Elegem volt az otthoni hisztiből!

Igen, ezért úgy döntöttem kicsit én is süttetthetem a hasam itt Midgardon, egy hülyék által irányított keleti parti üdülőhelyen. Csak egy dologba nem gondoltam bele... A midgardiak!

Bárhol is lógatnád a lábad, akárhová is tennéd a hófehér segged, hogy végre legyen egy kis színed ezek a kis szörnyek mindenütt ott vannak...

Ez egy strand könyörgöm! Ide csendben sziesztázni, meg vízen gumikacsán ringatózni jön le a viking isten!

Hagyjuk, hitetlen népség.

Szóval... Gondoltam kieresztem a gőzt mielőtt a fagyóriások lakta, senkit nem érdekel, világvégi kis bolygót alias Jötunheimet kegyesen csillagporrá változtatom, de a banyákra mondom, ami itt megy az tűrhetetlen!
Komolyan a Midgardiakra ráférne egy csúnya kis sarokba térdepeltetés...

Itt fekszem a nyugágyon, iszogatom a mangós koktélomat a napernyő alatt. A helyi nyomorultak Isteni jelenlétem csodás fényében fürdőzhetnének, ehelyett... meg itt kacarászva, vihogva rohangálnak meg kergetőznek a fffnymfrjf hgorffmormppfff....

Borra mondom! Elég!
Egy taknyos kis, bokámig sem érő suhanc tökmag, a képembe dobott egy homok sárgolyót.

"Ide gyere te kis szaros!"
"Bocsánat, uram!"
"Mi a neved te, anya szomorító?"
"Peter Parker, uram!"
"Ezt a napot egy életre megbánod kölyök!"

Na, erre meg elrohant a kis lüke. Kerüljön is el messzire a kis majom, vagy örökre megjegyzi a nevem.

Hol tartottam?
Ja, a hiszti. Rohadtul megelégeltem.
Azt kérded:
Ellenállhatatlan, és hőn imádott királyunk, Loki, csalások és hazugságok istene mit csinált őfensége az elmúlt egy hétben?

Az arcátlan kisistenek hülyeségeit hallgattam Asgardban, azt!

Ilyenekkel zavartak, mint:
- Volstagg mindennap megkeresett, hogy fogyóban a mézsör. Oké.
- Idun, nem találja az aranyalmáit. Megint. Memória zavaros a spiné, mert százévente egyszer tuti elhagyja őket.
- Fenrir - egyik fiam - már olyan hatalmas és félelmetes, hogy Thoron kívül senki nem meri etetni. Ő meg ugye emigrált. Szóval, nem láncolhatnák-e le inkább a kis szőröst? NEM!
- Baldurt meg a palota játékokon Hödr ledöfte egy vesszővel, és meghalt! Pff... Kit érdekel?

Mondtam is nekik: Gyerekek, nyugi van. Ez még nem a Ragnarök!
De azért csak sorolták tovább, hogy...

"Elnézést..."
"Mit akarsz, Peter Parker?"
"Ezt a fagyit a mamitól kaptam, de magának adom."
"Jól van add ide. De most már húzzál játszani a pajtikkal, vagy sanyi lesz. Értve?"

Nah... Lelépett végre a kis lüke... Nem is tudom mit képzel, hogy majd az elképesztően zseniális, mágikus erejű istent, lekenyerez egy ilyen egyszerű édességszerű ízé...

Hű, ez a fagyi finom.