"- Én? – Biggyesztettem le játékosan ajkaim. Ha ő így, hát én is! – Alig jut a szervezetedbe valami vitamin. – Fogtam le a kezét a következő darab cukor előtt, mielőtt bekapja – Mi van ha beteg leszel ettől a sok szartól? – S lassan a számhoz húztam a mancsát, hogy elhappolhassam tőle legalább ezt az egy falatot.

- Hmm – hümmögött édesen – voltaképpen ez nem teljesen a reggelim, – lépett el, hogy visszatérjen a munkájához – de igen, az esetek 80%-ában gyorskajákon élek.

- Sejtettem.

- Ne beszélj úgy mintha az anyám lennél, nem áll jól...

- So, ne vitázzatok! – Szólalt meg Mark a kassza előtt, ami abban a pillanatban nyikordult fel ahogy kinyitotta. Észre se vettem, hogy itt van. – Te a csarnok környékén laksz valahol igaz? – Rendezgette össze a váltó aprót, hogy átszámolja a pénzt, miközben más témába kezdett. – Az imént értesültem, hogy tegnap valami iszonyat karambol volt ott a hajnali órákban.

- Igen, mondjuk nem láttam, csak hallottam a szirénát otthon. Kijöttek a mentősök, a tűzoltók és a rendőrség.

Sota szemszöge

Kijelenthetjük, Kazu ismét beletrappolt az életembe. Önmagában ez még nem jelentene gondot, de hozta a szélvihart, ami nem csak a port fújja az arcomba, óh neem. Az nem elég neki, még engem is magával akar sodorni.

Könnyebb lenne valahogy megszabadulni tőle...

Tegnap ahogy megláttam a két gyerekkori barátját a kávézóban sejtettem,hogy hamarosan megjelenik ő is, de azt nem gondoltam volna, hogy csalódnom kell magamban miatta. A fekete póló, ami másokat slankít, az ő mellkasát feszesen emelte ki. Mármint nem egy testépítő, de iszonyatosan egybe van. Az eltelt idő alatt bizony látszik, hogy igencsak férfiasodott. Emiatt aztán akadozott a levegőellátásom, és az agyam olyan hibás információkkal látta el a testem ami egyébként eszembe se jutott volna. Egyszóval meg kellett érintenem, bizseregtek érte az ujjaim. Mi több ha tehetem volna még jobban összekócolom a haját...de ő veszélyes! Baszki, sokkal jobb volt amíg csak felszolgáló ruhában láttam! Mert ezt a képet lehetetlen kiverni a fejemből.

Most meg úgy tesz mintha érdekelném. Ennek eredményeképp megszegte azt a kimondatlan szabályt, hogy nem beszélünk a múltat takaró árnyakról, még ha csak a kajálási szokásaimról van szó akkor se. Miért emlékszik ilyenekre? Komolyan mondom nem értem. Mit akar? - Mi közöd hozzá? Azért vagy itt korábban, hogy az idegeimre menj? Mert elég jól haladsz.

- Én? – Hitetlenkedett, de csesztetett tovább. – Alig jut a szervezetedbe valami vitamin. – Leesett tőle az állam ahogy incselkedve rabulejtette a kezem, hogy ne tudjam a számhoz emelni. – Mi van ha beteg leszel ettől a sok szartól? – Elsöprő magabiztossággal ette meg előlem a legfinomabb citromos ízű macit, én meg csak álltam a pillanatban amit befagyasztott.

- Hmm...- Ah, megérintettem a száját. Miért akarom visszalopni amit már rágcsál? Mozdulj meg Sota, mozduljatok már ti béna lábak! – Voltaképpen ez nem teljesen a reggelim, de igen az esetek nyolcvan százalékában még gyorskajákon élek.

- Sejtettem. – Reagálta le, ám miután sikeresen kikerültem a bűvköréből úgy voltam vele mint a többi emberrel. Vagyis ha nem tetszik neki ne foglalkozzon velem!

- Ne beszélj úgy mintha az anyám lennél nem áll jól... - Osztottam volna tovább hangot adva a felháborodásomnak, de Mark leállított, hogy elterelje a szót. 

