Nem mondom, sőt meg sem említem, hogy mind a hárman a földbe döngölve kötöttünk ki. Jó 3 órája párbajoztunk, de egyikünk sem tudott a másik fölé kerekedni. Végkimerülésünk eredményeként három ember alakú mélyedést hagytunk az edzőtéren.

Mikor mind a hármunk ereje találkozott, iszonyatos energia szabadult fel, ami kis híján darabokra szaggatott.

- Nem terveztem újra a földben kikötni... - sóhajtottam, miközben azon gondolkoztam, hogy melyik lenne rosszabb: most kikecmeregni a szó szerint személyre szabott fekhelyemből, vagy még egy kicsit maradni... amíg valaki ki nem szed.

- Erre nem számítottam... - hallottuk Thor hangját, aki épp próbált fektápázkodni.

- Leon? Meg vagy még? - kérdeztem.

- Azt hiszem... - nyögött egyet.

Beletelt egy kis időbe, mire kihámoztuk magunkat a föld szorító öleléséből. Aztán szép mocskosan baktattunk be a palotába.

- Fél óra múlva találkozunk a teraszon. - mondta Thor, majd befordult egy mellékfolyosón.

- Azt hiszem új kötést kell kérnem. - sóhajtottam. - Tudod merre van a gyengélkedő? Már ha egyáltalán így hívják...

- Fogalmam sincs. De Anissa biztos hoz, ha megkéred.

- Csak nem szeretném állandóan ugráltatni...

- Hát figyelj... nem rosszból mondom... De neki ez a munkája. Helbertnek is ez lenne, csak ő a felét átalussza. És félúton elfelejti, hogy miért indult el.

Bekanyarodtunk a vendégszobák folyosójára.

- Na akkor 20 perc múlva itt találkozunk. - mondtam.

- Én lehet előbb elkészülök...

- Akkor, majd gyugodtan gyere át.

- Okés.

Első dolgom volt jelezni Anissának, hogy jöjjön, és hozzon új kötést a kezemre. Addig tiszta ruhákat kerestem magamnak.

Nem tudtam, meddig leszek még itt, és hogy meddig húzzák ki a nadrágos együtteseim, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a szoknyás ruhákat is hordani fogom.

Kivettem egy világoszöld ruhát, és bezárkóztam a fürdőszobába.

Anissa pont akkor toppant be, mikor kiléptem a fürdőből.

- Meghoztam a kötést! - mondta, majd óvatosan kicserélte a kezemre csavart anyagdarabot.

- Köszönöm szépen, Anissa. - mondtam, miközben vissza akartam menni megcsinálni a hajamat, de megállított.

- Hagy csináljam meg a hajad! Van egy nagyon jó frizura ötletem, ami tökéletesen illene a ruhához... ami mellesleg nagyon jól áll neked. - mondta lelkesen.

- Jó, rendben. - ültem le az egyik székbe.

Anissa pikk-pakk összedobott egy gyönyörű frizurát, és Leon is megérkezett. Amint belépett az ajtón, làttam, hogy Anissa arcának a vonásai megváltoznak. Mintha kicsit félénkebbé vált volna.

- Tehetek érted még valamit? - kérdezte furcsán halkan.

- Nem, köszönöm. - válaszoltam.

- Mehetünk? - kérdezte Leon.

Bólintottam.

Anissa meghajolt, majd kisietett a szobámból.

- Hmm... - néztem a csukott ajtóra - Ez egészen különös. Nem szokott ilyen félénk lenni...

Volt vagy száz gondolat a fejemben, ami megmagyarázná, hogy mi történhetett, de ezeket is inkább megtartottam magamnak.

Pàr perc alatt kièrtünk a teraszra, ahol Thor már várt minket.

- Làtom egybe öltöztetek. - jegyezte meg.

- Tényleg! - vettem észre - Ez eddig fel sem tűnt!

Pedig pontosan ugyanazokban a színekben díszelgett Leon öltözéke, mint az enyém.

- Nekem se. - mondta Leon.

Helyet foglaltunk az újonnan roskadásig telepakolt asztal körül, és nekiláttunk a késői ebédünknek.

Aztán egy kis pihi után mentünk edzeni. Kicsit izgultam, hisz Asgard legnagyobb harcosai vártak ránk a téren.

- Már nagyon várnak titeket. - mondta Thor

Látszott rajta, alig várja, hogy bemutasson minket a barátainak.

Most egy beltéri edzőterem felé tartottunk, ami valamivel kisebb volt, mint a kinti tér, de annál jobban felszereltebb. A terem vagy 3 emelet magasra nyúlt, és valahol a màsodik emelet környékén egy nagyobb erkély kukucskált be a terembe, amiről a kíváncsi asgardiak nézegethették az edzéseket és párbajokat. Már akinek nem volt jobb dolga a palotában, mint páncélban izzadó férfiakat bámulni, akik püfölik egymást.

Lefogadom, hogy ha nem mi jöttünk volna a terembe, akkor szinte az ejnherjal fele itt nyüzsögne. De végül is örültem, hogy nincs zsúfolásig a terem. Így nem kell attól tartanom, hogy megsebesítek valakit, ha valami rosszul sül el.

