A buli utáni napom szörnyen telt. Nem túlzok, borzalmas volt. Szüleim egész nap azt kérdezgették tőlem, hogy miért van ennyire bepuffadva az arcom, a szemeim miért úsznak vérben. Általánosságban megosztok velük mindent ami történik velem, de ezt nem akartam. Nem akartam, mert nem tudtam, hogy ez a helyzet fog-e még változni Lindseyyel. Egész nap azt vártam, hogy majd felhív vagy majd rám dob ez üzenetet de ő a sértődöttet játszotta amiatt, hogy én a buliban Calummal sörpongoztam. De a várt üzenet helyett egy jelölést kaptam facebookon Calum Hoodtól, ezzel erősen emlékeztetve engem arra, hogy a hétfői napon muszáj lesz választ adnom neki. Sokat agyaltam rajta. Menjek bele? De annak mégis mi értelme lenne? Én nem vagyok egy bosszúálló természetű ember. Fájt, amit Linds csinált, de hogy én is megtegyem vele, csak azért, hogy én jól érezzem magam? Kizártnak tartottam. Viszont ott van ezek mögött Calum bunkó oldala is. Nem szeretném ha az egész iskola megtudná, hogy én halálosan bele vagyok esve Michaelbe. Így hát a válaszom az igenre esett. Belemegyek Calum kis játékába, hogy megtartsa a féltett titkomat, már ha bízhatok benne.

De ezek a gondolatok nem csak a vasárnapomat töltötték be. Hanem jelenleg a sulihoz vezető utamon is ezen agyalok, pedig szerintem a lehető legjobb döntést hoztam meg, a saját magam érdekében. Néha önzőnek is kell lenni, nem? A busz úton, az ablakon át nézelődve rágódok továbbra a szombati bulin. Bármikor a szemeim elé kúszik Lindsey és Michael nyálcseréje, könnybe lábad a szemem. Hogy csinálhatta ezt? Egyáltalán eszébe jutottam miközben lekapta Michaelt? Vagy Michael kezdeményezett?

Mire feleszmélek, már a gimi előtti buszmegállóban áll meg a busz, így azonnal felpattanok a helyemről és leszállok. Meglepődök amikor megpillantom Calumot a suli bejáratánál. Egy fekete szaggatott farmert visel, kék pólóval. Göndör fürtjei össze-vissza lógnak bele a homlokába, és amikor észrevesz beletúr a hajába, úgy fordul felém egy halvány mosollyal az arcán.

- Remélem helyesen döntöttél, Peach, mert a barátnőd már megint nekem kellette magát pedig még csak reggel hét óra van. Már az idegeimre megy – zsebébe csúsztatja a kezét, míg a másikkal a kerítésnek dől. – Na?

- Neked is jó reggelt – motyogom. – Elsőnek, nem a barátnőm. Barátnők nem csókolóznak a másik fél kiszemeltjével. Másodjára, nem döntöttem helyesen ha úgy vesszük, de belemegyek a hülye játékodba. De nem azért, hogy Lindseyt féltékennyé tegyem.

- Áh, gondolhattam volna. Neked többet ér, hogy a kis titkod biztonságba maradjon. Nem baj, bennem megbízhatsz, P – ellöki magát a kerítéstől, majd mellém jön és az egyik karját átveti a nyakamon, ezzel teljesen magához húzva.

- Érdekes, hogy eddig egyszer sem mutatkoztál velem, de most hirtelen igen – forgatom a szemeimet és elindulok Calummal a suli épületébe. – Senkinek nem lesz fura és feltűnő!

- Mit mondjak erre? Jót buliztunk együtt Peteréknél, na meg az a vasárnapi nap amikor reggel palacsintát sütöttél nekem... Hmm, mennyei volt! – idézi fel a meg nem történt elmúlt két napot. – Peachy most mondd, hogy nem leszünk jóba.

- De nagyon jóba leszünk – motyogom. Calum elenged, kinyitja nekem a gimi ajtaját, és előre enged az előtérbe. Azonnal a hátsó udvarra igyekezünk, de mielőtt kilépnénk a szabad levegőre ismét, megint átkarolja a nyakam, így már legjobb barátokként lépünk ki az üvegajtón. Néhány gyerek összesúg a hátunk mögött, de ez most nem tud érdekelni. Lindseyt keresem a szemeimmel, akit azonnal meg is találok. Az egyik szőke hajú lány mellett áll, és amikor érzékeli a jelenlétem, rám vezeti a tekintetét. A szája összepréselődik és úgy mér végig minket. Calum direkt nem néz rá, közben pedig az én fülembe suttog.

