csigolyaívén finoman reppent végig a mámor, ahogy lóháton pásztázta a fenséges messzeséget, s elterülve friss, ropogós leveleket látott.

szivárvány színekben pompázó, haldokló természet csikordult a kecses paták alatt, s a lány ajkán egyszer csak megjelent valami káprázatos.

az univerzum összes árnyalata lába előtt hevert, de ő csak egyre vágyott; arra, melyre ránézve íriszeiben szerelem tüze
lángolt.

hiába gondolta azt, hogy szürke - elbűvölő lénye beragyogta az egész világot, s minden ember szívébe ezer meg ezer lámpást
varázsolt.

ő az a lány, ki nem látja, milyen gyönyörű s varázslatos igazából; ő az a lány, ki Napból született, s lelkére is ráborult a
sárga bársony.

20191022

☀️isten éltessen, s legyél szabad, mint a napfény - szeretlek☀️