Két nap telt el a csókos eset óta. Így most kimondva, nem tűnik sok időnek, mégis annyi minden fordult a feje tetejére egy szempillantás alatt, hogy a még én sem tudom felfogni a körülöttem zajló dolgokat. Másnap az egész suliban szálló igeként ment végig az a tény, hogy Calum Thomas Hood összejött az évfolyamtársával, Peach Davissel. Hallottam olyan pletykát is, hogy mi csak kavarunk, de olyat is, hogy csak egy új szex társa lettem Calumnak. Nos, mit mondjak? Ez felettébb érdekes, ugyanis a csók után semmilyen olyan interakcióban nem voltunk, ami azt jelezte volna a többiek felé, hogy mi egy párt alkotunk, egy-két dolgot leszámítva. Nyilván, ugyanúgy együtt ebédeltünk, és a kezdetleges barátságunk megmaradt, attól függetlenül, hogy Calum lekapott a suli folyosóján Lindsey szemei előtt. Bár Lindseynek elég nagy hangja tud lenni, így simán szét tudná kürtölni azt a tényt, hogy én szerelmes vagyok Michaelbe, mégsem hinne neki senki, bár mennyire próbálkozna. És hogy miért? Hood akkora népszerűséggel bír (meg sem lepődöm amúgy), hogyha ő most velem csókolózott mindenki előtt, arról nem is beszélve, hogy néha a derekamra, vagy éppen a fenekemre rakja a kezét, amikor nyilvános helyen sétálunk el, akkor mindenki szemében annyit jelent ez, hogy mi kavarunk, vagy együtt vagyunk. Nos, akkor kérdezem, ki hinne Lindseynek? Peach szerelmes Michaelbe, de közben Clifford haverjával enyelgett? Kicsit hülyén jönne ki a dolog. Calumtól ez egy okos húzás volt, azért ezt valljuk be, de így örökre elfelejthetem azt, hogy Michael valaha is rám néz majd. Fájdalmas érzés, hisz első óta epekedek utána, és már csak annyiért odaadnám az egyik karomat, ha az ajkai a homlokomhoz érnének. Milyen fordulatos, és ironikus a sors, nem?

Miközben ezen gondolkozok, és az elmém fogaskerekei ezen kattognak, hagyom, hogy a The Thommy's Fashion sminkese nyugodtan csinálhassa a sminkemet, és próbálkozom, hogy egyetlen egyszer se mozgassam el a fejemet, még véletlenül sem. Lehet Xenia, a sminkesem, beleszúrná a szemembe az ecseteit bosszúból. Szóval még próbálkozni sem próbálkozom a haragja kivívásával.

- Mondtam már, hogy rohadt jó téged sminkelni? – teszi fel ezt a kérdést tíz perc leforgása alatt harmadjára. Halkan elnevetem magam.

- Azt hiszem, hogy igen – mosolygok. Xenia egy eléggé szókimondó, vagány csajszi. Mindkét karja ki van varrva, és az orrában piercing ékeskedik. Haja fekete, de mióta az arcomat festi ki, már átbeszéltük az összes haj variációt, amit már kipróbált az élete során.

- Akkor jó, de most elmondtam legalább megint – kuncogja. – Na de hamarosan készen is vagyunk, remélem tetszeni fog a végeredmény.

- Biztos vagyok benne – nyugtatom meg.

Ma van az első komolyabb fotózásom. Nem mondom azt, hogy nagyon nyugodt vagyok, mert akkor hazudnék, de nem is izgulok annyira. Most van az első alkalom, hogy kisminkelnek, és még ruhát is adnak rám. A fotózás témája az ősz, így a tükörbe belenézve tapasztalom, hogy a szemhéjaim egy halványabb barna árnyalatot viselnek, és az ajkaim ombre hatással vannak kikenve kettő nude színnel. Elismerően biccentek Xeniának, de mielőtt megszólalhatnék, hirtelen Maggie rohan be a terembe.

