Halihó srácok, ismét eltelt egy hét! Nem tudom hogy érzitek, de én nagyon szerettem Hikaru szemszögét, csak váltani nehéz belőle. :) Főleg, hogy Kazunak érintőlegesen egy real témát szántam. Ezeket kevésbé feszegetik a könyvek vagy a drámák, de több esetben tettlegességig fajulhat egy meleg kapcsolat, mintha csak a néha véletlen elejtett szavak nem esnének eléggé rosszul.

Kellemes időtöltést!

Hikaru szemszöge

"Elég erősen csattant a kezem ahhoz, hogy a feje oldalra forduljon, ellenben sikerült elkapnia a csuklómat mielőtt elhúzhattam volna. – Vadulunk Tündérke? – szorított rá – Félreértettél valamit!

- Te idiótának nézel? – Kiabáltam rá torkomszakadtából, az egész szarul esett, és ha nem követ ilyen elszántan, a méltóságom legalább megmaradt volna.

- Emlékszel, hogy egy színi gálán találkoztunk először? Miki miatt kerültem oda. – Ó, értem, és mivel miatta találkoztunk be kéne vennünk őt is? Vagy mit gondol ez? Hogy ne emlékeznék arra a szégyenteljes estre..."

A partira egy haver csaj vitt el, Kate. Sminkesként VIP jegyeket kapott. Összevesztek a pasijával, így én lettem a B terv, és mivel azt mondta megtanít inni (pff..engem) elfogadtam a kihívást. Azonban a helyszínen pár feles után már nem a pia mennyiségre figyeltünk, hanem a játékra. Mintha felelsz vagy merszeztünk volna, csak kimaradt az unalmas lelkizős rész, fogadásokat kötöttünk, ki mit mer megtenni, mondjuk úgy ésszerű keretek között. Abszolút tét nélkül ment, csupán jól akartuk érezni magunk.

Első feladatként Kate azt kapta, hogy csórjon el egy zsebkendőt, ami az egyik pasi hátsózsebéből lógott ki pár centire. Megjegyezte ugyan, hogy undorító, mert biztos taknyos, ám ragaszkodtam hozzá, hát elvégezte a piszkos munkát. Utána következett a bosszúja, ugyanis szerinte nem ártott volna nekem pár pofon...csajok...Tehát a küldetésem az lett, hogy valami nőnek kellett egy olyan mondatot ejtenem amiben benne van a szex szó. Velem nem szúrt ki, kifogás nélkül teljesítettem a kérést. Nyilván nem esett nehezemre, rámutatni egy pasira és megkérdezni a nőtől, hogy szerinte is szexi-e.

A tetteink pedig, így követték egymást, mígnem egy őrült rajongót kellett eljátszanom, aki a kezdő színészek aláírását gyűjti. Az egészben az tűnt a legnehezebbnek, hogy azt se tudtam melyik színész és melyik nem, ezért barátnőm rámutatott két srácra akik egymással beszélgettek. Mint később kiderült Mikitől kellett volna aláírást kérnem, de én a vele szembeálló Greget céloztam meg, aki egyébként a világosításért felelős. Ennek köszönhetően hiába csúsztam már térden előtte, elutasított. Kate gondolom közben jókat röhögött a markába. Nem hibáztattam, én is ezt tettem volna.

Tovább erősködtem Gregnél, s egyedül azt értem el vele, hogy Felix a karomnál fogva tessékelt el jó messzire a körükből. Felszívtam magam, mert bármilyen jóképű, nekem ne mondja meg mit tegyek. Amint hátat fordított, én kitörtem mögüle, és Greghez rohantam volna, ha Felix nem vetődik közénk elválasztva a kiszemelttől, hogy kilökjön a folyosóra. Mindent elsöprő találkozás volt ez. A falhoz szorítva teljes erőbedobással fegyverezett le fantasztikus testével, s dühödten morgott, hogy fejezzem be. Közben én majd elolvadtam olyan határozottan tartott. Akkor kértem el először a számát, és Felix szinte elmenekült. Ott kellett volna annyiban hagynom.

- Tudom, ő színész te meg testőr. Micsoda klisés szerelem. – forgattam meg a szemem, viszont a mosolya nem akart leszáradni a képéről – Mi a fene bajod van neked? – Ütöttem meg ököllel most már a vállát a kucscsontjánál.

A fájdalmas részhez kapott, de nem állt volna arrébb, hogy felkelhessek a helyemről anélkül, hogy túl közel kerüljek hozzá. - Én nem vagyok testőr, ellenben Miki tényleg színész. A lakótársam mint tudod, de talán azt nem, mert akárhonnan nézzük ciki, hogy szoktam vele gyakorolni a darabokhoz. Ez az egész csak egy hülye üdvözlési forma volt a részéről az egyik drámából, hát ezért bújt hozzám.

