Calum Hood. Kifürkészhetetlen egy alak. Titokzatos, kiszámíthatatlan, rejtélyes, összefoglalva: nem tudod, hogy mit fog csinálni a következő pillanatban. Világéletemben azt hittem, hogy egy nagy seggfej, még akkor is amikor Lindsey ódákat zengett nekem róla. Calum Thomas Hood olyan helyes, nézd azt a cuki pofiját, láttad már a kezét? Még a nevetése is tökéletes... na és még sorolhatnám. De nem minden a külső. Hű barátnőként rossz szót sem szólhattam, hisz Linds is mindig meghallgatott, amikor Michaelről ábrándoztam. De ő már egy másik kategória.

Calumról sokáig meg volt a véleményem. Nem éppen egy jó vélemény, ha fogalmazhatunk így. De a tegnap estével, ezzel nagyot fordított. Egész éjjel azon gondolkodtam, hogy ez valami csapda lehet esetleg, vagy tényleg úgy gondolja a dolgokat, ahogyan elmondta. Őszintén félek, hogyha Calum mellett maradok, akkor Linds fog robbani, ha pedig véget vetek ennek az egésznek, akkor Calum szája fog eljárni.

Így másnap reggel a döntéssel a kezemben, nagy nehezen, de elindulok az iskolába. A telefonomon elindítom a eljátszási listám, ami véletlen sorrendben a The Neighbourhood Scary Love című számával indítja be a reggelem. Szokásosan kitérek a gimi melletti kávézóba, hisz nem szabad megszakítani a szokásos reggeli rutinomat. Kikérem a kávém, ami most egy sima egyszerű latte, majd Haileyvel az oldalamon indulok el a gimnázium kapuihoz, ugyanis időközben mellém ő is szegődött.

- Jayyel mi történt? – kérdezősködöm, amikor belépünk az iskola területére.

- Nem érezte jól magát reggel, így inkább nem jött be ma. Meg ugye ma spanyol próba vizsga, ez is közrejátszott – nevet fel halkan Hailey, majd a távoli kukára célozva, a kiürült kávéspoharát eldobja a cél irányába, ami be is talál.

- El is felejtettem, hogy ma vizsga lesz – csapok a homlokomra. – Szétáll a fejem a sok információtól.

- De te így is jó vagy spanyolból, lefelelsz négyesre, de az ötöst is megkockáztatom. Sőt, a tanár megkéri, hogy állj be helyette vizsgáztatónak – lök oldalba játékosan Hailey. Elnevetem magam, miközben a fejemet rázom a kijelentésére.

- Ma megyek a modellügynökséghez, semmi időm nem volt átnézni a tételeket. Egész délután anyával különböző szögekből fotóztuk az arcom, miközben grimaszokat vágtam, hogy egy kicsit tapasztaltabban menjek oda – sóhajtok fel, majd megkerülve a szállingózó diákokat, elindulunk a második emeletre, az adott termeink felé.

- Tényleg! Mesélted, hogy ma mész! – csillannak fel a szemei a mellettem lépkedő lánynak. – P, nem azért mész oda, hogy ne tudjanak neked tanítani semmit. Azért mész oda, hogy fejlődj. Ha felkerestek, akkor az nem véletlen volt, hisz látják, hogy amatőr vagy, és bármit ki lehet belőled hozni. Minden rendben lesz, nekem elhiheted. Ha pedig nem, akkor elhalasztják a következő Vogue címlapján szereplő modellt. Nagy hiba lenne.

Hailey szavai nyugtatóan hatnak rám. Elmosolyodom és amikor felértünk a második emeletre, felé fordulok.

- Ez sokat jelent nekem – mondom. – Tényleg, köszönöm, hogy itt vagy nekem!

- Na, ne rinyáljál nekem, mert még a végén elérzékenyülök! Inkább készülj fel a negyedik óra spanyol vizsgára – böki meg a vállam, majd magamhoz húzva, nevetve megölelem a bohókás lányt. Hailey viszonozza az ölelésem, majd ő is, és én is elindulunk az adott tantermeink felé. Történelemmel kezdem a napot, ami nem a legszerencsésebb, de legalább van időm felkészülni a spanyol órára. Így hát a töri órán a hátsó padban, a tételeimet olvasgatva, töltöm el az unalmas perceimet.

