karmazsin orcádra boruljon fátyolos köd, harapd be ajkad, miközben átjár a bíboros mámor.

lehelj aprókat a levegőbe, érezd ahogy felforrósodik a környezet, s hunyd le szemed a pillanat hevében.

mint mantra ismétled a nevet, s hullj szét apró darabokra, mikor felrobban benned az egész világ.

engedj az érintéseknek, s ne fogd vissza hangod; hadd hallják, hogy veszel el az éjszakában.

ringasd magad az édes érzelmekben, s fulladj bele az emóciókba, melyek szakadatlan kísértenek téged.

éledj újra s támadj fel, mint főnix a hamvaiból; mint halott a sírból, az utolsó csók
után.