- So, ne vitázzatok! - Gondolom a vendégek érdekében cselekedett, mert van egy stílusom, ha feldühítenek. Sebaj, úgy is megtapasztalja majd Kazu, csak nyomuljon tovább a hülyeségével. - Te a csarnok közelében laksz valahol igaz? Az imént értesültem, hogy tegnap valami iszonyat karambol volt ott a hajnali órákban. – Na ja, az a baleset majdnem elrontotta a szórakozásom.

- Igen, mondjuk nem láttam, csak hallottam a szirénát otthon. Kijöttek a mentősök a tűzoltók és a rendőrség.

- Mi? A tűzoltók? – Hüledezett Kazu, s ahogy a szemembe nézett elpirult. Na ez már a régi Kazu, pironkodik a buta kérdéseken.. Vagy lehetséges lenne, hogy az angolok máshogy kezelik az ilyen helyzeteket?

- Igen, ha valakit ki kell vágni a kocsiból szükség lehet rájuk. Két utcára van tőlem az állomásuk, hamar kint voltak. – legyintettem – Ha csupán megerősítést akartál Mark, akkor most elmentem szünetre.

- Oké, menj csak. – Kiabált utánam, de valójában nem vártam választ. Elég jóban vagyunk ahhoz, hogy ez a dolog ne okozzon gondot, amúgy sincs bolondokháza.

A hátsó ajtón kilépve egyből előkaptam a zsebem mélyén lapuló cigarettás dobozt. Rituálisan meggyúrtam a kiválasztott szálat, és alig szívtam bele egy slukkot, Kazu ismét előttem állt. - Hát te?

- Cigi szünetet tartok én is. – Feleletére feljebb csúszott a szemöldököm, még soha nem láttam bagózni.

- Nem tudtam, hogy dohányzol.

- Mert nem. – Aha...

- Szóval mit jelentsen ez? – Mosolyogtam rá, mert hát ki tudja. Jobb kesztyűskézzel bánni a bolondokkal.

Váratlanul bal mancsát a dohányos csuklómra kulcsolta, s óvatosan csúsztatta feljebb. Nem ellenkeztem, inkább azon töprengtem, hogy miért fogdossa ennyit a kezem. Eddig legalább megtartotta a halvány határokat. 

Kirázott a hideg, mikor mutatóujjamon lévő anyajegyeimet cirógatta, s elidőzött rajtuk kicsit. Annyira ábrándos volt az arca, ahogy nézte, képtelen voltam elrántani tőle. Kellemesen gyengéden simogatott, és bár először azt hittem a cigimre pályázik mégsem vette el. Mindössze könnyeden magához húzott szabad karjával, hogy a fülembe suttoghasson. -Tudom, hogy live-ozol. - Felemelő volt újra érezni a testét. Forró leheletére a közvetlen közelségével nagyot ugrott a szívem, hiába zártam egyszer kalitkába. Érezhetően ki szeretett volna szabadulni, de nem engedtem neki, a sértettségem nagyobb úr volt. Mégis megremegtem minden porcikámban férfias illatától, és az erősen tartó karjától.

- Tessék? – Próbáltam időt nyerni a regenerálódásra, mert a levegő szikrázott közöttünk, ám észnél kellett maradnom. Az fix, hogy nem követem el kétszer ugyanazt a hibát! Pedig szépen épült már bennem a sóvárgás az ajkai után. Azt hazudtam magamnak mikor lelépett, hogy minden rendben, de üres volt a lelkem nélküle. Az élet egy elérhetetlen oldalát mutatta meg nekem, ami csak álmodozással járt, és köszönöm, de nem kértek többet a fájdalomból. Egyedül hagyott, hát maradjunk is így.

Elhajolt a fülemtől, hogy a szemeimbe nézve lássa reakcióm, és óráknak tűntek a másodpercek, míg a száját lestem ahogy megformálta a szavakat. – Tudom, hogy élőben játszol magaddal.

- Oh, láttad? – Józanodtam ki, ahogy sikerült elszakítanom tőle a tekintetem. Ez az, kemény srác vagyok!

- Igen – Villant meg szemeiben a vágy, talán az emlékre. 

