Sziasztok!

Az elkövetkezendőtekben szombat du/este jövök a részekkel, mert az időbeosztásomhoz kényelmesebb, de ma kicsit hosszabb is lett, mint amennyi szokott. 😊 

Örülök, hogy olvastok! Szép napot mindenkinek!

„A lényegre térve, hogy ne húzzam a szót, megkereste őket a Free Online nevezetű cég, aminek hasonló video feltöltő platformja van, mint annak a honlapnak amin vagy. És iszonyat magas összeget ajánlottak bizonyos háttérmunkáért, na meg azért, hogy segítsenek nekik elhappolni a te oldaladról azt a hét embert, aki a legnagyobb nézettséget generálja. – Zártam el a csapot, de mivel nem volt kéznél másik törülköző, mert azokat is kimosta, az övét vettem ki a kezéből. Nyirkos, enyhén hideg érzetet adott a bőrömhöz képest, de felszívta rólam a cseppeket és csak ez számított. – Mindannyiuknak küldtek e-mailt, de csak négyen reagáltak rá. Hárman visszautasították, egy elfogadta, és a másik hármat, akik feltehetőleg meg se nézték a mailt nekünk kellene megtalálni Hikaruval. – Fordultam felé sokatmondó arckifejezéssel hátha leesik neki, hogy ő az egyik."

Sota szemszöge

Első hallásra éreztem amint eltűnik a vér belőlem, bíztam benne, hogy rosszul artikulált. Pár percre rá aztán mégis visszajött a színem ahogy figyeltem öltözködés közben, hiszen egyelőre csupaszon diskurált erről. Mondjuk a meztelenkedés ellen nincs ellenvetésem, elvarázsol a teste. De tényleg képesek lennének felkutatni amikor nem véletlen, hogy inkognitóban vagyok fent? Pofátlanság!

Tulajdonképpen épphogy kezd alakulni a dolog köztünk, erre tessék. Jön ez a nyomasztó érzés. Engem nem érdekelne, így is sokaknak megvan a véleménye rólam. Vagyis nem tudom, különösebben nem foglalkoztam eddig velük, ám az ő esete más. Biztos örülnének a szülei mikor kiderül, hogy nem csupán meleg, de már a nyilvánosság előtt csinálja. Tuti megveregetnék a vállam egy „csak így tovább" megjegyzéssel. Tisztában vagyok vele, hogy a közember számára ez gáz, mert másfajta videókat is lehetne gyártani, eddig is tudtam, de ezt élvezem, és az én életem, neki azonban van veszítenivalója. Nos, talán még nem késő letagadnia.

Magától értetődően az arca nem látszik, de a tudat, hogy miattam csinálta nem könnyít a lelkemen akkor sem. Tényleg meg lehet így találni valakit? 

- Adtam apának pár program javaslatot, ami hirtelen eszembe jutott, amivel jobbá tehetik az oldalt és több látogatójuk lesz. De állítólag a társa ragaszkodik ezekhez a streamerekhez, vagyis hozzátok. – Bújt bele az egyik pulcsimba magyarázva, miután már egy melegítőt is magára rángatott a szárítóról, hogy a konyhába vehesse az útját. Azt hiszem el kéne erről pakolnom, hogy kiteregessek mielőtt bebüdösödik a ruha a gépben.

A válaszától félve horkantam fel, de határozottnak akartam látszani, mint mindig. Mégis csak férfiból vagyok, és ezen az sem változtat, hogy én fekszem alá. – Hogy találnátok rájuk? Ne viccelj, hiszen én például egy random mail címet adtam meg, aminek már a jelszavát se tudom. Ez amúgy is illegális. – Kételkedve tártam ki a kezem. Meglepő volt, de magamat is majdnem sikerült meggyőznöm az igazamról, csak ne szólalt volna meg.

