"Michaelben csak görcsösen kapaszkodni próbálsz, mint egy utolsó remény szál, csak nehogy véletlenül magadnak is be kelljen vallanod az érzéseidet Hood iránt..."

Hailey szavai csengenek a fejemben szombat óta. Ez az aprócska gondolat feketítette be az egész vasárnapom, és nem hagyott nyugodni.

Szerelmes lennék Calumba?

Miközben ezen gondolkozok, észre sem veszem, hogy apa leparkol a suli előtt. Mivel hétvégén magam alatt voltam, és ezt a családom is észrevette, ma édesapám hozott el suliba, hogy a kedvemben tudjon járni. Megköszönöm neki a fuvart, az arcára nyomok egy puszit, majd egy mély levegőt veszek, és kipattanok az ülésről. A vállamon pihenő táskám pántját szorongatom idegességemben, és közben kikerülöm a parkoló kocsikat, hogy a gimi kapujához férkőzhessek. Egy csapat kan társaság már ott szívja a napi első cigarettáját, de csak egy pillantásra méltatom őket, hogy meg tudjak győződni Calum jelenlétéről. Szerencsére nincs ott, szóval leszegett fejjel lépem át az iskola kapuit.

- Na, itt a nagy hősszerelmes – egy mondatot sikerül kihallanom a hátam mögött lévő sutyorgások közepette. A szemeimet forgatom, de nem mondok semmit. A mai nap legfőbb feladata, hogy túléljem ezt az egészet. Utána csak lecsillapodnak a kedélyek. Azt hiszem...

Második óra előtt, ami a spanyol, a szekrényemhez indulok, hogy kipakoljam az első órai matekhoz tartozó könyveimet. Hailey és Jayden csak most érkeznek meg az iskola épületébe, ugyanis elmaradt az első órájuk. Így ez azt jelenti, hogy Calum is hamarosan fel fog bukkanni, ami pedig ahhoz vezet majd, hogy beszélni akar majd velem. Szuper! Épp bevágom az utolsó füzetemet is a szekrénybe, amikor Hailey feje bukkan fel előttem. Megnyugodva mosolyodom el, és becsapom a kis ajtót.

- Mizu?

- Mindenki rólad pofázik, meg Michaelről – mondja köszönés nélkül a lány. A spanyol füzetét szorongatva, kémleli az arcom. Kétségbe van esve. Üdv a klubban Hailey, mert én is!

- Na, ne mondd – nevetek fel kínomban. – Ennél csak szarabb lesz.

- Nem hiszem, hogy ennél lejjebb süllyedhetnének ezek az idióták, hisz már Hood nevét sem egyszer hallottam a folyosón.

- Mit mondanak? – kérdezem, miközben elindulunk a nyelvi termünk felé.

- Hát, hogy kioffoltad. Hogy Michael jobb nála, hisz azért voltál Calummal, hogy Clifford közelébe férkőzz. Calumot egyetlen egyszer sem offolták ki, és most mindenki azt hiszi, hogy ez történt.

- De hát szó sem volt itt kioffolásról! – csattanok fel. – Jelét sem adtam arra, hogy Michael jönne be, mindig azzal az idióta Hooddal voltam, sőt még smároltam is vele mindenki szeme láttára! – kelek ki magamból. Már csak azt veszem észre, hogy mindenki engem méreget a folyosón. Ciki.

- Mit néztek, faszfejek? Talán valami nem tetszik? – kiabálja Hailey a diáktársainknak, mire megragadom a kezét, és inkább behúzom a spanyol terembe. Még szerencsére senki sincs bent rajtunk kívül. – Ezeknek a fejét egyszerre kéne belenyomni a betonba, aztán addig verni őket, míg...

- Sh! – csitítom le a lányt, aki épp azt imitálja, hogy hogyan fogná meg a fejüket egyeseknek, és miket tenne velük. – Két nap és jön egy újabb pletyka, aztán elfelejtenek – nyugtatom Haileyt, meg persze saját magamat is ezzel. Hailey mintha nem is foglalkozna azzal amit mondok neki, helyette a telefonjával kezd el babrálni. A szemei pillanatokon belül kerekednek a kétszeresére, és azonnal felém nyomja a készüléket. Elveszem tőle a telefont, és elolvasom a Jaydentől kapott sorokat.