A terem közepén álló 4 harcos, három férfi és egy nő, megindultak felénk, amint átléptük a terem "küszöbét".

- Barátaim! - szólt hozzájuk egy nagy mosollyal.

- Szervusz Thor. - köszönt az egyikük.

- Hagy mutassam be az őrzőket. - majd felénk mutatott - Ők itt Lorin, a levegő őrzője, és Leon, a víz őrzője.

- Örvendünk a találkozásnak. - szólalt meg a nő felénk fordulva - Én Lady Sif vagyok, ők itt mellettem a 3 harcos, Fandrall, Hogun és Volstagg.

- Üdv. - ennyi csúszott ki a szánkon.

Több, mint a semmi, de még mindig nem sok.

- Nos, ha úgy gondoljátok el is kezdhetjük! - csapta össze a kezét Thor.

Mindenki igenlően bólintott, majd Sif vezetésével odamentünk egy állványhoz, amin különféle fegyverek pihentek, arra vàrva, hogy valaki használja őket.

- Nos... - fordult felénk - Mennyire vagytok jártasak a fegyverek terén?

- Hát... Tudunk róluk egyet s mást... De bőven van mit tanulnunk. - válaszoltam.

Sif bólintott.

- Thor említette, hogy ügyesen bánsz a tőrrel. - nézett felém.

- Oh, hát... meglehet.

- A testvérednek meg szerintem jó lenne a vívóbot.

Leonra néztem, aki gondolkodva bólogatott.

- Persze, majd mást is kipróbálhattok, ha akartok. - tette hozzá.

Majd egyenként a kezünkbe nyomtak egy-egy fegyvert. Leon Siffel és Volstaggal gyakorolt, nekem Hogun és Fandrall tartotta az edzést.

Többféle tőrrel dolgoztam, mindegyik más-más szituációkban volt hasznos, és esetenként életmentő. Még kardcsapásokat is lehetett velük hárítani.

Egyszer kétszer menet közben oldalra pillantottam, hogy lássam, mit csinálnak Leonék. Én, mint hozzá nem nagyon értő személy, annyit láttam, hogy a testvérem stílusosan hadonászik egy hosszú fabottal. Persze, biztos voltak a mozdulatoknak nevei meg technikái, de mint mondtam, nem értek hozzá.

Foggalmam sincs hány órája forgattuk a fegyvereket, de az én karom már majdnem leszakadt. 

- Szerintem most már tartsunk egy kis szünetet. - javasolta Fandrall, amiért most végtelenül hálás voltam.

- Legyen. - egyezett bele Sif - Úgyis erőt kell gyűjteniük a végső csapatos párbajhoz.

És ez volt az a pillanat, mikor olyan tág szemekkel meredtem a harcosokra, hogy már azt hittem kiesnek a helyükről.

- "Párbaj? Mi a francnak?" -tanakodtam, és Leon fáradt arckifejezéséből ítélve, ő is ilyesmin törhette a fejét. 

Hogy fair volt e a párbaj? Nem tudom... Ketten voltunk négy képzett harcos ellen. Létszám fölény itt, erő fölény ott. 

Minden trükkünket bevetettük ellenük, szó szerint mindent. Mivel õk hozzászoktak a közelharchoz, mi próbáltunk úgy taktikázni, hogy lehetõleg a fegyvereik hatáskörén kívül manõverezzünk. Persze, ez még nem jelentette, azt hogy nem tudtak minket mindenfélével dobálni, és azt sem, hogy nem került sor közelharcra. Leonnal próbáltuk mindegyikõjüket egy helyre terelni, majd körbe-körbe ugrándoztunk meg trükköztünk körülöttük. Kicsit elbizonytalanítottuk és lefárasztottuk õket ezzel, de a tehetetlenségük nem tartott sokáig. Sikerült kitörniük, és mi újra próbáltunk messzebbrõl támadni. Elég sokáig tartott. De döntetlen lett ez is. De csak azért mert eleve ki voltunk fáradva Leonnal, amúgy meg szerintem nyertünk volna.

- Nem hittem volna, hogy ennyire kemény ellenfelek lesztek. - ismerte el Sif.

- Igen, rendesen megizzasztottatok bennünket. - értett egyet Fandrall.

Leonnal csak ott mosolyogtunk, mint a tejbetök, egészen addig, míg Thor vissza nem kísért minket a szobák folyosójára.

- A vacsora majd 9 órakor lesz ugyanott a teraszon. Addig pihenjétek ki magatokat. - mondta az isten, majd elment.

Leonnal beszélgettünk egy kicsit, majd ő is visszament a szobájába. Én szépen lefürödtem és átvedlettem, majd az ágyamra huppanva gondolkoztam, hogy hogyan fogok ma éjjel besurrani Loki szobájába a könyveiért. 

- Van valami ötleted Naira? - fordultam a baglyomhoz, aki rászállt az egyik fotelra, majd értetlenkedve felém fordította a fejét.

- Nekem sincs. - sóhajtottam.

