Sziasztok! Köszönöm a türelmet, életet leheltünk a gépbe és mint látjátok újra itt. Szóval jöttem az elmaradt résszel, és valamikor vasárnap hozom az eheti adagot is. :) 

Jó olvasást!

- Talán ha nem lennél szem előtt..- alkudozott, csakhogy engem rég megvett, így se hittem a fülemnek – elég lesz tudnom, hogy itt vagy. Ha mögülem nézed az ágyról, akkor benne vagyok. – motyogta – Viszont tényleg nem érhetsz hozzám! A hangot nem kapcsolom be, de ne beszélj feleslegesen mint a múltkor. – Jött bele egyre jobban és én bólogattam. Ebben a pillanatban bármit megígértem volna.

Kazu szemszöge

Az mindegy honnan leshetem, csak csináljuk. Gondoltam én...azonban ő szó nélkül eltűnt ismét a fürdőben, a kaputelefon megszólalt, a pánikrohamom meg kiújulni látszott. Annyira rossz lenne, ha egyszer az történne végre amit én akarok? Szerencsére a futár szólt bele, mást nehezebb lett volna elzavarni, ugyanis jelen helyzetben kénytelen lettem volna valahogy lerázni bárki járjon erre. Kifizettem a kaját amit ledobtam aztán az asztalra. Rá se néztem, mert másra éheztem, és nem is váratott sokáig a főfogás. Mikor Sota előbújt a fürdőből már nem volt rajta melegítőnadrág. Útközben az ágy fele levette a pólóját, és a nyál folyamatosan termelődött a számban teste láttán. A kanapé szinte a párnáiba szippantott. Minden kikandikáló porcikája maga volt a gyönyör. A háta mögé intett, így elhelyezkedtünk az ágyon, hogy ne lásson. Ott viszont folyamatosan közelebb húzódtam ültömben a panoráma érdekében, noha csodálatos ívei így is őrülten tetszettek. Sota beüzemelte a gépet, megjelent a felület, lecsúszott az alsója a térdeire, majd elindult a felvétel. Élből nagy betűkkel láttam, hogy hányan vannak és a hozzászólásokat a videóhoz, viszont nem kötött le, hogy milyen gyorsan növekszik az emberek száma. Az annál jobban, hogy még most is távol voltam, mert nem csak a hátára lennék kíváncsi. Közelebb hajoltam a démon válla felett, nagyon érdekelt minden mozdulata, és hogy hol tart...Aztán megnyugodva fújtam ki a levegőt, mert még semmiről sem maradtam le. Ő mint a nyárfalevél úgy rezzent meg oxigénfelvételemre, és ahogy rásandítottam az arca élvezetett sugárzott. Érzékeny a nyaka...lejjebb araszoltam fejemmel a vállgödréhez, amit szívem szerint megharaptam volna, de ígéretet tettem, ezért centikre a bőrétől megleheltem, mire felnyögött. Bassza meg!

Kapkodtam a levegőt, mert nagy hatással volt rám, most nem akartam változtatni a hangomon ahogy a tarkójához értem, bár még mindig nem fizikálisan, csupán a bőre illatát fújtam vissza izgatottan. – Szeretem hallani a hangod! – Erre nyöszörgött egyet, de mintha elfojtotta volna. – Engedd ki! – Fújtam végig gerince vonalán lapockája aljáig, és amellett, hogy előtört gyönyörű hangja, a karjaimba dőlt. Meg voltak kötve a kezeim, szavamat adtam, hogy nem érek hozzá, emiatt megfeszültem. Nagyon- nagyon figyeltem arra, hogy ne mozduljon meg derekán a markom. Mindenesetre harapnivaló nyaka szinte a számban volt, és élvezettel néztem le a kezében gyöngyöző erekciójára. Elmondhatatlan izgatottság lett úrrá rajtam, s mélyet szippantva a bőréből a nyakán dudorodó érre fújtam ki orromból a levegőt. El szerettem volna kábítani, tartva az általa is szabott határokat, csupán közel hajoltam hozzá.