JAY
Calum megverte valamelyik évfolyamtársunkat az udvaron

HAILEY
Gyere fel a terembe

- Mi? – nézek fel a lányra, aki szintén ugyanolyan tudatlan mint én, ezért csak a vállait vonja meg válaszadás képpen.

- Biztos hallott valamit, ami felhúzta az agyát – mondja. – Vagyis erre tudok gondolni. De majd Jay elmondja, mert szemtanúja volt az egésznek.

- Megőrülök – vetem le magam a szokásos helyemre, és csak azon tudok kattogni, hogy mit mondhattak Calumnak, ami miatt megverte az illetőt.

Alig telik el fél perc, amikor kinyílik az ajtó, és Jayden vágtat be a terembe lihegve.

– Vázolom! – jelenti ki, majd megtámaszkodik a legelső padon, hogy kifújja a levegőt. Szerencsére még mindig hárman tartózkodunk a helyiségbe. – Megyek be az épületbe, amikor hallom, hogy Calumot szólítják. Elsőnek azt hittem, hogy nekem szólnak, ne kérdezzétek miért, így megfordultam. Láttam, hogy Calum is épp akkor fordul a hang irányába, erre az a Zack vagy Roby, sosem tudom, hogy ki melyik, annyira hasonlítanak, pedig...

- A lényeget, Jay! – toporzékol Hailey.

- Jól van már – morogja a fiú. – Azt akartam mondani, hogy egypetéjű ikrek – húzza fel sértődötten a szemöldökeit.

- Na igen, mit mondott Zack vagy Roby? – kérdezem, picit sürgetve a történetet.

- Idézem – vesz egy mély levegőt Jay, majd elmélyíti a hangját. – "Na mi van tesó, Peach Davis kioffolt, és inkább a tökkelütött haverodat választotta helyetted?"

- Ezért ütötte meg a srácot? – hitetlenkedem. Kész vicc ez az ember. Ekkora egomán majommal még életemben nem találkoztam.

- Mekkora egoista fasz – nevet fel Hailey is.

- Ja, nem! Még nem végeztem – említi meg ezt az aprócska információt a haverom. – Erre Calum csak elnevette magát, és megfordult, hogy bejöjjön, de aztán újra megszólalt a srác.

- Jayden, az Isten szerelmére mondom, hogyha nem bököd ki, úgy fogod végezni mint Zack!

- Lehet nem Zack volt, hanem Roby! – vág közbe a fiú, ezzel húzva az időt.

- JAYDEN!

- Hailey, nyugodjál le, mondom! – fordul vissza felém Jay, majd újra elmélyíti a hangját. – "Legalább jól megbasztad Peachet, mielőtt elhagyna téged Michaelért? Vagy inkább átadod az első helyet Cliffordnak?"

- Na jó – sziszegi Hailey, én pedig csak előre fele bámulok.

Ne sírj, Peach! Erős vagy! Ne sírj!

- Oh – szólalok meg.

- Aztán Calum, mint akit ágyúból lőttek volna ki, visszafordult, odasétált a sráchoz, és telibe az arca közepére egy akkorát behúzott, hogy mindenki elhallgatott az udvaron. Aztán lerázta a kezét, és bejött a suliba.

- Legalább megkapta a magáét az a paraszt – mosolyog rám Hailey szélesen. De én nem tudok visszamosolyogni rá. Sőt mire észhez térnék, hogy bármit is reagáljak erre, már meg is érkezett pár csoporttársam a terembe, ami miatt inkább csöndben maradok. A barátnőm helyet foglal mellettem, és immáron így várjuk a tanárnőt, hogy a becsengetés után elkezdődhessen az óra.

Calum lép be utoljára a helyiségbe, a tekintete rögtön az enyémet keresi. Amint meglátom, a szívem heves dobogásba kezd, ezért inkább a füzetemre szegezem a szemeimet és fel sem pillantok, hogy ne kelljen újra a fiúra néznem. A szívem továbbra is zakatol a mellkasomban, és csak Calum barna íriszeire tudok koncentrálni, ahogyan rám nézett az előbbi percekben. De aztán Mrs. Navarro éles hangja hasít bele a levegőbe, ami kiránt az elmélkedésemből.