Lindsey Hale, az egykori legjobb barátnőm, ugyanúgy egyetlen egy pillantással sem méltat egésznap, de ez nem is baj. Az a probléma, hogy a nap folyamán nem egyszer hallom a nevemet a szájából, miközben valamelyik barátnőjének sutyorog a fülébe. Nevetségesen viselkedik. Lassan három hét telt el a buli óta, és még mindig ő játssza a megsértődöttet. Ő volt az aki csókolózott Michaellel, és nem én Calummal. Én csak negyed óra erejéig lógtam együtt a fiúval, akivel akkor maximum öt szót, ha válthattam. Ez a legdühítőbb dolog az egészben.

A töri után következő két óra mondhatni gyorsan telik, végig a spanyol tételeimmel vagyok elfoglalva. Egészen ebédszünetig nem is találkozom Hailey osztályával, ahova sorolhatóak Calumék is. Kicsi megkönnyebbülés, de tudom, hogy pár perc és kicsengetnek a harmadik óráról, utána jön az ebédszünet ahol viszont muszáj lesz Calummal közölnöm a döntésem. Idegesen rágom az alsó ajkam, amikor hirtelen felszólal a suli csengője. Mély levegőt veszek, belesöpröm a táskámba a lapjaim, füzeteim, majd felpattanva, az ebédlő felé veszem az irányt. A folyosó végén észreveszem Calumot, aki az egyik szekrénynek támaszkodva telefonál. Fekete gatya simul a combjaira, a felsője pedig egy sötétszürke bandás póló, ami most kifejezetten jól áll neki. A távolból észrevesz, vigyorogva bólint nekem, majd visszamerül az eddigi bambulásába és tovább beszél a telefonon. Mire odaérek a rövidke lábaimmal, már le is rakja a mobilt, és a szokásos mosolyával köszönt engem.

- Peachy! Egésznap nem láttalak!

- Spanyol tételek – morgom az orrom alatt. Calum is csoporttársam, ahogyan Hailey is. Mily meglepő Lindsey is a spanyolcsoport tagja, illetve mellette még Luke és Ashton is. Michael olaszos, amiért fáj is a szívem, elhihetitek.

- Spanyol? – húzza fel vastag szemöldökeit Calum. – Tételek?

- Próba vizsga lesz – válaszolok. – Nem tudtad? – fürkészem az arcát kérdő tekintettel az arcomon. A választ nem kapom meg, ugyanis a semmiből Michael ugrik közénk, de mielőtt még ő is bármit mondhatna, Calum a szavába vág.

- Haver nektek van olaszból próba vizsga?

- Ki nem szarja le? – vonja meg a vállait Michael. Lélegzet visszafojtva követem a szemeimmel minden mozdulatát. – Tudod ki hívott át magához a meccs után?

- Jessica?

- Lindsey Hale, drága barátnődnek az ex-barcsinője – Michael egy pillantást vet rám, majd újra Calumra néz. Szerintem teljesen lefehéredik az arcom, ugyanis az ujjaim is zsibbadni kezdenek. Ráharapok a nyelvemre, hogy ne mondjak semmit. Lindsey áthívta magához Michaelt, és ez a tudat kikészít. Életében soha nem hajtott volna rá a fiúra, nem csak miattam, hanem mert Michael egyáltalán nem az esete. Lehajtom a fejemet és a padlót kezdem el bámulni. Érzem, ahogy Calum tekintete rám kúszik. Összeszorítom a szemeimet, majd mély levegőt véve, Michaelékre nézek. Calumra tekintek, aki erősen fürkészi az arcomat, hogy valami érzelmet kiderítsen. Gúnyos mosolyt ejtek, és tartom a szemkontaktust vele.

- Durván nyomja a csaj, szerintem leakadt rólad – ütögeti meg Michael, Calum vállát, mire a fiú leveszi rólam a szemeit és a haverjára néz.

- Várd ki a végét – nevetek fel erőltetetten. – Még nem ismeritek eléggé – mondom, majd megkerülve a két jó madarat, elindulok az ebédlő felé. Nem sokáig élvezhetem a magányt, ugyanis Hood másodpercekkel később csapódik mellém.

