Olyan érzésem van, mintha valami beledöglött volna a számba, miközben álmosan fordulok a másik oldalamra. A szemeim viszont azonnal kipattannak, amikor valami meleghez ér a karom. Pontosabban valaki meleg bőréhez. Ijedtemben teljesen belecsavarodik a lábam a paplanba és sikeresen lecsúszom az ágyról. Önmagamhoz híven, a hasamon landolok, miközben a rajtam levő póló felcsúszik egészen a köldökömig. Fújtatok egyet, miközben megpróbálom kiráncigálni magam arról a takarót, hogy elbújhassak alatta.

- Igazán nem tiltakozom a fehérnemű választásod miatt, de lehet nem a padlón kellene halált színlelned... - motyogja Yoongs rekedt hangon.

Ebben a pillanatban igazán imádkozni kezdek azért, hogy bárcsak itt érne egy szívroham. Égő arccal tornázom magam ülő helyzetbe, miközben a paplannal igyekszem teljesen eltakarni magam. Fogalmam sincs arról, hogy mégis mit keresek itt, az utolsó emlékemben az szerepel, amikor elkezdünk borozgatni. Mégis mi történhetett utána?

- Na, ideje lenne visszamásznod! - hajol le Yoongi az ágy szélén, miközben engem fürkész.

- Jól megvagyok a földön is - habogom.

- Fel fogsz fázni, Aubrey! December van és nincs padlófűtésem.

Nagy nehezen feltápászkodom, majd a takarót szorosra fonva magam körül, felülök az ágy szélére. Nem nézek rá a mellettem terpeszkedő szőkeségre, szorosan lehunyva tartom a szemem. Az agyamban rohamosan kutatok emlékek után, tudnom kell, hogy mi történt tegnap este.

Hirtelen egy kép ugrik be, amitől muszáj egy nagy levegőt vennem. Az emlékeim között felbukkan a pillanat, amikor megkértem Yoongit, hogy aludjon velem. Az események úgy kattognak végig az agyamban, mintha egy filmet néznék. Egészen eljutok addig, míg megcsókolom. Komolyan egymásba gabalyodunk, a következő elém táruló pillanatban már a derekán ülök, miközben felé hajolok. Viszont ezután, mintha elvágták volna a fonalat, semmi nem ugrik be. Ettől még inkább zavarba kerülök, hiszen ezután már végleg összezavarodtam.

- Mi a baj Aubrey? - érdeklődik aggódva.

- Yoongs. Nagyon sajnálom, de alig emlékszem valamire a tegnap estéből - motyogom halkan.

- Pedig azt gondoltam, hogy felejthetetlen lehettem - morogja.

Ezzel a mondattal elárul számomra mindent, óriásit sóhajtva fúrom fejem a lepedőbe. Úristen, most komolyan lefeküdtem vele? És komolyan elfelejtettem ezt teljesen? Gondolkozz! Gondolkozz, Aubrey! Ez nem egy olyan dolog, ami csak úgy kimehet a fejedből!

Míg én majdhogynem halálra gyötröm magam, Yoongs felkel mellőlem, majd a konyhába megy. Nyitva hagyja maga mögött a hálószoba ajtaját, amin Solar surran be és mellém telepedik. Nyávogva közelebb fúródik hozzám, mire összeszedem magam és az ölembe veszem. Az utóbbi időben elég sokat nőtt, gyorsan fejlődik.

- Legalább neked egy nyugodt estéd lehetett - suttogom, miközben bundájába fúrom a kezem.

Képtelen vagyok elképzelni azt, ami Yoongi és köztem történhetett. Lehetetlennek tartom, hogy annyira intim viszonyba kerülhessünk, viszont nagyon elbizonytalanítanak előkerült emlékeim is. Tisztában vagyok vele, hogy én hívtam be magam mellé, ráadásul én is csókoltam meg őt. Mégis mit tesz velem az alkohol? Józanon soha nem kértem volna ilyesmire, el se tudtam volna képzelni.