- Kész vagy már? – fújja ki magát. – Oh, hála az Istennek! Gyere, vegyed fel a ruhákat és menjünk, mert Kate már így is ideges – siettet idegeskedve. Megrémülve bólintok egyet, felállok és átrohanok az öltöző részleghez. Maggie segít felvenni a ruháimat, hogy a sminkem ne sérüljön. Egy fekete passzos farmer kerül rám, egy fehér tapadós ujjatlan toppal ami picit nagy is rám, és ráveszek egy szürke szőrmés kabátot. Biztos, hogy le fogok rohadni ebben a szettben a megvilágított teremben, ahol ezernyi lámpa fogja fényessé tenni a fejem. Maggie a hátam mögött a ruhákat kis csipesszel igazítja a testemhez megfelelően, majd amint ezzel készen vagyunk, már rohanunk is át Kaitlynhez.

- Itt vagyunk! – sóhajt fel Maggie. – Kezdődhet.

- Na szuper – mosolyog kedvesen rám Calum anyja. – A ruhákat a Burberrytől kaptuk, hogy új feltörekvő modelleket fotózzunk le bennük. Ha megtetszel nekik, és többet akarnak majd belőled a saját cégüknél, akkor repülünk Londonba – kacsint, majd a telefonját belenyomja Maggie kezébe. – Ezt meg vidd innen, mert már nem bírom anyám hülyeségét! – fújtat fel idegesen.

Londonba? Burberry? Ugye most viccelnek velem?

- Peach! Figyelsz rám?

- Ja, igen! Figyelek – rázom meg a fejemet és Kaitlynre szentelem innentől kezdve az összes figyelmem.

- Tökéletes! Elsőnek sétálós képeket fogunk lőni rólad, tehát lassú léptekkel haladj jobbra, nézz bele a kamerába. Az egyik kezeddel foghatod a kabát szélét – utasít. – Csak természetesen! – bíztat és beáll a fotós mögé. Megcsinálom Kate utasításait, mindent úgy ahogy kért. Nem igazán talál benne kifogásolni valót, ugyanis egy rossz szót nem szól hozzám, hagyja hogy csináljam a dolgom. Miután végignézte futólagosan a képeimet, beállít középre és kéri, hogy a hajamba túrva nézzek a kamerába teljesen bele, és kissé nyissam szét az ajkaimat.

Már egy jó ideje csinálhatjuk, amikor Maggie odaszól Katenek, hogy egy másik telefonról keresik őt. Kate idegesen toporzékol egyet, ami amúgy egy vicces látványt nyújt, majd a kezébe kapja a telefont és hisztérikusan beleszól.

- Mi van már?

Miközben hallgatom a veszekedésszerű csevegést, Maggie kiterel a teremből, hogy átöltöztessen egy egybe részes ruhába. Harisnyát is húzok fel, amire rögtön fel is veszem a fekete magasított csizmát. Maggie segít áthúzni a fejemen a ruha anyagát. Most kivételesen nem kell csipeszekkel igazítani, így úgy ahogy vagyok, visszamegyek a fotóshoz.

- Jól van már anya, nem kell úgy viselkedni mintha nem ebben a században élnél – beszélget tovább Kate. – Oké, megértettem. Mindenki a párjával fog érkezni, mintha ez annyira számítana bárkinek is. Jó, szia! – sóhajtja, majd lerakja a hívást és újra Maggie kezébe nyomja a telefont. – Anyám tényleg nem normális!

- Még mindig az a baja, hogy Calum a családi összegyűlésekre egyedül érkezik? – kérdezi Maggie.

- Az már nem érdekli őt – vonja meg a vállait Hood anyja. – Peach, közben az egyik kezdet rakd a csípődre, melledet nyomd ki, másik karod meg legyen természetes állapotban! – kapom meg ismét az utasítást. Természetes állapotban? Magamban elnevetem magam.

- Hát akkor?

- Esküvőre fogunk menni decemberben, és anyám kitért a hitéből, hogy Calum egyedül akar jönni, kísérő nélkül. Pár évszázaddal le van maradva – motyogja Kate.

