Sziasztok!

Nos, ne húzzuk tovább... :) A történet során hagytam pár nyitott kérdést amit most el is kezdtem összegezni. Leginkább rejtve kezdek neki, mint eddig, de azt hiszem egyre nyilvánvalóbban. Jó szórakozást!

ui.: Szóljatok rám nyugodtan, ha kihagytam valamit ami nem tiszta..bár talán most kavarok meg sokakat :P

Sota szemszöge

Kissé nyűgösen foglaltam helyet a bárpult előtt a szórakozóhelynek csúfolt lyukban. A tegnapi koncert terem nagyobb volt, és mégis mintha sokkal többen lennének itt. Csupán két órát vártunk a kocsma előtt, mire kiment annyi ember, hogy egyáltalán be tudjunk jönni. Kint őrült módon próbálták túlüvölteni a másikat az emberek, de idebent még rosszabb a helyzet, mert a levegőt is egymás elől szívjuk el. Pedig se élő zene se akció nincs, és még kajálni se lehet, ha csak a ropit, a pokit vagy a mogyorót nem nevezzük ételnek. Felfoghatatlan számomra, hogy egy pletykarovat szerkesztőre ennyien kíváncsiak. Ne essék félreértés, én bírom, hogy munka közben bulizunk, de utálok hering lenni felkenve még ülve is a bárpultra.

- Mit követtem el, hogy ezt kapom? – Sóhajtott fel mellettem Hikaru a könyökére támaszkodva, akivel ezek szerint egy hullámhosszon voltunk.

- Ne engem kérdezz. Egyedül arra mernék tippelni, hogy valószínűleg együtt követtük el, ha már ugyan az a büntetésünk. – szusszantottam - Vagy várj, - emeltem fel mutató ujjam elgondolkodva, még a szemöldököm is összefutott középen - az én bűnöm nagyobb lehet, mert téged is el kell viselnem.

- Naaa, Sota, úgy is tudom, hogy szeretsz..- Fogta meg a karom, s végig simítva rajta egy csókot lehelt a kézfejemre.

- Normális vagy? – Sandítottam Kazura, hátha nem vette észre, és megnyugodva töröltem a kezem a pólómba, mikor láttam, hogy csupán a fülét tartja rajtunk. A kabátom ugyan rajtam lógott még mert utálom fogni a cuccokat, de a pulcsimat, hogy ne gyulladjak fel már régen kicipzároztam.

- Nyugodjatok meg! Hamar lerendezzük ha megtaláltuk, és mehetünk innen. – Hát amennyiben ezt ösztönzésnek szánta a kedves, nos nem mondanám, hogy bejött, mert ugye hol vagyunk még attól... Magamon érzem, Hikaru fancsali képén meg látom milyen sok kedvvel ül itt. 

Nála mondjuk az is közrejátszhatott, hogy Felixet amott hagytuk, mivel egy napnál tovább nem tervezünk ebben a városban lenni. A srác azt mondta el kell intéznie pár dolgot munkaügyben, de nekem elárulta, hogy áthelyezteti magát, mert nem akar a szőke nélkül élni egy másik kontinensen. A legrosszabb esetben viszont kilép a rendőrségtől. Persze fontos a munkája, de annyi más dolog van ami még számít az életben, és az egyik az Hikaru. Azt hiszem lesz meglepetés ha haza értünk...

- Öcsi, én teljesen nyugodt vagyok. És, hogy fokozzam ezt a felettébb kellemes hangulatot, elmondom, nem arról van szó, hogy rohadtul nincs ma kedvem ehhez, - szakította félbe mondandóját, hogy mutogatással lekommunikáljon három sört a csapossal - csak simán nincs kedvem ehhez.

Elrettent az ivás gondolata, viszont úgy döntöttem arra pont jó lesz ez az egy korsó, hogy az este folyamán magammal cipeljem és ne kérjenek nekem másikat. Amit még a hátam közepére kívánok az a tömeg, ellenben érdekesnek találom, ahogy hömpölyög. Viszonylag rövid időn belül cserélődnek mellettünk az arcok, idegenek jönnek és mennek. Huzamosabb ideig senki sem ácsorog vagy ül a pultnál mint mi. Érdekes..

- Kértek még valamit? – Kiabáltak Hikarura, aki miatt visszavezettem a tekintetem az előttem álló pultosra. A szöszi megingatta a fejét, de én még éppen rá tudtam fogni a csapos kiszolgálóasztalon heverő kezére.

- Segítenél?

