Moran a péntek éjszakát a legmocskosabb lebujokban töltötte, és meglepődve tapasztalta, hogy mennyi minden kiderült a William által keresett nőről.

– Emilyt senki nem verte meg semmilyen játékban – állította egy bajszos férfi.

– Sem kártya, sem kocka, sem darts... semmiben senki nem fogott ki rajta. Mindig számolt. És mindig nyert – emlékezett vissza egy másik.

– Hogy megcsalta-e a férjét? Hát, sok férfival flörtölt, de semmi komolyba nem keveredett. Legalábbis nem tudunk róla – mondta egy szőke pincérnő.

– Nagy kópé volt – nevetett Moranra egy kissé részeg, középkorú hölgy. – Néha Robin Hoodnak képzelte magát, és maszk az arcra, kalap a fejre, és lenyúlt egy-egy pénzeserszényt, amit aztán szegényeknek adott. Persze a férjétől is lopott egy-két apróságot, az is mind a falusiakat gazdagította.

– Azt mesélték, hogy Amerikából azért jött el, mert körözték – pletykált Moranhoz közel hajolva egy öregasszony. – Megölt valakit, a lányával közösen. Valami cilinderes nemest, az ő pénzéből béreltek egy luxushajót, azzal jöttek fel a Temzén, hogy Londonban új fickót fogjon ki magának. Én mondom, igazi fekete özvegy volt az a nő! Ha nincs az a baleset, merem állítani, hogy kinyírta volna azt a szerencsétlen Andrew Dublint!

– Valami irodalmi alakkal hetyegett, mielőtt Dublin felesége lett volna – közölte magabiztosan egy fiú. – Vagy költő, vagy színész volt, tőle kapta a maskaráit, amikben a bálokon szokott megjelenni. Különös ízlésű nő volt, az már bizonyos!

– Kegyetlen bűnöző. Emily Threston az alvilág egyik legismertebb alakja – árulta el egy hontalan, akit Moran behívott egy kocsmába egy-két italra. – Rengeteg ember vére száradt a kezein, mígnem a felső gondviselésnek elege nem lett belőle, és el nem küldte a Pokolba. De szerintem még onnan is kiszökött. Tudja, úgy hallottam, Amerikában a kivégzőosztag elől lépett meg. Vagy szöktette el a lánya. Elképzelhető tehát, hogy még a halálból is visszatért. Valószínű, hogy ő végzett Baron Dublinnal, akivel köztudottan kellemetlen viszonya volt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a következő áldozata a férje és mostohafia lesz!

Moran hajnalban indult haza, a fejében véget nem érőn zúgott a sok történet, amiknek ki tudja, mennyi része volt igaz.

Az út felénél Fred Porlockkal találkozott össze. A fiatal, csöndes fiú nem szólt, csak némán lépdelt mellette.

Morant bosszantotta a némaság, megtörte hát a csendet.

– Mit derítettél ki? Nekem csak zagyvaságokat hordtak össze az emberek.

– Minél többet fizetsz érte, annál vadabb dolgokat fognak mondani – jegyezte meg Fred. Moran csúnyán nézett rá.

– Majd William leszűri az értelmét – mondta végül. Fred, szokása szerint nem válaszolt.