A szél halk susogása és az eső cseppek koppanása hallatszott kintről. A nap már lassan lemenőben volt, ellenben a móka még csak most kezdődött.
Wanda sikoltása hallatszott az emeletről, mire én riadtan kaptam fel a fejem.

- Wanda mi történt?- rohantam fel az említetthez. A padlásajtón belépve Loki nevető ábrázatával és Wanda vörös fejével találtam szembe magam. Sejthettem volna, hogy a csínytevő van a dologban.

- Loki megijesztett!- mutatott mérgesen az istenre. Zöldeskék tekintete szikrákat szórt, és ha szemmel ölni lehetne, Loki már holtan rogyott volna össze.

- Halloween van!- emelte fel védekezően a kezeit az asgardi. Arcán a jellegzetes gúnyos mosolya virított.

Somolyogva megráztam a fejem, majd felkaptam az egyik dobozt, amiért eredetileg a boszi feljött és már indultam is vissza.

Lehet nem volt a legjobb ötlet a Kapitánytól, mikor megbízta Wandát, hogy maradjon, nehogy valami galibát okozzunk megint. Mióta Lokival belepiszkáltunk Tony egyik legújabb találmányába, melynek következményeként a csapat egyik feléből apró hörcsögök lettek, a híres Bosszúállók nem mernek egyedül hagyni minket a toronyban. Amit végülis megértettem és egy bizonyos szintig helyeseltem is. Nincs rám jó hatással a csínytevő, de ez legalább fordítva is igaz.

- Mitől van ilyen szag?- állt meg mellettem az istenség, mikor leraktam a Halloweeni díszekkel teli dobozt. Amint eljutott az agyamig, hogy mit is kérdezett, ijedten rohantam a konyhába, de már késő volt. A sütemény megégett. Kinyitottam a sütő ajtaját, mire kisebb füsttömeg szállingózott ki belőle.

- Én mondtam, hogy nem jó ötlet, ha te sütsz. - jegyezte meg Loki utánam sétálgatva, még én próbáltam menteni a menthetőt.

- Loki! Ne itt sertepertélj! Vagy segíts Miának vagy menj, pakolj ki a dobozokból!- utasította morcosan Wanda.

- Azt már nem! Inkább pakolok!- hátrált ki a konyhaajtón az asgardi.

- Hahó! Itt vagy?- lengette meg a kezét a szemem előtt a boszi. - Úgy mosolyogsz, mint aki... Na ne! - hűlt el, majd szélesen elvigyorodott.

- Mi az?- pislogtam rá értetlenül.

- Te teljesen belezúgtál Lokiba!- suttogta izgatottan.

- Mi?! Nem, én nem!- tiltakoztam hevesen, de hiába való volt, hisz képes a fejembe látni. Magamnak pedig már rég bevallottam, hogy nagyon is igaza van.

- De, de! Most is mosolyogva bambultál utána és ez nem az első eset!- emelte fel az mutatóujját nyomatékosítva a szavait.

- Talán egy kicsit tetszik...- kezdtem el tekergetni az egyik hajtincsem.

- Tudtam!- visított fel örömében. - Szerintem ez kölcsönös.

- Miért gondolod így?- kíváncsiskodtam, hisz én nem vettem észre semmi erre utaló dolgot.

- Loki olyan, mint egy gyerek. És téged sokkal többet piszkál, mind bárki mást. - közbe akartam szólni, hisz ez épp az ellenkezőjét is jelentheti, de Wanda megelőzött. - Őt is figyeltem, nem csak téged. Lopva néha rád pillant, de kevesebbet és mindig ügyel, hogy ne legyen feltűnő.

- Te mégis észrevetted!- mutattam rá. Reménykedtem, hogy igaza van, de nem akartam hiú ábrándokat kelteni magamban.

- Előlem nem lehet elrejteni az érzelmeket!- felelte mosolyogva.

- Vízió is látványosan kudarcot vallott. – amint meghallotta ezt a nevet, az arca felvette a ruhája skarlát színét. - Hogy alakulnak köztetek a dolgok?

- Hát, igazából már együtt vagyunk. Ma akartuk elmondani a többieknek, ha hazajöttek a küldetésről. - vallotta be szégyenlősen. Örültem, hogy végre egymásra találtam, mert már engem kínzott, hogy nem merték elmondani mit éreznek a másik iránt.

- Annyira örülök nektek!- ugrottam a nyakába és szorosan megöleltem.

Pár perc múlva büszkén álltunk a konyha, mert rendet tettünk és a süteményt is helyre hoztuk. Átsétáltunk a nappaliba, melyet a díszek már hangulatossá tettek. A lámpások és lampionok sárgás fénye töltötte be sötét helységet. Árnyékaik pedig hosszúra nyúlva vetültek a falakra. A szemünk lassan hozzászokott a félhomályhoz, így bámulattal tekintettünk körbe.

Majd motoszkálás zaja ütötte meg a fülünket. Az egyik sarokban mozgolódást vettünk észre. Az egyik árny lassan alakot öltött.

