Beletelt jó két órába, míg mindent elmondtunk, amit lehetett. A tintatartót is kétszer kellett újratölteni. De szerencsére Odin nem faggatott minket tovább. És felajánlotta, hogy bármikor használhatjuk a könyvtárat, amíg itt vagyunk.

Teljesen kiszáradt a szánk a sok dumálástól, úgyhogy első utunk a palota konyhájához vezetett, ahol kértünk egy kis vizet.

- Utoljára akkor beszéltem ennyit, mikor Wanda megkérdezte, hogy ki a kedvenc színészem. - sóhajtottam, miután kimentünk a konyhából, hogy végre megnézhessük a szobánkat.

- Nem akkor, amikor én kérdeztem meg? - kérdezte Leon.

- Áh, fene se tudja... - legyintettem.

- Sosem láttam még apámat ennyire... közvetlennek a halandókhoz. Jó benyomást tettetek rá. - mondta Thor - Főleg, mikor illendően köszöntöttétek... - majd hirtelen elhallgatott - Honnan tudtátok, ezt a köszönési formát? Csak az Ázok és a Vánok ismerik...

- A kik? - kérdezte a tesóm.

- Az asgardi istenek, azaz az Ázok, és a vanaheimi istenek, más néven a Vánok. - magyaráztam.

Imádtam a mitológiát, ennek megfelelően minden könyvet elolvastam, ami az északiak mitológiai világáról szólt... Bár szerintem volt benne pár... erősen kitaláció gyanús történet, amit őszintén nem tudtam és nem is AKARTAM elképzelni. De volt benne csomó minden, aminek most hasznát tudom majd venni.

- Ahogy mondod. - helyeselt Thor.

- De ami a köszöntést illeti... - néztem Leonra - Az inkább... mi a megfelelő szó erre... ösztönös volt. Igazából fogalmunk se volt róla, hogy mit csinálunk. Ugyanannyira meg voltunk lepődve, mint ti.

- Érdekes... - merült el a gondolataiban.

- Én éreztem valamit, mielőtt beléptünk volna. Nem tudom, hogy köze lehetett-e hozzá... - mondta Leon.

- Hmm... Meglehet... - hümmögött az isten.

Majd pár perc múlva meg is álltunk egy nagy faragott faajtó előtt.

- Megjöttünk. - mondta Thor - Ez lesz a te szobád, Lorin. - majd bal oldalon, a mellette lévő ugyanolyan faajtóra mutotatott - Az pedig a tied, Leon.

Először az enyémbe mentünk be.

- Azta! - álmélkodtam - Ez nagyobb, mint a szobám a toronyban.

Itt is volt pár arany díszítés, a falak is aranyból voltak, mégis úgy volt berendezve, hogy ne legyen túl sok belőle. Nyers, sötét fabútorok fehér kárpittal néztek vissza rám. Külön fürdőszoba is volt hozzá.

- Jól nézki! - mondtam még mindig a szoba közepén állva.

Tudtam, hogy még egy nap is kevés lesz ahhoz, hogy megszokjam.

- Na, de most nézzük meg a tiedet is. - mondtam Leonnak - Irtó kíváncsi vagyok!

- Hát még én! - válaszolta.

Leon szobájában a falak valami csoda folytán nem arany színűek voltak... Hanem ezüst.

- Wow. - nézett körbe.

A két szoba berendezése a Napra és a Holdra emlékeztetett.

Ugyanúgy volt berendezve, mint az enyém, csak más bútorokkal.

- Ha megbocsájtotok, elviszem a mintát, amit Bruce adott, hogy megvizsgálják.

- Persze, vidd csak. - válaszoltam.

- Ha gondoljátok körbenézhettek a kertben. Ha nem lesz probléma a visszatalálással.

- Szerintem megleszünk. - mondta Leon lassan körbejárva a szobában.

Thor bólintott, majd elindult.

- Ha van valamilyen eredmény, szólj! - kiáltottam utána.

- Feltétlenül! - válaszolta.

Még kicsit nézelődtünk, majd kimentünk megkeresni a halas tavat. Leon érezte, hogy van egy valahol. Csomó asgardi ment el mellettünk, mind vetett ránk egy pillantást. Gondolom kicsit elütött az öltözékünk az ittenitől.

