Hwara a hét hátralevő részét inkább a palotán belül töltötte, hogy felkészülhessen arra, ami az elkövetkezendő két hétben fogja várni őt a Hwanjung-birodalomban. Nem szeretett volna találkozni senkivel sem a szülein kívül, főleg Jiminnel nem. Tudta, hogy ha találkozna vele, összezavarodna. Ezt persze nem értette, hiszen csak barátok voltak. De mindenesetre biztosra akart menni és inkább nem ment a közelébe. Hyunjaevel pedig azért nem akart összefutni, mert tudta, hogy úgyis megkérdőjelezné azt, hogy miért nem mozdul ki a palota falai közül, és magyarázkodnia kéne neki erről az egész ügyről. Ebből kifolyólag pedig biztos, hogy az érzései is felvetődnének, amitől meg főleg nagyon fél, nemhogy a másik király elvárásaitól. De mindenesetre az megnyugtatta, hogy Minjun ott lesz mellette mindvégig és vigyázni fog rá, és bármikor szorosan hozzábújhat vagy a közelébe férkőzhet, ha nagyon fél vagy segítségre van szüksége. Tudta, hogy mellette biztonságban érezheti magát. De ugyanakkor félt attól a ténytől, hogy egy nála hét évvel idősebb fiúval kell majd egy légtérben együtt lennie és a végén vele kell majd összeházasodnia. Ijesztő érzés volt számára belegondolni ebbe az egészbe.

Már vasárnap volt. Éppen az erkélyén álldogált, amikor hallotta – tompán ugyan –, hogy valaki kopogtat a szobája ajtaján.

Hátrakapta a fejét, felsóhajtott, megigazgatta a haját, besétált a szobájába és ajtót is nyitott.

Hyunjaevel találta szemben magát.

- Ó! Hát te? – nézett fel – fél fej különbség miatt – barátnőjére.

- Beszélnünk kell – vágta rá azonnal a másik és kissé arrébb lökve a hercegnőt, leült az ágyra, mire az is helyet foglalt mellette.

- M-Miről akarsz beszélni? – szólalt meg félve a hercegnő. Már előre rettegett a témától, hiszen sejtette, hogy miről lehet szó.

- Az a furcsa, hogy megint egész héten nem jössz ki a palotából. És ezt akkor szoktad csinálni, amikor valami gond van – vágta le azonnal a lényeget – Mi a baj? – nézett a mellette ülőre várakozva.

Hwara arcán akaratlanul is lefolyt egy kövér könnycsepp, amit a másik észre is vett.

- Nehogy sírj! – húzta magához Hyunjae – Mi a baj? – tolta el magától.

- T-Találtak mellém egy herceget – szipogott.

- És ez miatt vagy szomorú? De hát legalább lehetsz királynő!

- De én ezt nem akarom – ingatta meg a fejét Hwara.

- Talán Jimin miatt? – vigyorodott el eszelősen a másik.

- Nem! Dehogy is! – tiltakozott – Csak... félek tőle egy kicsit...

- Mire fel?

- H-Hét évvel idősebb nálam – motyogott.

- Hogy mi? – kerekedtek el Hyunjae szemei és nyelt egyet – Na jó, ezt a te szüleid sem gondolhatják komolyan!

- Hidd el, én is ugyanezt mondtam! – fakadt ki Hwara – Ennél hülyébb dolgot még ők sem találtak ki... komolyan kezdem azt hinni, hogy csak a támogatásokra megy ez az egész, meg a kapcsolatokra.

- De ha annyira ahhoz az illetőhöz akarnak hozzáadni, akkor ki a jó isten az?

Hwara ettől félt a legjobban.

- Hwan Minjun – sütötte le szemét.

- Hogy mi? – Hyunjae álla szinte a földet verdeste – Hwan Minjun?! – kiáltott fel – Tudod te azt, hogy mekkora mázlista vagy?! – rázta meg a vállánál fogva barátnőjét.

- De félek... nagyon idős hozzám képest... mi van akkor, ha nem fogok tudni neki megadni mindent, amit elvár tőlem? – temette arcát kezébe.

- Biztos meg fogod tudni oldani! – karolta át a mellette ülő a vállát.