- Haha. Loki ezt befejezhetnéd!- szólalt meg Wanda és kissé közelebb araszolt hozzám. A félelem lassan kerített hatalmába.

A lény éles fogaival ránk vigyorgott, majd hosszú karmokban végződő kezeit felénk nyújtotta.
Valaki megérintette a vállam, mire ijedten felsikoltottam.

- Te szemét!- förmedt rá a hasát fogva nevető istenre a boszi.

- Látnotok kellett volna az arcotok!- hahotázott tovább könnyeit törölgetve.

Mi durcásan levágtuk magunk a kanapéra és figyelmen kívül hagyva őfelségét beszélgettünk. Még végül kitaláltuk, hogy megnézünk egy filmet.

- Én csinálok popcornt, te addig kapcsold be a filmet!- mondtam a boszinak és már pattantam is fel.

A szekrényből előszedtem a tasakot és egy tálat. A tasakot beraktam a mikróba, és két percre állítottam. Nemsokára a konyhát a kukorica pattogó hangja és jellegzetes sós illata lengte be. A mikró éles kattanással jelezte, hogy lejárt az idő. Kinyitottam az ajtaját, és nyúltam a tálért, de az nem volt a pulton.
Körbenéztem, de az edénynek hűlt helye. Mire visszafordultam, a popcorn is eltűnt.

- Mi a...?- háborogtam és már, indultam volna, hogy szóljak Wandának, mikor a villany lekapcsolódott és a helyiség sötétbe burkolózott. Félősen húztam magam összébb. - Loki, ne szórakozz!

Az egész toronyban csend honolt, néhány gyertya és mécses világított csupán. A pult felől csörömpölés hallatszott, mire ijedten pillantottam oda.

- Csak nem megijedtél?- hallottam meg az ismerős orgánumot a fülem mellől, éreztem meleg leheletét a bőrömön. A szívem pedig nagyot dobbant. Nem tudom, hogy a félelemtől, vagy a tudattól, hogy ilyen közel volt hozzám.

- Nem tudnád ezt abbahagyni?!- fordultam meg mérgesen, ő azonban csak mosolygott. Csodás zöld szemei most még jobban csillogtak, ahogy a halvány fény megvilágította karakteres arcát.

- Aranyos vagy mikor félsz. - fúrta tekintetét enyémbe. Ez a kijelentése annyira meglepett, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Kezeit derekamra csúsztatta és magához húzott. Lassan közelebb hajolt, még ajkaink összefonódtak. A külvilág megszűnt létezni és ő jelentett mindent abban a pillanatban. Nyelve bejutást kért a számba, amit meg is kapott. Ujjaimat puha tincseibe fúrtam és még közelebb húztam.

Idilli pillanatunkat a villany felkapcsolódása szakította meg. Kipirulva néztünk az ajtó felé, ahol egy megdöbbent mégis izgatottan vigyorgó Wanda ácsorgott. Percekig egyikőnk sem szólt, csak egymást figyeltük. A lassan kínossá váló csendet Loki törte meg.

- Am... Nem megyünk filmezni?- kérdezte zavartan.

- Nem!- vágta rá a boszi. - Addig nem még meg nem mondjátok, mi van köztetek!- intett felénk. Csak ekkor vettem észre, hogy az istenség még mindig a derekamon pihenteti kezeit.

- A csók nem volt elég egyértelmű?- szaladt magasba az asgardi szemöldöke. Miután én és Wanda is kissé értetlenül néztünk rá folytatta. - Egy ideje már felkeltetted az érdeklődésem Mia. - pillantott le rám, halvány mosollyal. - Gondoltam ez megfelelő alkalom lesz, hogy megtudd, mit érzek irántad.

- Már is imádlak titeket!- kiáltott fel barátnőm, mire mindkettőnktől kapott egy szégyenlős mosolyt. – Most már mehetünk. - csapta össze a tenyereit.

Még Wanda elintézte a popcornt, amit Loki visszavarázsolt, addig mi kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén. Fejemet az csínytevő vállára hajtottam még ő átölelve tartott magánál. Mivel egy horrorfilmet választottunk, többszöris Loki karjaiba bújtam, ő pedig volt oly kedves, hogy nem ijesztgetett ez idő alatt. A film végére arcomat teljesen a mellkasába fúrtam, még ő simogatta a hajam. Majd segítettünk Wandának kivinni a tálakat.

- Mia. - fogta meg a csuklómat Loki mikor mentünk vissza a nappaliba. - Te már tudod, mit érzek. - fordított maga felé. - Szeretlek. És... Te... Mármint...- a szemei kíváncsiságot és félénkséget tükröztek.

- Én is szeretlek. - simítottam meg az arcát és megcsókoltam. Szorosan magához vont és elmélyítette a csókot. A szívem hevesen zakatolt és a gyomrom megremegett minden érintésétől.

- Na ez a legijesztőbb eddig. - hallottuk meg Tony hangját. Az ajtóban a döbbent Bosszúállók toporogtak. Thor arcán halvány mosoly bujkált még a többiek hitetlenkedve figyeltek minket.

- Csokit vagy csínyt!- vigyorodott el a mellettem álló asgardi.