- Gyermekeim, rendeződjetek körbe! Ma nagyon jó kedvem van, szóval úgy gondoltam, hogy kérdezz-feleleket fogunk játszani! – csapja össze a tenyerét boldogan a tanárnő. – Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én a jövő heti Téli Bált is nagyon várom! Én vagyok az egyik tanár főszervező – csiripeli, miközben a csoport a székeket körbe rakva, és az asztalokat eltolva, egy körbe rendeződik. Hailey és Jayden közé kerültem, Calum velem szembe, Lindsey pedig oldalról szemez velem. Na, szuper!

- Bármilyen kérdést feltehetünk? – kérdezi Clara, az egyik vörös hajú csajszi.

- Persze! Hoztam egy labdát is, aki elkapja a labdát az válaszol, annak a személynek akitől kapta a kérdést! Értelem szerűen – magyarázza.

- De fura, hogy nem spanyolul pofázik nekünk a játékszabályokról – suttogja a fülembe Hailey.

- Eleve az is fura, hogy játszunk – motyogom.

- Luke! – dobja Mrs. Navarro a szöszkének a labdát. – ¿Cuál es tu color favorito?

- Azul – tudja le a kedvenc szín témakört ennyivel Luke. Kék. Ennyi, és már dobja is a labdát Haileynek. Húhú! – ¿Vendrás conmigo al baile?

Hailey mintha lefagyna egy picit a kérdés hallatára, hisz elsőnek nem is tud mit válaszolni. Az igazat megvallva én is ledöbbenek, hisz Calum mintha említette volna nekem, hogy ők nem szeretnek elmenni a gimnázium által szervezett Bálra, és amikor egyszer elmentek, akkor is megbánták.

– Hmm, sí! – válaszol végül a lány egy igennel. Tehát Luke elhívta a bálba a barátnőmet, aki igent mondott. Fura, de örülök. Hailey megforgatja a labdát a kezében, majd Lindseynek dobja.

- ¿Cómo se siente que todos te odien? – vigyorog a lány. "Milyen érzés, hogy mindenki utál?" Kikerekednek a szemeim, és értelmezem a kérdést. Lindsey is meglepődik, hisz szerintem nem sok ember kérdezi meg tőle azt, hogy milyen érzés hogyha mindenki utálja őt.

- ¡Oye! ¡chicas! – szól közbe Mrs. Navarro.

- Lo siento – morog el egy bocsánatot Hailey, de ugyanúgy várja a válaszát Lindsnek.

- Me encanta – mosolyog Lindsey. "Imádom." Kétlem, hogy imádja azt, hogy utálják, de azt úgysem vallaná be soha.

Lindsey egy csatlósának dobja a labdát, akitől egy érdektelen kérdést tesz fel. A csajszi Samuelnek dobja a labdát, akitől azt kérdi, hogy ki jön be neki a csoportból. Samuel elsőnek szégyenlősködik, de aztán kinyögi, hogy Lindsey. Az említett lány pedig csak vigyorogni tud, de aztán megkapja a labdát Samueltől, aki azt kérdezi tőle, hogy elmenne-e vele a bálba. A válasz természetesen egy nem. Nem lepődtem meg. Mrs. Navarronak időközben megcsörren a telefonja, ami miatt kiszáll a körből, és elvonul a terem egyik sarkába. De a kör persze ugyanúgy folytatódik.

- Calum! – szólítja a fiút Lindsey, aki felpillant a lányra, és elkapja a labdát. – ¿Vendrás conmigo al baile? – felhorkantok. Úgyis nemet fog mondani Hood.

- No – válaszolja. Hah! Tudtam! Mivel eddig Hoodot kémleltem, ezért megijedek, amikor rám kapja a tekintetét. Nekem dobja a labdát, és előre dőlve mélyen kémleli a szemeimet. – ¿Por qué te excluyen de tu vida?

- Nem is zárlak ki az életemből! – idegesedem fel. Annyira hirtelen ért a kérdése, hogy el is felejtem, hogy spanyolul kell választ adjak, ezért gyorsan helyesbítek. – No te excluiré de mi vida! – visszadobom neki a sárga kis labdát. – ¿Por qué no puedes entender que necesito tiempo? – kérdezem. "Miért nem érted meg, hogy időre van szükségem?"