- Kazu, – rekedtes hangja akadozott miközben kezei nedves erekcióján csusszantak. – Kahzu..

- Mondd ki! – Néztem az arcára, bár ettől a hangom valahogy lágyabb lett. A mámor sugárzott róla a bőre pedig égett. – Csodálatos vagy.

- Miért mondasz mindig ilyeneket? – Nyögte amikor keze az enyémhez ért, és elkezdte húzni a testén. Vagyis nem lett volna muszáj végigsimítanom az alhasán, de rohadtul kínálta magát a lehetőség. Érintésemre sóhajtva rázta ki testében a hideg. Egy minutumra bele is markoltam óvatosan a bőrébe, ujjait a mancsom között befogva, s így csúszott le ágyékáig a kezünk.

- Kérned kell. Gyerünk! – Dörmögtem édes piros fülébe. Tétje volt annak, ha ő mondja ki, ezért ebből nem engedhettem.

- Egy átkozott perverz vagy! – Kiabálta, de soha nem nézett még ilyen kiszolgáltatottan rám. – Segíts!

Az ajkaira hajolva táncoltattam meg a nyelvét, míg az eufória szétáradt a testemben, és a kezemet lágyan húztam végig férfiassága erezetén. A nyögéseit elnyeltem, de sokkal édesebb volt a nyelve annál minthogy lemondjak róla. Amikor mégis el kellett tőle válnom duplán behajtottam rajta az érzéki hangokat. A bőre íze hívogatott, és ki vagyok én, hogy ellenálljak egy ilyen elemi erőnek? A nyakát kóstolgatva figyeltem, ahogy vonaglik folyamatosan sóhajtozva a kezeimben, és rám tört a vágy. – Szeretnélek a számban érezni. – Búgtam a vállára csókolva, közben reménykedtem, hogy itt még nem vesz az az átkozott kamera. Teljesen elfelejtettem.

- De nem teheted! – Nyöszörgött, s változattam a kezem mozgásán, hogy átérezhesse kínom. – Élőben vagyunk! – Egészítette ki sebesen mondandóját hátha ez javít a helyzeten.

Tudom, hogy a nézői nagy része mennyire szeretné ugyan így érinteni. Ám ez mit sem segít az elkeseredettségemen, pont azért mert „velünk vannak". Némileg dühít a dolog, hogy ennyien követik minden alkalommal...ha bele gondolok én mit megadtam volna..Ah, na jó, mégis kárpótol, hogy egyedül én tapinthatom hűvös selymes bőrét, vagy érinthetem alaposan megkínzott ajkait. 

Végignyaltam a fülcimpáján amíg mellbimbóját ujjaim közé csíptem, és férfiassága tetejére simítottam. Fejét a vállamra hajtotta, s artikulálatlanul tátogott, mire én a szájába tettem az ujjaim. Ebben a helyzetben sajnos nem láthattam rendesen, és mivel először nem mozgott a nyelve, azt hittem elrontottam mindent, de nem. Váratlanul ujjamra fonódott finom izomzata, így automatikusan közelebb húztam a fenekét másik kezemmel az ágyékomhoz, ami áhítozott az érintésért. Olyan nyelvjátékot lejtett, hogy a merevedésem sikított, amiért nem rajta futkos. Fogalmam sincs mennyire volt delíriumban, de amikor kihúztam ajkai közül mindkét elázott ujjam, még folyt a nyála. Késztetett, hogy megcsókoljam, s lentebb engedtem csepegő kezem.