- Mire gondolsz?

- Mi? – tetetett értetlenséggel pillantok rá, mintha nem az elmúlt történéseken agyalnék. Pedig csak azon jár az eszem, és utálom Lindseyt. Most kifejezetten gyűlölöm.

- Ugyan már Peach – nevet fel Calum, amikor beérünk az ebédlőbe. – Te is tudod. Lindsey.

- Ja, csak annyi, hogy meg van a magához való esze a helyzethez, emiatt terve is van – vonom meg a vállaimat, majd beállunk a sorba. Előveszek egy tálcát, és magam elé húzom.

- És te hogy döntöttél? – hajol közelebb hozzám Hood, így érzem ahogy a lehellete csiklandozza a fülem mögötti érzékeny részt. Megborzongok.

- Nem szállok ki a hülye kis játékodból – vetem oda, pont az ellenkezőjét a döntésemnek, majd előrébb lépek egyet. A konyhás néni kiszedi a mai napi menüt egy tányérra majd odanyújtja nekem. Elveszek egy dobozos narancslevet az innivalók közül, majd gyorsan cselekedve ott hagyom Calumot és a szemeimmel megkeresem Hailey alakját. Ott ül a sarokban, felé veszem az irányt, majd lehuppanok mellé.

- Hihetetlen! – fújtat Hailey, és felém fordul amint elhelyezkedtem mellette. – Láttad az instagram oldalt?

- Melyiket? – ráncolom a homlokom és beledobok a számba egy darab sült krumplit.

- A suli privát oldalát.

- Ja, amit egy tízedikes csaj vezet? Mi a legújabb pletyka? – érdeklődve hajolok be Hailey telefonjába. Lesokkolódom. – Polly Parker dugott a tesi szertárban Hunterrel? Na neee! Ez tuti nem igaz!

- Mi a nem igaz? – Calum jelenik meg az asztalunknál, a semmiből előtünve és őt követi Michael, Ashton és Luke is. Olyan hirtelen ér a megjelenésük, hogy egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni.

- Új banda tagunk lett? – kérdezi Luke és Haileyre mered. Hailey felnevet a kérdés hallatára, majd előre dől.

- Csak szeretnéd – mondja. Elvigyorodom, tetszik a megjegyzése, de úgy látom Lukenak is, hisz ő is elneveti magát. Calumra nézek aki furán méreget. Felvonom a szemöldökeim, mire ő csak megrántja a vállait. Idióta.

A következő fél óra ebéd szünetet így töltjük el. Hailey nagyban társalog a fiúkkal, míg én néha-néha elejtek egy-két szót a beszélgetések közepette. A gondolataim a spanyol óra, a ma délután, na meg Michael és Linds körül forognak. Hallom ahogy Michael felhozza a mai meccset, ahol végre ő is játszani fog a pályán, de mindegy mert amúgy sem tudnék most elmenni. Csak a szívemet fájdítanám a tökéletes látványával, elég volt egyszer végignéznem, de az a kép beleégett a retinámba. Ha lehetne, a szemhéjam belsejébe tetováltatnám, hogy bármikor amikor lehunyom a szemeimet, akkor Michael Cliffordot lássam, a csapat mezében, leizzadtan, miközben a haja a homlokához van tapadva... Isteni látványt nyújt. Jobb is, hogy nem tud kényszeríteni Calum, hogy menjek el.

- Apropó meccs – szólal fel Hood. – Jövő héten pénteken szeretettel várunk benneteket a következőre. Garantált első sort biztosítok nektek – kacsint rám, majd Hailey néz aki mintha az én beleegyezésemre várna, rám pillant. Úgy sem úszom meg, ha már bent ragadtam Calum kalitkájába, így vállat vonok. Nincs más választásom.

- Cherry flegmába tolja – veti oda Michael hirtelen. Libabőrös leszek a hangjára, és nem tudom eldönteni, hogy örüljek, vagy sem, annak hogy a nevemmel poénkodik. Sosem tudom eldönteni, hogy az ilyenek mint jelentenek a fiúknál.