- Fhú, de megnézném a fejét, de azzal csak elrontanám a belépőnket – mondja. – Megleszel egyedül, vagy inkább odajössz hozzánk? – elenged és a háta mögé bök, ahol a baráti társasága áll. Michael, Ashton és Luke. Megrázom a fejemet.

- Megleszek.

- Akkor majd összefutunk – játékosan összeborzolja a hajamat mintha már évek óta jóban lennénk, majd hátat fordít nekem és a haverjaihoz siet. Vajon ők tudnak erről az egészről? Ezen kívül ezernyi kérdés merül fel bennem, de ezek mind elillannak amikor Hailey mellém pattan, a semmiből előbukkanva.

- Mi volt ez? – kérdezi kíváncsian azonnal. – Mióta vagy te jóba Calummal? Nem Lindsey van rá akadva? Jézusom, téged ki fog nyírni ha ezt meglátja!

- Hailey, állj – nevetek fel halkan a nevetséges szituáció miatt. – Én sem tudok semmit, csak annyit, hogy Lindseyvel már nem hiszem, hogy jóban leszünk valaha is – összeszorítom az öklömet, hogy elfojtsam magamban az indulatokat. Rossz kimondani, de azt hiszem így lesz jobb mindenkinek. Mintha Hailey hallaná a gondolataimat, megszólal.

- Én nem tudom, hogy két nap alatt mennyi minden tud történni kettő elválaszthatatlan ember között, de így lesz a legjobb neked szerintem – simogatja meg a vállamat. – Erről a Calumos dologról meg majd beszámolsz nekem... Mondjuk ma délután! – csillannak fel a szemei.

- Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy azért vagyok veled jóba, mert már nincs itt nekem Lindsey – mosolyodok el keserűen. Igaz, Lindsey volt az egyetlen olyasvalaki az életemben akivel a legtöbb időt töltöttem, de ezek mellett csak kevés barátom volt. Pont emiatt, mert Lindssel töltöttem az összes szabad időmet, ezáltal másokkal inkább csak a gimi falain belül, vagy maximum bulikban.

- Ezt most úgy mondod mintha eddig nem lettünk volna jóban, Peach – vonja össze a szemöldökeit Hailey. – Jó mindegy, de attól függetlenül érdekel, hogy mi van Hooddal.

- Megbeszéltük – mosolygok halványan a lányra. Az udvaron felállított hangszórókból felcsendül az igazgatónők förtelmes hangja, így elköszönünk Haileyvel egymástól és mind a ketten beállunk az osztályunkhoz tartozó tömegbe.

Az évnyitó a szokásosan zajlik, mint ahogy minden egyes évben szokott. A diákok unottan várják ki a végét, egészen addig amíg az igazgatónő ki nem mondja a mágikus mondatot. Fél órával később, mindenki legnagyobb örömére ez meg is történik, és elhangzik az "Ezennel megnyitom a tanévet, kedves diákjaim!". Borzalmas hallani, de hát nem tudunk mit kezdeni ezzel. Az ünnepség után egy darab osztályfőnökink következik, amit nehezen de kibírok, hisz nincs más lehetőségem. Lindsey egy másik oldalra ül, a lehető legtávolabb tőlem. Hihetetlennek tartom, hogy ő érzi magát megsértve, holott én nem csináltam semmi olyat ami miatt haragudni lehetne rám. Pedig ha tudná, hogy tudom azt amit ő nem szeretné, hogy tudjak, akkor másképp állna az egészhez. Teljesen másképp.

Az óra után sietősen kerülgetem ki az embereket, hogy a suli előtt még el tudjam kapni Calumot, hogy megkérdezzek számomra pár tisztázatlan kérdést. A gyorsaságomnak köszönhetően még a törzshelyükön találom őt, ahogy ott áll a haverjaival és mindannyian cigiznek. Kivéve Michaelt. Ő nem cigizik és ezért még jobban imádom. Veszek egy nagy levegőt, mielőtt odalépnék Calumhoz. Most legyél határozott, Peach!

- Hé, Calum! – érintem meg a vállát hátulról, mire a fiú kérdő tekintettel fordul felém. Ahogy meglát elvigyorodik. A többi szempár is rám szegeződik, és emiatt úgy érzem magam mintha egy cafat hús lennék a cápák között lebegve. – Tudnánk beszélni?

