Hamar elment az idő, ahogy a könyvet olvastam. Anissa közben meghozta az ebédemet, és ragaszkodott hozzá, hogy megnézze a horzsolásomat. Több percnyi kérlelés után megmutattam neki, mire hatezer fertőtlenítő meg regeneráló kenőcsöt kent rá.

Kopogást hallottam az ajtómon.

- Gyere! - kiabáltam.

Leon nyitott be.

- Készülődsz? - kérdezte - Nemsokára kezdődik az edzésünk.

- Aha, mindjárt, ezt az oldalt még elolvasom... - mondtam le sem véve a tekintetem a szavakról.

- Majd utána folytatod! - vette ki a kezemből, és letette az íróasztalra.

- Szerencséd, hogy elolvastam azt az oldalt! - mondtam kicsit mérgesen, majd elmentem átöltözni.

Most egy bordó együttest kaptam magamra. Átpakoltam az övembe, majd újra átkötöttem a kezem. A hajamat iszonyatos küszködések során össze tudtam fogni rendesen.

- A kezed hogy van? - kérdezte Leon, miközben az edzőtér felé mentünk.

- Őszintén? Ramatyul.

- Akkor hogy fogsz...

- Megoldom. Nyugi.

- Jól van, te tudod.

Még mindig sokan gyakoroltak a téren, de szerencsére most is volt helyünk. Thor már ott várt minket egy fülig érő mosollyal.

- Épp időben. - mondta - Hogy van a kezed? - fordult felém.

- Fáj, de megleszek.

Kételkedve, de bólintott, majd egy állványhoz vezetett minket. Mindenféle fegyver sorakozott rajta. A szemem megakadt egy kétélű kardon. Nem volt telecsicsázva annyira, mint amennyire a kardok többsége szokott lenni. Egyszerű volt és mégis elegáns, már ha lehet ilyet egy kardra mondani. Felvettem és megforgattam.

- Azzal vigyázz! - mondta gyorsan Thor.

A kezem megállt.

- Miért?

- Tudsz kardot használni? - kérdezte.

- Nem. - mondtam, miközben a pengén megcsillanó napfényt nézegettem.

- Hát ezért vigyázz vele.

Nem kezdtem el vele vitatkozni, pedig már elegem volt belőle, hogy mindenki béna kisgyereknek néz. Visszaraktam a helyére.

Kis hezitálás után úgy döntöttünk, hogy a tőrvívást fogjuk elsajátítani. Ahhoz egyenlőre nem fog kelleni nagyon a bal kezem, ráadásul kis helyen is elfér, így szinte bárhova magunkkal vihetjük. És tekintve, hogy semmilyen fegyvert nem tudtam használni, a pisztolyt kivéve, de azt nem hozhattam magammal, jó ha itt is meg tudom majd valamivel védeni magam. Nem hagyatkozhatok mindig az erőmre.

Mind a ketten a kezünkbe vettünk egyet, és követtük Thort.

- Loki ügyesebben bánik a tőrrel, mint én. - mondta - De megpróbálok mindent megtanítani, amit csak lehet.

Thorral szemben állva figyeltük, ahogy magyaráz. Először az alapállásokat mutatta meg, majd arra épített fel egy mozdulatsort. És szerencsére a bal kezemet nem kellett használnom.

A legegyszerűbb védekezéseket is sikerült a nap végére elsajátítani. Viszont hulla fáradtak lettünk. Kemény 4 óra "szerencsétlenkedés" után ki nem lenne fáradt?

- Egész jól megy nektek. - mondta Thor, miközben elindultunk visszafelé a palotába - Csak figyelnetek kell a súlypont áthelyezésére és a penge forgatására.

Még adott pár tippet, hogy mire kell jobban figyelnünk, vagy esetleg gyakorolnunk. Aztán ott is hagyott minket. Mind a ketten alig álltunk már a lábunkon, mikor benyitottunk a szobáinkba.

- Te jóságos Valhalla! - rogytam az ágyamra.

Naira a kandalló fölül nézett rám. Nem tudom mikor jöhetett vissza.

Még egy ideig bámultam a plafont, miközben saját magammal veszekedtem azon, hogy felkeljek-e az ágyról vagy ne. Végül úgy döntöttem, nem akarok koszosan elaludni. Úgyhogy megeröltettem magam és elvánszorogtam fürödni.

- Vajon mit csinálnak otthon a többiek? - gondoltam - Vajon Natasháék visszatértek már a küldetésről?

Lehet, csak egy napja jöttünk Asgardba, de nekem mégis hiányzott a torony. Valószínűleg azért, mert még nem szoktam meg az új helyet. És le mertem fogadni, hogy Leon is valahogy így érez. Biztos hiányzik neki Mimi is. Eszembe jutott Jason és Alice is. Nagyon rég nem beszéltem velük...

Most lassabban készültem el, mint szoktam. Sokkal lassabban. Kiléptem a fürdőszobából, letettem a ruhámat az egyik székre, mikor valaki hirtelen megszólalt a hátam mögül.

- Jó kis könyv... - mondta egy hang.

Ijedten megfordultam két tőrt magam mellettem lebegtetve, és választékosan káromkodva magamban. Legnagyobb meglepetésemre Loki állt az asztalom mellett.

