Hat szempár szegeződik egyenesen rám, miközben folyamatosan szitkozódom magamban. Yoongit már legszívesebben elküldtem volna egy az egyenlítőinél is melegebb éghajlatra, amiért ezt a helyzetet kreálta. Persze ő nem képes felelősséget vállalni ezért a káoszért, nyugodalmasan hortyog Jimin ölében.

- Hogy engem? Vad álmai lehetnek ennek a srácnak - próbálom elviccelni a dolgot.

   Segítségkérőn nézek Jinre, aki azonnal reagál és hangosan nevetni kezd velem együtt, majd a többiek is bekapcsolódnak. Úgy érzem, hogy ezzel talán megmenthettem a helyzetet.

- Yoongi biztosan belezúgott Aubreyba, azért álmodik ilyesmiket összevissza - vágja közbe Hoseok.

- Az megmagyarázná, hogy miért nem akarta felszedni a csini munkatársát - vág Tae gondolkodó fejet, amin még inkább nevetni kezdenek. - De azt hiszem ez nem is probléma, mivel Aubrey is nagyon szép. Ne aggódj csajszi, én shippellek titeket! Yoonbrey, ez egy tökéletes név is lenne!

- De Suga nem az a fajta, aki csak úgy oda legyen egy lányért. Biztosan tehetett már lépéseket is, nem csak egy helyben ült. Aubrey, próbálkozott már nálad? - szegezi nekem Namjoon a kérdést.

   A fenébe! A fenébe! A fenébe! Ilyen az én szerencsém: amint kivágom magam egy kínos helyzetből, azonnal egy sokkal rosszabban találom magam. A fiúk láthatóan már nagyon találni akarnak valakit Yoonginak, és azt hiszem ma estére én vagyok az áldozatuk.

- Próbálkozni? Ha ez alatt a fogalom alatt azt értitek, hogy folyamatosan morog és távolságtartóan viselkedik velem, akkor a válaszom igen.

- Csak a szokásos Suga módon? Ma a lakásán is jártál, akkor se történt semmi? - kapcsolódik bele Jimin is a faggatózásba.

- Én csak megvártam, amíg elkészült, miközben játszottam a cicájával. Jaj, igen... Azt hiszem itt az ideje, hogy kiábrándítsalak benneteket: azt mondta, hogy közelebbről még csúnyább vagyok. Engem ez pont a vonzalom ellenkezőjére enged következtetni.

- És még ő mer azzal cukkolni, hogy milyen béna vagyok a csajokkal... - kezd Jungkook filozofálni.

- Gyerekek, azt hiszem elmondhatjuk, hogy talán mégse tetszik a mi Suganknak Aubrey - zárja le Jin.

- De akkor miért álmodik azzal, hogy megcsókolja? - Úgy tűnik, hogy Hobi hajthatatlan és nem akarja annyiban hagyni a témát.

- Lehet, csak nemrég jött rá, hogy tetszik neki és még emiatt nem tett lépéseket! - Tae ezt olyan magabiztossággal mondja, mintha a heti nyerő számokat olvasná fel.

- Fiúk, azt hiszem ezt túltárgyaltuk. Biztos vagyok benne, hogy semmit nem érez irántam. Holnap dolgozni kell mennem és későre jár, szóval én itt most elköszönök tőletek. Remekül szórakoztam, ismételjük még meg! - mosolygok, miközben igyekszem a helyes szavakat megtalálni. Felkelek úgy, hogy óvatosan lesimítom a ruhám, majd veszem a cuccaimat is.

- Azt hiszem, akkor én is megyek. Ne igyatok ezután túl sokat! - köszön el Jin is.

   Együtt lépünk ki az étteremből, ami inkább kocsma, és egy darabig szótlanul sétálunk az utcán. A hangulat kínos, biztos vagyok benne, hogy Jin előtt már letisztult a helyzet és tudja, hogy titkolok előle valamit. Nem akarom tovább rejtegetni, hiszen ő a legjobb barátom, nem lenne fair vele szemben, ha takargatnám az igazságot. A szavak viszont megint nem akarnak jönni, a mai este folyamán már harmadik alkalommal nem vagyok képes normálisan összeszedni a gondolataim. Mégis hogyan kezdhetnék ebbe bele? Egyszerűen hozzam fel? Jin úgy tűnik megint a fejemben olvas, mert megkönnyíti a dolgom és ő hozakodik elő vele először.

