LolaMay: Azt mondta, hogy szeret!
LolaMay: Matty azt mondta, hogy szeret engem.
Poppy: Ez nagyszerű, drágám.
Poppy: Úgy vártam már, hogy megtörténjen.
Poppy: Éreztem, hogy itt az idő.
Poppy: Mesélj, hogy történt pontosan?
LolaMay: Tudod, hogy mostanában éjszaka a legnehezebb, de most valahogy még a szokásosnál is jobban el voltam keseredve, ahogy összevesztem Lindsay-vel.
LolaMay: De ő ott volt velem, és szorosan a karjaiban tartott, miközben én csak sírtam.
LolaMay: Aztán olvasott nekem az Algernonból, amíg el nem aludtam.
LolaMay: És egy ilyen embert gyűlöl a családom, Poppy.
LolaMay: Még most sem tudom felfogni, mit is várnak el tőlem.
LolaMay: A szüleim anélkül ítélik el a barátomat, hogy egyszer is beszéltek volna vele.
LolaMay: Pedig én tudom, hogy ő az igazi.
LolaMay: Amikor reggel kinyitottam a szemem, Matty engem figyelt, mosollyal az arcán.
LolaMay: Szeretkeztünk, Poppy, de most valahogy sokkal különlegesebb volt ez az egész.
LolaMay: Matty kiűzte belőlem a fájdalmat.
LolaMay: És ahogy a homlokát az enyémen pihentette, azt mondta: Szeretlek, Lola May. Minden egyes perccel egyre jobban.
LolaMay: Ugyanígy érzek, kimondtam tehát én is.
LolaMay: Szeretem őt, ő engem.
LolaMay: Miért olyan nagy bűn ez?
Poppy: Vannak olyan emberek, akik nem hisznek abban, hogy ilyen egyszerű is lehet.
Poppy: Szerintem a családod az ilyen emberek közé tartozik, Lola.
Poppy: Száz indokot keresnek arra, miért nem működik majd.
Poppy: És nem fogják fel, hogy már most is működik.
LolaMay: Ezt jól megfogalmaztad, Poppy.
Poppy: Lindsay pedig irigy rád, amiért neki csak az a seggfej Jim jutott.
LolaMay: A legrosszabb az egészben, hogy már most hiányzik Caleb.
LolaMay: És tudom, hogy a közeljövőben biztos nem engedik majd, hogy lássam őt.
LolaMay: Ezzel büntetnek majd.
Poppy: Szemét húzás, de ők képesek rá.
LolaMay: Tanácstalan vagyok, komolyan.
LolaMay: De egy dologban biztos vagyok.
LolaMay: Nem fogom feladni Matty-t és az álmaimat.
LolaMay: Nem fogom feladni az életemet.

***
NYUSZIMAMA - Lola May Dewitt novellája
Feltöltötte: LolaMayMay
18456 megtekintés

GinaGinaSoon: Ez a videó a legjobb dolog, ami ma történhetett velem. Köszönöm szépen, hogy megosztottad a világgal Nyuszimama történetét. Most megyek és kisírom magam.
Luisa135Wend: Hogy lehet valami ennyire szívfacsaróan gyönyörű? Imádtam!!!!
DallaRents: Még többet kérünk! Még! Csoda volt az egész.
LiLyBrooks89987: Hol tudom megvenni a könyveidet? Most azonnal olvasni akarom az összeset!!!
MarkStuDayk2k5: ki mondta,hogy a férfiak nem sírhatnak? gratulálok,csak így tovább
JuliaWoodson: Esküszöm, hogy sosem hallottam még ennél szebb történetet. Nyuszimama, szeretünk! És téged is, kedves Lola May Dewitt. Azt hiszem, fogunk még rólad hallani. :)

***
Isabella: Húszezer, Lola May!
Isabella: HÚSZEZER!
LolaMay: Kezdek megijedni.
Isabella: Itt az ideje hozzászokni ahhoz, hogy egy sztár vagy.
Isabella: A kommentelők új videót követelnek!
Isabella: Velem együtt, Lola!
Isabella: Nem lehet betelni a műveiddel. Egyszerűen több és több kell belőlük!
LolaMay: Azt hiszem, ismét ki kellene lépnem a komfort zónámból...
LolaMay: Jól hiszem?
Isabella: De még mennyire, hogy jól.
LolaMay: Jaj, nekem!

***
LolaMay: Szia, lenne egy kérésem.
LolaMay: El tudnád hozni magaddal a kamerádat?
MattKing: Szia, Lolám, hát persze.
MattKing: Új novella felolvasás?
LolaMay: Talált, süllyedt!
LolaMay: Húszezren látták a videót, Matty!
LolaMay: Elhiszed ezt?
MattKing: Pontosabban 21378-an.
LolaMay: Te jó ég, rohamosan növekszik.
LolaMay: Nem gondoltam volna.
MattKing: Mikor hiszed már el, hogy csodálatos írónő vagy, édesem?
LolaMay: Annyira szeretlek téged!
MattKing: Én is szeretlek, és alig várom, hogy leteljen a hülye műszakom.
MattKing: Miért megy ilyen lassan az idő nélküled?