Beindította a kocsit, és épp a gázpedálra akart lépni, mikor megrázkódott a kocsi.

- Ez meg mi a franc volt?! - kérdeztem idegesen.

Majd hirtelen megkaptam a választ.

Az árny a tetőről rácsúszott a szélvédőre, és onnan vigyorgott ránk. Mind a ketten ugrottunk egyet.

Majd Leon tövig nyomta a gázt. Ahogy váltogatta a pedálokat néha felszisszent. Nem kellemes dolog térden szúrtan vezetni. Felborított pár kukát, és nekiment pár postaládának. Az árny hátrarepült, de megkapaszkodott a csomagtartón.

Hátranéztem.

- Nem esett le!

Leon belenézett a visszapillantóba, hogy ő is megbizonyosodjon róla.

- Lorin?

- Hmm?

Leon lehúzta az ablakomat.

- Hé!

- Hajolj ki és próbáld meg lelökni!

- Te teljesen megőrültél?!

- Vagy ez, vagy te vezetsz!

- Hát nem tudok vezetni!

- Akkor?

- Pukkadj meg... - csatoltam ki kedvetlenül a biztonsági övemet.

Óvatosan kihajoltam az ablakon. Arra számítottam, hogy a levegő a nagy sebességtől teljesen hátra fog taszítani. De semmi ilyet nem éreztem. A levegő kikerült, nem volt légellenállásom. De sajnos ebből a helyzetből nem tudtam lelökni a lényt.

- Na? - kérdezte Leon.

- Innen nem megy!

- Akkor hajolj ki jobban!

- Ha ennél jobban kihajolok, kiesek és elkenődök a betonúton! - bosszankodtam.

Aztán támadt egy ötletem. Visszaültem.

- Most mit csinálsz? - pillantott rám.

- Van egy ötletem! - azzal kivágtam az ajtót, és úgy másztam a kocsi oldalára.
Amint elengedtem az ajtót, bevágódott.

- Rohadt jó...! - sóhajtottam, majd felküzdöttem magam a tetőre.
A karom sajgott, alíg tudtam magamat megtartani. A tőrvágta sebem újra elkezdett vérezni. De hát nem tudtam vele mit csinálni.
Az árny észre vett, és próbált ő is a tetőre jutni.
Gyorsan felé küldtem egy erősebb légáramlatot, de ettől sem esett le. Aztán hirtelen oldalra vágódtam egy hirtelen kanyarnál. Szerencse, hogy meg tudtam kapaszkodni.

- Leon! - kiabáltam - Ha ki akarsz nyírni, jó úton jársz!

Sajnos az árny sem repült le. És egyre közelebb került.

- De elegem van belőled! - fújtam ki a levegőt.

- Add fel, Őrző! Semmi esélyed!

- Tábla! - kiáltott Leon.

Gyorsan hasra vágtam magam, hogy ne vágjon kupán a hirdetőtábla, amiről halvány lila gőzöm sem volt, hogy hogy került oda.

Drága barátom viszont túl lassú volt, így telibe kapta a táblát, és le is esett a kocsiról.

- Én akartam lelökni! - mondtam, miközben valahogy visszamásztam a kocsiba - Fölöslegesen másztam ki! - szorongattam a karomat.

- Elterelted a figyelmét! - jöttek a bíztató szavak.

- Jah, persze. - kötöttem be az övet - Egyáltalán tudod merre van a torony?

Leon bólintott.

- Voltam már ott... párszor. De az épületben még nem jártam.

- Nagyon menő belülről. Tetszeni fog.

- A Bosszúállók mit fognak szólni, ha csak úgy beállítok?

- Nem tudom. De nem mindenki van a toronyban.

- Ez nem nyugtat meg.

- Páran tudnak róla, hogy nálatok voltam, de a többiek nem.

- Megszöktél?

- Nem ezt a szót használnám...

- Mimi már ott van, ugye?

Bólintottam.

- Nem fogok sokáig maradni. - mondta - Felkapom Mimit és megyek.

- Mégis hova? A házatokba nem mehettek vissza.

- A nagyszüleimhez.

- Mimit elviheted, de te nem maradhatsz ott. Ha biztonságban akarod tudni a húgodat.

- Miért ne maradhatnék?

- Azok az árnyak kiszagolnak és megtalálnak akárhol is vagy. Az, ami ma történt, csak bemelegítés, el sem tudom képzelni mit csinálnának veletek, ha újra rád találnának. A tornyon kívül... nem biztonságos.

- Nem tudom, Lorin. Ezt még át kell gondolnom.