Ugyan fogalmam sincs hogy buktam le, de a tudat végig borzongatott engem is, hogy ilyen hatással voltam rá még mindig. - És mit gondolsz? Milyen volt? – Szívtam bele a cigibe lazán, ám kissé nehezebb volt úgy, hogy az ő kezét is a számhoz kellett emelnem, ráadásul ilyen közel van. Igazán elengedhetne már, mert nem vagyok tisztában a korlátaimmal, hogy meddig foghatom vissza az őrült részem, amelyik a lábai elé vetné a testem.

- Mi- mit gondolok? – Dadogta. Nem hiszem, hogy erre a válaszra számított, de gondolatolvasásból jelesre vizsgáztam. Megvált a mancsomtól.

- Forró volt mi? Tetszett? – Kérdésem még több piros színt vitt fel az arcára, s már-már éreztem a győzelmem felette.

- Hogy veheted ilyen egyszerűen? Te nem titkolod? – Elképedve lazított az ölelésén, ezért tovább bámultam mintha semmit sem jelentene.

- Előtted? Miért kellene? Nem híresztelem természetesen, de az se zavar, ha tudják. – Rántottam meg vállaim, s végre elléptem tőle. Megint én voltam előnyben, míg ő alul maradt. Habár jó kérdés, hogy mit akarhatott ezzel a szembesítéssel...már a szexen kívül. Amibe bele is mennék, ha nem félnék attól, hogy újra többet fogok érezni. A távol tartásához pedig mindössze mantráznom kell, hogy a mesékben élő herceg nem létezik, ő csak az én kriptonitom, mint Superman-nek az a kavics a filmben. Legyengít, de ha nem megyek túl közel hozzá minden rendben lesz! – Aligha hívhatom magam streemernek. – szerénykedtem – Nem mindig ugyanabban az időpontban jelentkezem be, és kizárólag akkor, ha úgy hozza kedvem. Szórakoztat. Szerintem vicces nézni a kommenteket, meg valójában az egész az.

- Perverz. – Kazu halkan az orra alatt suttogott, de meghallottam.

- Bezzeg én nem bírállak, mert néztél! Szóval végül kiderült, hogy meleg vagy, különben nem láttad volna. – vontam le a következtetést - De válaszolj nekem. Melyikünk az elvetemültebb? Aki csinálja vagy aki titkon nézi?

- Nem én..én keresgéltem a neten és.. – Kuncogásomra abbahagyta a hebegést, mérgesen ráncolta össze szemöldökeit, akár egy durcás gyerek. Na ez az ami kell nekem, inkább haragudjon minthogy simogasson.

- Rárántottál igaz? – húztam el féloldalasan a szám – Perverz. – Adtam neki vissza az elbűvölő megszólítást, és eltapostam a cigit, hogy kikerülve őt visszamenjek dolgozni. Hiába tagadná, tudom, hogy így történt, látszik az arcán. Úgy lehet róla olvasni, mintha egy nyitott könyv lenne.

Egészen elememben voltam, s emiatt egy vásott ovis kölyökké változtam. Bosszúért kiáltott mindenem. Mikor a pult mögé jött újra moderálva magát tartotta a tisztes távolságot, viszont már elkésett. – Hé, - szólítottam meg – kipróbálod az új kávéreceptem?

- Neked nem kínos ez egy kicsit? – Ballagott hozzám.

- Mármint, hogy kávét csinálok neked? – Fordítottam hátat, hogy egy-két különlegesebb ízhez nyúljak. Egy kis vaníliás tejhab egy kocka fekete csokival majd megbolondítja. Elmélkedtem, aztán elétettem a kávéscsészét. – Finom lett? Milyen? – Számítón vártam a válaszát ahogy belekortyolt.

- Érdekes, pontosan nem tudnám megmondani mit raktál bele, de édesebb mint amit inni szoktam.

- Hát az a különleges összetevő miatt van. – mosolyogtam teliszájal – Nem vagy rá kíváncsi mi lehet az?

- Na mi? – Kortyolgatta tovább, talán rá akart jönni magától.

- A spermám. – Majdnem megfulladt úgy köpte vissza  a folyadékot, az én szememből meg csorgott a könny annyira tetszett az ábrázata. Ezt megérdemelte! – Legalább te hozzá jutsz némi vitaminhoz, ha már én nem. – Ezzel a karját megveregetve magára hagytam.

