Bocsánat az előbb volt egy kis rendezési hiba , vissza kellett vonnom, de javítva lett ha minden igaz.... :)

Kazu szemszöge

Pár óra autókázás után megérkeztünk a szállodába ahol Hikaru foglalt lakosztályt. Apa pénzét mindketten előszeretettel költöttük, azonban a helyszínen kiderült, hogy egy félreértés folytán csak másnap délelőtt költözhetünk be az exkluzív részre. A recepciós hosszas bocsánatkérés közepette belátta, hogy az ő hibájukból történt a bonyodalom, és kaptunk ugyan egy szobát ingyen, de nem tudtunk többhöz jutni, mert teltház volt aznap. Ennek köszönhetően keserűbb szájízzel vacsoráztunk meg, noha az asztalnál fogyasztott ajándék bortól jókedvvel foglaltuk el a szállást, ahová akkorra már az egyszemélyes ágy mellé egy nagyobb szivacsot betettek pótágy címen. Olyan érzésem volt mintha visszarepültünk volna az időben és osztálykiránduláson lennénk.

Hikaru mondván, hogy jár egyet és egyébként is dolga van, hamar lelépett köreinkből, mi pedig csak bedobáltuk a bőröndöket. Semmit se szedtünk ki belőlük azon kívül amit szükséges volt, hogy reggel könnyebben át tudjunk költözni. Sota mégis izegve-mozogva rendezkedett, aztán bejelentette, hogy ő zuhanyzik először, s eltűnt a fürdő ajtaja mögött. Mivel az útra szemüveg nélkül jött és a kontaktlencséit hozta hosszasabban bíbelődött, de lekötöttem magam.

Hogy hasznossá tegyem az ittlétem, a laptopon jobban utána néztem a gitárosunknak. Könnyedén fejtettem meg a jelszavait, az e-mail címén, a messengerén, és az egyéb oldalakon, mert végtére emiatt vagyok itt, ám kevés kihívással szolgált, mivel több esetben ugyan azt használta. Keveselltem amit a közösségi oldalakon láttam. A kapcsolatai felületesek voltak, a családjával pedig alig beszélt az interneten keresztül, bár lehet, hogy azért mert a szülei igazi vidéki embereknek látszottak. Elképzelésem se volt mivel tudjuk majd megfogni a pénzen kívül. Egy zenei lelkű művész látszatát keltette, és valószínűleg az is volt.

Ezen töprengve egykettőre feladtam, és amint kijött, Sotát váltva a fürdőbe robogtam, hogy lepihenhessek a hosszú nap után. Mire végeztem, szomorúan tapasztaltam, hogy ő az ágyon heveredett le, míg nekem a bátyám mellett kell majd aludnom a földön. Nagyot szusszanva fogadtam el a helyzetet amit nem értettem, mert úgy éreztem legalább annyira szükségem lett volna az ölelésére, mint a levegőre, ám nem akartam tolakodni. Egész nap merev volt a közelemben és furcsa, ki tudja mi játszódik le benne, és a kedvére akartam tenni. – Akkor lekapcsolom a lámpát. – Néztem vissza rá, ám ő hátat fordítva jelezte beleegyezését. Végleg beletörődtem a körülményekbe. Elmotyogtam egy jó éjtet, s elfoglaltam a hideg föld adta pihenő helyet. Tudtam, hogy a lelkiállapotom hozzáad az érzéshez, de egyáltalán nem volt kényelmes a szivacs, így hosszú ideig pusztán forgolódtam sóhajtozva és suttogtam az árnyékokkal teli szobába, hogy ne keltsem fel. – Tényleg a földön kell aludnom?

- Te feküdtél oda. – érkezett a válasz, persze erre nem számítottam, s boldogan térdeltem fel a fekhelyemről, hogy mellé másszak – Habár Hikaru bármikor betoppanhat, szóval talán jobb is. - Kijelentésére morcosan dobtam el magam ismét, és a takarót magamra húzva fúrtam a fejem a párnába. - Ne kéresd már magad te hülye, a végén még megfázol ott lent!

- Hogy? – Néztem rá, mert nehéz volt kiigazodni rajta. Először a meleg napsütéssel kecsegtet aztán hidegzuhanyként ér a nyári eső. – De..Jól vagyok – Tápászkodtam fel hezitálva, mivel az jutott eszembe, ha tovább pattogok mehetek megint fürödni. Viszont fix, hogy jó edző lenne annyit ugrálok miatta.

