Szia, Lorin Anderson vagyok. A barátaimnak csak Liv. A becenevem egy szimpla nyelvbotlás volt, véletlen, mint annyi sok minden az életemben (ne is kérdezd).

Elsõ évem a végéhez közeledik a színmûvészeti fõiskolán. Mióta az eszemet tudom, a nevelõ szüleimmel élek New Yorkban, akik nagyon tehetséges grafikusok. Nem sokat beszéltek az igazi szüleimrõl, mondhatjuk úgy, hogy szinte semennyit. Még a nevüket sem árulták el. Én személy szerint nem is vágytam rá, hogy többet tudjak, nem játszottak nagy szerepet az életemben.

De tudom, hogy elõbb vagy utóbb (remélem utóbb), úgyis minden ki fog derülni