Mocsok voltam? Lehet. Sajnálom? Nem. Alig ismerjük egymást, hiába a múlt. Jöjjön akármilyen dumával nem fogom hagyni magam. Köztünk nem lehet semmi. A szerelem másnak való.

Három meghatározó pasi után az életemben megtanultam a leckét. Ő volt az utolsó aki miatt pislákolt bennem bármiféle láng. Hamar vége az érzésnek úgy is, és ha megszűnt a lila köd nála, nálam örvénylő sötétség veszi át a helyét, mely húz le magába. Nem kérek belőle, mert iszonyatosan fájdalmas és Kazu már eljátszotta egyszer a lehetőséget.

Sose abba szeret bele az ember akibe kéne...

Tudom jól, Takeo által bizonyította a sors először. Őt a mai napig jóembernek tartom, csakhogy full hetero. Elsőben nagyon sokat néztem ahogy kosarazik. Minden alkalommal amikor kint játszottak a suli pályáján, és volt lehetőségem rá, én áhítattal lestem azt a hollófekete hajú srácot, aki a fáradtságot nem kímélve rótta a köröket. Pár hónap elteltével a csapattársai el is kezdtek cukkolni, hogy beleestem és meleg vagyok, így híresültem el az akkori sulimban. Takeo azonban kiállt mellettem, hiába volt hetero. A legnagyobb meglepetésemre ő koptatta le a kellemetlenkedők nagy részét, amiért nagyon hálás voltam. Barátok lettünk. Ettől függetlenül nem tölthette velem minden idejét, és kibírhatatlanná vált elviselni a koholt vádakkal teli sértegetéseket. Hát csináltam hozzá alapot. Az, hogy fűvel-fával összejöttem egy-egy éjszakára túlzás, de majdnem megtörtént. Ha már mindenképpen megkapom a pocskondiázást legalább élvezzem ki.

Az első igazi szexpartneremet Naginak hívták, akivel végig mentem mindenen, pettingben azért előtte is volt részem. De a szexre nehezebbnek bizonyult megtalálni a megfelelő embert. Őt egyébként az utolsó családtagom halála után ismertem meg. Mivel akkor már nem szólt az életembe senki. Egy hajszál választott el, hogy beleesek, nagy hatást gyakorolt rám, ám időben rájöttem, hogy milyen. Az is mókás sztori ahogy véletlenül találkoztunk és elvesztettem vele. Emlékszem rendesen frusztrált voltam aznap.

A neten olvasgattam, cikkeket nézegettem, hogy hogy ismerkednek a melegek. A társkereső oldalakat hanyagoltam, mivel a mai napig nem hiszek bennük, főleg, hogy első körben szexet akartam. De tizenévesként nem könnyű a férfiakat hajtani. A lényeg, hogy kiderült van egy liget ahol személyesen lehet „barátkozni". Kecsegtetően hangzott, hogy tetőtől talpig felmérhetem ki lesz az áldozat, hát másnap a nyakamba vettem a várost, meg se állva a széléig. Gyönyörű helyre vitt az utam, tele fákkal, bokrokkal, ösvényekkel. Sose jártam még ott, ezért csak ámultam, a lábam már nem mozdult. A látványtól vagy a hirtelen jött aggodalomtól nem tudom, de komolyan földbegyökerezett a talpam a park szélén.

Nos, azt hiszem pont a határozatlanságom miatt, hogy ott álldogáltam először egy hajléktalan figura talált be. Ilyen az én szerencsém.. Nem hagyhattam magam felszedni – miért tettem volna? – s már dulakodásig fajult a dolog. Mert ő állította, hogy túl cuki vagyok ahhoz, hogy elengedjen, és ki van éhezve egy jó numerára. Nekem viszont felfordult tőle a gyomrom.

- Ember, én nem akarok tőled semmit. – Löktem el, ám felnőtt lévén erősebbnek bizonyult. A szaga felülmúlta a félelmeimet, egyszerűen harapni lehetett a testéből áradó „aromát", és a hányinger kerülgetett, miközben az járt a fejemben, hogy nem akarom ezzel a faszival elveszíteni.

- Akira! – Kiáltott egy fess, idegen férfi felénk, majd odaszaladt hozzám. – Szóval itt vagy.