- Szóval akkor mi is zajlik közted és Suga között? Nehogy tagadni merd, tudom, hogy történt valami. Szóval mikor csókolt meg?

- Én csókoltam meg őt - vágom rá egyből, mire Jin lefékez és meredten néz rám.

- Te? Megcsókoltad? Min Yoongit? Miért? Mikor? Hogyan? - látszik rajta, hogy teljesen ledöbbent.

- Emlékszel, amikor két hete lehorzsoltam a térdem? - bólogatni kezd, mire folytatom. - Szóval a színházban voltam Aubreyval, amikor a darab közepén valaki hátba vágott, miközben kifelé igyekezett a teremből. Ekkor vettem észre, hogy eltűnt a táskám és, hogy ez a bizonyos valaki, aki bizony Yoongi, vitte el. Azonnal a nyomába eredtem, hogy visszaszerezhessem, és elég nehezen értem utol. Hihetetlenül felbosszantott ezzel a tettével, meg a szavaival és esküszöm, hogy azon voltam, hogy behúzzak neki, de valami miatt nem megütöttem, hanem megcsókoltam. Fogalmam sincs miért tettem, hidd el nekem. Jaj, és igen: ezzel hivatalosan elismerem, hogy én voltam az a lány, akit sikertelenül rabolt ki, Jimin hülye fogadása miatt. Ráadásul a következő hétfőn Rose bemutatta, mint a leendő munkatársamat, képzelheted mennyire meglepődhettem.

   Jin egy másodpercig csak tátott szájjal áll és a fejét rázza. Látom rajta, hogy nem teljesen fogta még fel, amit az előbb összezagyváltam neki. De hát hogyan is lehetne képes, még én magam sem tisztáztam ezt a helyzetet teljesen.

- De akkor most hogy álltok? Tetszik neked? Vagy próbálkozott azóta valamivel?

- Jézusom! Dehogyis! Csakis munkatársi viszonyt ápolunk. A helyzet eleinte nagyon kínos volt az üzletben, de azt hiszem már mindketten túl tettük az egészen magunkat.

- Hát Aubrey, megint elmondhatjuk, hogy hoztad a szokásos formádat. Hihetetlen, micsoda balszerencsével rendelkezel! De ne szomorkodj, én itt vagyok neked. Most mondjuk kissé mérges vagyok rád, amiatt nem mesélted ezt el hamarabb. A legjobb barátodként mindenről azonnal tudnom kellett volna!

- Ne haragudj, Jin! Én szerettem volna elmesélni, de annyira zavaros volt a helyzet. Ráadásul már az első héten megtudtam, hogy ismeritek egymást és teljesen eltűnt a bátorságom emiatt. Nem akartam kínossá tenni a légkört, ezért magamban tartottam. Kérlek ne haragudj rám! Nem akarlak emiatt elveszíteni! - Az ital miatt valószínűleg sokkal érzelmesebb és szókimondóbb lettem, mert zokogva kapaszkodom Jin pulcsijába, miközben folyamatosan bocsánatért esedezem.

- Semmi baj, semmi baj. Nem haragszom. Nyugodj meg, Aubrey. Itt vagyok, nem megyek sehova - csitítgat.

   Csendben megyünk tovább hazafelé, picit még szipogok, de már nem szomorkodom. A szemfestékem teljesen elkenődött, kíváncsi vagyok mennyi időbe telik majd levakarni az arcomról. Előre rettegek a holnap reggeltől, a korán kelés gondolata megborzongat, és nem jó értelemben. Az ajtóm előtt válunk el Jinnel, búcsúzóul megölel, majd mindketten bemegyünk saját lakásunkba. Kiskoromban mindig egy nagyobb testvérről álmodtam, olyan valakiről, aki megvéd és vigyáz rám. Azt hiszem, amikor megismertem Jint, bár későre is, de teljesült ez a kívánságom.