Sose gondoltam volna, hogy ennyire magabiztosan le fogom tudni vezényelni ezt, de olyan kívánatos, hogy minden jön magától. A kis izomgyűrűt simogatva, intenzívebben markoltam rá a másik kezemmel férfiasságra. Hallani akartam a hangját. – Sota, élvezed? – Kérdésemre rám nézett, viszont ködös volt a tekintete. Még annál is vonzóbb mint amit valaha elképzeltem. – Az arcod most nagyon szexi. – Aztán nem bírva tovább magammal áthatoltam az izomgyűrűn. Szemtől szembe láttam, ahogy a gyönyörtől eltorzul az arca, és mélyet nyög. Szinte a testébe szívta az ujjam. Az érzésre a mellkasomnak feszült, ám bársonyos válla ívét lágyan harapdálva, puszilgatva lazítottam el, s talán túlságosan rám hangolódott. Szerettem volna rendesen a karjaimban tartani, de szüntelen mozgott a kezemen. A szájára húzott, és a nyelvén éreztem, hogy remeg, mielőtt kidomborodott a mellkasa, s a mancsom között elélvezett. Teljesen letaglózott.

- Kah- kapcsold ki.

- Tessék? – Fürkésztem pillantását mivel a feje a vállamon pihent, és hát...na, időm nem volt eddig megmozdítani a kezeim. Eltávolodva tőlem lehajtotta a gép tetejét, az alsójával kicsit bíbelődött, ám pechemre felvette. Eszméletlen gyorsan összekapta magát, én viszont megbénulva ámultam. Mintha lemaradtam volna valamiről. Ő ment el, megmagyarázhatatlan honnan van benne ennyi energia.

- Ott még olyan vagy, használd a pólóm töröld meg magad. – Magamhoz térve hasára nyomtam a ruhadarabom, viszont abban a pillanatban, amint végignézett rajtam az ölemben állapodott meg tekintete. Felélénkült, és a felsőt csupán elhúzta a bőrén.

- Te rendben leszel? – Szemezett nyíltan a gatyámban lévő dudorral.

- Azt hiszem. – Álmomban nem gondoltam volna, hogy itt kötünk ki. Túl gyorsan forog a kis agya, reagálni se tudtam mást, mindössze azt figyeltem mit tesz. Előrehajolt, szabadjára engedte férfiasságom, bennem azonban kérdések tömkelege fogalmazódott meg.

Mi? Ez most tényleg megtörténik? Hogy? Most?

Letornászta a nadrágom, és én készségesen emeltem meg a csípőm. Éreztem a vágytól izzó tekintetét, hát nem is fáztam. Megnyalta ajkait, s miközben a csípőm megrándult a látványától Sota végig nyalt merevedésem alsó ívétől a tetejéig.

Csillagokat láttam ragyogni körülötte attól amit művelt velem. A nyelve gyengéd volt, az arca pedig megbotránkoztató. Már-már éreztem a kéjt felkúszni az agyamig, hogy kisüthesse. Szeretném kiélvezni amíg lehet, de hogy tudnám húzni, ha a robban ás szélén állok.. Óh, te jó ég..másra kellene gondolnom, hogy tovább bírjam, nem a férfiasságomon ficergő nyelvére, de ha ő itt van, egyszerűen képtelenség még gondolat szintjén is elkalandozni. Bárcsak enyhülne ez az érzés, emiatt fogok mindjárt megszégyenülni. Semmivel sem vagyok edzettebb mint kamaszként. Fel lehet erre egyáltalán készülni?

Bekapta a tetejét, s torkomra égett a levegő ami nyögésként távozott. Beleszőttem ujjaim a halántékánál hajába, elodázva a beteljesedést, hisz bármeddig tudnám élvezni a látványát. – Lassabban, nézz a szemembe közben. – Könnyíteni nem tudtam a problémámon, de rendben van amíg csak léptekben kínoz és nem végez ki. Pupillái kitágultak mikor az arcára simítottam, merevedésemen éreztem a fujtatását. Látszatra hamar beleegyezett, viszont a vártnál gyorsabban engedett a torkára. Úgy döntött nem foglalkozik azzal amit kértem, esélyt se adott megnyugodni, így olyat káromkodtam, hogy a fal visszhangozta. Tetszhetett neki a reakcióm, válaszként összeszorítva a száját szívott rajtam egyet, s felnyögve mormoltam az újabbnál újabb szitokszavakat. Őszintén szólva nehéz vele tartani a szemkontaktust, ám egyedül nekem, mert ő folyamatosan figyel. Csodálatos érzés lenézni rá, kikészít!