- Meg van az ára...- Mosolygott rám a férfi, s a mancsomra nézett ami még mindig az övén volt. Zavartan húztam vissza, és most Kazu felé se kellett fordulnom ahhoz, hogy érezzem égető tekintetét.

- Bocs, de mindhárman egy lányt keresünk. – A pultos nevetve felhúzta a szemöldökét, és leesett, hogy ez meg úgy hangzott, mintha azt mondanám, hogy nem vagyok meleg. Valahol tudtam, hogy kóstolgat, azonban ahhoz se lenne köze, ha hetero aggyal működnék. Mindazonáltal kedvesnek kellett lennem, ezért az indulataimat legyűrve nem szóltam be neki. - Egy streemert.

- Ó, - gyúlt fény a srác agyában, ám a válasza rögtön elkeserített – ahogy itt mindenki. Viszont sietnetek kell, mert nyolcig osztogat aláírást. Aztán azok a biztonságiak – mutatott az ajtónál álló szekrényekre – fognak majd vigyázni rájuk, hogy ne zavarják meg a szülinapot amit ünnepelnek. Ott a sor vége, ha látod, álljatok be. – Ezzel magunkra hagyott. Eszem ágában sem állt tovább szóval tartani, minden infót megkaptunk, és a dobhártyám majd kiszakadt az üvöltözésétől. Egyébként is féltem Kazu haragjától, pedig csak azért csináltam, hogy mihamarabb hazahúzhassunk .

- Hoppá, milyen rámenős lett valaki. – Kuncogott Hikaru, és készültem rá, hogy megrúgjam, de lecsúszott a lábam a bárszékről, így a másik oldalamon lévő testvére ölébe estem egy kiáltással. – És megvagy! Ez az a hang amit tegnap az öcsi fürdőjéből hallottam. Épphogy nem dobtam el a vacsorátok amikor bevittem, úgy megijesztettél.

- Héj, ne cukkold! – szedett össze Kazu, amiért hálás pillantással simítottam végig a kezén, míg a fejem a vörös árnyalataiban pompázott – Neki legalább sikerült információhoz jutni. Már csupán az a kérdés mit csináljunk.

Nagyon jólesett a támogatása, megdobbantotta a szívem, hogy végre mintha megtanult volna bízni bennem. Noha én kértem tegnap, hogy tartson távolságot, rá kellett jönnöm, én sem bírok magammal. A combjára támaszkodva hajoltam a füléhez, amit nem szégyelltem titkon megharapni. – Szeretlek! – Húztam el a kezem a belsőcombja felé egy magabiztos mosollyal, melytől láttam megcsillanni a vágyat a szemében ahogy megnyalta ajkait.

- Először is ne most dugjátok meg egymást szemmel. – hajolt közelebb Hikaru – Másodszor pedig szerintem várjuk meg amíg lemegy a tömeg. Kb. egy-két óra, ha bele vesszük azt is, hogy kitámolyognak a kocsmából. A bizti boy-okkal önmagukban könnyebb elbánni, mint az emberek elé furakodni.

- Felix vár rád otthon, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha ketten tepernének le. – Dorgáltam meg játékosan, mert hát ha kikezd velem visszakap mindent.

Meglepett, értetlen szemekkel illetett, de firtatás nélkül védte meg az ötletét, ami számomra kevésbé bizonyult alkalmazhatónak, ezért agyaltunk tovább. Addig-addig húztuk az időt, amíg tényleg egyre kevesebben lettek. Lassacskán felszabadultak az asztalok, és holott nem ürült ki teljesen a hely, láthatóvá vált az összetolt asztaloknál ünneplő társaság. Elkéstünk.

Illetve ezt hittem, míglen meglátta a két oldalamon ülő, hogy kinek viszik énekelve a tortáját. Az asztal felett ácsorgó srác kevésbé tűnt boldognak mint a körülötte ünneplők, de próbált jó képet vágni a süteményéhez.

– Te, kész a tervünk. – Lökte meg aléltan keresztülnyúlva rajtam Hikaru a testvérét. - Nem kéne közelebb menned? 

Kazu szó nélkül állt fel, mindössze bólintott a kérés nyomán, s mi mögötte csoszogtunk a biztonságiakat figyelve. Egyikőnk se gondolta, hogy ekkora szerencsénk lehet, így aztán vártuk a csapást, ám ők egyből le lettek intve ahogy a szülinapos felfigyelt ránk. Szeretett teljes vigyorral üdvözölt minket, na meg jó erős kézfogással mielőtt helyet kaptunk közvetlen mellette a pletykás lánnyal szemben.