- Ugyan nincs fix ip címed, ami miatt nem százszázalékos a helymeghatározás, de különböző cellákon keresztül különböző szerver szobákba futnak be a jelek. - Félbe kellett szakítanom a mondandóját, nem tűnt fel neki, hogy úgy nézem mintha valami európai nyelven beszélt volna hozzám...

- Segítenél, hogy tudatlan földi halandóként megértsem?

- Leegyszerűsítve, amikor adásban vagy hidd el mindent ki lehet deríteni, csupán idő kérdése. Ha valaki keres az talál gyerekjáték, erre Hikaru is képes. Amúgy nyilván illegális, azért kellünk mi akik függetlenek a cégtől. – Monda ezt természetes hangsúllyal pedig semmi nem volt benne az. – Kajának jó lesz rizses-zöldség? Az gyorsan megvan.

Bólintottam, viszont képtelen voltam kiverni a fejemből egy gondolatot. – Te is így derítetted ki, hogy én..? – szükségtelenül töprengtem el a kérdés befejezésén, a fantáziámat leállítva emelte fel a kezét.

- Nem egészen, nem vagyok holmi zaklató, habár sose láttam még ilyen buja testet. Viszont tagadhatatlan, hogy az árulkodó jelek sokat segítettek.

Végülis mindegy, ez a része jól jött ki. Sőt a mai élményeimet visszapörgetve nagyon jól jött ki, mert ezt az orgazmust nehéz lenne felülmúlni. Abban az esetben alakulhatott volna jobban, hogyha ő veszti el a fejét, és nem én támadom le. Azonban ha valamit akartam sose voltam türelmes típus feltéve, hogy biztos vagyok a dolgomban. Egyedül a bizonytalanság bénít meg olykor-olykor. 

Egy darabig csökönyös voltam tudom, de a vallomása megmozgatta bennem a régóta elnyomott érzéseimet, ki akartak törni. És ha belegondolok, hogy kimondtam, rettentően zavarba jövök. - Kérsz egy teát piroska?

A fene egye meg, hogy ilyen jól szórakozik rajtam. Ahhoz képest, hogy ez az én konyhám, veszett kellemetlenül érzem magam itt, míg ő elég kényelmesen mozog benne. Na jó, tagadhatatlan, hogy azt azért meg tudnám szokni, hogy főz rám. 

Megrántottam a vállam, s akármennyire jólesett a törődése visszatértem az eredeti témához. - Részemről nem izgat túlzottan, hogy nyilvánosságra kerül-e ki vagyok. És előre mondom, köszönöm, nem érdekelnek más oldalak.

- De...

- Ha a szüleid rájönnek, csak mondd, hogy te erről semmit se tudtál. – Néztem végig rajta lopva, elidőzve széles hátán, mert hát elég jól nézett ki ahogy rákoncentrált a főzésre, ki akartam használni az alkalmat, hogy örökre az elmémbe véssem, mert talán a live-ozás vet majd véget mindennek.

- Azt nem tehetem. – A nagy tiltakozásban hevesebben mozdult, s élvezettel szemléltem, ahogy a bicepsze megrándult mikor a tál után nyúl, ami majdnem leesett a konyhapult széléről. - Nem tudnálak magadra hagyni a szarban. – Boldoggá tett a szavaival, akármennyire nem kellett volna ezt éreznem.

- Miért? Nekem nem lenne annyira zavaró.

- Csak mert. Oké? Én nem szeretnélek magadra hagyni ebben a szituációban. Mert...nem és kész. –Hebegett mérgesen össze-vissza, de megkellett állapítanom, hogy nagyon magával ragadott. Nem pusztán a mozdulataival vagy a testével csábít hanem a kitartásával is. 

Jó, betelt a pohár!

A kanapéra vágódtam tenyereim közé téve a fejem háttal a konyhának, hogy véletlenül se lássam, és eljussanak a tudatomig a szavai, mert amíg előttem billegeti magát egyrészt nehéz mindkettőre figyelni, másrészt ha mégis sikerül a végén megint a szekrényhez szegezem. Nem rég elég volt napi egy video és megvoltam, ráadásul akkor szimplán a kezemet használtam néha egy-egy játékkal. Most meg úgy viselkedek mint valami nimfomán hülyegyerek.