- Elakarod rabolni tőlünk Calumot, Cherry? – roppant poénos névvel áll elő Michael, amire csak a fejemet tudom rázni. Elképeszt a tény, hogy ezt ő élvezi.

- Még mindig Peach vagyok – válaszolom unottan. – És igen, elrabolnám, ha megtudtok lenni egy fél órára a jelenléte nélkül.

- Most készültünk elmenni Lukehoz Fifázni. Nagyon fontos? – kérdi Calum miközben az arcomat fürkészi. – Mondd, hogy nem fontos.

- Hát nem tudom Calum, de nézd csak! Arra jön Lindsey – bökök abba az irányba ahol a semmiből kiszúrtam a "barátnőmet". – Na? – vigyorodok el diadalittasan. Calum abba az irányba néz amerre mutattam, és egy fájdalmas arckifejezéssel fordul vissza felém.

- Jaj ne, erre tart a ribi – suttogja Luke a többieknek, amikor ő is kiszúrja az egyre jobban erre közeledő lányt. Luke kijelentésére muszáj elnevetnem magam.

- Jó! Legyen! Menjünk – kezd el sürgetni Calum, majd a kezemet is megragadja. – Egy óra múlva ott leszek nálad Luke! – mondja és magával húzva engem egyenesen Lindsey felé veszi az irányt, hogy pont szembe mehessünk vele. Lindsey kihúzva magát, felszegett állal, sietősen veszi a lépéseit, majd amikor már közel van hozzánk, Calum kezére pillant aki az én apró tenyeremet nyomorgatja a markában, hisz szinte elveszik a kezem az övében. Calum kitér oldalra, ezáltal én is, és úgy megyünk el Linds mellett. Nyelek egy nagyot, hisz nagyon rosszul érzem magam még mindig a történtek miatt. Nem hinném, hogy ezt egyhamar el fogom tudni felejteni.

- Jó most már lelassíthatunk, Hood – mondom, amire Calum azonnal visszavesz a sebességből.

- Hova menjünk? Hozzám? – kérdi, de csak a fejemet kezdem rázni a kérdésére. Nincs az az Isten, hogy én Calumékhoz be tegyem a lábamat!

- Biztos, hogy nem. Alig ismerlek még.

- Akkor hozzátok – vet fel egy újabb hülye ötletet.

- Inkább egy kávézóba – kontrázok rá.

- Leprásnak tartasz, hogy nem szeretnéd ha a házatokban tartózkodjak?

- Igen – mosolygok rá angyalian.

- Jól nézünk ki akkor – biccent meglepődve, de látom rajta, hogy nem vette komolyan az előbbi mondataim. A kezünk még mindig össze van fűzve, és amikor ez tudatosul bennem, azonnal kirántom a kezemet a szorításából. Calum felvont szemöldökkel pillant le rám.

- Tudok egy közeli kávézót, az jó lesz? Úgyis csak pár kérdésem van.

- És mi lenne ha most tennéd fel, és akkor hamarabb végeznék ezáltal hamarabb jutnék Lukehoz. Hidd el, nem mindem vágyam veled töltenem a fontos értékrendű perceimet.

- Ki is szállhatok a hülye kis játékodból, és aztán háríthatod egyedül Lindsey közeledését – vágom rá azonnal.

- El is mondhatom Michaelnek, hogy halálos szerelmet érzel iránta és akkor majd egyedül kell elviselned a suli által kapott szánalmat – Aúcs. Na ez fájt. – Peach, egymásnak segítünk ha nem vetted volna észre. Nem vagyok egy rossz ember mint amilyennek te gondolsz engem.

- Hogy jutott ez egyáltalán eszedbe? Minek kellett engem megzsarolni? Miért nem tudtad szó nélkül hagyni azt, hogy láttam Lindseyt és Michael csókolózni? Minek kellett ezt? Ebbe neked tényleg az a lényeg, hogy Lindsey leakadjon rólad? Calum, nem fog leszállni rólad amiatt mert velem összehaverkodsz tettetésből! – nem gondolkozok amikor ezek a szavak elhagyják az ajkaimat, de már szombat óta bennem érlelődik bennem ez az egész. Calum megáll, felém fordul, ezáltal én is lelassítok, így már egymással szemben állva, fürkészem az arcát.

