Unottan tápászkodtam fel a rajzomból, ami így nézett ki:

A legjobb barátnőm, Brook szerint nagyon jól rajzolok. Én ezt vitatnám, bár a rajztanárnőm is Brook véleményén van.
- Allison, fizika jön Anderson-nal!! - kiáltott rám a barátnőm.
- Megyek már. - motyogtam és a cuccomat felkapva Brook után rohantam. A barátnőm, teljes nevén Brooklyn Clarke velem ellentétben igazán pörgős és életvidám. Míg én a legjobb napjaimon megerőltetem magam és nem öltözök teljesen feketébe, addig Brook minden nap sárga, zöld, kék, lila, rózsaszín meg ilyen vidám színekben járkál. Nem, én se vagyok gót, se emó. Egyszerűen kicsit depressziós aki szereti unalmában a rajzolásba temetkezik. Brook nem ilyen, ő nem egyszerűen hobbiból rajzol, hanem már komoly versenyeket is nyert a képeivel. Igen, minden kétséget kizáróan különbözünk.

- Allison...! - rángatott ki a gondolataimból Brook.
- Megyek már. - dünnyögtem. Ja, és azt még nem említettem, hogy a legjobb barátnőm kissé stréber is. A fizika terembe érve leghátulra ültem Kate mellé, aki csak felemelte a fejét. Utálom Kate-et. Emós, bunkó, és mindig velem kötözködik. Most sem maradt el a megjegyzése:
- Ez a rajz olyan ronda, hogy még Claire-t is felülmúltad, Allison.
- Hát szebb mint a tiéd. - feleltem élesen. Kate utálja Claire-t, pedig a csaj tök jófej. Az tény, hogy nem tud rajzolni, de ezt nem kell mindig kihangsúlyozni. Kate szó nélkül elővett egy lapot, majd egy eldeformálódott kört rajzolt rá.
- Ez te vagy. - csúsztatta elém, majd elhúzta a száját. - És kegyelmes voltam.
- Menj a francba. - morogtam, majd bokán rúgtam az asztal alatt. Felszisszent, de nem szólt semmit.

- Sony!! - ugrott a nyakamba Brook. Csak akkor hív Sony-nak, amikor nagyon örül valaminek.
- Helló, Sonyka! - röhögött a képembe Andreas, a bunkó olasz srác, akit valamilyen érthetetlen okból mindenki imád.
- Brook! - rángattam le a magamról a felpörgött barátnőmet.
- Allison, Anderson fizika versenyre küld! - ugrált körbe izgatottan. Őőő. Igen, Brook fura dolgoknak örül.
- Tök jó. - erőltettem magamra egy mosolyt. Jézusom! A barátnőm stréberebb, mint gondoltam.
- És, Allison, képzeld, új srác jön holnap!
- Ez szuper. - motyogtam.
- Allison!
- Mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Abbey bátyja.
- Ki?
- Az új srác.
- És?
Brook a homlokára csapott, és gesztenye barna szemeit unottan forgatta. Kétségtelen, nem zsongtam be, hogy jön egy új srác, aki Abigail bátyja. Abbey igazából a 'barátom', bár annyi a közös bennünk, hogy egy könyvtárba járunk rajzolni. (Ne kérdezzétek, hogy egy könyvtárba miért rajzolni megyek.) De még csak nem is egy suliba járunk. De ha Abbey nem ide jár, akkor a bátyja miért ide jön?

Órák után szokás szerint a könyvtárba mentem. Abbey még nem volt ott, úgyhogy hozzákezdtem a rajzhoz. Nemsokára Abbey is megérkezett, de nem vettem rajta észre semmi különöset. Pedig kellett volna.

Sziasztok, remélem is kezdésnek megfelel. Következő rész kedden!
ViviHorvath