Fred némán hallgatta Moran és William civódását, ami abból állt, hogy William higgadt arckifejezéssel és nyugodt hangon megjegyzéseket tett, Moran pedig ettől ideges lett, és hevesen ellenkezett.

Leszállt az éjszaka, a gyertyákkal megvilágított télikertjükben tárgyaltak.

– Esküszöm, hogy nem láttam azt a csipkeruhás cafkát! – háborgott Moran, miután William meggyanúsította, hogy Emilia Threston lányával is beszélt, de nem vette észre. – Megmutattad a fényképét, de én nem láttam azt a loknis kislányt sehol.

William összehúzta a szemét.

– Mintha már említettem volna, hogy a haját levágta, és fiúnak öltözve járkál a városban.

– Moran többnyire nőket kérdezett ki – tette szóvá Fred. Épp a virágait gondozta, némelyiket át kellett ültetni új cserépbe.

– Te kis... – sziszegett rá ellenségesen Moran. – Te meg lebuktál az ostoba virágaiddal!

– Nincs összefüggés – közölte Fred.

– Nyugalom, fiúk – mondta William, és elmosolyodott. – Túl vagyunk rajta. A kisasszony túljárt az eszünkön, de ez többet nem fordul elő.

Moran fel-alá járkált a télikertben, Fred aggodalmasan leste, nehogy leverjen valami különlegességet.

– Próbáljuk összevetni, amit eddig hallottunk – mondta William. – Aztán majd énmagam kikérdezem őt.

– Legegyszerűbb lenne elfogni, nem? – ajánlotta Moran. – Meghívod egy teára, elkapjuk, megkötözzük, kést szorítunk a torkának, és...

– Úriemberek vagyunk, Moran – mondta színtelen hangon William –, nem vadállatok.

– Úriemberek, akik nyomoznak egy halott nő után – dünnyögte az ezredes. Fred sejtette, hogy zavarja a hibája, és ezt így reagálja le. – Egyáltalán miért érdekel minket az a nő?

– Több minden rejlik benne, mint amit eddig megtudtunk – közölte William. – Fred is mondta, Londonban hallott egy hasonló életkörülményű, középkorú nőről, aki kétes életet élt. Így van?

Fred bólintott, és újratöltötte a csapból a kannáját.

– És hány középkorú bűnözőnő van? – grimaszolt Moran.

– London a bűnözők melegágya – folytatta William, oda sem figyelve az ezredesre. – Emilia röviddel a férje halála után érkezett Londonba, és hamar meg is házasodott, méghozzá egy olyan idősödő özvegy férfival, akinek sok pénze van, és akihez nem fűzték gyengéd érzelmek.

– Inkább erősek, és azok negatívak – szólt közbe Moran.

– Így van – bólintott William. Moran büszke arckifejezéssel próbálta oldalba bökni Fredet, aki kikerülte a szúrni készülő könyököt.

– A helyieknek nem egyforma a véleményük a hölgyről – jegyezte meg Fred.

– Ugyanis valaki rendkívüli figyelmet fordított arra, hogy megkavarja a helyiek véleményét – mondta William.

– A kislány? – kérdezte Moran.

– Miss Catherine? Nos, könnyen meglehet. De az anyja keze is benne lehet a dologban. – William kitolta a székét, és elővett a zakójából egy cigarettát. – Köszönöm a segítségeteket.

– Mikor mondod el a fivéreidnek? – tette fel a kérdést Moran.

– Hamarosan – ígérte William. Felvette a kabátját, egy gyertyánál meggyújtotta a cigarettáját és kisétált az éjszakába.