- Ha te lennél én, tuti meg tudnád oldani – sóhajtott fel és karjait leengedte maga mellé – Csak az a baj, hogy én nem vagyok olyan, mint te. Tudod, hogy nekem ez mekkora kihívás? Soha életemben nem voltam még ilyen hülye helyzetben!

- Elhiszem, légy nyugodt. Tudom, hogy nagyon bonyolult számodra, de ha a szülei így döntöttek, szerintem jobb, ha nem ellenkezel nekik. Birkózz meg vele, az lesz a legjobb.

- De e-egyszerűen... annyira bizonytalanná vált minden, hogy ~ - nem tudta befejezni mondatát, mert barátnője közbevágott.

- ... és Jimin miatt vagy összezavarodva.

Hwara lassan kifújta a bent tartott levegőt és – bizonytalanul és félve ugyan – megszólalt:

- Ő meg a másik fele... azt hiszem. De ezt nem tehetem meg vele... hiszen ő... csak egy barát számomra. Semmi több. Csak az a baj, hogy az őrületbe kerget azzal, hogy nem lehet közelebb hozzám. Amikor egy nap nem látom, egyszerűen... e-egyszerűen v-valamiért... magányosnak érzem magam. Aish... – fújtatott – Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie? – nyöszörgött, miközben újra kezeibe temette az arcát és lehajtotta a fejét.

- Ilyen sokat jelent neked Jimin? – karolta át ismét a vállát Hyunjae.

- Igen. De csak... barátként. Nem lehet több közöm hozzá.

- És te ebben komolyan hiszel? – vonta fel a szemöldökét a másik.

- I-Igen... - válaszolt félve a kérdezett.

Hyunjae felsóhajtott.

- Jaj, te lány, butus vagy. De nagyon butus – ingatta meg a fejét – Mondjuk ismerlek. Te mindig is ilyen voltál – pár pillanat múlva újra megszólalt – Te tényleg csak barátként tudsz tekinteni rá?

- Igen – bólintott – Nem tudok úgy tekinteni rá, hiszen a szüleim és Minjun is nagy mértékben befolyásol engem.

- Öhmmm... ezzel most azt mondtad, hogy ha nem lennének ilyen szigorú rendeletek, nem csak szimpla barátként tekintenél rá? – nézett rá furcsállva a fekete hajú – Tehát igazából úgy is tekintesz rá? – értetlenedett el még jobban.

- Ig... ne... nem tudom! – vágódott hátra az ágyán Hwara, miközben egyre jobban tenyerébe temette arcát.

- Jaj, te lány... - sóhajtott fel Hyunjae – Te sohasem javulsz... - ingatta meg a fejét.

Elérkezett hát az a nap, amitől Hwara egész héten félt: ma reggel kell elutaznia a Hwanjung-birodalomba. Szerencsére Jiminnel nem találkozott, aminek csak hálát adott. Már így is teljesen bizonytalan volt.

Már a hercegnő csomagjait pakolták a lovas kocsira, amelyben pár lovag – köztük Hoseokkal – is segített.

Jimin mikor kilépett a lovagi laktanyán lévő házból, egyedül találta magát. Értetlenül nézett körbe, hiszen még Hoseok sem volt ott.

- Miért tűnt el mindenki?

Egyszer csak nagy hangzavar csapta meg a fülét. Azonnal a forrása felé kapta a fejét, majd miután egyre kíváncsibbá vált, meg is indult felé.

Mikor kilépett a kapun, valóban sok lovagot talált kint... és a királyi család tagjait, mellettük Hwarával, amit furcsállva nézett. De nem csak ezt nézte furcsállva, hanem azt is, ahogyan csomagokat raknak rá egy lovas kocsira.

- Itt meg mi folyik?

Alig telt el pár perc, a tömeg máris eloszlott és a kocsi két oldalán három-három lovag sorakozott fel – akik között azonnal rátalált Hoseokra. Mikor pedig észrevette Hwarát, lefagyott. Miután pedig felült a lovas kocsira a szüleivel együtt, azonnal el is sápadt és kétségbeesett arccal nézett a kocsi után, ami lassan kigördült a nagy, díszes kapun, utána pedig ki a városból.

- Mi a...