- Alig térek magamhoz Kaede, azt mondtad üzleti útra mész. Vagy félreértettem? – Szinte számonkérésnek hangzott, ám mivel elég jó barátok a srác hamar rátért a magyarázatra.

- Ott vagyok, csak az unokahúgom elkért mára apámtól. – intett az általunk keresett lány felé - Lazításnak tartja, ha idegeneknek mutogathat, mint egy majmot. – fújtatott morcosan, gondolom máshogy képzelte a szülinapját – Amúgy hogy-hogy itt?

- Jöttünk tortázni. – Hikaru cseppet sem zavartatta magát. Bele nyalt az időközben a srác elé kerülő süteményszeletbe, mivel a balján ült, s az orrát ráncolva nyúlt utána a zsebébe. – Tessék itt egy kis csoki, ez finomabb lesz.

Hát, talán ezt ő se gondolta komolyan... Körbe néztem vajon ki adja neki az első pofont, mert én aztán nem állítanék meg senkit. De csak egy-két csúnya pillantást kapott, a többiek inkább meglepetten pislogtak, amit meg is értek, mert az én szemeim jóformán kiestek a helyükről az első pillanatban. Kaede lehetett az egyedüli aki vonyítva röhögött fel. Megveregette a hátát és még egy köszönömöt is rebegett a fél tábla csokiért amit kapott.

- Most mondd azt, hogy normális... – Kérte a könnyeivel küszködő barátját Kazu, viszont számíthatott rá, hogy teljesen mindegy hány idegennel van körbevéve a bátya nem hazudtolja meg magát, ezért hamar túllendült. – Az unokahúgod miatt jöttem. – Kaede láthatóan rám pillantott, félmosolyra húzta a száját, és ismeretlenül meg tudtam mondani mire gondol. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ez szimpatikus húzás volt tőle. Ezek szerint tud rólunk és mégis... Miért érti félre ma mindenki a szavunk? Ki akar itt csajozni? Egyáltalán miért kéne gerjednünk bárkire is, nem lehet csak úgy egy sört meginni egy kocsmában?

Kazu mintha hallaná a gondolataim csupán megcsóválta a fejét mélyen barátja szemébe nézve, s megkereste az asztal alatt pihenő kezem. Ha őszinte akarok lenni ettől csillapodni látszottak az én elmémben is a kételyek a jövővel szemben. Mert a család és a barátok elég nagy hatást tudnak gyakorolni az emberre, sokat nyomnak a latba. Tehát elhessegetve a rosszat, egy minutumra ismét összeakadt a tekintetünk, és inkább azon tűnődtem, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, hogy ez a baromi helyes pofi az én oldalamon maradjon. Imádtam figyelni milyen boldogan beszélget Kaedével gyermeki mosollyal az arcán miközben tudatosult bennem, hogy mennyire fontos nekem. Már sokkal merészebben mutattuk ki az érzéseinket egymás vagy mások felé, mint pár nappal ez előtt. Sőt ha a tegnapiakra gondolok néha túllövünk a célon, de azt hiszem ilyen a szerelem. Melegséggel öntötte el a szívemet a gesztus, hogy még most is az asztal alatt a kezemet szorongatja. Kellemes tartozni valakihez, aki ennyire figyelmes.

Ültömben elvarázsoltan mosolyogtam magam elé, amikor fél füllel meghallottam a beszélgetést. Úgy hittem csupán két percre zárkóztam be elbambulva, ám a torta már eltűnt az asztalról, a csajok előtt velem szemben egészen más színű coctail hevert, és a korsók kiürültek, kivéve nyilván az enyémet.

- Tényleg Azumi? – Vékonyodott el kissé Kazu hangja - Milyen szerencse, hogy tudsz segíteni a harmadik streemer megtalálásában. – Kiéreztem az enyhe gúnyt Kazu hangjában, de lehet csak én hallottam bele, mivel másnak nem tűnt fel.

Ah, egyszer megölöm azt a minden lében kanál bolondot amelyik nem adja fel... Hikaru se perc alatt harcolta ki a tekintetem ezzel a húzásával, s bár két emberrel arrébb ült, mégis vigyorogva kacsintott vissza rám. Na jó, ez hibbant...

