MattKing képet küldött
MattKing: Üdv, a világ legunalmasabb műszakából, a világ legunalmasabb munkahelyén.
LolaMay: Jaj, Matty, alig vártam, hogy jelentkezz!
LolaMay: Nagyon szomorú volt a hangod reggel a telefonban.
MattKing: Már jobban vagyok.
MattKing: Főleg azért, mert kitaláltam a tökéletes megoldást arra, hogyan találkozzunk hétköznaponként.
LolaMay: És mire jutottál?
MattKing: Meglepetés. :)
LolaMay: Hé, tudni akarom.
MattKing: Majd holnap...
LolaMay: Jól van, legyen igazi meglepi.
MattKing: Most mennem kell, vár rám egy rakás rendelés.
MattKing: Csak szerettem volna beköszönni előtte.
LolaMay: Kitartást neked!
MattKing: Igen, kitartok, csakis miattad, Lola May!
LolaMay:  Alig várom a meglepetést.
MattKing: Én annál is jobban várom, mit szólsz majd hozzá.

***
Poppy: Ki vagyok akadva azon, hogy milyen gonosz ez a Keith.
LolaMay: Ne is mondd, szegény Matt még most is dolgozik, pedig már fél nyolc.
Poppy: Ez színtiszta igazságtalanság.
LolaMay: De hétvégén legalább együtt leszünk a szülinapon.
Poppy: És Keith is.
Poppy: Nem izgulsz?
LolaMay: Őszintén? Igen, de inkább azért, mert nem akarok senkinek sem csalódást okozni.
Poppy: Elbűvölő vagy, édesem.
Poppy: Ezzel nem lesz gond.
LolaMay: Köszi szépen.
Poppy: Tudod már, mit veszel fel?
LolaMay: Matt azt szeretné, ha az arany ruhámban mennék.
LolaMay: Nagyon tetszett neki a múltkor.
Poppy: Igaza van, hallgass rá.
Poppy: Bocsi, de le fogok merülni.
Poppy: És azt hiszem, ideje aludnom, mert lassan egy óra.
LolaMay: Jaj, ne haragudj, annyira könnyen elfelejtem, hogy más időzóna szerint létezünk.
Poppy: Lolita, semmi gond.
Poppy: Érted amúgy is megéri ébren maradni.

***
LolaMay: Őrült vagy, Matty!
MattKing: Isteni volt a kiszolgálás!
LolaMay: Annyira feldobtad a napomat.
LolaMay: A főnöknek fogalma sem volt, hogy te vagy a pasim.
LolaMay: Azt mondta, ha máskor is meglátogatsz minket, csak én szolgálhatlak ki, mert az ilyen kuncsaftok a legjobbat érdemlik.
LolaMay: Ez az első dicséret, amit valaha hallottam tőle.
MattKing: Szerintem a főnököd egy hatalmas dollárhegynek képzelt, amiért a legdrágább fogásokat rendeltem meg.
LolaMay: Nincs hozzászokva, szegény.
MattKing: Csak azt sajnáltam, hogy nem ülhettél le hozzám.
MattKing: És nem csókolhattalak meg...
LolaMay: Azt én is sajnálom.
MattKing: Holnap majd erre is kitalálok valamit.
LolaMay: Holnap is eljössz?
MattKing: Természetesen.
MattKing: Hiszen mondtam már, hogy isteni volt a kiszolgálás.
MattKing: Most mennem kell, még sehol se tartok, pedig már egy órája bent vagyok.
MattKing: Este beszélünk.
LolaMay képet küldött
LolaMay: Addig írom a Végtelen sötétséget.
MattKing: Elkényezteted a rajongóidat.
MattKing: De azért ígérd meg, hogy nem nyírsz ki senkit a fejezet végére!
LolaMay: Ezt az egyet nem ígérhetem meg.
MattKing: Jaj nekünk!

***
LolaMay: Poppy, kész szappanopera volt a mai nap.
LolaMay: Nem fogod elhinni, mi történt.
Poppy: Ne hozd rám a frászt, kérlek.
LolaMay: Inkább felhívlak, jó?

***
Poppy: Ezt írd meg egy könyvben.
Poppy: Ex-Matt vs Új-Matt címen.
LolaMay: Jaj, most már nevetek, de akkor nem volt annyira vicces.
LolaMay: Ahogy Matt kiment az étteremből, én is kértem öt perc szünetet a főnöktől.
LolaMay: Azt hiszem amúgy, hogy a főnök sejti, miért is jelent meg Matty ma is az étteremben, a tegnapi után.
Poppy: És az ex pont akkor jött oda kukkolni téged, amikor Matt-tel nyaltátok-faltátok egymást, mint a tinik.
LolaMay: Leesett az álla rendesen.
LolaMay: Azt hitte, Matty nem tudott a levélről, és majd keresztbe tesz nekünk.
LolaMay: De én elmondtam neki, azt is, hogy csak az elejét olvastam el, aztán kidobtam.
Poppy: Visszanyalt a fagyi.
Poppy: Azért azt megnéztem volna, milyen arcot vágott, amikor Matt bemutatkozott neki.
LolaMay: Mondom, hogy azt hitte, csak gúnyolódik, és Matty felmutatta neki a személyi igazolványát.
LolaMay: Örülök, hogy ott volt velem.
Poppy: Így legalább már remélem, nem próbálkozik többé.
LolaMay: Én is, mert ha újra eljön kémkedni utánam, megbánja.