Voltunk mi, és volt a világ,
csak ennyi volt. Semmi más.
Hirtelen kellett kiszakadnom ebből,
s elvesztettem egy darabot lelkemből.

Olyan volt nekem, mint egy álom,
ebből állt az egész világom.
De sajnos mindez valósággá vált,
a felébredés pedig rettentően fájt.

Nem tudom, hogy miért mentél,
itt hagyva egyedül, gyengén.
Pedig én mindent megtettem, hogy maradj,
tiéd volt szívem, s te mégsem akartad.

Remélem, hogy azért boldog vagy,
akkor is, ha már nem velem vagy.
S engem teljesen felemészt hiányod,
de tudom, többé neked már nem számítok.