- He? – Néztem a szemeibe, valamiért nekem magyarázott. Mindenesetre őszintén örültem a jelenlétének, mert a bűzbomba végre elengedett.

- Téged kerestelek – mondta, és a hajléktalanra sandított – Ki ez?

A csavargó bátorsága rögtön elpárolgott. – Őt vártad? Jó tudni, hogy nem tévedtél el. – kapkodta a fejét, hogy merre meneküljön – Hát, nekem még dolgom van. –Ezzel elszelelt.

- Mikor esett utoljára ilyen jól a friss levegő? Van isten! - Sóhajtottam fel hangosan.

- Jól vagy? – Fogalmam sincs ki ez, vagy kivel kevert össze, de megmentett. – Nagi – Nyújtotta felém váratlanul a kezét, és én megzavarodva a homlokomat ráncoltam. 

Nem akartam faragatlannak tűni, egyből elfogadtam a kedves üdvözlést, végül is a hősömet tisztelhettem benne, rettenetesen hálás voltam neki. – Sota.

- Oh, majdnem Akira. Gondolom már rájöttél, hogy csak a pasi miatt hívtalak így. – Mosolygott kedvesen a random névre amit rám aggatott. – Ha esetleg szabad vagy, van kedved meginni egy teát? Annak a szállodának a bár része egész tűrhető, beülhetnénk. – Mutatott a nem messze álló épületre.

Tea? Ja...majdnem sikerült elfelejtenem hol vagyok és miért. Gondolom ez... - rendben van.

Nem sokkal később már egymással szemben beszélgetve ücsörögtünk. Gond nélkül rágyújtott, és viccelődve faggatott a hobóról. Kínomban annyiszor forgattam meg a szemem, hogy szédültem, de az én káromon szórakozott. Valahogy másképp képzeltem el az ismerkedést. Mi több egészen kezdtem rosszul érezni magam az első olyan kérdése után amire választ várt. – Mit kerestél a parkban? – Nem mondhatom el neki az igazságot, hogy kétségbeesetten ki akarok szeretni a legjobb barátomból és nem mellesleg érdekel a szex.. – Hahaha – Nevetett fel a hezitálásomon. – Nyugodtan válaszolhatsz, én se véletlenül sétálgattam. Ne legyél zavarban, a kezedet majd csak később kérem meg, - Kacsintott rám oldva a hangulatot. Ezzel együtt elárulta burkoltan, hogy ismeri a liget titkát, sőt szimpatizál velem. – de nagyon aranyos ez az oldalad.

Szinte önkívületi állapotba kerültem a dicsérettől, nekem még senki nem mondott ilyet őszintén. Összeszedtem egy kevés bátorságot, s magabiztosnak tűnve az asztalra könyököltem. – Érdekelnélek? – Egyszerű szó, mégis nagyon sok bonyodalmat rejt, és persze több opciót, hogy milyen formában.

Nagi pajkos mosolyra húzta ajkait és a kérdésre kérdéssel válaszolt. – Nos, feljebb menjünk egy pár szinttel? - Megindultam, hogy lássa, nincs ellenemre a dolog, és ő csatlakozott. Csupán a szobához érve remegtem egyre jobban az izgalomtól. Most mi lesz? Az ujjaimat tördelve ültem le az ágy szélére, majd eszembe jutott a telefonom. Az mindig eltereli a figyelmem, így elkezdtem nyomkodni. – Minden rendben? – Gombolta ki az ingujját.

- Igen, ez megnyugtat, szóval egész idő alatt nálam lesz. – Céloztam a készülékre, de nem emeltem fel a fejem a játékról.

- Hmm, édes vagy. – Dörmögte a fülembe két kezével oldalamnál felém támaszkodva, és én ránéztem, hogy vitatkozzak a meglátásával, csakhogy tettre készen megcsókolt. Lassú nyelvjátéka jólesően ellazított, de kicsit mégis furán éreztem magam. Rettentően zavarba jöttem, Nagi viszont tudta mit akar ezért gyorsított, aztán levegő után kapkodva vált el tőlem. – Szerintem meg van a szikra köztünk. Csináltál már ilyet másik pasival?

