Coming out sztori hát először a legjobb barátnőmbek mondtam el aztán rá pár napra a baráti körömnek

Kezdjük a legjobb barátnőmmel na az van, hogy ő fúl homofób de azt mondta hogy eddig még senkit se fogadott el de engem el fog tudni mert ő neki nagyon sokat jelentek és nem akar egy ilyen kis dolog miatt elveszíteni.
Hozzá teszem, hogy nem azért neki mondtam el elsőre azt bi vagyok mert ő a legjobb barátnőm hanem azért mert ő volt az első lány akibe beleszerettem.

A baráti köröm az kicsit bonyolultabb mivel van a Patkányrokk (tudom hogy nem így kell írni de mi így hívjuk magunkat) ott 4-en vagyunk 3 lány 1 fiú azt kell rólunk tudni hogy az egyik lány biszex a másik meg biszex és aroace is a fiút meg melegnek hiszik mert kiállt értünk.
És ebből következik, hogy nagyon is elfogadták sőt még meg is hívtak sütizni a lányok, hogy “üdv a nyomor színes tengerében” imádom őket mert ők is segítettek, hogy el fogadjam hogy igen más vagyok de ez nem akkora gond. A fiúval meg össze akarnak hozni.
És van a bővített baráti körünk amiben 8-an vagyunk 4 lány 4 fiú (ebben benne van az összes Patkányrokk tag is) hárman már tudták miért hívtam őket az egyik szünetben az egyik szekrény részhez de a maradék 4 fő nem.
Amikor elmondtam akkor az egyik fiú elkezdet röhögni mert azt hitte viccelek de a barátnője aki ott volt és már tudta egyből mondta neki, hogy ez nem vicc, a nálam 1 nappal idősebb fiú mondta hogy vannak ilyen emberek és amíg nem erőltetem rá addig nem zavarja és örül, hogy megtaláltam önmagamat. A 4. srác ő fúl homofób de tényleg még azt is csinálta, hogy a Pride napon hetero zászlóval jött suliba de ne kicsi zászlóra gondoljatok és csak azért mert tudta, hogy sokan vagyunk a suliban akik nem heterok, na ő úgy reagálta, hogy mért nem lehet valaki csak az ellenkező nemmel meg hogy ennyi idősen én még nem tudhatom meg ilyenek.

Szóval az iskolai barátaimtól nagyrészt pozitív visszajelzést kaptam amiért hálas leszek nekik örökre. ♥️

A családom nem tud róla mivel úgy döntöttem hogy na most elmondom hát végül nem tettem mert az apám elkezdte hogy “léteznük sem kelle azoknak” (értitek “azoknak” azt ha jól tudom emberre nem nagyon illik használni) anyám meg a másik ő azt mondja, hogy a DNS-nek semmi köze hozzá és ez egy betegség amit gyógyítani kéne és után tett egy kis utálat arra hogy ezt a fajta embet likvidálni lenne a legjobb mert ők hibásak.

Szóval lehet hogy ők soha nem tudják meg és próbálok úgy válaszolni hogy ne küldjem el őket melegebb éghajlatra.

És van egy másik baráti köröm akikkel már születésünk óta együtt nevének minket a szüleink.
Hát ott el akartam mondani az egyik barátnőmnek mert úgy éreztem hogy jó lenne ha ott is tudná valaki, szóval feltettem neki egy kérdést ami az volt, hogy: “Hogyha látnál vagy tudnád hogy valaki nem hetero a közeledben mi lenne a reakciód?” kérdeztem én naiv, a válsz erre az volt, hogy: “Ha egyet is meg látnék első dolgom az lenne, hogy telibe hánynám mert undorító egy bagázs egytől egyig és örülök hogy te nem tartozol az LMBTQ-hoz mert nem tudnám, hogy akkor mihez kezdenék, azt fel sem tudnám dolgozni soha.” adta a "kedves" választ és erre én csak ezt mondtam nehezen hogy el ne sírjam magam előtte: “Ó hát rendben. De az én véleményem az, hogy mindenki más és ha valaki elmondja neked az csak azt jelenti hogy megbízik benned és jó esetben nem fogja rád erőltetni a dolgot.” és itt ki is mentem az udvarra nehogy valaki meglássa, hogy sírok mert ő tényleg olyan mintha a húgom lenne és tudom, hogy vannak és mindig is voltak akik nem fogadják el  nem is kell nekik de ez akkor és ott tényleg nagyon fájt és még mindig egy kicsit.
A bátyja meg a másik van egy film abban van egy félvér meleg kölyök ezért elkezdi mondani a drága barátom, hogy: “félvér buzi, félvér buzi…” és ezt a film feléig ja és a másik meg: “Semmire kellő buzi kisfiú.” Igaz megértem azt a részét hogy ne rakjanak ilyet egy 6 éveseknek készítet mesébe de akkor sem ezt kell csinálni egy moziban.