Kínomban nyögök egyet, miközben Solart lerakom magam mellé. Gyorsan becsukom a szoba ajtaját, majd visszaveszem magamra a ruhámat. Az mégis többet takar belőlem, mint egy szál póló. Kilopózom a fürdőbe, ahol gyorsan megmosakszom kicsit. A hajam szanaszét áll, olyan akár egy szénaboglya. Mégis mi a fene történhetett az este?

Félénken lépek a konyhába, ahol Yoongs éppen kávét főz. Még mindig nem visel pólót, ami miatt elpirulok. A fene vigye el, hogy a hófehér bőrével is milyen ellenállhatatlan!

- Decemberben vagyunk, te meg félmeztelenül mászkálsz. Na most akkor ki fog megfázni? - próbálom elrejteni zavarom.

- Az, aki más padlóján próbál meghalni, miután igazán izgalmas estén van túl. Megértem, hogy kifáradtál, de nem hittem, hogy ennyire...

- Jaj, hagyd már ezt! - kapom kezembe a törlőrongyot és rácsapok vele.

- Hé! Az éjjel nem voltál ilyen durva! - sziszegi, miközben a karját dörzsöli.

- Te meg úgy tűnik elég felejthető lehettél, mivel nem emlékszem semmire.

- Ez most szíven ütött volna, ha lennének érzéseim. De úgyis tudom, hogy mindenre emlékszel, csak szeretnéd letagadni magadnak - vigyorog rám gonoszul.

Fújtatok, miközben kinyitom az egyik szekrényt, hogy bögréket vegyek elő magunknak. Engem is meglep ez a mozdulatom, úgy viselkedek, mintha otthon lennék. Aztán ráeszmélek, hogy valóban otthonosan érzem magam. Az egyetlen hely, ahol igazán megnyugszom és ellazulok az Yoongi lakása. Egy pillanatra furcsán pillant rám, látva azt, hogy lazán elkezdek asztalt teríteni. Aztán ránt egyet a vállán, és segít nekem pirítóst készíteni. Nagyon szívesen tölteném így minden reggelemet.

- Nem ma utaznak a szüleid haza? - töri meg a csendet, mielőtt kortyolna egyet a kávéjából.

- De igen.

- Nem fogsz kimenni a reptérre?

- Nem. Megbaszhatják. Nem érdemlik meg, hogy elbúcsúzzam tőlük. Addig nem állok velük szóba, míg le nem cseng náluk az Audrey mánia.

- Igazad van. Viszont engem meglep, hogy ilyen szülőkkel mégis milyen remek ember lettél - mosolyog.

- Úristen! Mi történt veled? Komolyan mondom, ahányszor ennyire érzelmes vagy, egyre jobban beléd esek - csúszik ki a számon.

- Akkor azt hiszem megvan a titkos fegyverem.

Mosolyogva rázom a fejem, miközben igyekszem a reggelimre figyelni. Ez a nap legfontosabb étkezése, muszáj erre koncentrálnom. Nem számít, hogy a világ legjóképűbb és legodaadóbb barátja ül velem szemben, nekem az ételre kell fókuszálnom. Feladom! Nagyot sóhajtok, miközben dobogó szívemre helyezem a kezem. Mikor nyugszik már le?

- Egyébként nem akarsz ma este is itt aludni? - kérdezi, mire fuldokolni kezdek.

- Remélem ezt te sem gondoltad komolyan - próbálom kinyögni a szavakat, miközben folyamatosan köhögök.

- Nem teljesen. Viszont a ma estét együtt tölthetnénk, éppen van időm. Lenne kedved megnézni egy filmet?

- Moziba szeretnél menni?

- Hát, úgy gondoltam, hogy itt filmeznénk. Szeretnék veled tölteni időt, viszont nincs sok kedvem kimozdulni.

- Hát, ha ennyire szeretnéd, akkor beleegyezem. De akkor nem ártana felöltöznöd - nevetek.