- Ne kapd fel a vizet Sota, de elmondanád miért olyan fontos neked ez, hogy ennek ellenére folytatni akarod? - Még kapcsolatban sem vagyunk, már küzdök a kompromisszumokkal. Nem tudom mit tegyek. Ha mérlegre állítom a helyzetet érte lehet, hogy megérné szüneteltetni, de semmi sem biztos. 

– Nem fontos, azt hiszem. Csak..stressz levezetés, és nem vagyok egyedül.- Tettem az állam összekulcsolt karomra, miközben hasra feküdtem a kanapén.

- Ennyi? –hitetlenkedett – Ha szeretnéd én veled leszek, akár ide is költözök.

- Ja, te és a költözés... - Ezt a témát nem kellett volna felhoznia, mivel valami oknál fogva ki tud borítani vele. Minden olyan könnyedén vesz. – Akkor ezt kapd ki. Félek tőled és félek az érzéseimtől, szóval nem hiszem, hogy jó ötlet. Egyszer azt érzem, minden jó lesz ha közel kerülünk, aztán elkap a kétségbeesés, hogy eddig aki megismert vagy több időt töltött velem az nem tudott elfogadni. Te miért tudnál? Mama halála után még élt bennem hogy nem vagyok semmirekellő, habár ő mindig hajtogatta, nehogy elfelejtsem. Aztán a magányos éjszakákon mégis győztek felettem a visszatérő szavai, és úgy voltam vele, hogy ha ezt nézik ki belőlem miért is ne lehetnék tényleg az? Kipróbáltam mindent amit addig nem, ámokfutásba kezdtem. Sokat tapasztaltam, de amikor megismerkedtünk már a határaimon voltam. Be akartam fejezni, közelebb kerülni hozzád, csakhogy kiléptél az életemből, és eltűntél. Nem tudom mit mondhatnék. Engem megunnak és eldobnak, vagy megismernek és eldobnak. Mindegy a vége ugyan az, hogy nem kellek.

Egy hang annyi sem jött a konyha felől. Semmi reakció, se a kés csapódása a vágó deszkán, se a serpenyő sercegése. Sejthető volt, hogy megállt minden a kezében, de végül csak hozzám szólt. – Kérdezhetek valamit?

- Igen?

- Akartad volna hogy maradjak?

- Igen...

Innentől kezdve csendben maradtunk. Ő elmélázott azt hiszem, nekem meg elég bosszantó lett volna tovább firtatni a dolgokat. Hát bekapcsoltam a Tv-t, és kajálás közben is azt lestük. Egy régi vígjáték ment benne. Igaz, a könyökömön jött ki, de szimpatikusabbnak tűnt arra terelni a figyelmem, mint bármi másra. Főként, mert bűntudatom volt, ahogy beszéltem vele. Este kilenc lehetett, mikor teregetés után lecseréltem a lepedőt, azonban Kazu még mindig nálam rontotta a levegőt.

- Itt alszol?

Úgy húzta össze magát a kanapémon hangomra, mintha eddig sarokba lett volna állítva. Aztán nagy hévvel bólogatott. - Tehát nem haragszol rám a múltban történtek miatt? Bármit megteszek! – Ugrott fel, hogy elém álljon. Megmosolyogtam. Őszintén mondom, ha kutya lenne tuti csóválná a farkát!

Ám legyen, ha ragaszkodik hozzá. – Megbocsájthatok – karbafont kézzel tettem állam alá kezem tépelődve – hm..akkor természetben kell fizetned. – Húztam féloldalas mosolyra a szám, de attól tartok ő másra gondolt mint én, mert kezével arcomra simított, miközben vigyorogva egyezett bele az ítéletbe, hogy benne van. – Megbeszéltük, holnap te dolgozol helyettem. – A fancsali kép amit vágott mindent megért. Sarkon fordultam, mielőtt kinevetve megsajnálom. – Aludjunk, mert a mainál hosszabb napod lesz.

