kecsesen libbenjen karcsú lábad,
ahogy a bársonyos melódiák megcirógatják puha bőröd.

szárnyalj a dallamok szárnyán, s tárd ki a szívedet védő kalitkát; engedd, hogy átjárjon a mámor és kín.

engedd, hogy megjelenjen előtted a lidérc, s mulasd át vele a pirkadatot; ne engedd lefolyni a kékséget az orcán.

lehelet finoman, lehunyt pillákkal fond köré karod, adj neki egy csókot s hagyd, hadd szippantson be a belőle áradó vágy.

vessz el benne, mint tű a szénakazalban, s omolj bele, mint szétrobbanó elme szerelme lelkébe egy tüzes éjszakán.

adj ki magadból mindent, s heves mozdulatokkal járd a keringőt az ördöggel; hadd tudja meg, milyen ez a tánc.