- Mit érdekli őt, hogy a fiad megy-e valakivel, vagy sem? – akadékoskodik Maggie.

- Mert a húgomnak a gyerekei, mind a három a barátjával, barátnőjével fog érkezni. És az milyen gáz, hogy az én fiam egyedül lesz ott. Az milyen fényt vet a családra, ha rájönnek, hogy egy nőcsábász az a fajankó – Kate monológjára csak értetlenül ráncolom a homlokom, aztán rájövök, hogy épp fotóznak, így gyorsan elmosolyodok. – Egy kicsit természetesebben, Peach! – kiált ide Kate. – Tehetek én arról, hogy nem tudja kontrolálni a férfi gondolkodását, ami kimerül annyiban, hogy a nőknek milyen jó teste van? – fordul vissza az asszisztenséhez.

Maggie csak elneveti magát Kaitlyn kérdésére, ami őszintén engem is megnevettet, így készül jó pár olyan kép is rólam, amin őszinte széles mosoly jelenik meg az arcomon a kialakult szituáció miatt. Kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy kihallgattam a Hood család rejtett titkait, de ezt tényleg nem lehetett sehogy figyelmen kívül hagyni.

Most a szokásosnál később végzünk, ami nem zavar kivételesen. Bár csütörtök van, holnap szabad napunk lesz a suliban, így nem kell korán felkeljek. Végre egy kis hosszú hétvége! A csizmát levéve a lábamról, leülök az öltözőbe és fáradtan kifújom magam. A kezembe veszem a telefont, és megnézem az olvasatlan üzeneteim. Kikerekednek a szemeim amikor észreveszem Hoodtól származó ezernyi értesítéseim.

CALUM HOOD
Eljössz velem este egy buliba? Vagyis nem olyan buli, haverom koncertet ad egy új bárban, amit pedig apám egyik haverja nyitott a múlt héten.

18:48

CALUM HOOD
Peachy

19:02

CALUM HOOD
Beszéltem a barátaiddal, ők is jönnek. Michaelék is jönnek, ha érted, hogy értem. ;)

19:05

CALUM HOOD
Mi van veled, te lány?

19:14

CALUM HOOD
Anyámnál vagy?

19:15

CALUM HOOD
Úristen, teljesen kiment a fejemből. Akkor majd érted gurulok.

19:16

CALUM HOOD
Elindultam

20:09

Ezt írta húsz perce, szóval már tuti itt van. Kikerekedett szemekkel nézek a tükörképemre. De hát nem is elfogadható ruhában vagyok. Ez hülye! Megnézem a messenger közös csoportomat Jayyel és Haileyvel.

HAILEY
Ma bulikaaaa!

JAY
Iszunk?

HAILEY
Ez kérdés volt?

JAY
Igaz.

Elnevetem magam azon a pár soron, majd gyorsan tárcsázom Calum számát. Egyszer csörög ki, már fel is veszi a telefont.

- Jössz? – szól bele.

- Nincs ruhám.

- Mi az, hogy nincs ruhád? – kérdez vissza értetlen hanggal. – Itt várok a hallban, gyere már.

- Úgy, hogy nincs ruhám – jelentem ki mérgesen. – Haza kéne mennem elsőnek.

- Peachy, fél óra és fellép a haverom. Erre nincs időnk – nevet fel. – Gyere a mai ruhádban.

- Amit leöntöttél kávéval? – vágok vissza azonnal. – Biztos, hogy nem.

- Várj, felmegyek – mondja, majd kinyomja a hívást. Tehetetlenül nézek magam elé. Még mindig az egybe részes fekete Burberry ruhában ülök, és idióta fejjel fürkészem saját magam. Pár percre rá, meghallom Calum hangját ahogy az anyjával beszél, de innen most nem igazán tudom kivenni a szavait. Épp venném le a ruhát, hogy visszaöltözhessek, amikor kopogtatnak a fehérre festett ajtón. Felsóhajtok.