A szobát sejtelmes félhomály borította, ugyanis az ablakon beszűrődő városi fények némileg legyőzték az elhúzott függönyt. Tisztán kivehetővé vált amint felemelve a paplant, arrébb csúszott, és előrezúduló haját a szeméből félresöpörve megütögette a lepedőt. – Gyere. - Kicsit jobban elbambultam a mozdulataitól, lévén rettenetesen felizgatott. Egyszerre jöttek a piszkos gondolatok, a gyermeki örömmámorral, hisz megkaptam amit akartam. – Kazu? – A nevem hallatán megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, és befeküdtem mellé.

- Fordulj a másik irányba, aludjunk. - Próbált rendszabályozni, s ő elfordult, azonban akármennyire behódoltam neki a hangulatingadozása miatt, a látványát eszem ágában sem volt megtagadni magamtól. Igaz, rá kellett harapnom ajkaimra, hogy féken tartsam a szám, ne szóljak be, de sikerült. Abban reménykedtem, esetleg holnapra kialussza, és minden rendben lesz, mert hiába agyaltam, előrébb nem kerültem a megfejtésében miért ilyen. – Túl közel vagy, ne gyere az én térfelemre! – Kínlódott, és bár szánalmas, ez feldobta a hangulatom, mivel pattanásig feszülve vágytam rá, és már sejtettem, hogy neki is ez lehet az egyik baja.

- Próbálkozom. – Válaszoltam halkan kifújva a feszültséget, s a tarkóján lecsapódott leheletemtől megremegett.

- Mh, nem eléggé! – fenébe az egésszel, türtőztetnem a vágyaim, de legalább had fogjam át a mellkasát – Mit csinálsz? – motyogta maga elé a kezemre.

- Egyszerű, láttam, hogy összerezzentél, és nem hagyhatom, hogy itt fagyj meg! – incselkedtem vele - Nem tervezek semmi mást, ígérem! Azért hozzá tenném nem tudom mitől félsz – bazsalyogtam - csúszkáltam már a szexi fenekedben. – Direkt fogalmaztam így. Kétségtelen, hogy neki is jólesik a közelségem, csupán valami hülyeséget a fejébe vehetett, ám nem lehet mindig az amit ő akar! Vannak igényeim, és a befolyásolható tiltakozásával csak bátorít arra, hogy kimutassam.

Elmondhatatlanul jó volt érezni hozzám simuló testét, és a kicsi szívét egyre gyorsulni, mely akkorákat dobbant, hogy majdnem a kezemben tartottam. Végre kényelemben lehettem mellette, nagykifliként helyezkedve, és pár hosszabb csókot hintve nedves ajkaimmal gerince vonalán fejem a tarkójához hajtottam.

- Bármelyik pillanatban ránk nyithat a bátyád, és ez több mint frusztráló, ám legyen. – Fordult felém kirántva magát karjaimból, de nem tudtam mi történt már megint. Annyira hevesen reagált, hogy még a takaró is a combjáig csúszott. Egy pillanatig a szemeimet kémlelte, mintha a sötétben a lelkembe látna, s hátára fekve széttette lábait azon a kevés helyen ami neki jutott. A hajába túrva takarta el szemeit alkarjával, és a másik kezét alsója szélébe akasztva húzta lejjebb a ruhadarabot. – Tegyél amit szeretnél, nem bírom tovább..- Bassza meg, hogy lehet ennyire erotikus? Imádom, hogy előttem szégyenlős és pironkodik, közben olyan videói vannak, hogy abba bármelyik férfi merevedése vágyakozva belerezdül. Tagadhatatlanul beindít.