- Aha, értem, csak kérdés, hogy beveszem-e. – Dacoltam vele még mindig, bár éreztem, hogy egyre forróbb az arcom. Lehajtottam a fejem, mivel ha igazat beszél, most csúnyán lejárattam magam.

- Máskülönben miért utaztam volna mérföldeket? Miért fizettem volna le egy orvost mindenféle papírért, hogy a munkahelyemről hosszabb távon kimaradhassak? És egyáltalán miért ölnék a felkutatásodba ennyi pénzt vagy energiát?

- Nem tudom. – suttogtam halkan, aztán eszembe jutott a megoldás – Őrültnek nyilvánított? – Sandítottam rá, persze felnevetett.

- Igen, őrülten szerelmes vagyok beléd. – Sötéten izzó tekintetével sakkban tartott, és ez volt az a pont mikor már köpni-nyelni sem tudtam, de nem is kellett mondanom semmit. Szenvedélyesen kapott a szám után, és én a nyakába akasztva a karjaimat igyekeztem követni az általa diktált tempót. Harapta a nyelvem, a szám, az arcélem és a bőröm. Épp ahol ért, miközben a zakómat rángatta lejjebb rólam. – Nem menekülsz. – Morogta nyakamba, s az ingem gombjai hangosan koppantak a padlón, mielőtt az anyag melléjük került a földre. A fájdalom mit a fogai nyomán éltem meg élvezetesebben tört elő mint bármikor. A vallomása forróbbá tette ajkai selymes érintését, mintha minden egyes harapás után, begyógyították volna a meggyötört területet.

- Mh..még! – Nyögtem hátravett fejjel, birtokló dominanciája elvette az eszem, aminek következtében leállt.

- Tündérke, mióta irányítasz te? – Fogta tenyerébe az arcom, hogy a hüvelykujját elhúzza néhányszor a számon, s a nyakamra szorítva ismét izgatni kezdett csókjaival. A testem érzékenyen reagált az érintéseire, és a forróság felül akart emelkedni rajtam, hogy a gyönyör kitörhessen. A levegőhiányra a fejem kiürült, a gyomrom pedig folyton folyvást görcsbe rándult ahogy a mellbimbóim nyalogatta minduntalan. Az alsóm felettébb kényelmetlenné vált, amikor végre az egyik kezével az oldalamba markolt, hogy a másikat a fenekemre csúsztatva az ölébe kapjon. Másodpercek leforgása alatt lendületesen dobott az ágyra, és feleszmélni nem maradt időm, máris átfordított a hasamra. – Hiányoztál. – Morogta a fülembe, a csípőmre ülve, hogy leszorítson a párnára, belőlem viszont csupán az élvezet hangjai távoztak. Lehetetlenül élveztem. Fél kézzel kiszabadította nadrágjából az övet, és a gerincem mentén végig húzva a bőrdarabot a csuklómra kötözte. Csókjai a lapockámon égettek, de aligha volt időm erre figyelni, mivel nadrágon keresztül éreztem, hogy hozzám nyomja merevedését és meg meg remegve mozgott párat, hogy a tűztől izzadni kezdjek. – Látni akarlak. – Suttogta a halántékomra, és amint megemelkedett gurultam is a hátamra. Az elmém az öleléséért könyörgött, hogy végre bennem legyen, de nem szóltam semmit. Féltem, hogy kielégítetlenül hagy, ha valami olyat említek, távolabb pedig nem akartam lökni magunk a beteljesüléstől. Ismertem már, tudtam mi jár a fejében, nem véletlenül figyelmeztetett a kérdésével. Valószínűleg a könyörgésen kívül amúgy sem jöttek volna más szavak a számra.

Ahogy a szíjat az ágyrácshoz kötözte csillapodtak heves mozdulatai. A gyengédség átvette az uralmat, hogy alaposabban mérhesse fel ujjbegyeivel felsőtestem, mintha egy tollpihével cirógatna. Alsóajkam harapdálva, mindössze egy elhaló nyögéssel jeleztem nem tetszésem, de belül nyüszítettem, mert az izmaim megfeszültek, ameddig kínzó lassúsággal centiről centire felmért. Nadrágom széléhez érve úgy simogatta meg párszor a ruhadarabot, korcát ujjai közé csípve, mintha az anyagára lenne kíváncsi. Kezével a gombomhoz ért, de lágyan lentebb csúszott a sliccemhez vizsgálva, mintha az azt fedő szövet másból lett volna. Mocskosul felhúzott, ám tudtam, neki épp annyira szenvedés ez mint nekem. Megbabonázott tekintete elárulta, mely a férfiasságomra révedt, annak nem tudtam nyugalmat parancsolni.