- Miért, ennyire zavar, hogy minden tekintetben tökéletes a barátod?

- Ne légy már egoista! Csak olyan, mintha évek óta nem jártál volna a napon - próbálok terelni.

- Akkor azt hiszem meg kell várnod velem a tavaszt, hogy biztosan lásd, amint kimegyek a szabadba, a fényre - cukkol.

Reggeli után elkezdem összeszedni a holmim, igyekszem haza. Már délután van, nagyon későn ébredtünk meg, tehát a reggelink inkább volt ebédnek tudható. Éppen az előszobában állok, hogy felhúzhassam a cipőmet, amikor Yoongs mellettem terem. Nem szól semmit, szó nélkül átölel hátulról. Állát a vállamon pihenteti, miközben átkarolja derekam.

- Ne menj - suttogja.

Hihetetlenül meglep gesztusa. Az utóbbi időben a kontroll nélküli pillanatainkon kívül, alig volt olyan alkalom, amikor érintkeztünk volna. Eddig azt gondoltam, hogy nem szereti az öleléseket, de ahogy szorít, az rácáfol erre az elméletemre. A hangjából valahogy szomorúság cseng ki, amit nem vagyok képes hova tenni.

- Yoongs, le kell zuhanyoznom, nem lehetek egész nap ebben a ruhában - szabadkozom.

- Zuhanyozhatsz nálam. Viselheted a ruháim. Csak ne menj - mondja csendesen.

Bólintok, majd megfordulok, hogy szembe nézhessek vele. Üres arckifejezéssel bámul rám, miközben megfogom a kezét. Összekulcsolom ujjaink, és picit megszorítom, hogy tudja, itt vagyok. Nem kérdezősködöm, csak lerakom a táskám a földre, majd követem a nappaliba.

- Már igazán megvesznék egy jó fürdőért - próbálom vidámabbá tenni a helyzetet.

Yoongi nem válaszol semmit, csak belép a hálószobájába. Idegesen toporgok a nappali közepén, nem tudom, hogy mit kellene tennem. Fogalmam sincs, hogy mi mehetett végre benne. Az egyik pillanatban még teljesen boldog volt, viccelődött velem evés közben, a másikban pedig azt kéri, hogy ne menjek haza és maradjak vele. Végül egy halom ruhával és törülközővel jön vissza, amit a kezembe nyom. Megköszönöm, majd belépek a fürdőbe, hogy végre lezuhanyozhassak.

Igyekszem nem túl sok vizet elhasználni, mivel nem én fizetem a számlákat. Mégis, jól esik végre picit megnyugodni. Közben folyamatosan azon gondolkodom, hogy mi történhetett, ami ezt váltotta ki Yoongiból.

A ruhái egy picit nagyok rám, a melegítő nadrág zsinórját bogra kell kötnöm, hogy ne essen le a derekamról. A fehér póló kicsit átlátszó, fekete melltartóm átsejlik rajta. A hajamat leengedem, hogy eltakarhassam valamennyire, ennél többet nem tudok tenni. Igyekszem minél hamarabb végezni, szeretnék vele időt tölteni.

A nappaliban, a kanapén feküdve találom meg. Közben úgy tűnik magára vett egy pólót, most annak alját gyűrögeti, miközben üresen bámul maga elé. Leülök mellé, majd fejét az ölembe veszem és simogatni kezdem a haját. Úgy tűnik ettől megnyugszik kissé, lassan lehunyja a szemeit. Elaszik végül, egyenletesen szuszog, miközben mellkasa nyugodtan emelkedik fel és le. Kezd elállni a lábam kicsit, de nem tiltakozom, jó így látni őt, nem akarom megtörni a pillanatot. Akaratlanul is egy macska jut eszembe, miközben alvás közben figyelem. Egészen halkan, mintha egy doromboláshoz hasonló hangot adna ki, mire kuncogni kezdek.