- Szívás. – Suttogta az orra alatt.

- Mondtál valamit?

- Csak azon tűnődtem, kívül vagy belül szeretnél aludni? – helyes..

Hajnalban mikor kikászálódtam az ágyból a kávéfőző felé vezetett az első utam. Strapás mutatvány volt, mivel az este amint elhelyezkedtem Kazunak háttal, magához húzott, és ez néhány óra után kizárólag annyit változott, hogy a lábát szintén átvetette rajtam, s a keze pólóm alatt a mellkasomon melegedett, míg a tarkómon éreztem légvételét. Csoda, hogy minden tagom megmerevedett? A szó szoros értelmében, és ugye egy bizonyos ponton túl nem lehetett nyújtózkodással megoldani. Az ágyba vittem neki a feketét, s mivel még mindig nem lankadt a kedvem, az ölembe tettem a kispárnát. Az egyik kezembe fogtam a csészét, a másikkal simogattam a hátát a nevét suttogva. Reméltem, hogy nem mozdul hirtelen és egyikőnket sem forrázom le, de nyugtatott a tudat, hogy legalább a férfiasságomat védte a párna. Kissé elámultam azon, hogy talán ki se nyitotta a szemét, de már a rajtam lévő kispárnára tolva a fejét bújt hozzám megölelve. A szoba másik végében álló lámpa fényében épphogy lehetett látni férfias arcvonásait, azonban vérpezsdítően hatott rám, ahogy elképzeltem, hogy végig csókolgatom. Rendesen tűzbehozott.

- Húz vissza az álmom. - panaszkodott – De felkelek, ha kapok egy puszit. – Szorongatta meg morgolódva a derekam. A hasamhoz bújva kiengedte édes hangját, és csak lestem ahogy kitárulkozik a nyakán lévő csodás izom. Mocorgására arrébb csúszott a párna, nekem meg azon járt a fejem, milyen csellel tudnám újra hanyat vágni magam neki, hogy ne én legyek megint túl követelőző. – Vagy nekem kellene adnom? – Húzta fel a pólóm szegélyét mintha gondolatolvasó lenne, és félszemmel rám lesett incselkedve.

- Egyezzünk meg valamiben. – tettem le a bögrét a kezemből kerülve a tekintetét, bár magam se értettem miért jövök most zavarba ettől – Gondolkodtam, és felfüggesztem a live-ozást, ha egy utolsó sowt még adsz velem most. Egy darabig rezzenéstelen feküdt mérlegelve, de beleegyezett. Boldogan dobtam félre a párnát, hogy felkeljek a laptopomért, ám alighogy megálltam a lábaimon, nem engedett, már csúsztatta le az alsóm amiben aludtam, és a szájába vett. – Baszki..

- Nyugi, látom a problémát, előkészítelek. – Engedett ki ajkai közül és azt hittem pusztán szórakozik, de szavai után visszabukott a feje.

- Hah, - már ennyitől lihegtem, és hiába jött a hirtelen köd az elmémre, némi ész még szorult belém – elh fogunk késni, hah szexelni akarsz.

- Más tervem van, majd este szeretkezünk. – Javított ki megnyomva az utolsó szót, s a combomba markolva nagy tenyerével felegyenesedett. – Hol az a gép? Ide hozom, addig vedd le a felsőd és ülj ide – Tapogatta meg az ágyat maga mellett.