Bólintottam. – Sokszor! – Igazat beszéltem, mert gondolatban tényleg számtalanszor voltam együtt Takeoval. – De ha akarsz valamit csipkedhetnéd magad. – Harsogtam elbizakodottan mintha minden nap ezt csinálnám.

- Ne légy ilyen, - húzott az ölébe azonnal, ahogy mellém helyezkedett – ígérem vigyázok rád.

A többi meg már történelem. Elvesztettem a szüzességem Nagival, akivel aztán többször összejártunk. Voltak olyan pillanatok, mikor azt hittem beleszerethetek, de az alma belülről rohadt, egyáltalán nem volt kapcsolat párti. A hét mindennapjára akadt valakije, ráadásul váltott műszakban. Úgy nevezte, hogy "A" hét és "B" hét, mint az olcsóbb kajáldákban...

A szív kifürkészhetetlen, megtanultam a leckét, és véletlenül se hagynám, hogy az irányítson. Mert mi van akkor, ha valakit csak te ruházol fel azokkal a tulajdonságokkal melyek valójában nem léteznek? Időzített bombát csinálsz belőle, s mivel nem várod, hogy robbanni fog magad mellett tartod. Sose gondolnád, de bármikor tehet egy olyan lépést az illető, amivel áthúz mindent amint mutatott magából, mintha csak egy tollvonás lenne valami jegyzetfüzetben.

Nyilván szarul éreztem magam mikor ez megtörtént anno, s persze a hibákat kerestem. Hiszen biztosan én rontottam el valahol..Vagy legalábbis a hang ezt sulykolta a fejemben. Idővel viszont rájöttem, hogy Kazu az aki nagyon csúnyán elbaszta. Na igen, ez volt ő. A legkiismerhetetlenebb srác az életemben. De ennyi jutott nekünk. A hátam közepére nem kívánom, hogy visszakerüljek abba a letargiába, ha egy nap ismét ballábbal kel fel, és eszébe jut..mit tudom én, mondjuk a helyi cirkusz társulattal elhagyni az országot. Teljesen figyelmen kívül akarom hagyni. Nem kellett volna újra összebarátkoznunk. Ch, még hogy perverz vagyok. Oké, talán egy kicsit, ám szerintem ez még egészséges!

Ilyen és hasonló gondolatokkal teltek a napjaim. Kazu észrevehetett valamit rajtam, mert ha hozzám is szólt óvatosan tette. Tudtam, hogy furdalja a kíváncsiság mitől fordultam száznyolcvan fokot, ellenben semmi kedvem nem volt magyarázkodni. Összetettem a két kezem, hogy Markkal van beosztva, mert így az a pár köztes óra amit együtt töltöttünk még kibírható volt. Egy nap viszont elfogyott a szívószál a kávézóból. Hetente többször rendeltünk mindenfélét az üzletbe, számtalanszor engem kért meg a főnök, hogy adjam le a gépen, csakhogy ezzel úgy voltam mindig, hogy bőven van belőle. Hát, mégse volt. Kazut küldtük érte a sarki boltba, s dohányzás közben figyeltem mikor jött visszafele. Elképesztő látvány. 

Ha próbálok mást bámulni akkor is vonzza a tekintetem a férfi. Annyira, de annyira beletúrnék azokba a napsütötte tincsekbe, hogy forrón öleljen legalább egy éjszakán keresztül, de vissza kell fognom magam a saját érdekemben. Talán rátesz az érzésre, hogy túl keveset live-oztam mostanság. Pedig ott velem volt. Belegondolva jólesően kirázott a hideg, és egy bárgyú vigyor húzódott az arcomra, amint rájöttem mit kell csinálnom az este.

Csakhogy ekkor a semmiből elé ugrott egy alak. Erőszakosan belökte a közeli sikátorba és eltűntek. Ezer dolog cikázott át az agyamon a bizonytalanság miatt. Teljesen kizárt, hogy felszolgáló ruhában rabolják ki, de akkor miért? Ah, de hát nem számít. Félnék kockáztatni, hogy lépjek felé, de meg kell védenem! Ökölbeszorított kézzel ingattam meg a fejem, hiszen nem volt idő arra, hogy tisztázzam mit miért teszek. Egyszerűen csak megindultam a zsákutca felé, hogy utánuk forduljak.