- Várjh, kérlek. – Esdekeltem tincseibe markolva, túl jó az ajkai között lenni.

Engedett a húzásomnak, kócosan eltávolodott férfiasságomtól, nyála csillogott szája szélén, és ha ez nem lett volna elég, ajkait a kezével helyettesítette. – Fogd be és élvezd! – Úgy parancsolt rám hamiskásan mosolyogva, mintha egyébként szenvednék, bár talán valahol igazat kellett adnom neki.

- Jóh, ah, de várh...- Képtelen lettem volna viszonozni a mosolyát, ellenben már mindegy volt, mert hullámokban ért el az orgazmus, mely óriási nyögéssel karöltve szabadított fel. Hiába ziháltam kifacsarva, kellett számára pár perc mire felfogta, hogy az arcára élveztem.

A pólóm ismét előkerült, hogy balesetmentesen kitaláljon a fürdőbe és meg tudjon mosakodni, ám kár volt egyedül elengednem. Valamiféle téridő torzulás lehet a két helyiség között, mert mire visszatalált egy kedélytelenebb személy heveredett le mellém hátat fordítva az ágyra. Nem akartam ilyennek látni, a takarót magunkra húzva öleltem át, bár jóformán fogalmam se volt miért vígasztalom. Háta mögé bújva szippantottam mélyeket a levegőbe, s élveztem a teste által kínált kellemes illatot. Tökéletesen elbódított ameddig az érzékeim felborzolta. Kész lennék arra, hogy napokon keresztül így bújjunk össze. Végighúztam arcélén ajkaim, és a hasán lévő ujjai közé szőttem sajátjaim. – Tudod, nem nézlek lánynak, de az az igazság, ilyenkor nagyon aranyos vagy, durci. Csakhogy a gyengéd mosolyod sokkal vonzóbb. – csókoltam a hajába, s mocorogni kezdett – Az elejtett pillantásaiddal együtt, amikor lebuksz, hogy a szemed sarkából figyelsz. – Hergeltem, hamar egy két puszit nyomva az arcára, mert morcosan küzdött a szorításomban, és rám mordult. Hátára vágva magát túrt a hajába, míg én felkaromra támaszkodva felette könyököltem. Nyitotta volna a száját, de esélytelennek éreztem az értelmes dumcsizást, a harmonikus összesimulást pedig főleg ezek után, ezért amikor a nyáltól fénylő párnácskái kerültek előtérbe, ráhajoltam. Alig kellett megmozdítani ajkaim belenyalt a számba, s vékony kezét a mellkasomhoz nyomva izgatóan lebirkózott. Oldalán végigjáratva ujjaim belemarkoltam a fenekébe, de a heves kezdetet a tarkóját cirógatva lágyabbra fordítottam. Éreztetni akartam vele, hogy itt vagyok, és maradok, nem kell elsietnie semmit. Finoman ízlelgettük egymás nyelvét, és néha dallamosan belenyöszörgött a csókba. Mintha ismét lázítani akarna, csakhogy tétlen maradtam. Sosem fogok kiigazodni rajta, nem akartam tovább lépni, nehogy megbánjon valamit, esetleg valóban megharagudjon. Azonban mindent megadtam volna, hogy ez a vonzódás fennmaradjon közöttünk akkor is miután eltávolodtunk egymástól. Nehéz Sotának kedvezni, mert ha rábízzuk a csoda szertefoszlik. Ám sajnos csak húztam az elkerülhetetlent.

Halk karcos hangja kivételesen sértette füleimet. – Menjünk lassan.

- Te is jössz? – ráncoltam össze szemöldököm, ugyanis régen sosem kísérgetett, ha ki akart dobni, mindössze kirakta a szűröm. Szokatlan volt. Egyébként.. – Jobban vagy?