- Elmegyünk – válaszol Hailey helyettem is. Egy aprót bólintok, majd ismét a gondolataimba temetkezek. Furán érzem magam. Jó, mondjuk Michael társaságában mindig furán érzem magam, hisz eddigi gimis éveim során, egyetlen egyszer sem töltöttem a társaságában akár öt percnél többet. De hát kedves új barátom legjobb haverja, ezért ez elkerülhetetlen lenne. Örülnöm kéne, nem? Ki nem örülne annak, hogy a legnagyobb crushja társaságában töltheti az idejét?

Mint kiderült, se Ashton, se Lukeot különösebben nem foglalkoztatta a spanyol próba vizsga időpontja, mert ők sem voltak annyira tájékozottak, akárcsak a kedves barátjuk, Calum. Teljesen kifáradtam, hisz amennyit én összehadováltam abban a tíz percben, amíg a tanár kérdezgetett tőlem, leszívta az utolsó agysejtemet is. Azt hittem, hogy nem fog menni, de kellemeset csalódtam magamban. Hailey persze rögtön nekem állt, hogy ő megmondta, amin persze csak mosolyogni tudtam. Neki is szépen sikerült lefelelnie, és ami a legnagyobb meglepetésemre szolgált, hogy Luke ahhoz képest, hogy a vizsga előtt két perccel jött rá, hogy mit fogunk csinálni, meg lett dicsérve a tanár által. Ashton hozta a formáját, szokásos módon levette a lábáról a tanárnőt, ügyesen kibújt a kérdések alól, úgy válaszolt, hogy az ő javára váljon a dolog. Összehozta ő is a felelést, viszont ami Calumot illeti... inkább nem is mondok az ő feleletéről semmit. Mrs. Navarro megjegyzéséből nem igazán áradt a kedvesség, leszidta Calumot, hogy nem készült, ami persze meg sem hatotta Hood lelkét. Miért is érdekelné ez őt?

Mielőtt kilépnék a suli kapuin, az egész diáktársaság már a mai meccsről beszél, és mindannyian izgatottak a gondolattól, hogy a fiúcsapatot ismét pályán láthatják. Miután elköszöntem Haileytől, haza rohanok, hogy elkészüljek a meghallgatásra. Azt nem mondanám, hogy izgulok, mert nem veszítek azzal semmit ha mégsem kellek az ügynökségnek, de azért bennem van egy kis izgatottság, ami idegességet is szül bennem.

Édesanyám nem tud velem jönni mivel dolgozik, így egyedül kell mennem, hisz eredetileg úgy volt, hogy Lindsey fog velem tartani erre az eseményre. De mivel mindannyian tudjuk, hogy mi is történt, így talán még is jobb, hogy egyedül megyek el.