– Mh-mhiért...ah – Ennyit tudtam kipréselni magamból mielőtt ajkai a hasamhoz értek. Éreztem a légvételeit eloszlani bőrömön, s csupán a nyelve hegyével kóstolgatott. Szempilláim tehetetlenül takarták el a vágytól kitágult pupillám, legszívesebben letéptem volna a maradék ruhám az övéivel együtt, ám hiába ráncigáltam a bőrt, csak annyit értem el, hogy a csuklómba vájt.

- Ha nem akarsz nagyobb büntetést maradj nyugton, mert ha megsérülsz biztos nem elégülsz ki egy darabig. – csillant meg gonosz mosolya, amitől a hideg kirázott – Van nálam egy kalitka ennek a szépségnek, – kacsintott hosszomra markolva – és fogalmam sincs hogy kell kinyitni, ha rákerül. Tudod milyen feledékeny vagyok.

Némán bólintva nyeltem egyet. Biztos, hogy képes lenne rá, ám az már nem biztos, hogy én kibírnám anélkül, hogy legalább magamnak ne okoznék örömet. A mellkasom szaporán mozgott, s ő kegyesen az alsómmal együtt távolította el a nadrágom. A merevedésem örömtáncot járva üdvözölte a szabadságot, és alig pislogtam kettőt mire magát is kiszabadította. Csókja édesebb volt a méznél, de hamar eltávolodott, hogy a nyelvét az ujjaival helyettesítse. Őrült vággyal szívtam, meg mindkettőt, mintha legalább a férfiassága lenne a számban, s halk nyögése káromkodásba végződött. Sóvárgásának köszönhetően az események ismét felgyorsultak. A nyálamtól csöpögő kezét felhúzott lábaim közé helyezte izomgyűrűmet simogatva, én meg a legerotikusabb sóhajaimmal bíztattam a tovább haladásra.

A szívem eszeveszetten kalapált, egyszerre hatolt át a gáton két ujjával, ám a nyelvjátéka elterelte a figyelmem mikor ráhajolt a merevedésemre. Gyengéden csúszkálva bennem már-már simogatott belülről, ezért nagyon hamar megszoktam a kényeztetést, és a csípőm orvul felemelkedve várt a folytatásra. Ahogy kiengedett ajkai közül elfogott a félelem, hogy rosszat tettem, azonban elmaradt a megtorlás, mindössze egy öntelt vigyorra futotta tőle. Ollózva mozgatta ujjait türelmetlen, s akarva-akaratlan, többször átsiklott prosztatámon, csillagokat festve a szemem elé.

- Felix – leheltem a nevét, hisz ez mindig is tetszett neki – Felix, ah-akarlak. - nyüszítettem másodjára, de továbbra se iparkodott - Kérlek! - Kuncogott esedezésemen, és megfordult a fejemben, hogy csak ezt akarta hallani, mert úgy tolta térdéig alsóját és vágódott belém, hogy még a pólója is rajta volt. – Azt a kibaszott jó életet! – Átkozódtam a cseppet sem kellemes érzésre, hiszen teljesen betolta hosszát, ám tudtam jól, hogy én kértem.

- Akarsz még irányítani Tündérke? – Lihegte felajzó hangján csókolgatva arcom, miközben a sírás kerülgetett, hogy nem tudom a lapockájába mélyeszteni az ujjaim, vagy a párnát markolva enyhíteni tettét. – Milyen érzés, hogy gumi nélkül vagyok benned? – Csókolt meg a számon, s pillanatok alatt jutott el agyamig a felismerés, hogy hossza feszítve lüktet bennem meztelen valójában. Önkéntelen rászorítottam, talán még meg is szédültem volna a tudattól, ha éppen nem fekszem, és ő zihálva nyögött fel. Csodálatos volt látni azt a szexi kifejezést az arcán. Összekaparva magát felegyenesedett szétvetett lábaim közé, figyelve arra, hogy már ne okozzon a kelleténél nagyobb fájdalmat. Keze bőrömet becézgetve a derekamra siklott, mielőtt a combomba marva vállára tette a vádlim. Felkavaró volt, ahogy néha kapkod, pedig nem jellemző rá, s merevedésemből a hasamra folyt szenvedélyem. – Nem fogom sokáig bírni, túlságosan szűk vagy. – Fogott vágyamra határozottan, kezét olyan ütemben mozgatva mint ahogy csípőjét. Hihetetlen kéjjel reagált rá a testem, mert törődött velem, és odafigyelt rám, annak ellenére, hogy durva volt. Felajzott lökéseire a büszke mosolyom pajzán grimasszá vált, csaknem a második taszításánál eltalálta gyönyör központom, melytől valóban legördült egy könnycsepp szemem sarkából. Olyan erősen haraptam a számra, hogy egyből kiszivárgott a vérem, de heves üteme miatt nem tudtam ezzel foglalkozni. Hiába küzdöttem a hasamban egyre elhatalmasodó csomó ellen, az utat akart törni a külvilágra határozott ostromán, pedig még csak bele se mozogtam tettébe. – Élvezz el! – Hörögte, és mintha csupán az utasításra vártam volna egész testemből remegve távozott a feszültség, hogy izmaim elernyedhessenek. Valahonnan a távolból hallottam az orgazmustól rekedt hangját amikor belém élvezett, de ekkorra már elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal.

