Poppy: Helló, édes!
Poppy: Látom, hogy elérhető vagy.
LolaMay: Hali, igen, pont most kapcsoltam be a telefont.
Poppy: Nagyon korán keltél ma.
LolaMay: Picit korábban, mint szoktam, igen.
Poppy: Itt éppen most lett kész az ebéd.
Poppy: Ügyes vagyok, ugye?
LolaMay: Nagyon!
LolaMay: Mi jót főztél?
Poppy: Egy kis halat, jó fűszeresen, hogy megmutassam mostohamaminak, tudok én, ha akarok.
LolaMay: Jól hangzik.
LolaMay: Már régen ettem halat.
LolaMay: Nem is emlékszem, mikor.
LolaMay: Komolyan fogalmam sincs.
LolaMay: Talán még februárban, nálad.
LolaMay: Amikor annyira unatkoztál, hogy mindenfélét főztél.
LolaMay: Sokkal jobban főzöl, mint én.
Poppy: Lola May!
LolaMay: Igen?
Poppy: Szeretnél mondani valamit?
LolaMay: Megtörtént, Poppy!
LolaMay: Szeretkeztem vele.
Poppy: Tudtam!
Poppy: Úgy tudtam, hogy ezért fecsegsz nekem a halakról, te nő!
Poppy: Gyerünk, minden infót kérek.
Poppy: Fel is hívhatsz.
LolaMay: Nem tudlak, Matty itt alszik mellettem, nem akarom felébreszteni, mert annyira édes.
Poppy: Akkor írj, te írónő, mutasd be nekem regényes életedet.
LolaMay: Túl vagyok pörögve, de megpróbálom.
LolaMay: Szóval Matt-nek gyűlése volt valami befektetőkkel.
LolaMay: Fél kilenckor ért haza, a házához, Isabella segítségével megtudtam a pontos címét.
LolaMay: Zuhogott az eső, a távolban villámok.
LolaMay: Nem számított arra, hogy amikor kiszáll a kocsiból, én ott leszek.
Poppy: Ott álltál a viharban, arra várva, hogy hazaérjen?
LolaMay: Igen, egy esernyővel, ami nem sokat védett.
LolaMay: Számítok egy kis megfázásra a közeljövőben, de kicsit se bánom, és újra megtenném, ha kell, ezerszer is, Poppy!
Poppy: Oké csajszi, most már hivatalosan is te vagy a kedvenc romantikus hősnőm.
LolaMay: Tényleg hősnek éreztem magam, ahogy Matty odajött hozzám, a nyakamba fúrta az arcát, és szorosan körém fonta a karjait.
LolaMay: Szegény esernyő, a földre pottyant, szerintem még mindig odakint fekszik.
LolaMay: De én gonosz vagyok, mert nem bánom.
LolaMay: Matty úgy ölelt, mintha száz éve találkoztunk volna utoljára.
LolaMay: Egyikünket sem zavart az eső.
LolaMay: Ahogy egy kicsit elhúzódtunk egymástól, Matt belenézett a szemembe, és csak mosolygott rám.
LolaMay: Próbálta kitörölni az esőcseppeket az arcomból, de ez lehetetlen feladatnak bizonyult, mert odafentről megállás nélkül érkezett az utánpótlás.
LolaMay: Én kezdtem el hamarabb nevetni, aztán ő is csatlakozott hozzám pár pillanatig, mielőtt meg nem csókolt volna.
LolaMay: Jaj, Poppy, aztán a karjaiba kapott, mint a filmekben, úgy vitt be a házba.
Poppy: Neeee, ez a gyengém.
LolaMay: Gond nélkül kinyitotta az ajtót, ledobta a cipőjét, és mindketten tudtuk, hogy mi lesz a végállomás.
LolaMay: És, hát megtörtént.
LolaMay: És tökéletes volt.
LolaMay: Egyszerűen nincs rá jobb szó, mert minden egyes pillanata az volt. Tökéletes.
Poppy: Édesem, úgy örülök nektek.
LolaMay: Senki sem nézett még úgy rám, mint ő, Poppy.
LolaMay: Úgy bánt velem, mintha valami királynő lennék.
LolaMay: Tudom, hogy nem kellene összehasonlítanom másik Matt-el, de ami tegnap történt, az nyomába se ér annak, amit eddig átéltem.
LolaMay: Muszáj volt feljönnöm és beszélnem veled.
Poppy: Jól tetted!
Poppy: Ugrálok itt örömömben.
LolaMay: Nem érzem rossznak, ami közöttünk történt.
LolaMay: És még most sem érdekel, mit fognak majd mások szólni.
LolaMay: Eddigi életem legjobb pillanatai voltak, és most nem túloztam.
Poppy: Nem számít, mások mit gondolnak, mert ez a te életed, Lola, és amióta Matt itt van neked, azóta boldogabb vagy, és csak ez számít.
LolaMay: Köszönöm szépen, hogy támogatsz.
Poppy: Persze, hogy támogatlak.
Poppy: Matty a legjobb dolog, ami történhetett veled.
Poppy: Mármint utánam a legjobb dolog.
LolaMay: Haha, annyira szeretlek.
Poppy: Én is téged, bogárkám.
LolaMay: Matty ébredezik, mert hangosan nevettem az előbb.
LolaMay: Később írok.
Poppy: Ne felejtsétek el a BIZTONSÁGOT, fiatalok!
LolaMay: Hahaha!