Nem ad választ, helyette visszadobja a labdát. Újabb kérdéssel bombáz le.

- Sabes que no puedo existir sin ti por tanto tiempo, ¿verdad?

Felnevetek. Még hogy nem tud nélkülem létezni. Én sem válaszolok, idegesen visszavágom hozzá ezt a rohadt labdát.

- ¿Crees que puedes arreglar lo que arruinaste? – "Azt hiszed, helyre tudod hozni azt amit tönkretettél?"

- Hányszor megbeszéltük már ezt, Peach! – ideges. Látom rajta. – Hiányzol, fogd már fel! – a teremben síricsönd honol. Mrs. Navarro hangja hasít fel hirtelen, Calum vallomása után.

- Spanyolul!

Calum elmotyog egy bocsánatot, majd ismét visszakerül hozzám a labda, és megszólal.

- ¡Seás mi novia! *

Lefagyok. Ezt most komolyan kimondta? Mindenki előtt. Az egész spanyol csoport előtt kimondta ezt. Az eszem megáll! Hailey mellettem mocorogni kezd, Mrs. Navarro pedig természetéhez híven kikel magából, és leszidja Calumot, hogy kérdésekkel kéne bombáznia másokat, nem pedig kijelentésekkel. Aztán pedig a semmiből kinyílik az ajtó. Mindenki egyszerre kapja az illetőre a tekintetét, aki most lépett be a terembe.

- Mr. Hood, kérem fáradjon az igazgatói irodába! – szólal meg az egyik igazgató helyettes asszony, akinek hirtelen nem jut eszembe a neve. Calumra kapom a tekintetem, aki csak halkan felnevet, és kioldalog a körből. Megszeppenve ülök a helyemen továbbra is, és Jay kezébe ejtem át a labdát.

- Te gustan los gatitos? – ezzel a kérdésemmel pedig megszólal a kicsengő.

Egyenként pattanunk fel a helyünkről, és toljuk vissza a padokat oda ahol voltak eredetileg. Miután kész vagyok, felkapom a vállamra a táskámat, és kiviharzok a teremből, mielőtt még bárki bármit mondhatna nekem. Mivel szédülök és a fejem is hasogat, jobbnak látom, ha inkább kimegyek az udvarra, mert ha nem cselekszem itt, a folyosón fogom elhányni magam. A leggyorsabban próbálok kisunnyogni az épületből. Amint kiértem, megcélzom az egyik padot és levetem magam az egyik farészre. A táskámat fellököm az asztalra, és lehajtom a fejemet. Lehunyom a szemeimet és mély levegőket veszek, azt gondolván, hogy így jobban leszek.

Pár percet tölthetek egyedül, amikor érzem, hogy valaki leül mellém. Nem merek felnézni, ezért inkább csukva tartom a szemeimet és nem szólalok meg. Hátha így rájön az illető, hogy nincs kedvem most senkivel sem cseverészni, kivéve ha Hailey az, mert akkor addig fogunk itt ülni csendben, míg be nem esteledik.

- Jól vagy? – na ne. Nem, nem, nem!

- Ühüm – nyögöm ki és felemelem a fejemet. Michaelre szegezem a szemeim. – Csak fáj a fejem.

Michael egy kedves mosolyt ejt, majd lehajol a táskájához. Pár másodpercet kutakodik valamiért, majd felém nyújt egy levél gyógyszert.

- Fájdalomcsillapító! – mondja.

- Oh, köszi – veszem el tőle, mire a kezeink össze is érnek. Kiráz a hideg az érintésétől, de közben Calum gondolata kúszik elém. Egy akkora kérdőjel kezd el keringeni bennem, hogy még én se tudom felfogni, hogy mit miért érzek.

- Biztos jól vagy? Nem nézel ki valami... jól – fürkészi az arcom. Jaj, nekem! – Mármint, félre ne értsd, csak mintha beteg lennél.

- Jól vagyok, nyugi – engedek el most már én is egy mosolyt.