- Rosszul látod. Másik oldalról nézd a dolgokat, Peach! Bele mentél volna ebbe, ha nem zsarollak meg?

- Nem!

- Na látod! Erről beszélek! Kellettél, hogy végre leakadjon rólam! – emeli fel a hangját, amire megrezzenek egy picit. – Másképp nem mentél volna bele!

- Miért én? Miért nem Gaby a másik barátnője? Vagy miért nem szerzel egy csajt magadnak? Tudod, kapcsolatot. Azzal elzárnád magad Lindseytől teljesen – hangom nyugodt, de közben pedig belül szétvet az ideg.

- Te vagy a legjobb barátnője! Szerinted ezzel nincs nyert ügyem? Az meg csak kapóra jött, hogy rájöttem a kis titkodra, arról nem is beszélve, hogy így tényleg biztos voltam benne, hogy igent mondasz, hisz Lindsey lekapta Michaelt, ezzel fájdalmat okozva neked – közli. – Én és egy kapcsolat? Ezt te sem gondolhattad komolyan.

- Nyilvánvaló, hogy igent mondok, ha nem szeretném, hogy az egész iskola tudja a saját kis dolgaimat – ideges vagyok Calumtól, nagyon de nagyon ideges. Legszívesebben ráugranék és addig ütögetném, még el nem felejtené a Michael iránt érzett szeretetem.

- Na látod. Akkor is igent mondasz ha mondjuk Michael nem smárol Lindseyyel?

- Nem tudom, Calum! Akkor nem haragudnék most Lindseyre, viszont ugyanúgy megtudtál volna fenyegetni, mert kiszedted volna belőlem! Utállak! – emelem fel a hangom. – Csapdába estem. Az idióta, jól felépített kis csapdádba, ahonnan nem tudok szabadulni, akármennyire próbálkozok!

- Peach, nyugi már. Nem olyan rossz dolog ez. Végül is csak mutatkoznod kell velem, annyira fáj ez neked? – most már Calum hangja nyugodt, míg én fortyogok a saját dühömben.

- Egyedül akarok lenni azóta a perc óta, mióta megláttam őket. Nem akarok senkivel beszélni, nem akarok senkivel mutatkozni, főleg nem egy olyan emberrel akivel a kezdődő kapcsolatom megjátszott! Nyugalmat szerettem volna, és te keresztül húztad a terveimet. A haverjaid tudják ezt? Hogy azért barátkozol velem, hogy Lindseyt idegesítsd?

- Nem, azt tudják, hogy a buliban összehaverkodtunk és emiatt összevesztél Lindseyyel. Nem sejtik, hogy bejön neked Michael, ha erre is kíváncsi vagy. Mellesleg Mikey szerint Lindsey nagyon elbaszottul smárol.

- Ezzel nem nyugtatsz meg, Calum – sóhajtom. – Ennyit akartam. Mehetsz Lukehoz Fifázni.

- Eljöhetsz te is, ha gondolod – ajánlja fel Calum. Valami megváltozott a hangjában, mintha sajnálna engem, de ez persze lehetetlen ha egy szívtelen ember. És a szívtelen embereknek nincsenek érzései. Nem sajnálhat engem, főleg nem úgy, hogy ő csinálta ezt az egészet velem.

- Nem kösz, haza kell mennem – válaszolom, és inkább jobbra indulok el, vissza a buszmegállóhoz.

- Azért elküldöm a címet – kiáltja utánam Calum. Megvonom a vállaimat, és folytatom az utamat. Pár másodperccel később meghallom a futólépéseket a hátam mögött, ami Calumtól származnak. Utolér és felveszi a tempómat. – Ne dobjalak haza se? – kérdezi hirtelen.

- Nem kell, meg leszek egyedül hidd el. Inkább siess mielőtt még elkezdik nélküled a játékot – motyogom halkan. Calum erre már nem válaszol, így amikor én megérkezek a buszmegállóba, ő szó nélkül tovább áll.

Ha most kívánhatnék egyet akkor az az lenne, hogy egyedül lehessek egy hétre. Legalább csak egy hétre, úgy hogy ne kelljen semmilyen emberi kapcsolatot létesítenem senkivel. Nem tudom, hogy mégis hogyan fogom átvészelni az elkövetkezendő tanévet, de valahogy csak muszáj lesz erősnek maradnom. Ha lehetne, akkor most azt kívánnám, hogy se Lindsey, se Calum arcát ne lássam, soha többé.