MattKing: Lola May!
MattKing: Gondoltam, így egyszerűbb lesz, mint hívásban.
MattKing: Keith megelégelte, hogy kimaradtam, és üzent, hogy okvetlenül be kell mennem, mert új befektetők jönnek, és elő kell adnunk az elképzeléseinket. Személyesen.
MattKing: Persze próbáltam ellenkezni, tud a balesetről is, de az ő szavaival élve: Ez nem az ő problémája, és ha szeretném, bármikor elmehetek a cégtől.
MattKing: Gyűlölöm, amikor fenyeget.
MattKing: Gyűlölöm, ahogy játszik a hatalmával.
MattKing: Oda kell érnem négyre, valami vacsora is lesz utána.
MattKing: Lényeg a lényeg, már megint szándékosan ártani akar nekünk.
LolaMay: Szia, Matty.
LolaMay: Keith semmiben sem hasonlít rád.
MattKing: Apám fiatalabb verziója, most már semmi kétségem efelől.
MattKing: És most itt kell hagynom téged ebben a nehéz helyzetben.
LolaMay: Nem a te hibád.
LolaMay: És kibírom valahogy, ne félj.
MattKing: Hogy van Lindsay?
LolaMay: Szerencsére sokkal jobban, mint reméltem.
LolaMay: Aránylag kedves velem, de szigorúan kerüli kettőnk témáját.
MattKing: És van bármiféle hangulat javulás? Úgy általánosságban.
LolaMay: Nincs, anya még mindig levegőnek néz, de néha odaszúr egy két megjegyzést, hogy ez mind az én hibám.
MattKing: Nagyon sajnálom.
MattKing: És apukád? Nem tért jobb belátásra?
LolaMay: Sajnos anya oldalán áll.
LolaMay: De legalább ő nem ordibál velem.
MattKing: Hiszem, hogy megoldódik minden.
LolaMay: Remélem, hogy igazad lesz.
LolaMay: Most mennem kell, Caleb szeretne kimenni hintázni a kertbe.
MattKing: Én is készülődök.
LolaMay: Vigyázz az úton.
MattKing: Este felhívlak.
LolaMay: Bárcsak ott tartanánk már.

***

MattKing: Megérkeztem.
MattKing: Keith elkezdte nélkülem, most van az első szünet.
MattKing: Fogalmam sincs, miről volt már szó.
MattKing: Legszívesebben hagynám a fenébe az egészet...
LolaMay: Matty, minden rendben lesz, csak próbálj megnyugodni.
LolaMay: Tudom, hogy ügyes leszel, Keith pedig menjen a fenébe.
LolaMay: Nyűgözd le őket.
MattKing: Annyira szeretlek.
LolaMay: Én is téged, édesem.

***

Poppy: Szia, mi a helyzet?
Poppy: Biztos fáradt vagy, de azért majd jelentkezz.
LolaMay: Szia, Poppy, jó hír: Lindsay jól van, rossz hír: gyűlölök itt lenni.
LolaMay: Éppen kiugrottam bevásárolni, mert nem bírtam tovább egy légtérben lenni velük.
LolaMay: Anyám lelki hadviselése túl sok nekem.
LolaMay: Ma még nem is ettem, mert nincs étvágyam.
Poppy: Jaj, Lolám, ennek nem lesz jó vége, muszáj enned.
LolaMay: Tudom, de egyszerűen egy falat sem megy le a torkomon.
Poppy: Úgy sajnálom.
Poppy: Ben is.
Poppy: Azt üzeni, ha itt lennél, készítene neked finom palacsintát, aminek tuti nem tudnál ellenállni.
LolaMay: Nagyon kedves tőle.
LolaMay: Bocsi, én következem a sorban, el kell köszönnöm.
Poppy: Minden rendben lesz, Lola May.
Poppy: Csak ki kell tartani.
LolaMay: Igen.
LolaMay: Csak ki kell tartani...

***

Jegyzet 543.

De meddig kell még kitartanom,
hogy boldog legyek végre?