   Amilyen gyorsan csak tudom lemosom a sminkem és átöltözöm pizsamába. Nincs kedvem lezuhanyozni, egyrészt, mert túl fáradt vagyok, másrészt félek, hogy a meleg víz miatt képes lennék elaludni a fülkében. Beállítom az ébresztőt és betakarózom. Amint a fejem a párnához ér, megérzem, hogy forog velem a szoba. Nagyjából már kijózanodtam, viszont nem tehetek róla, ahányszor iszom, nehezebben megy az elalvás. Mielőtt elnyomna végül az alvás történeteket találok ki magamban: gyerekmeséket bátor kisnyuszikkal és kiskacsákkal. Ez annyira lenyugtatja az elmém, hogy végül képes vagyok befogadni az álomvilágot.

   Reggel egy kisebb fejfájással ébredek és legszívesebben kihajítanám csengő telefonomat az ablakon. Elszoktam az alkoholtól, ha ennyitől másnapos leszek, gondolom magamban, miközben kimászom az ágyból. Odateszem főni a teavizet, majd beveszek egy fájdalomcsillapítót és végre nekikezdek elkészíteni a reggelimet. Szerencsére bőven van időm, így nyugodtan eszegetem. A zuhanyfülkébe először a hideg vizet engedem meg, hogy felébresszen, ám ezt a döntést azonnal megbánom, amint az első vízcseppek elérik a bőrömet.

   Mára nincs annyi erőm, hogy a tegnapihoz hasonlóan készülődhessek. Rögtönöznöm kell, így előkapok egy krémszínű ruhát a szekrényemből, amit egy statement nyaklánccal próbálok feldobni. A hajamat laza kontyba rendezem és feltűzöm, végül kisminkelem magam. Tegnap a magassarkúm szétroncsolta a lábam, így mára lapos talpú cipőt választok. A parfümről most sem feledkezem meg, mielőtt elindulnék fújok magamra keveset.

   Szerencsére ma reggel nem kell felesleges kitérőt tennem, így spórolok egy kicsit és a busszal való utazást választom. Amint leszállok, legszívesebben keresnék egy kávézót, hogy egy kis koffeinhez juthasson a szervezetem, mivel a reggeli fekete teám nem volt elég. A időre pillantva azonban ráeszmélek, hogy nem lesz alkalmam kitérőt tenni, hacsak nem akarok elkésni. Gyorsan áldozatot hozok a kiállításért és lemondok terveimről.

   A helyszínre érkezve még csak Rose vár rám, azonnal kiosztja a feladatokat. Másodiknak a lányok érkeznek, majd legutoljára, éppen, hogy nem késve, Yoongi is betoppan. A haja még enyhén nedvesnek tűnik a zuhanytól, fogadni mernék, hogy rohanással telt a reggele. Ma sötétkék farmert visel, fekete inget és fekete zakót. Sötét öltözetétől nagyon elüt világos bőre és kiszőkített haja. Látszik a szemein, hogy fáradt és nem sokat alhatott az éjjel. Kellett neki annyit inni, megérdemelte. Ráadásul annyira lerészegedett, hogy kikotyogta a fiúknak mégis mi történt közöttünk.

   Éppen helyet foglalok az asztalnál, hogy várjam az érdeklődőket, amikor egy termosz kerül a látóterembe. Nevetségesen ismerős a helyzet, de azért felpillantok az előttem álló személyre és felteszem ugyanazt a kérdést, amit nemrégiben.

- Mégis micsoda ez? - meglepetésemre a válasz viszont ma más.

- Tejes kávé. A szomszédom készítette neked és a lelkemre kötötte, hogy adjam oda - morogja.

- Miért készít a szomszédod tejeskávét nekem?

- Tegnap látott kijönni a lakásomból és azt hitte, hogy a barátnőm vagy. A néni nagyon gondoskodó természetű, viszont az unokái messze élnek tőle. Nekem állandóan kaját hord át, hogy megbizonyosodjon, rendesen eszem, és úgy tűnik ma reggel neked akart kedveskedni. Hiába mondtam neki, hogy nem randizunk, megállíthatatlan volt, és amúgy is lehetetlen nemet mondani Miram asszonynak.

- Hát, akkor kérlek add át neki köszönetem. Te nem kérsz? - kérdezem felé fordulva. Ettől a kedves gesztustól teljesen elpárolog minden dühöm. A Miram asszonyhoz hasonló emberek teszik jobbá ezt a világot.

- Nem, én már ittam a reggel - válaszol ridegen.