Kazu szemszöge

- Túl közel vagy...- Tette a kis démon az asztalunkra poharát. A klub már tele volt, a legtöbben a színpad felé tömörültek és ez segített, hogy ülőhelyet találjunk vele szemben. Csak arra nem számított Sota, hogy szorosan mellé telepszek a kétszemélyes fotelbe.

- Egy zsúfolt bárban vagyunk, tele szexuálisan túlfűtött emberekkel. Miért ne lehetnék melletted? – Mosolyogtam rá, és zavaromat palástolva én is bele ittam a meleg shochu-ba. Többnyire nem ez a kedvenc alkoholos italom, de lehűlt estére a levegő, és ez mindkettőnket felmelegített.

- Mit tegyek, hogy megszabaduljunk a féltékenységedtől mondd?

- Ki féltékeny? – Fordítottam el a fejem. Az voltam, talán egy ici-picit vagyok is, ám rájöttem, hogy hülyeség. A túlzott féltékenység mérgezővé teszi a kapcsolatunk. Ő fontosabb nálam, vagy annál mennyit szenvedek, és bármi történjen mellette szeretnék maradni. Törékeny momentumok ezek amiket együtt töltünk, de muszáj, hogy róluk szóljon az életem. Vele.

Enyhén megrándult a szája, s egy nagyot sóhajtott. - Haj, úgy örülnék ha megbíznál bennem. Ne ködösíts, - sütötte le szomorkásan a szemét - inkább mondd, mit csináljak?

Sotával flörtölve az idő általában kacagva szalad el mellettünk. Alig váltok vele néhány mondatot, máris azt veszem észre, hogy órák óta beszélgetünk. Jól érzem magam vele, épp ezért nem szeretem, ha szomorú. Tökéletesen látszik, hogy egyelőre mindketten félve állunk az érzéseink előtt. Próbáljuk ugyan a másik tudtára adni, de ezek szerint ő is bizonytalan bennem. Van úgy, hogy a szavak kevesek, mégis jólesnek, mint a tudat, hogy tehetünk valamit.

Felemeltem a kezeimet, és egy jóleső nyújtózkodás keretében átkaroltam a vállát. Nem reagált, ezért combjára csúsztattam a felesleges kezem cirógatva őt, hogy rám nézzen. – Mondd ki még egyszer.

- Mit? – kérdezte bátortalanul – Hogy szeretlek? – Suttogta miközben vigyázva körbe nézett, még csak nem is rám figyelt, s kibújt a karom alól.

- Igen, mert ha igaz, azt szeretném ha a barátom lennél, a párom. Hivatalosan is. – Folytattam egy nagy levegővétellel miután levettem a számról a kezét. Érthetetlen módon próbálta betapasztani. – Nem bírnám ki, ha más hozzád érne. – Néztem rá nyugodt ábrázattal. - Te nem akarod? - Sejtettem a válaszát, csak a viselkedése vált zavarossá.

Sota egy pillanatra meghökkentnek látszott. - Nos, ne-nem erről van szó. – Édes volt ahogy dadogott. Megfogta a csuklóját szorongató kezem, a szívére tette, és a fülemhez hajolt. – Igenis szeretném. Biztosan érzed, hogy a szívem most is majd kiugrik a helyéről. Veled akarok kelni minden nap, és veled feküdni. Viszont - engedett el, újra körszemlézve a terepet, s arrébb csusszant – ehhez az kell, hogy ilyenkor megtartsuk a távolságot. Nincs kedvem prédává válni és balhéba keveredni. A melegeknél sajnos ez nem úgy működik, mintha egy lánnyal lennél. Főleg ekkora tömegben. Egy-két emberrel nincs gond, vagy a nyílt terepen ahonnan könnyű lelépni, de...- billentette oldalra a fejét - Ugye értesz?

