Lindsay: Hugicám, SOS szükségem lenne a segítségedre vasárnap, persze csak akkor, ha ráérsz.
LolaMay: Szia, Lindsay!
LolaMay: Miről lenne szó?
Lindsay: El tudnál jönni, és vigyázni Calebre?
Lindsay: Jim szüleinek most lesz a harmincadik házassági évfordulójuk, és vacsorára vagyunk hivatalosak a Zelents-be.
LolaMay: Hűha, ez ám a luxus étterem.
Lindsay: Ugye? Az apósom ismeri a tulajdonost, az egész emelet a miénk lesz. Ráérsz?
LolaMay: Szóval vasárnap.
Lindsay: Igen, ments meg, Lola, kérlek!
LolaMay: Oké, nincs programom. Kivételesen a hétfőm is szabad, úgyhogy belefér simán.
Lindsay: Annyira szuper, köszönöm!
LolaMay: Csak gyertek el értem.
Lindsay: Jim majd intézi.
Lindsay: Jó lesz, ha taxit hív neked?
LolaMay: Mindegy, ahogy gondoljátok.
Lindsay: Később megírom, hányra kell elkészülnöd, jó lesz így?
LolaMay: Igen, jó.
Lindsay: Köszönöm szépen, meg fogom hálálni neked.
LolaMay: Ugyan, ez a legkevesebb.

***

Poppy: Mi van? Megint te leszel a dadus a szabadnapodon?
LolaMay: Miért is hittem, hogy lehet két nyugodt napom?
Poppy: Ezek nem veszik észre magukat?
LolaMay: Mit érdekli őket, hogy mi van velem, a lényeg, hogy a legdrágább étteremben fognak vacsorázni, amit aztán feltehetnek a netre.
LolaMay: Muszáj az összes ismerősük tudtára adni, hogy magas körökben mozognak.
Poppy: Akkor minimum kétszáz kép várható megint.
LolaMay: Felrobbanok, Poppy!
LolaMay: Imádom Caleb-öt, nem erről van szó. De nagyon nyűgös az anyja nélkül. Már félek előre, hogy mi lesz.
Poppy: Pedig úgy örültem, hogy pihensz egy kicsit.
LolaMay: Én is. Azt terveztem, hogy két napig mást sem csinálok, csak írok majd.
Poppy: Ez nem igazság.
Poppy: Jim testvére amúgy hányszor is vigyázott rá az utóbbi két évben?
LolaMay: Egyszer.
LolaMay: És tudod, mi lett a vége...
Poppy: Emlékszem, igen, szegény gyerek.
Poppy: Még jó, hogy be volt szíjazva a babakocsiba.
LolaMay: Ja, szerencsére.
Poppy: De hát vannak más módszerek is. Például dadát hívni.
LolaMay: Erre mindig ugyanaz a válasz.
Poppy: Igen, tudom, csak benned bíznak meg.
LolaMay: Egyszer mernék meg nemet mondani, rosszabb lennék a szemükben, mint a sátán.
Poppy: Pedig meg kell majd próbálnod.
Poppy: Ha nem teszed meg, örökké ki fognak használni.
LolaMay: Mindegy, valahogy kibírom addig, amíg össze nem szedem a pénzt az egyetemre, aztán majd keressenek mást helyettem.
Poppy: Ez a beszéd!
LolaMay: Megyek, muszáj kicsit olvasnom, hogy lenyugtassam magam.
Poppy: Mit olvasol?
LolaMay: Szerinted?
Poppy: Virágot Algernonnak? Megint?
LolaMay: Ismersz már.
Poppy: Akkor jó olvasást a könyvhöz, amit már fejből tudsz! Én magolok még egy kicsit.
LolaMay: Köszi, neked meg jó magolást.
Poppy: Majd hívj fel holnap, ha ott leszel milliomoséknál.
LolaMay: Mindenképp.

***

Lindsay: Holnap nyolcra ott lesz érted a taxi.
LolaMay: Oké, addigra elkészülök.
Lindsay: Már várunk.