Majd a nagy gondolkodás közepette elaludtam. De nem álmodtam semmit. Ezúttal.

Fél kilenc lehetett, mikor Naira bökdösésére ébredtem fel. 

- Te is éhes vagy, ugye? - kérdeztem, miközben felkeltem. 

Megigazítottam a hajam és a ruhám, majd felkaptam egy cipőt, és kiléptem az ajtón. Naira most is a vállamon foglalt helyet. Épp be akartam kopogni Leonhoz, mikor kinyílt az ajtó, és az említett személy ott állt előttem.

- Épp szólni akartam neked. - mondta.

- Én is ugyanezen voltam.

Most viszonylag hamarabb találtuk meg a teraszt, már kezdtem kiismerni magam a palota ezen részén. Most még a fájó kezem sem tûnt fel, egészen addig, amíg véletlenül be nem ütöttem az asztal szélébe. Kicsit felszisszentem, mire Thor és Leon felém kapták a fejüket.

- Jól vagyok, csak beütöttem a kezem. - mondtam, majd mintha mi sem történ volna, elkezdtem enni.

Egyáltalán nem volt hûvös a teraszon, és az ég is szép tiszta volt, tökéletesen lehetett látni a csillagokat, legalább 10szer annyi világított az éjjeli égbolton, mint amennyit a Földön lehet látni. Hangulatos kis vacsora volt, azt meg kell hagyni.

És rögtön, miután visszamentünk a szobákhoz, és jó éjt kívántam Leonnak, akcióba lendültem. Sötét színû ruhákat vettem fel, magamra öltötem egy fekete köpenyt, majd egy kis ötletelgetés után elindultam. Nem nagyon volt tervem, hogy mit hogy fogok csinálni, de úgy döntöttem, majd improvizálok. Az mindig bejött.

Pont idõben érkeztem. Az õrségváltás épp hogy kezdetét vette. Gyorsan körül néztem az egyik félreesõ oszlop mögött megbújva. Viszonylag nagy távot kell majd megtennem rövid idõ alatt. Szerencsére elég sûrûn voltak az oszlopok a palota ezen részén, így meg tudtam bújni mögöttük, de így is mindennek másodperc pontossággal kell megtörténnie, különben nekem annyi. Az új õrség most masírozott a számukra kijelölt õrhelyre, egy jó 30 méterre tõlem. Ez volt a megfelelõ alkalom, hogy oszlopról oszlopra haladjak. Halk léptekkel surrantam ide-oda, nem akartam megkockáztatni, hogy meghalljanak, bár aligha volt erre esélyük, a páncélzatuk csak úgy csörömpölt minden egyes lépésüknél.

Elkezdtem magamban számolni. A folyosó azon része, ami már az õrök látó és halló távolságán kívül esett, 10 oszlopnyira volt tõlem. Az oszlopok között jó 5 méteres hézag volt, és nekem el kellett jutnom legalább a hatodik oszlopig, még mielõtt az õrség megérkezik a helyére és megfordul. Úgy terveztem, hogy amint elkezdenek fordulni, csöndesen lefutom a maradék négy oszlopnyi távolságot, és az elsõ fordulóban eltûnök.

Ez a légbõl kapott zseniális tervem elég jónak bizonyult, és szépen haladtam az árnyékokban megbújva az oszlopok mögött. El is érkeztem a hatodikhoz, és mikor már kezdtem örülni, hogy a célegyeneshez értem, megcsúsztam. A cipõm, egy nem is tudom, talán nyüszítõ hanggal jelezte, hogy itt valaki majdnem pofára esett. Az oszlopnak simulva, jéggé dermedve füleltem. A szívem a torkomban dobogott. Az õrök egyszer csak megálltak.

- "Egész biztos meghallották! Végem van! Megtalálnak és tömlöcbe vetnek, gratulálok Lorin, sikerült el..." - szidtam volna magam, mikor az õrök újra mozgásba lendültek, de a páncéljaik most nem úgy csörögtek, mint mikor meneteltek.

- "Most fognak megfordulni, basszus!" - jöttem rá, és futásnak eredtem - "Ezek szerint mégsem hallották meg..."

Gyorsan, vissza se nézve befordultam a folyosón, és mentem, én se tudom hova. Loki nem mondta meg, hogy melyik az õ ajtaja. Egy erõs megérzés lett úrrá rajtam, mintha valaki vezetni akart volna. Engedelmeskedtem az érzésnek, és meg sem álltam egyetlen ajtó elõtt sem, míg nem éreztem szükségesnek.

Egy sötét fából faragott ajtó elõtt torpantam meg. Igazán különös motívumokat faragtak bele. Rúnákat és kígyó faragványokat láttam, de biztos több mindent is ki tudtam volna venni, ha sokáig nézegetem. Ám erre aligha volt idõm. Azelõtt kellett elvégeznem a feladatom, mielõtt elkezdenek a folyosókon járõrözni.

Behunytam a szemem, és a levegõ segítségével megkerestem a zárat. Egy halk kattanással jelezte, hogy sikerült kinyitnom. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.