Derengve kezdett elérni a tudatomig mire gondol, és igaza volt, ezért bólintottam. Bele se gondoltam, hogy mások mit látnak ha ránk néznek, vagy mennyire kellemetlen nekik végig nézni a szerelmünk. Számomra természetes, hogy kimutatom, mert még sosem voltam boldogabb, de eszem ágában sincs verekedésbe sodorni őt. Érzékeltem a helyzet súlyosságát. – Értem, két férfi gáz együtt. – Húztam el a szám egy halvány félmosolyra, mire felnevetett, habár meglátásom szerint tragikus a helyzet. Szúrta az oldalamat a nemtetszés, de erről nem ő tehetett.

- Nehéz ezt elfogadni, vagy felfogni, de két lány is. Nem vagyunk kivételezettek. Ők úgyszint megkapják a kedves beszólásokat, max kevésbé verik őket agyon. Amúgy meg, tudod milyen az élet. Egyszer vagy boldog és már az utadba gördít valami problémát. – tárta szét kezeit egy pillanatra, majd összeütötte, jelezvén, hogy ez van – Most miért bámulsz így?

– Tehát boldog vagy velem? – Pillantásom tekintete között cikázott. Izgalmas, ahogy a lelke az enyémre hangolódva vibrált, mivel ugyan azt éreztük, és magas volt a labda ahhoz, hogy ne csapjam le, szembesítve őt a kijelentésével.

A poharára kapta tekintetét, mint aki nem hallotta a kérdésem. – Lassan fáj a fejem a ricsajtól, igyunk, mert kihűl. – Kortyolt volna egy nagyot, de az elején leesett neki, hogy még mindig meleg, ezért rögtön visszaköpte a száját legyezgetve. 

Ekkor sötétség borult az egész helyre. Kihunytak a fények, csupán a színpad tündökölt bennük, s a gitáros megjelent, ugyanakkor én mit sem törődtem vele. A zseblámpa azonban új értelmet nyert a telefonomon. – Nyújtsd ki had nézzem! - Kértem tőle, de mit ad isten, ilyenkor nehéz a felfogása, mert megmakacsolva magát visszautasított. - Kérjek rá jeget?

- Ne! – rántott vissza a helyemre mivel egyből ugrottam – Megmutatom, csak ne hagy itt egyedül. – Annyira aranyosan kérlelt, de nem puszilhattam meg. Minden erőmmel azon voltam, hogy tiszteletben tartsam amiről pár perce beszéltünk.

Tenyerembe fogva arcát belesimult az érintésembe, és én kapartam azt a képzeletbeli falat. – Had nézzem! – Meglehetősen kelekótyán viselkedtem. Azt hiszem kisült az agyam, nem világítottam a telefonnal, mindössze tátogtam elvarázsoltan. Megszokta a szemem a sötétséget, csakhogy ez még mindig kevés lett volna, hogy megvizsgáljam, máshol járt az eszem. Vágyakoztam utána.

Sota a gondolataimba látva mozdult, s lassan a szemembe nézve helyezte ajkait az enyémekre úgy kóstolgatott. Óvatosan elhúzta a nyelvét a számon és én a legnagyobb örömmel fogadtam rövid csókját. – Máris jobb. – Mosolygott rám azzal az egyértelműen sármos mosolyával és éreztem, hogy egyre melegebb van a teremben. Jól befűtöttek.

- A szállodában kellett volna maradnunk...

- Lesz időnk mindenre. – bíztatott jókedvűen viccelődve – Úgy sem szabadulsz tőlem egy jó darabig. – Most az egyszer igazán remélem, hogy beváltja a fenyegetését. Hiszen az idő számomra egy megmagyarázhatatlan misztikum a társaságában. Pillanatnyilag is képes volt atomjaira szakadva készségesen megállni, hogy kiválasszon egy kedves minutumot a szívemnek melyet meghosszabbít. Ezek a súlyos másodpercek egy adrenalinlökettel pillangók ezreinek képesek megrezegtetni a szárnyait, és előcsalogatni belőlem a gyarló, önző embert.

- Maradj velem örökre. – csókoltam az arcára – Szeretnék én lenni a legfontosabb személy az életedben. Aki vigyáz rád és törődik veled.

- Elérted a célod. – felelte zavarodottan feszengve - Már nem hagyhatsz el többé.

- Nem foglak, szeretlek.

- Én is szeretlek.