Csak ott állt, tehetetlenül, és teljesen elbizonytalanodva. Nem tudta, hogy Hwara hova mehetett, ami nagyon nyugtalanította őt.

- El nem költözhet... olyan nincs...

Amint az éppen közelében sétálgató Hyunjae-re tévedt a tekintete: azonnal vett egy nagy levegőt és odasietett hozzá.

- Hé, Hyunjae! – kapta el a csuklóját, mire az kissé megrezzent és felé pördült.

- Ó, szia Jimin! – mosolygott fel rá – Mit szeretnél?

- Elmondanád nekem, hogy mégis mi történik itt?

- Mármint Hwarával?

Jimin akaratlanul is elpirult kissé, majd zavartan megvakarta a tarkóját.

- Öhmmm... izé... igen! – bólintott.

- Két hétre elutazott a Hwanjung-birodalomba Minjun herceghez – sóhajtott fel.

- Aish, mondd, miért?

Eközben Hwara és a szülei – akik csupán csak kísérőként jöttek el – meg is érkeztek a célponthoz. A lovas kocsi halk kerék-zúgással begördült a hatalmas, belső kapun, és ismét a királyi családdal találták szemben magukat. Minjun arcáról szinte levakarhatatlan volt a mosoly, ahogyan összenézett a hercegnővel.

Miután üdvözölték őket, pár – számukra ismeretlen – lovag vette magához Hwara csomagjait, amelyeket el is kezdtek a hatalmas palotába becipelni. Minjun pedig közben odasietett a hercegnőhöz, gyengéden megfogta kis kezét és lesegítette a kocsiról.

- Szia, hercegnő! – kuncogott, miközben ölelésbe vonta őt és nyomott egy lágy puszit a fejbúbjára.

- Szia, Minjun! – köszönt vissza félve a másik.

- Nem is tudod, hogy mennyire vártam már arra, hogy itt legyél – engedte el őt a herceg, miközben újra elmosolyodott.

Erre Hwara csak zavartan kuncogott, mire a másik közel hajolt hozzá:

- Ne legyél feszült! Nem akarlak bántani! – suttogta végig a szemébe nézve, mire az nyelt egyet.

- Cs-Csak... - dadogott megilletődve.

- Igen, tudom, szokatlan – vágta le azonnal a lényeget a másik – Nem lesz semmi baj, rendben? – simogatta meg lágyan az arcát, mire az a kellemes érzés miatt lehunyta szemeit és úgy bólogatott, miközben reflexszerűen megfogta a – számára szinte tenyér méretű – csuklóját. Ezt a fiú pedig csak jót kuncogva tűrte, miközben leszögezte magában, hogy mennyire kislányos. Ez pedig csak még édesebbé tette őt a szemében. Mikor pedig a lány felnézett rá nagy, csillogó szemeivel: a fiú – ugyan nem mutatta ki – elámult. Teljesen letaglózta a látvány.

- Ezt a döntést sohasem fogom megbánni, az egyszer biztos.

- Menj csak, búcsúzz el a szüleidtől! – biccentett az említettek felé, mire az odasietett hozzájuk, egy-egy öleléssel elköszönt tőlük, majd nézte, ahogyan a lovas kocsi kigurul a palota körzetéből és eltűnik a házak rengetegében, két oldalon a három-három lovaggal.

Így hát a szülei nélkül maradt és lelkiekben próbált felkészülni a két hétre, ami előtte állt.

- Vajon képes leszek én ezt végigcsinálni? Vajon képes leszek arra, hogy semmit se rontsak el?

- Na gyere, megmutatom a szobád! – súgott a fülébe Minjun, aki közben megállt mellette és lehajolt hozzá.

Hwara összerezzenve szegődött jobban mellé, majd halkan követte őt a palotába, ahol azonnal az emeletet vették célba, ahol megálltak egy vendégszoba előtt, amely pontosan a herceg „birodalma" előtt helyezkedett el.

- Itt is vagyunk – sóhajtott fel az említett, miközben kitárta a mellette álló csöppség előtt az ajtót.