- Akkor jó – bólint. – Figyelj – kezdi, de mire belekezdene a mondandójába, azonnal el is hallgat. Összehúzom a szemöldökeimet, mivel nem értem a helyzetet. – Jön Cal – mondja.

- Akkor én megyek is! – pattanok fel, de mire a táskámért nyúlnék, Hood ideér és az ujjait a csuklómra fűzi. – Ezek szerint nem megyek – morgom.

- Haver, elengedett a diri? – áll fel Clifford is, és összepacsizik Hood szabad kezével.

- Haza küldött – röhögi el magát.

- Eltört az orra a gyereknek?

- Szerinted? – kérdez vissza Hood, miközben az ujjai a kézfejemre térnek át, és apró köröket rajzol rám. Lehunyom a szemeimet az érintése hatására.

- Végül is megérdemelte – vágja rá hanyagul Michael, ezzel elrendezve a témát. – Megyek órára, majd ütközünk! – közli és már meg is fordul, hogy elinduljon vissza az épületbe.

- Elengedsz? – sziszegem Calumnak, mire azonnal elveszi a kezét. Ellép tőlem, így van lehetőségem felé fordulni.

- Jól vagy? – kérdezi rám nézve. Miért kérdezgeti ezt mindenki tőlem?

- Igen! – válaszolom picit hevesen, de Calum még így is közelebb lép hozzám és a tenyerét a homlokomra simítja.

- Szerintem lázas vagy – jelenti ki. – Gyere, haza viszlek!

- Nem fogom ellógni az óráimat, Hood – elhessegetem a kezét magamról, de azonnal hiányérzetem lesz. – Amúgy is, nem hoztam ma magammal kulcsot és otthon meg nincs senki – érvelek tovább. – Megyek órára! – próbálnám kikerülni a fiút de az egyik karjával az utamat állja és magához húz. Ajkait hirtelen a homlokomra nyomja.

- Akkor jössz hozzánk, pihenned kell – jelenti ki, mintha nekem ebbe nem lenne beleszólásom.

- Nem!

- De, Peach! Gyere szépen! Anyukád is biztosan meg fogja érteni, majd ő leigazolja neked a mai napot.

- Nem – hajtogatom tovább. Iszonyatosan fáj a fejem, és Hoodtól pedig még jobban sajog az egész testem. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy a hiányától, vagy attól, hogy felidegesít.

- Peach! Akkor a kezemben foglak elvinni a kocsimig, azt akarod?

- Nem akarok hozzátok menni! – toporzékolok, viszont tudom, hogyha tovább veszekszek Hooddal, biztos elájulok, vagy előtte hányom el magam. Felsóhajtok, hisz érzem a közelgő vesztem. – Jó. De ne szólj hozzám! – mondom és elindulok a suli parkolójához, Calum pedig egy szó nélkül követ engem.

A Hood rezidenciáig tartó kocsiutat tényleg csendben tesszük meg. Csak a rádió szól halkan, így nem olyan kínos a helyzet közöttünk. Bármikor, amikor Hoodra kalandozik a tekintetem, próbálom meggyőzni magam arról, hogy ne lágyuljak meg, de bármennyire próbálkozom, csak a mai spanyol órai kijelentése jár a fejemben, és ez ellen nem tudok mit tenni.

Amikor Calum leparkol a nagy családi házuk előtt, kinyitom az ajtót és a táskámat magam után hurcolva, lépkedek oda a bejárati ajtóhoz, amit nem sokkal utána Calum ki is nyit.

- Hova menjek? – kérdezem meg halkan, ahogy lerúgom magamról a cipőimet.

- Emeleten balra a második ajtó – mondja. – Feküdj le nyugodtan, én pedig csinálok neked egy teát – és már el is tűnik a konyhában. Bólintok és az utasítást követve megkeresem balról a második szobát, ahogy felértem az emeletre. Benyitok a szobába és az egyik komód mellé dobom le a táskám. Körbepillantok a helyiségen, és ekkor tudatosul bennem, hogy ez Calum szobája. Egy gitár a szoba egyik sarkában, megannyi érem és kupa a Lacrosse miatt, és sok-sok közös kép a srácokkal. Miközben a képeket nézegetem, hirtelen a hideg futkos végig a hátamon. Megremegek, így keresek egy plédet és azzal együtt fekszek le az ágyra. Ezzel egy időben az ajtó újra kinyílik, és Calum lép be a szobába a kezében egy gőzölgő bögrével.

