Pofám leszakad.
Mindent elintéztem. Jöttek és meghaltak a Jöttünök.
A kis balhénak hála a ceremónia elmaradt, de sehol a köszönet. Pedig mennyi munkám van benne, mert azokat az idióta jégagyúakat nem könnyű ám gondolkodásra sarkalni.
No, de se baj, történt ennél ma rosszabb is.

Atyánk nagyon kiakadt a jégóriásokra. Igaz, nem csípi, ha betörnek a kincstárba. Ezaz egyik gyengéje, úgy hiszem megbocsájtható. Holnapra kialussza, vagy anyánk megvigasztalja, tudom is én.

De Thor?
Verdendi látja lelkem, én igyekeztem megnyugtatni, de öszvéreket megszégyenítően makacs. Atyánk megtiltotta, hogy felhánytorgassuk a koronázáson történteket a Jöttünöknek, de egyetlen bátyám aztán képtelen elásni egy csatabárdot, neki faltörőkost kell játszani, mert úgy bulisabb.

Én mondtam, hogy egyetértek vele, rohadék egy bagázs, tiszta barbárok, és majd idővel megfizetnek, ezért a kis mutatványért, de nem. Thornak az a zseniális ötlete támadt, hogy holnap a seggére verünk a bitang óriásoknak. Én meg, majd takaríthatok magunk után, ha Laufey kiveri hisztit.

Már várom.