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig maradunk így. Egyszer csak azt veszem észre, hogy fejét felém fordítja és kinyitja a szemeit. Álmosan pislog rám, miközben nyújtózni kezd.

- Azt hiszem megtartalak, tökéletes vagy párnának - motyogja rekedtes hangon.

- Mindig is sejtettem, hogy csak ezért kellek neked.

- Köszönöm, hogy itt maradtál velem - mondja, miközben ülő helyzetbe küzdi magát.

- Yoongs, egyébként mi történt? - kérdezem félénken. Nem akarom kényszeríteni, hogy beszéljen róla, de nagyon örülnék neki, ha megtudhatnám mi megy végbe benne.

- A múltban voltak problémáim, és néha még megesik, hogy egyik pillanatról a másikra elszomorodom. Úgy éreztem, hogy most jó lenne, ha itt lennél mellettem, úgy hátha nem süllyedek benne olyan mélyre...

Hihetetlenül jól esik az, hogy ennyire megbízik bennem. Látom ebből a gesztusból, hogy közelebb engedett magához, egy újabb oldalát mutatta meg. Nem tudom magamat szavakkal kifejezni, így közelebb húzódom hozzá és átölelem. A mai napon szokatlanul sokszor létesítettünk fizikai kapcsolatot, de nem bánom. Ha kell, ezentúl minden nap megölelem, hogy érezhesse itt vagyok neki és, ha kell egyben tartom.

- Mit szólnál, ha főznénk egy kis teát, majd neki fognánk annak a filmnek? - kérdezem tőle, mire egy halvány mosollyal válaszol.

A konyhába sietünk, ahol odateszem a vizet forrni. Előszedi a különböző fajtájú teákat, én meg felülve a pultra válogatok.

- Mit szólnál a kamillához? - kérdezem felpillantva. Yoongi egyenesen rám néz, a szeme most egészen sötétnek tűnik, viszont eltűnt belőle a szomorúság.

Mellém lép, tenyerét megtámasztja két oldalamon, miközben közel hajol hozzám. Az orra hozzáér az enyémhez, a szempárján kívül nem is látok mást.

- Ezentúl csak az én ruháimat kellene hordanod, még vonzóbb vagy így - mondja.

Nem tudom hova tenni a hirtelen hangulatváltozást. Az egyik pillanatban még ölelgetni akarom, a másikban pedig sokkal többet... Min Yoongi, lassan megőrjítesz! Végül elhúzódik, és mintha mi sem történt volna, elővesz két bögrét a szekrényből. Próbálok csendben sóhajtani egyet, miközben leszállok a pultról. Végül a kamilla tea mellett döntök, a nyugtató hatására most még inkább szükségem van. A maradékot igyekszem vissza tenni a polcra, de az túl magasan van, így lábujjhegyre kell állnom, hogy felérhessem. A póló felcsúszik a csípőmről, egészen a derekamig, a következő pillanatban pedig összerezzenek Yoongs hangjára.

- Neked van tetoválásod? - kérdezi elképedten.

- Még egyetem alatt csináltattam. Néha el is felejtem, hogy megvan, annyira hozzászoktam.

A csípőm felett található egy aprócska, tetovált margaréta. A huszadik életévem betöltve csináltattam, akkoriban úgy éreztem magam, mint egy szál margaréta egy rózsáskertben: én is virág voltam, de közel sem olyan lenyűgöző, mint a körülöttem levők. Egész életemben végig kísért ez az érzés, így meg akartam örökíteni bőrömön. Nem azért volt ott, hogy örökre megmaradjon, hanem majd visszaemlékezve erőt adhasson a folytatásra.

- Ezt még soha nem is láttam - mondja, miközben kezét az állához emeli.

- Pedig én azt hittem, hogy tegnap este mindent láthattál... - mondom. Amint elhagyják a szavak a számat legszívesebben pofon vágnám magam.

- Micsoda? Most mire gondolsz?

- Hát... Tudod... Arra. Yoongi, ne csináld ezt, jól tudod, hogy semmire sem emlékszem!