- Hagyj, - kászálódott kijjebb az ágyból, mintha el tudna menekülni a tekintetem elől – cigit kell vennem. – A hanglejtéséből éreztem, hogy nem szabad veszekednem vele, és tegyük hozzá esélytelen lenne lebeszélni, ezért belenyugodtam.

Az utcán mellette lépkedve megint lejátszottam fejben a történteket, és nem tudtam hogyan kellene eztán elköszönnünk, vagy úgy egyáltalán lennünk. A lányokkal mindig könnyebb volt. Amolyan minden mindegy alapon ment...másabb amikor számít is a kapott reakció, most kvázi láttam a bárdot lebegni a fejem felett. Percek óta hallgatag, és fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. Mondanom kéne valamit?

- Örülök, hogy veled lehetek, köszönöm, hogy maradhattam. – öleltem át a vállát, ám kibújt a karom alól – Finom volt a tea és – kaptam a keze után, hogy megállítsam – gyere el velem a családi ebédre. – Sejtettem, hogy nem erre számított, talán tényleg mással kellett volna előrukkolnom, de a pillanat hevében ez csúszott ki. Nagyon meglephettem. Csak nézett rám kóstolgatva a szavakat, mintha azt mondtam volna hogy én leszek Anglia hercegnője. Az arcán kiülő visszahatás annyira aranyossá tette, érezhetően nem tudott mint kezdeni a helyzettel, ezért egy rövid puszit nyomtam ajkaira.

- Az utcán vagyunk, Kazu! – Lépett hátrébb és mivel mindenhová nézett csak a lába alá nem, elkaptam a derekát. A jó kifogás sosem rossz..

- Azaz máskor szabad?

- Hagyd már abba, legalább mára. Elég volt belőled! – csapott meg gyengéden, ennek ellenére nem mert rám nézni – A tea egyébként nem nagy szám, de ha legközelebb jössz, veszek jobbat.

- Jöhetek még? – Kaptam fel a fejem. Így, hogy tudtam semmi sincs veszve, nagyjából madarat lehetett volna velem fogatni.

- Ha békén hagysz mára és betartod a szabályokat. – Hadakozva tolt el távolabb, de én boldogan vigyorogtam. Ó istenem, köszönöm!

Fogalmam sincs milyen szabályokról zagyvál..Nos, csak pozitívan előre. – Héj, Sota, - engedtem el, hogy útnak induljunk, különben megint problémáim lesznek, és vissza kell, hogy forduljak vele. – Az ember el se hinné mennyit tanulsz önszorgalomból. Ezért a te kávéd a legfinomabb amit kóstoltam. Irigyellek!

- Lehet igazad van, de te jóval könnyebben beilleszkedtél mint én. Barátságos vagy az emberek szeretnek, és veled már most közvetlenebbek, mint velem három év alatt. A törzsvendégek és a dolgozók egyaránt. Vendéglátós vénád van, sokak irigyelhetnének téged is.

Mondatából éreztem, közelebb engedett magához, és igazán tetszett, hogy lelket önt belém. Ismét boldoggá tett. – Köszönöm!

- Ja alkalmas vagy ügyfelesnek. Na nem mintha szeretnék olyan lenni mit te. – Szúrta még oda, és már biztos voltam benne, hogy most szívat. Állandóan incselkedik, teljesen összezavar...Bár ez a disszonancia eddig is meg volt köztünk.

- Amúgy mit mondasz az ebédre? – Ha már úgy sem tudom követni egy kérdést megér.

- A szüleiddel? – Mosolygott felhúzva a szemöldökét, és bólintottam.

- Te bolond vagy. – Tette hátra játékosan összekulcsolva a kezeit, mintha a szavai nem jelentenének semmit. – Ha elmegyek, talán jobban megharagszom rád. Biztos vagy benne?

Jobban? – Az elképzelhető. – Hajtottam le a fejem, mivel a családom se kesztyűskézzel vár, és rosszul is elsülhet a dolog, de – Igen, szeretném, ha megismerkednél velük.