A rovatgyártó, ezek szerint Azumi felpaprikázva csapta össze tenyerét egymásba fűzve ujjait, hogy az állát megtarthassa rajtuk, miközben felénk pillázott. – A stábom a legjobb barátaimból áll, bízom bennük, - tárta ki kezeit, hogy megmutassa ők ülnek még a körünkben - és ha összefogunk nincs olyan ami lehetetlen. Sok-sok kapcsolatot kialakítottunk az évek alatt. Lehet azt mondják többen, hogy pletykákat gyártunk, de hidd el, - villantotta szemeit Kazura - ez mind csak a titkaikat féltő emberek híresztelése.

Nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá, főként, mert hamarosan az én életembe akar majd bele pillantani. Persze biztos vagyok benne, hogy ez a lehetetlen határait súrolja, de valahol képviselnem kellett a sorstársaimat. - Nyilván. – emeltem meg szemöldököm egy pillanatra, s vissza is ejtettem –Ne értsd félre, de hol marad az emberségesség, ha minden áron mások elé helyezed a kíváncsiságod? Így összeugrasztod és elidegeníted az embereket. – nem akartam bunkó lenni, végtére „mi" kérünk tőle szívességet, és dugunk az orra alá egy szerződést, mégis élesebb lett a nyelvem - Te csupán ideiglenesen kapod meg a követőid figyelmét. Nem félsz attól, ha így viselkedsz továbbra is, hamar ellened fognak fordulni? Ennek az első jele konkrétan, hogy pletykásnak tituláltak.

Kaedétől kaptam egy néma kérdő pillantást a megnyilvánulásomra, de mivel csörgött a telefonja elhagyta köreinket. Mégse mindenki tűrte csendben az elhangzottakat. - Jajj, hagyd már! Segít nekünk, és én láttam pár online adását. Meglehetősen jók a leleplező videóik. – Hikaru a lány védelmére kelt, akinek a megdöbbent arckifejezését pirospozsgás mosollyá változtatott az elismerés.

- Köszönöm, - dőlt hátra a székében a haját igazgatva zavartan - habár általában picit kövérített a kamera. Ezért le kellett adnom egy-két kilót, de nem vészes. – A gesztusai arra engednek következtetni, hogy tetszik neki az infantilis srác.

- Tényleg? És mond csak anno hány kamera vett egyszerre? – A bolond cseppet sem szűrte meg a szavait mint én. Gondolkodás nélkül célozgatott rá, hogy ha egy kamera egy-két kilóval gazdagítja, akkor ott többnek kellett lennie. A lány azonban mindössze legyintett.

- Ez izginek tűnik! – Sóhajtott a szőkét pásztázva. Aztán ismét én fürödhettem a figyelmében. – Ne legyél álszent, vagy ítélkező, nektek is jól jön az infó. - Természetesen egy pillanatig sem hittem, hogy majd jobb belátásra tér. Ám azt azért reméltem, hogy átsuhan majd egy gondolat az agyán, vajon mennyire helyes amit tesz. Innentől kezdve nem ellenkezhettem. - Úgy döntöttem csapatokra osztom a feladatokat, ki mire figyeljen. Lin, Hakaze ellenőrizzétek a hangokat. – Osztotta ki helyben a teendőket, mintha sürgetné valaki.

- Meglesz!

- Sion, Aoi ti a hátteret, a környezetet figyeljétek a videókon, hátha felbukkan valami!

- Oké! – Egyeztek bele egyesével a csatorna tagjai, s egyre inkább éreztem nedvesedni Kazu mancsát.

- Nana te az időszakokat nézd meg mikor forgatott. Abból körülbelül ki tudod számolni milyen időzónában van, vagy talán még valami tendenciát is fel lehet állítani. Makoto te is segíts Nanának, és nézzétek át az adatlapját. Esetleg a honlap szolgáltatóval vegyétek fel a kapcsolatot, hátha többet tudnak. Ha mi kérdezünk rá, van egy olyan gyanúm, hogy kiadják. Bebizonyítom, hogy mennyire vagyunk jó csapat. Holnap ilyenkorra már úgy ültök hazafele a repülőn fiúk, hogy minden a kezetekben lesz.

- De jó...- Tettetett Kazu némi örömöt, de én sejtettem, hogy szíve szerint a kardjába dőlt volna. Kezét nyugtatóan a tenyereim közé fogva megpaskoltam. Próbáltam kizárni a többieket, hogy a tekintetében elmerülve sugallhassam nem lesz semmi baj. Mert jöjjön aminek jönnie kell, én nem adom egykönnyen a szerelmem. Arca feszes tartása ellágyult, és míg ő megnyugodott, nekem az járt a fejemben, hogy hogy lehet valaki ennyire szexi. A felzselézett hajával, a mélyen ülő kiskutya szemeivel és a formásan ívelt ajkaival egyfolytában csábít...be kéne rángatom a mosdóba. De nem viselkedhetek úgy minden percben mint egy kanos kölyök. És mielőtt ezt meglépem, vagy ami rosszabb kiolvassa a szememből és ő visz magával elnézést kérve felálltam.