Nem kellett kétszer mondania, s mikor visszatért beizzítottam a felvételt, hogy addig le tudjon vetkőzni. A teste eszméletlenül tetszett, megremegtette a szívem. Szinte hihetetlen, hogy abból a határozatlan gyerekből, amilyen néha manapság is tud lenni, ez a férfi lett. Az ágyra térdelt félmereven és puszikkal lepett el, míg az ő fenekét vette a kamera, de nem szóltam neki, élvezettel hagytam, hogy azt tegyen velem amit akar. Belesóhajtottam lágy ajkai érintésébe mikor marokra fogtam, és minden izmom megfeszült ahogy lefejtett magáról. Féltem, hogy valamit elrontottam. Meglepődve vártam a magyarázatát, de aztán láttam végig nyalni tenyeremen vastag nyelvével, és egy röpke kérdés nem maradt bennem, élveztem, hogy vezeti a kezem. Már szólnom kellett volna, hogy takarjuk a kamerát és a többieket kihagyjuk a buliból, de megcsókolt. Lassan támadva, érzékien fonta össze nyelveinket, és abban a pillanatban nem érdekelt más. Pár hosszomon elsiklott csukló mozdulata után, viszont mögém csúszott térdein, hátát a falnak vetette, s az ölébe húzott. Pontosabban magára ültetett terpeszbe nyitva combjaim, hogy merevedése az enyém alá kerüljön közvetlen.

- Olyan tökéletes vagy. - szemezett férfiasságommal - Csorgatsz egy kicsit a nyáladból? – Kérdezte, és tenyerét tartva elém csókokkal lepte el a nyakam. Tudtam, hogy nem lenne rá szükség, mert mindketten úgy felizgultunk, ám engedelmesen tettem amit kért. És mikor megéreztem hátamra tapadó mellkasát, hogy körülölel miközben összefogta merevedésünk, egy hangosabb sóhaj szökött ki ajkaimon, míg a vállára ejtettem fejem. Többért könyörgött sóvárgással teli hangom, és megértett. Határozott mozdulatokkal simogatta vágyainkat, korbácsolva élvezetünk, közben a másik kezével a csípőmbe marva bírt mozgásra. Belebillegtem tenyerébe, végig csúszdázva férfiasságán, és ez annyira erotikus volt, hogy hamar elsodort. Nyöszörögve tudtattam vele mennyire jól csinálja amit tesz, de megszólalni nem tudtam volna. – Gyerünk kicsi, engedd el magad. – Súgta tarkómhoz hajolva, s ajkait érzékien elhúzva ütőeremen ismét rám tapad, hogy a bőrömet erélyesebben megszívja. Összeszorított szemekkel lihegtem kezeiben remegve, annyira kikészített pillanatok alatt. A becenév pedig csak hab volt a tortán, ami felpörgette a szívem, hogy ki akarjon szabadulni börtönéből. Szenvtelenül hangosan élveztem el, és mikor megérezte meleg magomat, velem tartott a végtelennek tűnő gyönyörbe.

Pihegve nyúltam a laptopomhoz, hogy lehajtsam a tetejét, ahol egyből jöttek a kommentek, hogy öt perces segg bámulás után ez gyors volt, de hát ezzel nem tudtam mit kezdeni, egyszerűen baromi jól csinálta amit tett. Ijesztő, hogy mindig eléri amit akar, és ennyire jó vele lenni. Mintha évek óta azt gyakorolnánk hol kell megérintenie ahhoz, hogy végem legyen. Eldőlve az ágyon éreztem, hogy még remegnek a lábaimban az izmok. Nem érdekelt, hogy a testem nagy százaléka tiszta nedv, csak ki akartam fújni magam. Csábító lett volna tovább fetrengeni, de akkor tényleg elkésünk. Hálás lehettem Kazunak amiért előbb befoglalta a fürdőt, így legalább ráfoghattam, hogy miatta nem tudok elkezdeni készülni. Ám szimplán tíz percet kaptam pluszba.