- Nem értem minek ijedezel, számíthattál volna rá. - mondta.

- Hát ez lett volna az utolsó dolog, amire számítok. - mondtam csöppet mérgesen - És mégis hogy számítottam volna rá, ha most találkoztunk először?

- Nem emlékszel arra, mikor megidéztelek? - kérdezte.

- Megidéztél? - csodálkoztam, miközben csigalassan kezdett összeállni a kép - De... de azt csak álmodtam...

Nem szólt semmit, csak egy "Ezt most nem mondod komolyan!" pillantást vetett rám.

- Ha az nem álom volt, akkor neked most börtönben kéne lenned... Hogy jutottál ki?

- Még most is ott vagyok. - válaszolta, mintha ez ilyen tök természetes dolog lenne.

- Hát azt látom! - mondtam cseppet sem meggyőzve.

- Ez egy illúzió... - mondta szemforgatás közben.

- Illúzió? - kérdeztem, miközben támadt egy ötletem.

Felvettem az egyik tollamat, és nekidobtam. A toll akadály nélkül átesett rajta.

- De durva! - csodálkoztam, miközben átdobtam rajta még egy tollat.

- Befejeznéd?!

A kezem megállt, miközben felvettem a harmadik tollat.

- Bocsi... - tettem vissza - De minek jöttél ide?

- Hallottam, hogy Asgardba jöttetek a testvéreddel... - nézett ki az ablakon.

- Kitalálom. Azt akarod, hogy szabadítsunk ki?

- Látom értjük egymást! - fordult felém egy vigyorral.

- Felejtsd el.

- Cserébe segítenék.

- Mégis miben?

- Abban, amiben kell.

Megráztam a fejem.

- Senki nem tudná meg!

- Szerinted miért vagy oda bezárva? - kérdeztem egy nagyot sóhajtva.

Nem szólt semmit.

- Nem tudlak kihozni onnan. Őszintén nem is akartam.

Láttam rajta a csalódást, de most mire számított?! Nem vagyok hülye, tudom mi történt New Yorkban.

- Kivele! - sóhajtottam.

Kérdően nézett rám.

- Ha csak ennyit akartál volna mondani, már nem lennél itt. - magyaráztam.

Tanulmányoztam az arckifejezését. Natasha tanított pár dolgot, amivel megtudhattam az emberek szándékait.

- Mire akartál még megkérni? - kérdeztem, mert már untam a csendet.

- Hogy hozz el nekem pár könyvet. - bökte ki végül.

Kicsit meglepődtem, hogy egy ilyen... hétköznapi dologra kér.

- Milyen könyveket?

- Pár történetet a kedvenceim közül. Anyám nem küldheti el őket. És te vagy az egyetlen, aki elhozhatja anélkül, hogy bárki észre vegye.

- A könyvtárból nem lehet csak úgy kicsempészni egy könyvet...

- Nem a könyvtárból kell, hanem a szobámból. Nyilván nem küldelek a könyvtárba, én is tudom, hogy mennyire őriznek ott mindent!

- A szobádból? De a palotának arra a részére nem mehetek be!

- Te még sosem surrantál be senkihez?

- Nem, miért, talán kellett volna?

Loki motyogott valamit magában, de nem hallottam, hogy mit. Bár jobban belegondolva, valószínűleg jobb is, hogy nem hallottam...

- Az éjjeli őrségváltásnál be tudsz jutni a szobák folyosójára. A szobám ajtaja valószínűleg zárva lesz... De ahogy elnézem ez nem fog neked problémát jelenteni...

Most nem tudtam, hogy csak a gondolataimban olvasott, vagy valahonnan látta, vagy hallotta, hogy egyszer sikerült kinyitnom Leon kocsijának a zárját csupán az erőmet használva, de azt tudtam, hogy köze van a dologhoz.

- És az ablakon keresztül tudsz majd távozni. - fejezte be a magyarázást.

Nem is értettem, miért érdekelne engem, hogy könyveket hurcolásszak neki... Nekem nem lenne hasznom belőle, ráadásul, ha lebukok, akkor nagy bajba is kerülhetek, amit jelen álláspontom szerint nem kívántam.

Aztán eszembe jutott valami.

- Egy feltétellel hozom el a könyveidet.

Loki azonnal felém kapta a tekintetét.

- Mi lenne az? - kérdezte.

- Mondj el nekem mindent, amit a megidézésről és az őrzőkről tudsz.

- Ez két dolog...

- Kellenek a könyvek, vagy nem?!

- Jó, legyen... - válaszolta kedvetlenül.

Felírtam a címeket egy papírlapra. Loki elmondta, hogy ha megidézés közben érintkezek a könyvvel, akkor az a tudatommal együtt megjelenik, és így át tudom adni neki. Elvileg a cella energiafalán is át kell tudnom menni, de őszintén nem lelkesedtem az ötletért.

Alig vártam már, hogy végre elmenjen! Oké, ez egy kicsit durván hangzik, de mikor az ember hulla fáradt, semmire se vágyik jobban, mint arra, hogy békén hagyják.

- Szerinted ez jó ötlet volt? - kérdeztem halkan Nairától.

Ő megrázta a fejét.

- Szerintem sem! - sóhajtottam, majd amint becsuktam a szemem, elaludtam.