... az összes könnyem

Darabokra hullottam. A fájdalom úgy kínzott mint eddig még soha.

Szemem elhomályosult a sok könnytől, képtelen voltam mozdulni. A főorvos szavai sokkoltak, az egész életem a boldogságom odalett.

- Mi-Mi..Minho! - sírtam fel egyre hangosabban, élettelen kezeit mancsaim közé szorítottam, a fájdalom pedig csak egyre erősödött.
- Adok pár percet...Magukra hagyom Önöket. - nézett rám megvetve egy reszketeg sóhajjal az orvos. Ahogy pedig bezárult az ajtó égtelen sírásba kezdtem.

- Minho! Mért ... miért hagysz magamra? - kérdeztem s már a földre rogytak lábaim magatehetetlenül. Az egész világomból akár a fény, lassan kihunyt. Hatalmas sötétségbe rántva testem, lelkem. És egy hatalmas fájdalomba.

A fájdalom, átváltott hisztérikus sírássá, a fájdalom elárasztotta az egész testem és magam maradtam. A világ ellen.

Eddig itt voltál Minho, itt voltál, te voltál az utolsó dolog, ami életben tartott.
Egy hatalmas darabot magaddal rántottál.

- Most mit csináljak? - ültem a földön és magamba roskadtam. Nem volt senkim...

- Mi történt a fiúnkkal? - rontott be síró anyuka, oldalán a férjjel. - Jisung!
- Fiam? - lökött el Minho mellől a férfi. Én pedig a padlón arrébb csúsztam, lábaim felhúztam és ölembe temettem az arcom. 

Nem bírtam.

- Biztos erről is te tehetsz! - támadt nekem darázs módjára Minho anyja - Te és a buziskodásod tehet erről is! - majd vállamnál fogva meglökött, kezemmel támasztottam meg magam.
- Én... - csuklott el hangok - Én nem... - mondtam alig hallhatóan.

A gépek egyre kevesebbszer pityegtek. A lélegeztető egyenletes pumpálását lehetett hallani és egy zokogó házaspárt. Én pedig némán, könnyekkel áztatott arccal ültem távol. S vártuk a véget.

Mikor a kaszás kopogtatott az ablakon. Hideg fuvallattal végigmarta fájó szíveket még jobban. A sípoló hang és a felsikoltó anya sírása Minho nevével a levegőben, majd a néma csend. Mikor kikapcsoltak minden gépet. Annál ordítóbb nem is lehetett volna.

Nem akarok itt lenni...

- Minho miért hagytál el? Azt igérted, itt leszel nekem... - suttogtam már élettelen testének.

Honeybaby💕:
Szerintem megőrültem.
Legalább is ezt mondják.
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Holnap lesz a temetésed...
Ott leszel?
Én is ...
Megint találkozunk...
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Képzeld...
Anyud megint megvádolt.
Pedig, te is tudod, hogy nem én tehetek róla.
Ugye nem én tehetek róla?
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Hogy vagy?
Én... nem tudom.
Anyudnak minden baj volt.
Hogy nem sírtam... az is.
Elhordott mindenféle szívtelen buzinak...
Szívtelen lennék?
Vittem virágot.
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Nem tudom fizetni a lakbért.
De képzeld. A pólódon még mindig rajta
van az illatod, amit úgy szeretek! ❤️‍🩹
Most is abba vagyok.
Azzal alszok.
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Mondtam már, hogy hiányzol? 💓
Mikor láthatlak újból?
Mikor csókolsz meg újból?
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Miért nem mondasz semmit?
Én nem hiányzok neked?
Hazavittem anyámékhoz a holmid,
amit lehetett. A többit anyádék vitték el.
Legalább a takaród nálam maradt.
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Minho. Miért nem érzem már az illatod?
Miért nem érezhetlek?
Mért tűnsz el mellőlem még ennél is jobban?
Én tehetek mindenről?
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
A sulit ott hagytam.
Nem bírtam.
Junghwa is tudja...
Nem akarom látni, nem akarom, hogy
Akár egy ujjal is hozzám érjen megint!
Nem akarom...
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Ma voltam kint a sírodnál.
Olyan magányosnak tűnsz.
Én is nélküled.
Olyan hideg volt.
Az ujjaid akartam fogni mint
anno a Han folyónál.
Emlékszel?
Ahol megcsókoltál.
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
Mindenki azt mondta engedjelek el.
De én nem akarlak!
Nem akarom elengedni.
Minho... Mi lenne, ha...?
Áh, felejtsd el.
Sikertelen kézbesítés.