   Úgy tűnik visszatért a régi, zárkózott és morcos Yoongi. Azt hiszem ezt az énjét könnyebben tudom kezelni, mint azt, aki megosztja velem a gondolatait. Viszont bocsánatkérést még mindig nem hallottam tőle, így azon gondolkodom, hogy mivel leckéztethetném meg.

   Délben óriási meglepetés ér, amikor visszatérek a mosdóból: az asztalunknál mind a hét fiú ott sorakozik, akikkel a tegnap estémet töltöttem. Az állam majdnem leesik, ahogy közeledem Tae észre vesz és integetni kezd. Mindannyian inget és zakót viselnek, a hajuk is tökéletes frizurába van igazítva. Így együtt látva olyanok, mintha egy magazin címlapjáról léptek volna le, nem is csoda, hogy a sarokban meghúzódó Hyebin és Hyunjin a levegőt kapkodják, miközben őket bámulják.

- Sziasztok! Mi szél hozott erre? - kissé frusztrál, hogy az asztal belső oldalán csak én és Yoongi állunk, miközben a többiek velünk szemben foglalnak helyet.

- Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire lesztek hullák - válaszol Jungkook azonnal.

   Hoseok és Namjoon egymásra vigyorognak, majd vonogatni kezdik a szemöldöküket, amint rám néznek. Semmi jót nem sejtek, de kíváncsi vagyok, hogy mire készülnek.

- A mi kedvenc Yoonbrey párosunknak milyen a napja? - hajol közelebb Jimin.

   Yoongi éppen akkor próbál vizet inni, de félrenyeli és köhögni kezd. Reflexszerűen termek mellette és kezdem el veregetni a hátát, hogy nehogy már a kiállítás közepén fulladjon meg. Miután csitul a köhögése eltávolodom tőle, hogy felegyenesedhessen.

- Yoonbrey? Az meg mi? - kérdezi.

- Hát ez a ship nevetek, te nagyokos. Én találtam ki - áll elő Tae büszkén.

- Milyen ship? Mit zagyváltok ti itt össze? - kezd ideges lenni, látom rajta.

- Hát tegnap este te kotyogtad el magad. Tudjuk mindannyian: azzal álmodsz, hogy megcsókolod Aubreyt - mondja Namjoon.

   Ebben a pillanatban képes lennék megfojtani ezeket a srácokat. A tekintetemmel Jint keresem, amint rám néz kérdően felvonom a szemöldököm. Jin a világ legártatlanabb arcát vágja, úgy bámul rám, mintha egy ma született bárány lenne. Nagyon remélem, hogy ő is csak az áldozata a srácok akciójának, mert, ha a felbujtók között szerepel a neve, akkor egy jó ideig nem készítek neki a répasalátámból.

- Srácok, azt hiszem ezt már tegnap megbeszéltük. Yoongi biztosan nem érez semmit irántam, én meg teljesen közömbösen elviselem. Ennyi az egész - próbálom tisztázni a helyzetet.

   Jimin tekintete a sarokba téved, és tudom, hogy a lányokat bámulja. Tisztán látom magam előtt, ahogyan Hyunjin a haját igazgatja, majd Hyebin elkezd a fiúk felé integetni csábosan. Kiismerhetőek ezek a lányok, az elmúlt napban, mióta velük dolgozom, sikerült megjegyeznem az összes gesztusukat.

- Melyikük Hyebin? - szegezi nekem a kérdést Jimin.

- A szőke.

- Igazán csinos, de te sokkal szebb vagy, Aubrey - mondja Hobi. - Szerintem ezzel Suga is egyetért.

    Munkatársam arca hirtelen vörösre vált, nem tudom eldönteni, hogy a düh miatt-e vagy csak simán zavarba jött. Kezét ökölbe szorítja, kiengedi, majd újra összeszorítja. Tenyerét a nadrágja oldalába törli, így ráeszmélek, hogy biztosan ideges, zavarba hozhatták. Itt a tökéletes alkalom, hogy visszaadhassam neki a kölcsönt.

- Yoongi, nem is válaszolsz? - fordulok felé vigyorogva. Én magam is meglepődöm azon, hogy micsoda ördögi nőszemély tudok lenni.