- Aubrey... Te most csaknem azt hiszed, hogy mi lefeküdtünk? - kérdezi, miközben egy önelégült mosoly játszik ajkain.

- Ugye nem?

- Persze, hogy nem. Azt biztosan nem lettél volna képes elfelejteni.

- De miért nem? Vagyis hogyhogy nem? Az utolsó emlékem nagyon is arra utal...

- Megálltunk ott, az a lényeg. Tudod túl sok lánnyal volt olyan kapcsolatom, ami csak a testiségre épült. Te sokkal fontosabb vagy ennél, nem akarlak azok közé sorolni. Úgy érzem, hogy kettőnknek van értelme és nem csak "amiatt" kell időt töltenem veled.

- Megkönnyebbültem - nevetek fel kínosan.

Gratulálok, Aubrey! Megint sikerült hülyét csinálnod magadból. Fogalmam sincs, hogy mégis hogy sikerül mindig kínos helyzetbe hoznom magam, de ez egy Istentől kapott tehetség lehet, ha már ennyire sikeres vagyok benne.

A víz közben felforr, így elkészítjük teáinkat, majd visszavonulunk a nappaliba. Rengeteg párnát teszünk a kanapéra, és azok közé fészkeljük be magunkat, miközben a pokrócba burkoljuk magunkat. Olyanok vagyunk, mint két kis kövér medve, ahogy összebújunk a sok réteg takaró alatt. Yoongs végre elindítja a filmet, ám nem igazán tudok figyelni rá, mivel a szívem ebben a pillanatban olyan hevesen dobog, hogy félek kiugrik bordáim közül.

Leteszem a bögrémet az asztalra, hogy egy pillanatra fellélegezhessek, majd visszabújok Yoongi karja alá. A kezét átveti vállamon, miközben ujjaival mintákat rajzolgat a bőrömre. Be kellene tiltani azt, hogy valaki ilyen hatással bírjon felettem, gondolom, miközben igyekszem normálisan levegőt venni. Kell pár perc, míg megnyugszom, és szabályozom a levegő vételem. Fejemet mellkasára hajtom, hallgatva szívverését, ami úgy érzem, hogy helyre tesz most mindent az életemben. A mai napon újabb előrelépésre tettünk szert: megnyílt számomra és láthattam milyen, amikor nincs a legjobb állapotban. Viszont úgy érzem, hogy már a jelenlétemmel sikerült megnyugodnia.

- Yoongs? Mindjárt karácsony - suttogom halkan.

- Tudom.

- Hazamész a családodhoz?

- Sajnos nem tudok, az ünnepek alatt is dolgozom.

- Lenne kedved velem tölteni? - kérdezem meg félénken, hirtelen felindulásból.

- Még meggondolom - mondja szigorúan, de tudom már, hogy csak viccel.

A telefonom hangja szakít bele a nyugodt csendbe, a rövid hang jelzi, hogy emailem érkezett. Kíváncsian nyúlok utána, meglepődve látva, hogy a kiadó küldte. Vannak alkalmazottaik, akik szombat délután is dolgoznak? Mégis miféle szadista helyre jelentkeztem?

Gyorsan megnyitom, majd nagy levegőt véve végigfutok rajta. Részletesen kielemezve írnak az önéletrajzomról, a kompetenciáimról, én meg egyre bizonytalanabb leszek. A levél utolsó mondata villámcsapásként ér.

- Felvettek - suttogom meglepetten.

Yoongs csak gyorsan megcsókolja a fejem búbját, majd szorosabban ölel át. Azt hiszem ebben a pillanatban nem is lehetne tökéletesebb az életem.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyi időbe tellett megírnom ezt a részt, valahogy sosem jött jókor az ihlet. Most kivételesen nem lett túl eseménydús, inkább a kapcsolatuk alakulására akartam fektetni a hangsúlyt☺ A visszajelzéseket most is szívesen fogadom ♥