint mindig, most is kudarcba fulladt eme tervem:

- Jaeden Lieberher! Most azonnal a konyhába szeretnélek látni és nincsen felsummogás a szobádba, így is elég nagy slamasztikába vagy, csöpp fiam- kiabált anya a konyhából én, pedig lassan kezdtem el visszafelé sétálni és csak reménykedni tudtam, hogy nem kapok akkora szidást, végül is 30 perc késés nem is olyan sok késés, nem de?

- Ne haragudj a késésért, tényleg esküszöm, hogy jó cselekedet miatt értem haza később, semmi rosszalkodás- próbáltam a konyhába lépve enyhíteni a magam kis ügyén, de anya hangjából ítélve nem tudom, majd egykönnyen kimosni magam ebből a kis bakiból.

- Jaeden, megmondtam, hogy ez nem játék! Tudod, te is, hogy mi történt két évvel ezelőtt Mrs. Nance kislányával, elrabolták. Nem azzal van bajom, hogy nem érsz haza időben, hanem, hogy egyáltalán nem is szólsz,hogy később érnél haza. Na meg most.....Tudod, hogy jönnek a nagyiék! Ahhh.....nem is húzom, majd később lerendezzük ezt. Menjél fel és tanulj meg, majd felöltözve itt szeretnélek látni, mire a nagyiék itt vannak, rendben?- vonta fel a szemöldökét a mondat végén.

- Rendben- húztam el gyorsan a csíkot a helyszínről. Gyorsan felkaptam az előszobában lerakott táskámat azután, pedig felszaladtam azzal az emeletre. A szobám ajtaját már csak lazán berúgtam magam után és lehuppantam az ágyamra. Kifújva magam előszedtem az összes tankönyvemet és kikeresgettem a házikat, majd egyesével neki álltam megoldani ezeket. Az utolsóval is végezve összecsaptam a könyveket és elképedve figyeltem, hogy mennyi por szállt fel ezekből a vastag papírkötegekből. Gyorsan legyeztem párat, majd elindultam lefürödni, majd miután ezzel végeztem beállítottam a hajam és kiválasztottam egy kicsit szebb ruhát a szekrényemből és büszkén magamra kaptam azokat. A könyveimet bele dobtam az iskolatáskámba és hagytam, hogy a kék anyag esetlenül terüljön el a sötétbarna hajópadlón. Átszaladtam a folyosón és letrappoltam a lépcsőn egyenesen a konyhába anyához és besegítettem neki a terítésben, majd el is törölgettem az elmosott edényeket.

Sziasztok!

Igen, kicsit rég volt rész, tudom. Rengeteg vizsgám és témazáróm volt az elmúlt egy hónapban és nagyon nem maradt időm semmi másra. Sőt, sokszor nem is tudtam mindenre rendesen felkészülni, lol. Amúgy még mindig vizsga időszakom van, de már szarok az egészre, mivel az előzőek jók lettek, már úgysem bukhatok meg. Veletek mizujs? Lehet írni kommentbe nem harapok, nyugi. Mindjárt nyári szünet, végre. Gondolom nem csak én várom már nagyon.