- Szerintem Aubrey elég csúnyácska. Hogy ha távolabbról nézel rá, akkor még csinos, de közelről ronda - válaszolja ridegen.

    Meglepetésemre nem érintenek rosszul a szavai, inkább nevetni kezdek. A többiek is bekapcsolódnak, úgy, mintha éppen az év viccét hallhatták volna.

- Hyung, azt hiszem van még mit tanulnod a lányokkal kapcsolatban - jegyzi meg Jungkook.

    Egy darabig még maradnak a srácok, megszagolgatják a virágokat, készítenek pár képet, majd odébb állnak. Látom, amint végigmennek a kiállításon, a cukrász asztalnál megkóstolják a sütiket és folyamatosan poénkodnak. Az ilyen kis akcióik miatt, mint a mai, legszívesebben megfojtanám őket, de az elmúlt pár napban összességében nagyon megszerettem őket. Azonnal befogadtak a társaságukba, nem ítélkeztek, hagyták, hogy együtt érezzük jól magunkat.

- Élvezed ezt a helyzetet? - hallom meg a hátam mögül Yoongi hangját.

- Élvezni? Milyen helyzetet?

- Azt, hogy veled próbálnak meg összeboronálni. Megnyugodhatsz, nem vagy az esetem. Egy kicsit se érdekelsz olyan szempontból - mondja hűvösen.

- Tisztában vagyok a helyzettel. Tudod, legalább kétszer neveztél rondának, ezek után nem is lehetne világosabb - erre csak hümmög, majd továbbáll.

   A következő hetet csendben töltjük el. Szokás szerint nem igazán beszélgetünk az üzletben, viszont nem is lenne erre idő, annyi a munka. A kiállítás megtette a hatását: sorra érkeznek a rendelések, a betévedő vásárlók száma is rohamosan megnő. Péntek délután fáradtan nyúlok el az ágyamon, és éppen azon gondolkodom, hogy veszek egy meleg vizes zuhanyt. A telefonom hangja hirtelen megijeszt, nem számítok hívásra. Jungkook hív éppen, amin meglepődök. Még múlt szombaton cseréltem mindenkivel számot, de a félénk fiú hívására számítok a legkevésbé.

- Szia Kookie! - szólok bele.

- Szia Aubrey! Um.. Izé.. Te lány vagy, igaz?

- Hát az anyakönyvi kivonatomba azt írták és nagy remélem, hogy nem tévedtek. De igen, lány vagyok. Miért?

- Hát mivel lány vagy, tudod... Nem tudsz valamit a hajfestésről?

- Elég sokáig festettem itthon a hajam, szóval azt mondhatom, hogy megy. Miben kellene segíteni?

- Nem tudnál átjönni Suga lakására? A haját akartuk megfesteni, de eléggé elakadtunk és kellene egy szakértő segítsége.

- Rendben, máris indulok!

   Mosolyogva teszem le a telefont, Jungkook a világ legaranyosabb és néha a legbénább sráca. Miután levakarom a vigyort az arcomról tudatosul bennem, hogy mit is ígértem. Újból kell Yoongival találkoznom, épp az előbb ígértem meg, hogy átmegyek hozzá. Végigpillantok a szürke, köldökig érő pólómra és fekete farmeromra, hogy megfelelőek-e erre a látogatásra. Aztán eszembe jut, hogy Yoongi szerint úgyis csúnya vagyok, szóval minek is tennék erőfeszítést az ellenkezőjének bizonyítására. Gyorsan felhúzom a cipőm és elindulok.

   A legutóbbi alkalommal ellentétesen, most amikor felcsengetek, azonnal beenged Yoongi. Felrobogok a legfelső emeletre, ám most sokkal halkabban. A már ismert, 16os számmal ellátott ajtón épp hogy kopogni tudok, máris nyílik és egy könnyes szemű Hobi áll előttem.

- Mi történt? - kérdezem elkerekedett szemekkel.

- Nem hiszem el! Ezt látnod kell! Megpróbáltuk befesteni Tae haját ezüstre, de valamit rosszul kevertünk ki és rózsaszín lett. Most Suga következne, de az előbbi példa alapján nem akarja már bevállalni. Viszont megvettük a festéket és fel kell használni, így muszáj rávennünk. Ő erre kifutott a teraszra és elkezdett felmászni a tetőre, a többiek most onnan próbálják meg lecsalogatni.

