Egy férfi ült a lépcsősoron. Az arca piros volt, a tekintete kissé ködös. Ahogy Loki megpillanatotta ezt az idegen férfit -akin látszott, hogy túl sokat ivott- egy halk kuncogást tört ki ajkain. Szólt a soförnek, hogy álljon meg, majd kinyitotta az ajtót. 

-Hé te! Gyer ide!-kiáltott ki hozzá, éppen annyira, hogy meghallja. A társaság, akik vele utaztak, szintén buzdították az idegen férfit, hogy szálljon be. Látszott rajta, hogy nem bírja a nagy társaságot, a hangoskodást, de végül csak beszéllt. Mellé ült, mire Loki rögtön belé karolt, és olyan szorosan ült mellette, hogy már-már az ölében volt. Az idegen zavarban volt, az arca szinte teljesen lángolt Loki közelségétől. És ezt imádta. Egy férfi sem reagált még így a közelségére, és ez vonzotta. 

-A nevem Loki. Hogy hívnak szépfiú?

-M-Mobius...-dadogta zavartan. Loki vékony, kívánatos ajkai -amiket Mobius szinte bámult- vigyorra húzta. Kezével, amivel belekarolt a másik férfiba, gyorsan a combjára tette. Mobius nagyot nyelt, szemeit rögtön lesütötte.-Mond csak... Hova viszel?

-Ne aggódj, ne aggódj. Hamarosan meglátod.-kacsintott egyet és megnyalta kiszáradt ajakit. 

Hamarosan egy szórakozó helyre értek. Egy zongoraművész adta elő legújabb művét, amit a körülötte lévő emberek izgatottan hallgattak. Loki gyorsan a táncparkettre vitte Mobiust. Mobius nem értett semmit, de Loki gyönyörű volt és egyszerűen nem bírt gondolkodni sem. Jobbnak tartotta csak élvezni a helyzetet és táncolt amíg bírt, amíg valamelyikük meg nem unta. Persze egyikük sem unta meg, egészen addig amíg hajnal nem lett és Mobiusnak haza kellett mennie a feleségéhez. 

Több nap telt el, mire Mobius ismét találkozott Lokival. Ez a találkozás több volt, ekkor jött rá, hogy valamilyen furcsa módon visszautazott a 20-as évek Párizsába. Nem őrült meg. 

-Mond csak, mi szél hozott téged Párizsba?-kérdezte őszíntén Loki. Mobius félénken hajtotta le fejét, jobb kezével pedig idegesen vakarta meg tarkóját. Loki ismét kuncogni kezdett.-Ne légy ennyire zavarban.

-Nos.. Csal látógatóba jöttem. Mindig is elakartam jönni Párizsba, egyszerűen varázslatos hely. Tökéletes hely arra, hogy megírjam a regényemet.

-Áá író vagy? Mit írsz?-Loki szemei kíváncsian csillantak fel, és egy kicsit közelebb húzódott a másik férfihoz. 

-Hát... Egy regény írok... 

-Hm és miről szól?

-Egy férfiról, aki egy nosztalgiaboltban dolgozik.-Loki értetlenül nézte Mobiust.

-Az mi?-Mobius élesen beszívta a levegőt, azon gondolkozva, hogy ezt hogyan magyarázza el. Végül csak kinyögött valamit.

-Egy olyan üzlet ahol régi tárgyakat árulnak. 

-Jól hangzik. Máris bele szerettem a regényedbe.-vigyorgott Loki, mire a másik halkan elnevette magát. 

-Még egy sort sem olvastél belőle.-jegyezte meg Mobius félénken.

-Akkor talán egyszer megkellene mutatnod.-Mobius máris érezte, hogy hova akart is ez kifutni.-Találkoznunk kellene. Többet. Csakhogy jól megismerhessem a regényedet.-Mobius vigyorgott, megfogta Loki kezét. 

-Mit szólnál ha találkoznánk ugyanitt, holnap éjfélkor?

-Már alig várom.-suttogta Loki.

A holnap éjfél hamar elérkezett, s mielőtt Loki észrevette volna, már a kis pub-ban volt, csinosan felöltözve -csak Mobiusnak- és várta. Késett. Csak húsz perccel később jelent meg, csapzottan. Biztos futott. Ezt látva Loki nem tudott haragudni rá, sak odament hozzá és csókot nyomott az arcára. 

-Késtél.-jegyezte meg tettettett haraggal. 

-Sajnálom. Bepótlom. Menjünk sétálni.-a szajna mentén sétáltak, kéz a kézben. Loki mosolya levakarhatatlan volt, most az egyszer volt olyan érzése, hogy megértik. Mobius tökéletes volt! Jó vele beszélgetni, végig hallgatja mindig amit mond és sok a közös bennük. Mindketten elvágynak, valahva máshova, szeretik az esőt és táncolni. 

-Tudod, hoztam neked valamit?-Loki döbbenten nézte, ahogy Mobius a zsebébe nyúl és egy apró, zöld masnis dobozt nyújt át neki. Félve vette át tőle, s bontotta ki. Egy jáde zöld fülbevaló volt benne. 

-Milyen? Tetszik?

-Gyönyörű.-vigyorgott és a nyakába ugrott ami miatt mindketten a földön kötöttek ki. Nevettek, amíg a könnyük is ki nem csordult. Majd fel álltak és tovább sétáltak a holdfényben sétálva. De Mobiusnak ismét mennie kellett. 

Napokig nem találkoztak. Loki ezalatt a napok alatt vagy részeg volt, vagy a szobájában sajnáltatta magát. Miután egy hét is eltelt, eldöntötte, hogy kimegy egyet sétálni az esőbe, annak ellenére, hogy arról is csak a férfi jut eszébe. 

-Loki!-a férfi felkapta a fejét. Alig akarta elhinni ki volt az. Mobius, és felé futott. Mikor elérte őt, azonnal megragadta és magához rántotta. Ajkai az övén voltak. Abban a pillanatban mindketten hallhatatlannak érezték magukat.-Tudod, sokat gondolkoztam.

-Igen?

-Igen. Szeretnék veled lenni. Itt, Párizsban.

-Én is csak ezt szeretném, Mobius. 

Huh, már nagyon nagyon régóta akartam egy ilyen ff írni és habár ez sem lett a legjobb örülök, hogy megírtam:D Épp tegnap néztem meg újra a filmet (csak azt bánom, hogy csak szinkronnal tudtam megnézni). De amúgy ugyanúgy tetszett az egész ötlet, szóval muszáj volt mostmár írnom valamit xd Remélem elnyerte valamennyire a tetszéseteket^^