- Megkeresem a mellékhelyiséget. – Legalább valahogy elmenekülhetek a vágyaim elől. Ah, ez elég hülyén hangzik még gondolatban is, szükségem lenne egy jó maszturbálásra.

Látótávolságon kívül, a mimikám rendezése érdekében megdörzsöltem az arcom, már szinte görcsben állt. Igyekeztem titkolni, hogy azért féltem Kazut. Igazság szerint, a szülők előtt Hikaru megkönnyíti a helyzetünk valahol, mivel Felix sem éppen mondható lánynak. Vagy kitagadnák mindkét gyermekük? Na ebben kételkednék. Ha meg jobban belegondolunk mind a négyünknek van bőven titkolnivalója azon felül, hogy meleg párkapcsolatban élünk. Szóval Hikaru nem fog köpni ha mégis kiderül. Lennének pironkodtató sztorik az asztalnál vacsi közben, már ha a esti mesét le akarnák váltani. Mert ugyebár az online meleg pornó vagy a BDSM legendás kalandjai együttesen mindent vinnének.

A mondhatni targikomikus helyzet kínos kuncogásban tört ki belőlem dolgom végeztével. A kézmosó folyadék azonban kiürült annál a csapnál ahol álltam ezért átmentem a másikhoz szerencsét próbálni, így a figyelem teljesen elkalandozott.

- Hát te? Vagy nem...- Hallottam meg egy ismeretlen hangot, de mivel azt hittem csak én vagyok a mosdóban ijedten fordultam az irányába. – Héj, tényleg te vagy az pénzeszsák?

- Ne haragudj, de hozzám beszélsz? – Érdeklődtem nem titkolt meglepődéssel, mert az idegen pontosan a szemeimbe nézett. Bármilyen megszólítás jobban illene rám mint ez. Vagy ide félőrülteket is beengednek? Habár Hikarut is itt van...

- Jajj Sota, ne csináld már, Takeo nagyon jó cimbim. Állandóan irigyeltem miattad. – Takeo? Pislogtam rá nagyokat a név említésén. Nem mintha ismeretlen lett volna, hisz ki ne emlékezne az első hetero szerelmére, aki miatt elkezdték zaklatni a többiek. Mondjuk ő jóember, nem ő tehetett róla. Ah, tényleg ezt is ideje lenne tisztáznom Kazuval. - Látom már dereng a dolog. Arra gondoltam meghívhatnál egy italra, beszélgethetnénk a régi szép időkről.

- Ne haragudj, de társasággal vagyok itt, és nem venné ki jól magát. – Próbáltam mihamarabb lerázni, valamiért idegessé tett.

- Értem. Akkor mit szólnál, ha holnap eljönnél Takeoval meg velem falat mászni. Aztán beülünk valahova. Na? Jó szokásodhoz híven fizethetsz te. – dörzsölte össze a kezeit, mint valami gusztustalan légy – Van egy kiváló hely ahol luxus lányok kelletik maguk. Amúgy is ezt terveztük a haverokkal. Csatlakozz hozzánk!

Lesokkolt a gyerek minden szava, csak makogni tudtam. - Ő is itt van? Falmászás? De hát... – Nem engedte, hogy végig mondjam, helyette a kezembe nyomta a névjegyét.

- Figyi, nagyon kell wczni, de csörögj rám ha felkeltél! – Simított a hasára, s intve eltűnt az egyik fülke ajtaja mögött.

Kérdések sorozata árasztott el ettől a hihetetlen közjátéktól, de nem vártam meg amíg végez. Okosabbnak véltem, ha valóban rá csörgök holnap amikor letisztulnak a gondolataim, noha eszem ágában sincs elmenni velük kurvázni. Ezek szerint kimaradt neki, hogy meleg vagyok, de talán jobb így. Akkor viszont miért is irigykedik Takeora? Annyira zavaros..Túl kicsi ez a világ. Először is ott van Kaede akinek az unokahúga Azumi és az unokabátya Mark, a főnököm. Aztán jön ez, hogy az első szerelmem itt szórakozik a haverjával, vagy haverjaival nem tudom, és több év után összefuthatunk. Mondjuk máskor is lett volna lehetőségem, csak nehéz a szeme elé állni. A bűntudat mardos amikor ránézek és a szívemet szorongatja. Nagyon haragudhat rám?