Honeybaby💕:
A következő életünkben is megkeresel?
Lehetnénk boldogok?
Lehetnék újból a párod?
Lehetnék újból veled?
Érezni akarom az illatod
A forró érintésed...
Látni akarlak...
Újra...
Újra...
Kérlek. Látni akarlak!
Emlékszel, múltkor megkérdeztem.
Mi lenne, ha most elmennék, hogy lássalak.
A Han folyóhoz.
A hídhoz, ahol elsőnek megcsókoltál...
Ahol kimondtuk, hogy egymáséi vagyunk.
Minho.
Légy ott velem.
Fogd meg a kezem míg leugrok.

A téli hűvös esti égbolt alatt, megannyi csillag fénye nézett vissza rám. Arcomon egy fájdalmas vigyorral.
- Ma este újból láthatlak Minho...

Egyre közelebb értem. A folyó jeges szele csak úgy lelkemig hatolt.
- Itt vagyok Minmin... Hiányzol. - a korlátnak dőltem. Átfagyott kezeim, a hideg vasat szorongatták. Szemeim pedig egy hónap után újból könnyel teli megteltek.
Kirepedezett ajkam, összébb húztam a hideg szél miatt. A lámpák fényei megvilágították a kihalt utcát, a kihalt hidat. Senki nem mászkált ebben a cudar időben. Csak én voltam kint.

A fagyos szél süvítésésébe, lelkem is beleremegett. Az arcomra is ráfagytak könnyeim, majd végül elhatároztam magam.
- Most vagy soha.

A korlátra feltápászkodtam egy nagyobb tartóoszlop segítségével. Majd a jeges folyó hívogató habjaiban gyönyörködtem.

Szememet csalogatták, a vágy pedig egyre erősödött.

Ugranom kell érted Minho.

- Látni akarlak minél hamarabb. Jövök Minho - remegő ajkakkal, néztem az égre.
A hűvös szél pedig mint ha átkarolt volna, nyitott szemmel vetettem magam a mélységbe nem félve, sőt várva a halált.

A hideg levegő, pedig forrónak hatott a testemnek, amint egy hatalmas csobbanással vízbe értem.

Éreztem Minho itt vagy velem.

Ígérd meg, hogy boldogok leszünk a következő életben.

Testem pedig, utolsó leheletet lökte ki, szemem pedig csukódott lefele.

Majd a sötétség elragadott örökre magával.

Minho. Megérkeztem.
Most már nem vagy egyedül.
És én se már.

** VÉGE**

Sajnálom azt, akit megsirattam.

Remélem mindenki tudja, senki sincs egyedül?

Valahányszor odajutok, én is, hogy a halálon gondolkodjak van, ami visszaránt.

A család... Ha nem is ők akkor a barátok. A zene, az apró örömök.

Meg kell találnotok nektek is, azt a hajtóerőt, ami késztet az életre.

Lehet, hogy sokszor érzed magad tehetetlennek, lehet, hogy sokszor érzed magad leterheltnek, de próbálj kitartani.

Mert lehet, amit te jónak látsz és nem sikerül, lehet nem azért nem sikerült, mert nem érdemelted meg. 

Hanem azért, mert jobbat érdemelsz.

💓💓💓

Köszönöm, hogy elolvastad.

💓💓💓

Angel Chan Lover

🖤🖤🖤