Gyengéden feszegettem le a karját szeme elől, és félszeg tekintetétől óriásit nyeltem, vagy a torkom szűkült össze, nem tudom. Határozottan felállt az összes szőrszálam ettől a műsortól és a férfiasságom életre kapott, míg egyre több levegőt igényelt a szervezetem. Először fordult elő velem, hogy nem tudtam, nem is akartam betartani a neki tett ígéretem, bár hallhatóan pont ezt kívánta, és csak rátett a mozdulataival, amire most már életem végéig emlékezni fogok. Gátlások nélkül tapadtam a szájára, ahogy ő a karaoke bárban, esztelenül. Csodás testén, mint egy hangszeren úgy simítottam. Ujjait a lapockámba nyomta, s a szikra lánggá vált a testemben. - Khérlek – könyörögtem neki a csókok között – Ne állíts le.. – markoltam a fenekébe, mert minden végtagommal érezni akartam. Gerincemen végigfutott a kínzó, ám annál élvezetesebb borzongás. Az adrenalin erőteljesebben áradt szét az ereimben, ahogy hozzám feszült merevedése és a szájába morogtam. Egy másodperc, annyi kellett csupán, hogy felülkerekedjek rajta ajkait falva, tépve, szívva. És ő ugyanilyen hevességgel viszonozta. Az eddig háttérbeszorított vágyaimtól, melyek újult erővel törtek előre a türelemnek a hírét sem ismertem. Mintha versenyeznék az idővel, kíméletlenül ostromolva lejjebb haladtam testén. Izzadt a tenyerem, de az ő alsója amit lerángattam sokkal nedvesebb volt. A hangja lázítóan csengett vissza fülembe, főleg, mert minduntalan hangosabban adta tudtomra mennyire örömét leli a nyelvemben. Érzékeimet nyúzva élvezkedett, a párna széleit gyürkészelte, és még az alkarján is megfeszültek izmai ahogy a számba vettem. Rajongtam érte annyira finom volt, ennek köszönhetően minden cselekedetem Sota örömét hajszolta. Derekát markomban tartva hagytam, hogy néha belemozogjon tettembe és kéjes szakadozó nyögéseiből, folyton le-le csukódó szempilláiból tudtam, közel jár. Ezért a záró ostromban teljesen beengedve ajkaim közé hosszára horpasztottam, hogy az utolsó cseppig kifacsarjam. Részemről viszont ez még csak az éjszaka kezdete volt.

Pihegve hagytam az ágyon feltépve a bőröndömet a síkosítóért, s útközben elhagytam a testemet fedő anyagot, úgy térdeltem vissza hozzá. Pár pillanatra magával ragadta a tekintetem,mert láttam, hogy még mindig levegő után küzd, kiterülve előttem, csapzottan izzadva. Máskor csillogó szemeit pedig elrejtette szemhéja mögött. Nem bírtam betelni vele, birtokolni akartam a testét. Habozás nélkül csorgattam az ujjaimra a zselés anyagból, majd a száját csókolva toltam be az elsőt, mikor tapogatózó kezével buzgón a férfiasságomra markolt. Biztos voltam benne, hogy ezzel fenyeget, hogy vigyázzak rá, különben könnyen megbánom. Elképesztő volt, hogy felvéve a tempót azonnal mozgásba lendült a keze összhangban a csípőjével, és a teste egyre csak követelte a kényeztetést. Szégyentelenül tekergett alattam, és én nyögtem vele együtt a szenvedély dalát. Ekkor döbbentem rá, hogy igazán szükség lenne arra a kamerára, hogy később legalább visszahallgathassam. A második ujjam is hamar besiklott, és kérdeznem se kellett, tudtam, hogy élvezi. Felduzzadt ajkairól áttértem mellkasára kicsusszanva kezéből, nehogy hamarabb robbanjak, ám nem dacolt, egyből átadta magát nekem. Érzékeny mellbimbóját körbenyalva, harapdáltam meg a csúcsokat, hogy az önkívülettől a csípője akaratosan mozduljon fel ismét.

- Kahazu..- nyögte követelőzően a nevem – Kazu! – kiáltott rám megnyalva ajkait, de én csak kuncogtam.

- Jól van kicsi, – Térdeltem fel a lába közé, hívogató meztelen combjaira simítva – jövök már..- Nyomtam markomba a hűs zseléből ismét, mely szerencsére segített ellensúlyozni a felhevültségem. Ám így is elragadt az extázis, mikor összekulcsolva ujjainkat teljesen elmerültem a szűk ölelésében, és a vádliját megéreztem a fenekemen. El se hittem, hogy ezt teszi velem. Nehéz volt megtartani magam miatta, és míg benne lüktettem erősen szorított, nehogy meggondolatlan legyek. Patthelyzetben voltam, de az elmém utolsó kis zugában én is tudtam, hogy nem szabad kapkodnom. Most nem. A nyakát ízlelgetve siklottam a szájáig, lágyan becézgettem és ő kiszabadítva egyik kezét vadul az ajkaira nyomott. Annyira jólesett ez a csók, hogy az sem zavart mikor az arcára tapadt pár hajszála csiklandozott. Át vette a nyelvével az irányítást, és még élveztem is a heves viselkedését, hogy ő vezet. Ellazulva kulcsolta lábát a derekamra szabad utat adva, ezért szó nélkül húzódtam ki lassan, hogy ismét betehessem. Átitatott minden elégedetlen sóhaja, mely csupán a beteljesüléssel egyezett volna csak ki. Harmatgyöngyöző erekciója hasunk közé nyomódva siklott selymesen, s eszemben sem volt a kezembe venni. Ezzel hergelve kényszerítettem őt is, mint magamat, hogy finoman szinkronizáljuk testünk mozdulatait, s felemelkedhessünk, akár a széllel táncoló porszemek. Hiszen tényleg a föld fölött lebegtünk. Imádtam látni az arcán az extázist, amikor hátrább nyomta párnájába a buksiját, hogy hozzám préselje hosszát. Aztán az összes apró nyögése, hangos szuszogása végül lélegzet visszatartva abba maradt, hogy egy utolsó elnyújtott sóhajjal beterítse a hasunkat a forróság. Én pedig követtem a gyönyörbe, mert bárhova követtem volna.