- Gyere! – mondom, mire Hood feje kukucskál be a kis részen keresztül. Ahogy meglát jobban kitárja az ajtót, és teljességében végigmér.

- Jézusom! – szólal meg, amikor ismét fel-le méregette rajtam a szemeimet.

- Jól van, te idióta, állj le most már! – nevetem el magam kínosan. – Inkább, mondd, hogy mi legyen! – fordulok felé, és a csípőmre rakom a kezeimet.

- Jössz ebben – jelenti ki nemes egyszerűséggel.

- Te tényleg meghülyültél – nézek rá komolyan, de Calum tartja a tekintetem. – Várj, te most nem viccelsz, ugye?

- Beszéltem anyámmal – mondja. – Mondtam neki, hogy elvinnélek Connor első koncertjére, de leöntöttelek a suliban, ami amúgy mellesleg nem az én hibám volt, és adjon neked egy ruhát. Aztán nagy nehezen beleegyezett, hogy eljöjj ebben, amiben most vagy.

- Jézusom! Anyud örök életre megutál – szívom be élesen a levegőt. – De nem baj?

- Nem baj, na gyere vegyed fel a saját cipődet és induljunk mert elkésünk – siettet. A szemeimet forgatva, gyorsan cselekedve felhúzom a magasított sarkú csizmám, majd a cuccaimat magamhoz kapva, Calum oldalán hagyom el a termet. Együtt szállunk be a liftbe, és gyors léptekkel közelítjük meg a kijáratot, amint leértünk a hallba. Ezalatt az idő alatt csak keveset beszélünk, majd amikor már beültünk a kocsiba, nem bírom magamban tartani a mai fotózás történéseit.

- Anyud ma nagyon ideges volt.

- Hadd találjam ki! – áll meg közben a piros lámpánál, és rám vezeti sötétbarna fénylő szemeit. – Mivel velem nem beszélt, ezért nagyanyámon húzta fel az agyát, nemde?

- Honnan tudtad? – vonom össze a szemöldökeimet.

- Az utóbbi egy hétben sokat veszekedik vele valami hülyeségről, amiért nyilvánvalóan én vagyok a hibás, hisz ki más ha nem én? De őszintén szólva nem igazán érdekel nagyanyám és a visszamaradott gondolkodása – morogja Hood. Mivel látom rajta, hogy felkapta a vizet, inkább nem feszegetem a témát tovább.

- Inni fogsz ma? – kérdezem meg, amikor már leparkolt egy közeli parkolóban, és kiszálltunk a kocsiból. Összesen nyolc perc alatt értünk a bárhoz, ahol már kígyózó sor áll kívül.

- Majd meglátom, de szerintem igen – von vállat Calum, majd ahogy az embertömegbe érünk, megfogja a kezemet, óvatosan szorít egyet rajta, és bevezet a bár bejáratához. Nem egy ember szól be nekünk a beelőzésért, de nem hiszem, hogy Calumot ezt annyira érdekelné. Megállunk a biztonsági őrnél, aki egy biccentéssel már be is enged minket az ajtón.

- Hailey és Jay? – kérdezem már hangosabban, hisz az alap zajtól, meg a zenétől másképp nem hallana már meg Hood.

- Itt van már mindenki, megkeressük őket – válaszol, majd a kezemet tovább szorongatva, nekiindulunk a bár pultnak, ahol az egyik szélén már ki is szúrom a kis csipet csapatot. Odamegyünk hozzájuk, és Haileyvel együtt kikérek valami koktélt kezdésnek. Jay nyilván megszól minket, aztán már Ashton is, hogy nem erősebbel indítjuk az estét. Ezen felbuzdulva rendelünk két felest, és a fiúk előtt nevetve lehúzzuk őket. A kesernyés íz végigfolyik a torkomon, és itt meg is fogadom, hogy az estére be is fejeztem ennyivel. Eddig sem voltam egy nagy ivós fiatal, és ezt nem most fogom elkezdeni.