Eléjük is tárult a helyiség. A szoba bal sarkában – amelyik messzebb volt tőlük – egy egyszemélyes ágy helyezkedett el egy éjjeliszekrénnyel és mellette a földön a kibontásra váró csomagokkal – amelyek a hercegnőjé voltak. Az ágy elejétől a falon egy nagy ablak húzódott, melynek közepén egy üvegajtó mögött egy kisebb terasz terült el. A fal mellett volt továbbra egy nagy ruhásszekrény is, egy kisebb asztal, és egy többszintes polc. A szoba jobb oldali falából pedig egy mosdó és egy fürdőszoba nyílt. A lány kissé meglepődött, hiszen az ő saját szobája s ilyen elrendezésű volt – de persze abban ezerszer jobban érezte magát és barátságosabb is volt számára sokkal.

A hercegnő beljebb lépett pár lépést a szobába és tekintetét körbefutotta a helyiség minden egyes szegletén.

- Rendezkedj csak be nyugodtan! Majd visszajövök hozzád bepillantani – szólalt meg Minjun pár pillanat után – ezúttal csupán csak az ajtórésen benézve.

Hwara hátranézett rá és bólintott, mire az rámosolygott és becsukta lassan az ajtót, a lány pedig újra a szobának szentelte minden figyelmét.

- Ezt ide, éssss... kész is! – jelentette ki a hercegnő, mikor az utolsó tárgyat is a helyére rakta.

Odasétált az ágyhoz és háttal elfeküdt rajta. Kezei elterültek oldalán, rövid lábai és apró lábfejei lelógtak, szemeit becsukta, és kifújta magát. Mellkasa hol-hol megemelkedett a nagy levegő vételektől.

Pár perc múlva hallotta, ahogyan a szoba ajtaja kisebb nesszel kinyitódik és léptek hangosodnak.

Szemei azonnal kipattantak és felült az ágyon, majd az egyre közeledő és nézelődő Minjunra kapta tekintetét.

- Szépen elrendeztél mindent, Hwara! – mosolyodott el a herceg, majd ő is visszanézett az említettre és helyet is foglalt mellette – Tetszik a szoba?

- Igen – bátorodott fel egy kicsit a kérdezett – Bár hasonlít a saját szobámra...

- Hidd el, jól fogod itt magad érezni – mosolygott újra rá a fiú bíztatóan – Jól megleszünk mi, nemde?

A lány újra elbambult a fiú arcát látva, és csak pár pillanat múlva eszmélt fel.

- Öhmmm... i-igen! – kapta el zavartan a fejét, és nem mert a mellette ülőre nézni. A herceg viszont úgy gondolta, hogy húzza még egy kicsit az agyát, hogy megfelelően fel tudjon oldódni.

Így hát folyamatosan a lányra meredt, aki ezt megérezte és elpirult, miközben a szeme sarkából oldalra-oldalra pillantott, hogy megbizonyosodjon a fiú cselekedetéről.

Egy idő után pedig arra eszmélt fel, hogy a fiú folyamatosan közelít felé, mire automatikusan elhúzódott.

- Minjun... - mondta ki félve a nevét újabb pár perc után – Minjun, hagyd abba!

Erre persze az csak mosolygott.

- Minjun!- vörösödött el teljesen – Minjuuuun! – mosolyodott el akaratlanul is zavarában – Minjuuun, hagyd abbaaaa! – takarta el hajával az arcát, mire a másik elvigyorodott, de egy pillanatra sem hagyta abba a lány bámulását – Neheheee!~ - nyöszörgött, miközben hajzuhataga egyre jobban eltakarta vörös arcát – Hwan Minjun! – pattant fel és kisétált a szobájából, hogy meg tudjon tőle szabadulni... sikertelenül. Ugyanis a herceg azonnal utána eredt, mire az futni kezdett előle.

Alig kergetőztek egy percet a folyosón: a fiú utolérte a lányt és elkapta.

- Megvaaagy! – ölelte szorosan magához hátulról a derekánál fogva a lányt, mire az hangosan felnevetett, amihez ő is csatlakozott – Te nagy baba! – kuncogott végül, és belepuszilt a nyakába, mire az teljesen lefagyott. Megrezzent és lábai megremegtek, amit a herceg észre is vett és egy kisebb vigyorral díjazta azt – amit persze a hercegnő nem látott.

- Tetszik, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőle... aish, túl aranyos és szép ahhoz ez a lány, hogy igaz legyen!