Épphogy lemásztam róla, máris hiányzott a karjaimból, ezért átölelve a szívére tettem a fülem.- Ragadok. – Közölte elhaló hangon.

- Ne aggódj, én is. – csókoltam egy minutumra a mellkasára - Adj öt percet és elviszlek zuhanyozni.

- Nem valószínű, hogy megtudok állni a lábamon, még mindig remeg. – hebegte. Biztos voltam benne, hogy olyan piros, mint némelyik őszi falevél.

- Ha a nyakamba kapaszkodsz gyorsan letusolom magunk. Persze felőlem így is maradhatunk reggelig feltéve, hogy nem zavar ha meglát Hikaru. – Édes nyüszögéssel jelezte, mennyire utálja most a testvérem, de együtt tudtam vele érezni. Abszolút rosszulesett ebből a békéből kikelni, azonban Sota kedvéért megtettem. Később mikor visszafektettem ugyanúgy helyezkedtem el rajta, és boldogan adtam át magam a másnapnak.

Reggel hasonlóképpen öleltem, kissé mégis változott a helyzetünk. Az öröm azonban csak fokozódott bennem az ajkai érintésére, nem is nyitottam ki a szemem egyből. Óvatos szájrapuszikkal ébresztgetett, és a hangtalan cuppanások között sem mozdította el a fejét. Minden mozzanatát érzékeltem ajkainak.

- Kelj fel – csókolt meg – Kazu, ébresztő – Kihívás nem vigyorogni az újabb és újabb puszikon, mellyel udvarol a számnak. Szeretem. – Éhes vagyok. – Mondta ki a kulcsszavakat továbbnyüstölve a szám, mígnem elmosolyodva viszonoztam a kapott kedvességet. Már fájt az oldalam, ezért estét az enyémhez préselve fordítottam magunkon, hogy ő kerüljön felülre, én meg a hátamra fekhessek. Tetszett, hogy ilyen kicsi az ágy, de egyből felült a csípőmön. – Te mocsok, kijátszottál, hogy kéjelegj én meg majd éhen halok? – Pöckölt a homlokomra tettetve haragját, én viszont elnéző ember lévén a számhoz emeltem a kezét, hogy beleharapjak hosszú ujjába, mire felszisszent.

- Csak kihasználsz, hogy reggelit csináljak. – Méltatlankodtam szórakozottan miközben a combjain pihentettem meg a mancsom. Noha az esti zuhany után felvettünk egy alsót, de azon kívül nem fedte más a testét, így hívogatta a szemeim, hogy legeltessem rajta.

- Kivételesen nem, mert egy szállodában vagyunk. – Emlékeztetett megtámaszkodva rajtam, hogy a földre tehesse a lábait. – És csukd be a szád mielőtt elcsöppen a nyálad. - Fájdalmasan mozgott, de nem jegyeztem meg neki, elég volt, hogy mardosott a bűntudat amiért elvesztettem a fejem. Egyedül ő tudta ezt kiváltani belőlem, ami számomra frenetikus érzés, ám számára talán mégsem. – Hikaru még mindig nincs itt. – Nézett körbe a csendes szálláson.

Erre persze egyből dörömböltek az ajtón.

- Mintha az ördögöt emlegetnénk. Kimondod a nevét és megjelenik. – Hálistennek ez nem egészen igaz, különben a tegnap esténk kudarcba fulladt volna, szóval kifejezetten örültem, hogy most süthettem el ezt a hasonlatot.

- Nem értem miért kell ököllel neki esni annak a szarnak, amikor direkt miatta nem zártuk be. – Forgatta meg szép szemeit felkapva egy pólót kívánatos testére. – Megyek és megütöm.

Az előbbi mozgásához képest nagyon gyors volt, s nevetve kiabáltam utána. – De ne a fejét, mert még hülyébb lesz!

Jókedvemet a csend fogadta, különös nyikkanással, puffanással majd egy ajtó csapódással. Aztán egy idegen hangot hallottam. – Te vagy az új pasija?