- Miért nem fekszel be normálisan a takaró alá? – kérdi, miközben lerakja a mellettem lévő éjjeliszekrényre a teát.

- Nem akarok utcai ruhával.

- Adok egy pólót, meg egy bemelegítőt akkor!

Szótlanul bólintok. Felülök és végignézem, ahogy Hood a szekrényéből kiránt egy pólót és egy fekete macinacit, amit oda is ad nekem azonnal. Nem is zavartatva magam, lekapom magamról a felsőm és belebújok Calum pólójába, ami az ő illatát árasztja felém. Visszaülök az ágyra, lehúzom magamról a farmerem és felveszem a bemelegítőt amit adott. Bár nagyon nagy rám, sikerül normálisan megkötnöm a derekánál, hogy ne essen le rólam. Így már nyugodt szívvel tudok bekuckózni Calum ágyába, magamra húzva a takarót.

- Szólj, ha kell valami! Gyógyszert most nem szívesen adnék neked, ha már a kocsiban bevettél egyet – szólal meg a fiú miközben az ajtó felé indul.

- Calum!

- Hm? – fordul vissza felém. Ránézek.

- Komolyan mondtad a spanyol órás dolgot?

- Szerinted viccből mondanék ilyet? – ráncolja a homlokát.

- Belőled már bármit kinézek – mosolyodom el halványan.

- Komolyan mondtam, Peach – válaszol a kérdésemre utólagosan. – Viszont te nem mondtál rá semmit.

- Tudom – suttogom, és az oldalamra fordulok, ezzel megszakítva a szemkontaktust Calummal. Hallom, ahogy visszalépked hozzám és leül az ágy szélére. Felém nyújtja a kezét és végigsimít a hajamon.

¡Seás mi novia! Ez a mondat játszódik le újra és újra a fejemben. Hood azt akarja, hogy a barátnője legyek.

- Nem kell most választ adnod, P – mondja pár perc hallgatás után. Felé kapom a tekintetem, és a mellettem lévő helyre bökök. Azonnal veszi az adást és befekszik mellém, így már velem szemben helyezkedik el.

- Nem a válasszal van a baj, Cal – nyögöm ki nagy nehezen. – De ha most ha a barátnőd lennék, annál is több utálatot kapnék az iskolában, mint most.

- Várj! Azt mondod akkor, hogy lennél a barátnőm? – néz a szemembe, egy pillanatra sem szakítja el rólam a tekintetét.

- Nem éppen így mondtam, de... – nincs is időm befejezni, mert Calum gyengéden közelebb húz magához, és megcsókol, mielőtt folytathatnám a mondatom. Édes Istenem, mennyire hiányzott a csókja! Óvatosan viszonzom, és végigsimítok az arcán lévő pár napos borostán. – Ha most beteg leszek, el fogod kapni – válok el tőle lassan, hogy ezt az információt meg tudjam vele osztani. – Te mondtad, hogy lázas vagyok!

- És szerinted ez érdekel engem? – ezek után nem is kell neki több, újra az ajkaimra tapad, én pedig szépen lassan elveszítem a maradék józan eszemet is.

Egy kis fordítás:

* ¡Seás mi novia! — Legyél a barátnőm!
(a rész egyik legfontosabb mondata, ezért emelem ki, hihi)

• ¿Cuál es tu color favorito? — Mi a kedvenc színed?
• ¿Vendrás conmigo al baile? — Eljönnél velem a bálba?
• ¡Oye! ¡chicas! — Hé! Lányok!
• ¿Por qué te excluyen de tu vida? — Miért zársz ki az életedből?
• Sabes que no puedo existir sin ti por tanto tiempo, ¿verdad? — Ugye tudod, hogy nem tudok nélküled létezni?
• Te gustan los gatitos? — Szereted a cicákat?

Segítséget a Google fordítótól szereztem, szóval ha van spanyolos olvasóm, és hibát találna a mondatokban, ne harapja le a fejem!:(