Bárhol vagyok, ugyanolyan,
az érzés soha nem hagy el.
Képtelen vagyok elnyomni,
tudom, úgysem sikerülne.

Kívülálló, felesleges,
unalmas, zárkózott, csúnya.
Senki sem mondja ki nyíltan,
és mégis ezt hallom vissza.

Senki sem jön oda hozzám,
talán láthatalan vagyok,
vagy csak senkit nem érdeklek,
folyton ezeken agyalok.

Úgy érzem, csak várok, várok,
felfigyel-e rám egy személy,
mélyen tudom, felesleges,
elvesztettem már a reményt.