Sota elfojtott hangon kérdezett vissza fogai között szűrve a levegőt, és egyből rohantam hozzá. – Ez fáj, miről beszélsz? Ki vagy te?

A szörnyű képre ami a bejáratnál fogadott majd szívbajt kaptam. Rögtön elfogtak az egyre kétségbe ejtőbb gondolatok. Hozzá képest egy fejjel magasabb csávó a nyakánál fogva a falhoz szegezte. - Hagyjuk a süketelést mintha nem tudnál semmit! Hol van?

Észbe kapva szavaira rákiáltottam az idegenre. - El a kezekkel, vagy megöllek! – Figyelmeztettem cseppet sem takargattam az ingerültségem, és már emeltem az öklöm, mire védekezően mindkét kezét maga elé tette, elengedve szerelmem.

Zavartság suhant át a szemein, és hátrébb lépve újra agresszívan kérdezett. - Akkor te dugod? – Ellenben nem tudta folytatni, mert Sota lendületből tökön rúgta, az térdre rogyott, és a kis démon, még ellökte, hogy a feje csapódott a viszonylag keskeny folyosó falán.

Büszkén, a hajába puszilva átöleltem a legféltettebb kincsem, de volt bennem némi hátsószándék, hogy lefogjam, mert féltem, hogy agyonveri, és nem akartam egyelőre menekülni a rendőrök elől. A pasas egyébként érdektelen lenne, de sajnos őt is védik a törvények. – Nagyon megijedtél? Fáj valahol? – Próbáltam elterelni a figyelmét.

Sota viszont dühösen emelte meg a hangját, és hajthatatlanul tolta el a kezem a derekáról tökéletesen pisze orrát felhúzva. - Nem látod, hogy én bántottam? Ugye tudod, hogy pasi vagyok? Nem kell tutujgatnod!

Akaratlanul elmosolyodtam a második kérdésén. – De még mennyire, hogy tudom.

Homlokára csapva mérgesen fordult el, és nem vesztegetett rám több szót, inkább karbatett kezekkel az idegenhez fordult. – Kezdhetsz magyarázkodni! – Örültem, hogy a verekedés helyett a beszélgetést választotta még ha én is szívesebben vertem volna állba.

- Beismerem, nem a legjobban indítottam, de leülhetnénk? – maszírozta fejét a betörő a földön megtámaszkodva a másik kezével, hogy arra helyezhesse súlypontját - Felix Fairy vagyok Angliából. És ti?

- Magadnál vagy? Ez nem egy ismerkedési est! Ennyire beütötted a fejed? Miért rontottál ránk? – Kekeckedett Sota barátságtalanul.

- Nos, aki bérelte ezt a szobát, Hikaru pasija vagy ilyesmije vagyok. Az exe azt hiszem. – Keseredett el mondata végére a fazon, és bár eddig se volt kedvem beljebb hívni, ezek után főleg ki akartam lökni a folyosóra.

– Csak jöjjön vissza... Szóval azért támadtál a páromra, mert a testvérem kihasznált? - Sota elkerekedett szemekkel, döbbenten nézett rám, és némi pír is megjelent az arcán, aztán elkapta tekintetét.

Most rosszat mondtam? Remélem nem akadt ki, hogy tőle még meg se kérdeztem, de egy idegennek ezzel dicsekszem. Ámbár a kezét elvileg megkértem... csak tudnám mi volt a válasza.. Lehet még hülyének tetetni magam? Úgy mintha le se esett volna mit mondtam az imént?

- Túlzás, hogy kihasznált, mert majdnem tíz hónapig voltunk együtt. Mindegy, hosszú. A lényeg, hogy tényleg bocsánatot kérek, de mivel Hikaru öm, – Akadt meg a hangja miközben felállt, mintha gondolkodott volna hogyan fejezze ki magát. Együtt érzek, néha én se találom a bátyámra a szavakat. ­- vadabb az ágyban fogalmam se volt mire számítsak, hogy kivel hozta össze a sors. – Tartotta fel ismét a kezeit. – Lassan azt hiszem tenyérjósnak néz, annyit emelgeti a végtagjait.

– Ah, azt a mazochista seggét! – akadt fenn Sota szeme a plafonon, és a kijelentését képtelenség volt figyelmen kívül hagyni - Kezdem kapizsgálni az álláspontod. – Megrökönyödve néztünk rá Felixel, ám mielőtt még kérdésekkel bombázhattuk volna kitárult a bejárati ajtó, aminek a takarásában voltunk ahogy nyílt, s a hangja megelőzte Hikarut.

- El a farkakkal srácok! Megjöttem!