Lemosom a mai sminkemet, és újra kenem magam, de nagyon minimálisan. Nem szeretnék rossz benyomást kelteni, így tényleg csak annyi sminket használok, amennyi szerintem még épp belefér a keretbe. A ruhámat már anyával kiválasztottam, egy sima egyszerű világoskék farmert húzok fel, amit egy fehér inggel párosítok. Az ing nyakrészénél apró pillangók helyezkednek el, amik csipkéből vannak odavarrva. Mivel a hajamat tegnap mostam meg, ezért az frissen omlik a vállamra, így azzal nem kezdek semmit. Mondhatni időben kezdtem el készülődni, de még mielőtt elindulnék gyorsan megeszek egy csokis müzli szeletet. Fél hatra van időpontom, de hamarabb elindulok, hogy ne hogy elkéssek, még véletlenül se. Nem olyan nehéz megtalálnom az épületet, ugyanis óriási, és hatalmas betűkkel van kiírva, hogy "The Thommy's Fashion", lehetetlen lenne nem észrevenni. A kezeim remegnek, de megpróbálom elnyomni magamban azt a kicsi félelmet amit érzek. Innentől kezdve gyorsulnak fel az események. Szinte a semmiből lép elém Kaitlyn, az ügynökség főigazgatónője. Mosolyogva köszönt engem, bemutatkozunk egymásnak és már visz is a fotó szobába. A szoba előtt egy kisebb helyiség található ahol egy másik nővel kérdéseket tesznek fel nekem. Lemérik a magasságom, illetve egy mérlegre is rá kell állnom. Nem vagyok egy csontkollekció, mint egyes modellek, de én teljesen meg vagyok elégedve az alakommal. Maggie, Kaitlyn asszisztense, különböző kérdésekkel nyaggat, legfőképpen a bőröm és a fogaim állapotáról akarnak megtudni többet. Mindenre illedelmesen válaszolok, miközben a mosoly levakarhatatlan az arcomról. Sokkal rosszabbra számítottam, de olyan kedvesek velem, hogy szinte el is felejtem, hogy pontosan hol is vagyok. Aztán jön az a rész amitől a legjobban féltem. Elsőnek amatőr fotókat készítenek rólam, még ott abban a kis előszobában állva. Utána olvastam a dolgoknak, és az egyik oldal azt írta, hogy az ilyen semmilyen fotókkal akarják megnézni, hogy mennyire van az adott lány vérében a modellkedés, miként pózol a kamera előtt, hogyan jönnek ki a vonásai az instrukcióik alapján. Ezek a belső használatra készült fotók segítenek a ügynökségnek, mert így nyomon tudják követni a leányzók változását. Maggie csinálja rólam ezeket a képeket, eleinte meg vagyok illetődve, de látva azt, hogy mennyire komolyan veszik ezt, teljesen másképp reagálok két-három perc elteltével. Maggie odaadja a telefont Kaitlynnek, aki végiglapozgatja a képeket, rezzenéstelen arccal. Ott állok a szoba közepén, mint valami idióta, fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom.

- Pompás! – csapja össze a kezeit Kaitlyn. – Hoztál fürdőruhát?

Az emailben nem egyszer hangoztatták, hogy az első találkozásra hoznom kell bikinit, de arra nem gondoltam volna, hogy annyira meg lesznek velem elégedve, hogy már rögtön le is kell öltöznöm. A szemeim kikerekednek a kérdés hallatára, de próbálom palástolni meglepettségemet. Aprót bólintok, mire Kaitlyn egy bíztató mosolyt küld felém. Maggie bevezet a stúdió szobába, ahol a profi képeket szokták készíteni. A nő elvezet egy öltöző rész felé, ahol nyugodtan át tudok öltözni. Így is teszek, megpróbálok gyorsan cselekedni, hogy ne húzzam az idejüket. Amint ez megtörtént, kilépkedek a terembe, és a fehér vászon elé megyek. Egy férfi tartózkodik még a helyiségben aki a képeket fogja csinálni. Kaitlyn utasításokkal látja el a fickót, aki eleget téve az igazgatónő kérésének, úgy állítja be a kamerát ahogy azt kérték.

- Drágám, állj egy kicsit előrébb, és... – Kaitlyn nem tudja befejezni a mondandóját, mert megcsörren a telefonja. – Ez nem lehet igaz! – morogja felháborodottan és kinyomja a hívást. – Na, állj előrébb és a kezeidet tedd fel a fejed felé.

Nem tudom, hogy gondolja ezt a pozíciót, de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Előrébb lépek, az egyik kezemet a fejemre rakom, míg a másikkal megfogom a fejemen pihenő csuklómat. Kaitlyn bólint egyet, mire az egyik kép el is készül. Nagyon fura érzés. Újabb beállás, majd még egy, utána pedig ismét egy újabb. Még mindig szokatlan ez a helyzet, de egyre jobban élvezem. Maggie épp Kaitlynnek magyaráz valamit, amikor a hátam mögött lévő ajtó hirtelen kicsapódik, és belép rajta valaki. Kaitlyn arckifejezése mérgessé válik, szinte késztetést érzek, hogy az ajtó irányába nézzek, de közben pedig a kamera kattog, és az újabbnál újabb képek készülnek rólam.

- Calum, édes kisfiam, hányszor mondtam már neked, hogy ide nem jöhetsz be? – emeli fel a hangját Kaitlyn. Azonnal a betolakodóra nézek, aki ugyanabban a pillanatban vezeti rám a szemeit. Végigmér, majd elvigyorodva biccent nekem egyet.

Ezt csak álmodom, ugye?