Ezek után még inkább szükségem volt Kazu mindent feledtető érintésére, s teste melegére. Mire visszaértem az asztalhoz már Kaede a srácok között ülve diskurált a párommal, ám ez sem zavart. Olyan közel helyezkedtem hozzá amennyire csak lehetséges. Úgy döntöttem ennyit megengedhetek magamnak, mert legszívesebben az ölébe másznék, de ahhoz túl sokan vagyunk. Észrevéve kínlódásom átkarolta a vállam, megpaskolva azt, és jól hallhatóan hozzá tette, mintha csak egy baráti ölelés lenne. – Koccintsunk! - Összeérintettem vele a poharam, s kénytelen voltam belekortyolni a langyos sörömbe. Elfintorodtam az ízére mire kívánatosan suttogva hajolt a fülemhez. – Tudod rájöttem szívesebben vagyok a kamera előtt veled, mint itt. Ott legalább megmutathatom mindenkinek, hogy az enyém vagy! – A levegő bennem rekedt, édes vallomásán. De hogy érthette? Ez most akkor a gyengédebbik énje aki szeretni akar és nem fél kinyilvánítani, vagy a szexéhes amelyikről tudja ő is, hogy bármikor képes feltüzelni egy jól irányzott utalással? De talán lényegtelen.

Az örömteli borzongás hamar átfutott testemen és egy mély belégzéssel megköszörültem a torkom. – Mire koccintottunk?

- Azumi aláírja velünk a szerződést. Átjönnek Kaedével holnap délután, ezért megbeszéltük, hogy még egy estét maradunk.

- Ühüm. – Nem tudom mi ütött belém, nem tetszett az ötlet. Összeszorított ajkakkal hümmögve egyeztem bele, és Hikaru felé fordultam. Ám neki nem hogy problémája lett volna a maradással, de boldogan kortyolgatta italát elnevetgélve a többiekkel. Már Felix nélkül sem unatkozott.

- Nekünk viszont mennünk kell, ha megbocsájtotok. – Rakta le Kazu az üres korsót amivel megint meglepett. – Ez a második bulizós esténk. Kell a májnak egy kis szünet. – viccelődött – Te mit gondolsz Hikaru?

- Azt, hogy lélekben öregebb vagy nálam. – borzolta meg párom haját – Fúj, túl sok zselét használsz. – nézet le a kezére mielőtt megtörölte, s intett - Menjetek, én maradok, Kaede megmutat nekem még egy-két helyet.

Kazu hálásan biccentett a bátyának, hogy tartja a frontot, az ünnepeltre pedig bocsánat kérően lesett. Én meg erőnek erejével visszafogtam magam, hogy ne ugorjak a nyakába szerelmemnek, hogy szanaszét csókolgassam. Konkrétan le kellett hajtanom a fejem, mert bunkóságnak éreztem a véremben pezsgő örömöt. Elköszönni is a padlót szuggerálva köszöntem el, enyhén meghajolva mindenki előtt, s Kazu lépteit követve indultam ki.

- Kezdődhet a randink! – Nyújtózkodott nagyot a kocsma bejáratától nem messze, de nehezen hittem a fülemnek.

- Hm? – Most komolyan? Ahelyett, hogy hazamennénk összebújni? Egyedül nekem van szükségem az érintéseire? – Beszedtél valami pörgető szert? Mert máshogy is le lehet vezetni a feles energiát.

A körülöttünk lévő házak falai visszaverték kitörő kacagását, azt hiszem az arcomra volt írva minden. – Nem, de kerek perec megmondom – kulcsolta össze kezeit az enyémekkel ahogy szembefordított magával – a legfontosabb lettél az életemben, és az ágyon kívül is szeretném kimutatni. Azumi mesélte, hogy van egy hely ahova érdemes ellátogatni. Gyerünk! – Engedte el a bal kezem, és mielőtt behúzott volna az egyik taxi hátsó ülésére a krimó előtt, ez alkalommal én állítottam meg. Kinyújtva felé karom beletúrtam tarkóján lévő pihe hajába, hogy megragadva lejjebb vonjam ajkaimhoz a száját egy olyan érzéki csókra amibe belemorogva mart a derekamba, hogy teljesen magához húzzon.