A hajnali lámpák sárgás fénye az őket beburkoló köddel meseszerűvé varázsolták a tájat, ahogy a kocsiból mereven bámultam, de nem tudtam benne sokáig gyönyörködni, mert mire kettőt pislogtam, már a kávézóban voltunk. Mindketten átvettük a munkaruhát, és én ígéretemhez híven ráhagyva a reggeli teendőket, kényelembe helyeztem a fenekem az egyik boxban. Ideig-óráig a főbb híreket olvastam a telefonomon, aztán ahogy az érdektelen pletykarovathoz értem, elég erősen koncentráltam, hogy megtartsák a cikkek a figyelmem. Valahogy nem tudott lekötni, és a félelmeim újra és újra felütötték a fejük. Gőzőm nem volt, hogy mit vártam Kazutól, mitől lennék elégedett, és ez megijesztett. Semmi kedvem nem volt ismét a padlón találni magam a sebeimet nyalogatva. Állandóan kitüntet a figyelmével, és ezért megérdemli a szerelmet, ám minden percben ott lebegett előttem, hogy mi van ha magamra hagy. Az viszont hétszentség, hogy nem szeretnék lemondani arról a kötelékről ami tegnap óta megerősödött kettőnk közt. Olyan más minden. Lehet korai volt megnyílni neki, és mindent eldobni az eszemmel együtt, de már felért egy kínzással, hogy próbáltam távol maradni tőle. Gyerekkorunk óta szerettem, és talán ő is engem.

Erre a gondolatra elnevettem magam, körbe forgatva a fejem, hogy megtaláljam a szememmel. A kávézóban lassan elkezdtek szivárogni az emberek, és Kazu hősiesen állta a helyét. Mi több fizetés után mindenkit megajándékozott egy boldog mosollyal, ami ragadós lett minél tovább néztem.

- Bírod még? – Álltam be mellé a pultba, s mikor senki sem törtetett a reggeli kávéjáért, megigazítottam rajta az ujjatlan ing gallérját, hogy hozzá érhessek. Vigyora szélesebb lett, már-már világított a foga, mindaddig amíg meg nem hallottunk egy ismerős hangot.

- Kérhetünk két tejeskávét, vagy a fészek hajadat is meg kell igazítani? – Kazu gyilkos szemekkel fordult Hikaru felé, és ösztönösen a háta mögé húzott. Gonoszság tőlem, de tetszik ha féltékeny. – Azzal a kiálló taréjjal úgyse tud mit kezdeni. – Rúgott bele még egyet legyintve.

- Fiam, most egyet kell értenem a testvéreddel. Elaludtad a hajad. – Helyeselt az apjuk, és az előttünk lévő bárszékre ültek.

- Apa, ne haragudj, de nem zavar. Így áll és kész. Nem fáj...

Éreztem, hogy valószínűleg a munkáról akarnak beszélni, és most nem feltétlen kellek oda. De hát ők jöttek a kávézóba így nem zavart különösebben, főként, hogy érdekelt a téma. Azonban, hogy ne legyek feltűnő, elkészítettem a rendelést, majd miután eléjük raktam, az egyik asztalon felejtett papírpohárért mentem. Tudtam, hogy Kazu elmondana mindent ha nem fülelek akkor is, csak ott motoszkált bennem a kisördög, ezért nagyobb kitérőt nem szerettem volna tenni.

- Jézusom apa ne babusgasd, lehet nem is anya miatt lett ilyen nyámnyila az öcsém. – Kiáltott fel Hikaru, s noha a beszélgetés elejéről lemaradtam megvédtem a kedvesemet. Mikor testvére mellé értem erőteljesebben szorítottam meg a vállát, kvázi kifehéredtek az ujjaim. – Tisztelettel beszélj apukáddal!

- Mh, - nyikkant fel fájdalmában, miközben a pulton lévő karjába fúrta a fejét, hogy eltakarja az arcát, és a másik kezével a falapot csapkodta. – rendben, rendben, jó leszek, csak engedj el. – Aztán az idősebbel ellentétes irányba rám lesett oldalról kipirosodott almácskáival, s megbotránkozva vettem tudomásul, hogy egyáltalán nem szenved. A francba már vele, hogy ezt élvezi!

Úgy engedtem el, mintha égetne, de legalább elértem a célom, mert csendben maradt.