   A lakásba belépve Solar azonnal odafut hozzám, úgy tűnik megjegyzett magának a legutóbbi alkalommal. Felveszem, ő meg azonnal dorombolva a karomba fúrja magát. A cicát simogatva nézem a "mentőakciót", amit Yoonginak szerveztek, ugyanis úgy tűnik, hogy fent ragadt a terasz és a tető között.

  Kilépek a teraszra, ahol egy nem várt jelenet fogad. Yoongi egy vékony létra tetején áll, olyanon, amire a rózsákat szokták felfuttatni és az ereszbe kapaszkodik, miközben szorosan zárva tartja a szemeit. A rózsaszín hajú Tae a létra alján áll és a felette álló srác térdét fogja nagyon szorosan. Mindketten csak állnak ott, de torkukszakadtából ordítanak. Jungkook Tae derekát öleli és csak nevet rajtuk.

- Mi a fészkes fene folyik itt? - szólalok meg végül.
Mind a három fiú rám néz, mindannyian más és más arckifejezéssel. Jungkook szeme csillogni kezd és látszik, hogy örül az érkezésemnek. Tae arca felragyog, ahogyan egyre nagyobb mosolyra húzza száját, félni kezdek, nem-e ugrik le a létráról és rohan oda hozzám. Yoongi arcán csak a meglepetést látom, most semmi nyoma ellenszenvnek.

- Tessék azonnal lejönni onnan, nincs egész nap időm rátok - tapsolok egyet, mire Jungkook és Taehyung azonnal mellettem teremnek.

- Suga szerintem fent maradt, nem mer lejönni... - szólal meg Kookie.

- Taehyung, Jungkook, álljatok oda a létra aljára. Min Yoongi, azonnal kezdj el lemászni onnan. Ne félj, a két srác ott van alattad, elkapnak, ha megcsúsznál. Fél perced van lejönni, hanem hazamentem és magammal viszem Solart is! - váltok át parancsoló hangnemre, majd ott hagyom a fiúkat.

   Ahogy belépek a szobába egy csattanást hallok, majd Yoongi ragadja meg a vállam, megpördít és azonnal kikapja a kiscicát a kezemből. A tervem bevált, jól sejtettem, hogy a kis Solar miatt képes legyőzni a félelmét.

- Nos, akkor ülj le, kezdjünk neki a festésnek.

   Elolvasom a dobozon található utasításokat, majd kikeverem a festéket és elkezdem vele bekenni Yoongi haját. Fura belegondolni abba, hogy hamarosan a szőke tincsek ezüstössé válnak. Nehéz elképzelnem őt más hajszínnel, úgy gondolom ez az árnyalat nagyon illik hozzá.

- Ha nem lesz jó, megöllek. Vagy legalábbis, akkor tartozol nekem egy, nem is, öt reggelivel - morogja

- Nem lesz baj, magamnak is én festettem a hajam - próbálom vigasztalni.

- Éppen ezért félek - vigyorodik el gúnyosan.

    Kivárom a srácokkal 45 perces hatóidőt, majd segítek lemosni a festéket. Vizesen nem látszik sok változás, ezért gyorsan szárítani kezdjük. Amint megszárad ráeszmélek, hogy ez egyáltalán nem lett ezüst színű. Yoongi továbbra is szőke, viszont már semmilyen sárgás árnyalata nincs, a hajszínének most van egy fehéres beütése.

- Azt hiszem készítheted a pénztárcád, mert tartozol - pillant rám a tükörből. - Mégis hogy lehet, hogy ugyanattól a festéktől Taenek rózsaszín haja lett, de az enyém továbbra is szőke...

- De ez egyáltalán nem lett rossz. Nem az én hibám, hogy a festék nem fog rendesen. Mellesleg Taehyung előző hajszíne narancssárgás volt, talán azért váltott rózsaszínre.

- Nem számít. Nekem nem tetszik.

  Ezennel gratulálok Min Kibaszott Yoonginak! Hivatalosan is a Föld legelégedetlenkedőbb, legkövetelőzőbb és legmorcosabb lakójává avatom! A díjat átveheti elmehet a fenébe falván, pontosan ebben a pillanatban.