Heimdall azt mondja kegyetlenül begombáztam tegnap. Nem sokra emlékszem, de állítólag a bátyám haverjai könyörögtek, hogy hozzam vissza Thort, én meg épp csak a képükbe nem röhögve zavartam el őket valami fals dumával.

Akárhogyis, megérdemelték. Surturnak nincs akkora pofája, mint ennek a három balfácánnak. Sifet nem számolom, mert neki van sütnivalója, csak a bátyám miatt néha eszét veszti a hálátlanja.
Egyáltalán mit eszik azon az együgyű fajankón, egy hozzá hasonló gyönyörű nő?
A bátyám legnagyobb érdeme, hogy hányás nélkül tud tíz hordó mézsört legurítani.
Jó. Megnyert néhány ütközetet atyánknak. Csakhogy az a balfék azt hiszi bicepszből meg lehet nyerni egy háborút, ami akkora baromság, mint ide Nidhogg segge.
Ráadásul azokat is mind nekem köszönheti. Taktika, éleslátás, könyörtelenség. Ez kell a győzelemhez.

Nem is értem, mit képzeltek a kis akasztófára valók?
Thor kirobbantott egy háborút Asgard, és a Jégvilág között! Én meg majd hozzá vágom a koronát, lepacsizunk, és atyánk ágya felett gonosz röhögések közepette megtárgyaljuk, hogy mennyire igaza volt?
Várjunk csak, hadd gondoljam át.
...
Nem.
De majd dobok neki egy csontot.

Most megyek, és befekszem egy erotikus masszázsra. Mert megérdemlem.