- Hölgyeim és uraim! – szól bele a mikrofonba valaki. – Köszöntsék a színpadon Connor Brownt! – nagy sikítás tölti be az egész bárt, és ennek örömére, elindulunk a színpadhoz, hogy minél közelebb lehessünk. Én töröm meg az utat, már amennyire sikerül, Hood közvetlen mögöttem, hisz a kezei a vállamon pihennek, és valószínű, hogy a többiek meg utánunk sorakoznak fel. Amennyire tudunk előre tolakodunk, majd olyan középtájon a táncoló emberek között megállunk. Connor elkezdi az első számát, amire tényleg lehetetlen nem táncolni. Megfordulok, hogy Calummal legyek szemben, ekkor veszem észre, hogy Hailey rohadtul nincs mögöttünk. Körbetekintek gyorsan, és hamar leesik, hogy épp Luke nyakába fűzi a karjait, és vele együtt rázza magát a zenére. Nevetve fordulok vissza Hood felé, aki épp a telefonját nyomkodja.

- Rakd már el! – szólok rá, mire lepillant rám. – Ezért jöttünk el?

- Juj, Peachy! Nyugi van, nincs miért idegeskedned, csak Michaelnek írtam – kacsint rám. Elpirulok, de szerencsére a gyenge fény miatt, ami csak a színpadról jön, nem engedi láttatni Calumnak, hogy Michael nevére már is reagáltam. Kész vicc vagyok, nem?

Connor, Calum haverja, befejezi az első számot, ami már eleve nagy sikert aratott és folytatja egy következővel, amire még jobban azt érzem, hogy táncolnom kell. Így is teszek, elkezdem ringatni a csípőmet, és Calumot is kényszerítem arra, hogy táncoljon. Nagy nehezen sikerül, így már egymásnak simulva ringatózunk a számra. Ütős egy zene, így az egész tömeg feledten rázza magát a ritmusra. Felfűzöm az ujjaimat Calum hajába, míg a fiú a fenekemre simítja a kezét. Az egyik kezemet leveszem Calumról és rácsapok az elkalandozott testrészére, mire feljebb simítja őket a csípőmre. Máris jobb! Hood mellkasához simulok, miközben ringatom magam, és felnézek rá. Calum is így tesz, rám néz, majd megszakítja az ajkaink közötti pár centiméter távolságot. A keze ismét lecsúszik a fenekemre, és szenvedélyesen csókolja meg az ajkaimat, amit végül pár másodperc hezitálás után viszonzok.

Lindsey itt van?

Calum erősebben csókol, így az egyik kezemet a mellkasára simítom és megmarkolom az ingjét. Amikor a nyelve összetalálkozik az enyémmel, egy apró villámszerű érzés fut végig a gerincem mentén, ami meg is ijeszt, így azonnal elválok a fiútól. Értetlen arckifejezéssel pillantok fel a szemeibe, mire ő elnézve oldalra, csak elneveti magát, ezzel megvillantva az ikonikus gödröcskéit. Ennek meg mi baja van? Hülye? Felnyúlok az egyik kezemmel az arcához, magam felé fordítom a fejét, hogy végre rám nézzen.

- Na mi van, Peachy? Talán csak ennyi telik tőled? – incselkedik velem, mire fújtatva egyet, a tenyeremet az arcán tartva, lehúzom magamhoz, így most én tapadok dús ajkaira, ami tökéletesen passzol az enyémekhez.

Az online sulinak köszönhetően kicsit több időm van az írásra, ezért hoztam nektek még egy Lonely Heart részt. Remélem élveztétek;)

Másik dolog, amiről szót ejtenék:

Érkeztem egy új sztorival, pontosabban egy karácsonyi rövid történettel, Lukeal a főszerepben, de a srácok is sokat fognak szerepelni a részekben. Az első fejezetet December elsején fogom publikálni!✨
Remélem mindenki jól van, puszillak titeket,
Barbi