- Mekkora már ez a kert? - sóhajtottam - Ha valaki itt elveszik, azt az életben nem találják meg.

- Egy egész túlélő felszerelés kell ahhoz, hogy valaki bejárja az egészet. - mondta a tesóm, miközben mindent jól szemügyre vett a tó után kutatva - Ott is van! - mutatott jó messze tőlünk valami fénylő cuccra.

Hunyorogtam egy kicsit, de még mindig nem láttam, hogy lehet az egy tó.

- Te azt innen hogy szúrtad ki? - kérdeztem még mindig hunyorogva, miközben elindúltunk a mutatott irányba.

- Érzem a víz illatát a levegőben. De te is érezhetnéd... Ha már a levegőben van...

- Mondasz valamit... - bólogattam, majd beleszagoltam a levegőbe.

Nagyon enyhén, de tényleg érezni lehetett.

- Tényleg! - ismertem be, mire elkezdtem hangosan szimatolni.

- Ne! Légyszi. Ezt fejezd be... - nézett körbe - A végén még hülyének néznek...

- Érdekel az engem! - rántottam meg a vállamat, de inkább nem folytattam.

Végre odaértünk a tóhoz. Nagy színes halak úszkáltak benne, és mikor Leon kiállt egészen a part szélére, minden hal odagyűlt.

- Mi a... - csodálkoztam - Te, ha beleesel ezek felzabálnak!

- Nem esznek húst! - nézett vissza rám egy "ezt tudni kéne" pillantással.

- Jaj, de sótlan valaki! - fontam össze a karjaimat.

Leon lassan elindult a tó partján. A halak minden egyes lépését követték. Leon hol ide hol oda rohangált és halak mindig a nyomában voltak.

- Meddig akarod még hülyíteni őket? - kérdeztem széttárva a karjaimat.

Egyszer csak a bal karomon landolt egy fehér bagoly.

- JESSZUS! - úgy meglepődtem, majdnem beleestem a tóba - Hát te meg honnan a jó életből kerültél ide? - kérdeztem, miközben behajlítottam a karomat, hogy közelebbről is megnézhessem a madarat.

Imádtam a baglyokat, de nem hittem, hogy valaha is rászáll csak úgy egy a karomra. A bagoly oldalra döntötte a fejét és úgy bámult rám a nagy szemeivel.

- Érdekes, hogy nem félsz az embertől. - mondtam neki - Szép madár vagy.

Erre mintha a bagoly kicsit kihúzta volna magát. Majd elkezdett feljebb lépkedni a karomon, míg végül a vállamra telepedett. Nem mondom, hogy nem tartottam egy kicsit attól, hogy letiszteli a hátamat, de reménykedtem benne, hogy már elintézte a dolgát, mielőtt megtalált.

Leon még mindig a halakkal szórakozott. Odasétáltam hozzá, baglyostul a vállamon.

- Összehányják magukat a végén. - mondtam a tóba nézve.

- Mi a...? - nézett a bagolyra - Hát ezt meg honnan szerezted?

- Csak úgy rászállt a karomra. - vontam meg azt a vállamat, amelyiken nem ült senki.

- Na jó, szerintem ideje menni, mielőtt még rádül egy sas.

- Hát azt én sem szeretném... - indultunk vissza a palotába.

A baglyom nagyon jól érezte magát a vállamon, tollászkodott, közben néha orrba vágott a szárnnyával, összekócolta a hajam, de nem repült el.

Most már egyre többen fordultak utánunk.

- Talán nem láttak még baglyot? - motyogtam.

Ahogy betettük a lábunkat a palotába, Thor bukkant fel. Meghökkenve nézte a baglyot.

- Ő... ő honnan van? - kérdezte lemeredve.

- A kertben szállt a karomra. És most nem akar elmenni.

- Ömm... Mindegy is... - rázta meg a fejét az isten - Az anyaggal kapcsolatban kerestelek titeket.

- Megállapítottak valamit? - kérdezte Leon.

Thor bólintott.

- Nem baj, ha... velünk jön? - mutattam a bagolyra.

- Nem...

- Ó, és... szerintem éhes.

- Hát... a konyhán mindig van egy kis nyers hús maradvány...

- Az jó lesz.

Majd elindúltunk először is a konyhába.