Kazu szemszöge

"- Kazu, jobb lenne ha kevesebbet ábrándoznál. – Förmedt rám gondolataim démona, miközben cicát rajzolt a kávé habjaiba. - Csinálj egy zöldteát!

Természetesen én ugrottam, de a munka nehezebbik része az volt, hogy megtaláljam a kellékeket. Sota kettőt pördülve pakolt elém mindent, hogy finom ujjaival a kezembe nyomja a tea filtert..Megint ámultam. Hamar simított végig tenyeremen velük, mégis megakadt a szemem két pöttyön, ezért röntgen szemeimet elővéve néztem végig rajta. Ha hozzá tartozna az a test, ami leginkább esténként vitt a mennyekbe, tudnék vele mit kezdeni. Soha többet nem streemelne, mert fel se tudna kelni az ágyból.

Sóhajtoztam gondolataimra, elhessegetve a badarságot, de Sota félreérthette, mert grimaszolva arrébb állt. Ennyit arról, hogy felhőtlen a barátságunk. Aznapra elég volt ennyi, hagytam magában fortyogni. Másnap meg szabadnapos voltam, de így jár aki csak duzzog."

Már az este hajtott a felfedezésem. Műszak végeztével rohantam az emeletre, mert egyedül az működtette a gondolataim, az érdekelt, hogy kiderítsem pontosan hol is láttam, vajon melyik ujján a videósnak a pöttyöket. Az applikációtól függetlenül téptem fel laptopom tetejét, hogy hátha találok valami használható felvételt, ám pofára estem, sőt Ő sem jelent meg a megszokott órában. El kellett ütnöm valamivel az időt, hogy ne kattogjak folyamatosan. Úgy éreztem bármelyik pillanatban bejelentkezhet, viszont később sem lehetett hírét hallani az éjszaka folyamán. Emiatt nem tudtam parancsolni a téveszméimnek, elszabadultak. Aggasztott, hogy miért hagyhatta ki a mi kis programunk, de egyedül a csend volt a társam az aggályaim között. Még az is megfordult a fejemben, hogy soha többé nem látom, ami szánalmas. Főleg, hogy valójában nem is őt akartam.

Abszurd lenne, ha a két személy ugyanazzá az emberré olvadna, mert teljesen a függőjévé váltam mindkettőnek. A videós persze csak enyhítette Sota hiányát, de nagyon megfogtak a kecses mozdulatai. Miattuk megint egy férfira vágyik a testem. Vagy ő kell vagy Sota, de lehetőleg mindkettő.. Ilyen beszűkült lenne a világom? Hosszú éveken át sikerült elkerülnöm messziről a jóképű démonokat, akik felfalhatják a lelkem. Mindent megtettem, hogy a csajok lekössék az időmet, még az egyikkel hosszabb távon nyúztuk is egymást, de haza költözök, és rögtön azzal szembesülök, hogy egyszer sem hiányoznak a női idomok. Egyik lány se fogott meg annyira, mint ez a két férfi.

Vérben forgó szemekkel fogtam a fejemet a laptopom felett, már feladtam. A videojátékok se segítettek, amelyekből öt percenként léptem ki, hogy szemügyre vegyem a srác oldalát. A fáradtság óriási súlyként nehezedett rám, ám mire eldöntöttem, hogy aludni megyek, jelzett az applikáció. Az izgalom elöntött a hang hatására, mintha Pavlov kutyája lennék, úgy áradt végig minden porcikámon. Felemeltem a fejem és a képernyőn először egy ágy jelent meg, aztán Ő. Ritka alkalmak egyike, de hangot hagyott a videónak, és nagy örömömre munkának látott. 

Ujjongani tudtam volna több okból is, de inkább figyeltem. Fontos lenne tudnom ki ő. Az jutott eszembe, talán ha hallom a hangját könnyebb lesz beazonosítanom, ergó azonnal emeltem a kezem az erősítőre és száz százalék előtt meg sem álltam. Természetes, a félhangerő szóba se jöhetett! Már csak az arcát kéne mutatnia, az egyből megoldana mindent.

Óh, így igazán zavarba ejtő. Minden lélegzetvétele, de még a háttérben lévő nedves, erotikus hangok is tisztán kivehetőek! Ez majdnem annyira vérpezsdítő, mintha egy szobában lennék vele, már most teljesen felizgatott, de még csak az elején járunk a felvételnek..

Hangos lihegése a kielégítetlenség nemes szorításával jelezte, hogy ideje lenne kiszabadítanom legnagyobb büszkeségem. Csodás teste ismét elvarázsolt, ahogy reagált az odaadó kényeztetésre. Teljesen felkorbácsolt a mozgása, a bőre, egy-egy hangosabb vagy lágyabb nyögése. Be se lehet telni vele. Tökéletesen odaképzeltem amikor néha úgy mozdult a srác, mintha megigazítaná a szemüvegét. Minden Sota felé sodort, és az elsöprő inger az ágyékomban csak gyülekezett az apró „bizonyítékokra". Nem tudtam kiverni a képet a fejemből, hogy ez a test vele végződik. Azok a sóhajok, az a bátran ágaskodó élvezet, az az izzadságcsepp, ami talán az ő piros arcáról hullott, mind kergetett a mámorba.. Vajon milyen arcot vághat a kamera előtt? Francba! Játszik a mellbimbójával, kimondhatatlanul szeretném megkóstolni...mindenhol. Átkozottul szenvedélyes, teljesen megértem a rajongóit. Viszont én legalább az emlékeimből elő tudtam kotorni Sota selymes bőre érintését, még ha az élvezkedő hangja a homályba is veszett az eltelt évek alatt, s ennél a pontnál éreztem, hogy hamarosan be is fejezem. 

Istenem, ez túl vad, hihetetlen, hogy ennyire beindít, noha itt sincs a közelben egyikőjük sem. A kielégülés szélére sodródtam egy álomkép miatt. A srác teljesen megfeszült, látszott, hogy mindjárt elmegy, így az összes érzékszervem visszavonhatatlanul túlcsordult. A borzongás a hátamon mind egy helyre futott, vagy egyből áradt, már mindegy volt. Puszta sóvárgásomra hagyatkozva engedtem, hogy elragadjon engem is az orgazmus, és egyáltalán nem volt bűntudatom. Na jó, némileg, kissé (!) mocskosnak éreztem magam, mert kihasználtam a srácokat, illetve a lehetőséget, de nem hinném, hogy utoljára csinálom ezt.

Nos, igen mélyen tudom, hogy beszélhetek többes számban. Mivel hiába nevezem démonnak az a szemüveges szépség mégis angyali, egyáltalán nem vetemedne ilyenre. Biztosan nem videózna, mert a mostani hozzáállása alapján azt mondanám szerzetesi pályára lépett, de persze tévedhetek. Ah, kezd fájni a fejem. Megint maszturbáltam rá, de nincs lelkiismeret-furdalás...ez beteges, abba kellene hagynom.

A képernyőt bambulva ingattam meg a fejem, kiakaszt a saját viselkedésem. Teljesen elfeledkeztem a kezéről, pedig direkt ezért vártam. Homlokomra csapva mosolyodtam el, s tettem rögtön megbántam a nyilallás után. Mekkora egy idióta vagyok? De várjunk csak, miért nem kapcsolta még ki, ha már végzett? Egy tűzoltó hangja van a háttérben? Ekkor bezzeg egyből elsötétült a kép és megszűnt az összeköttetés. Ez gyors volt. Hajnali öt óra lévén idejét láttam lefeküdni aludni, hogy kettőkor össze tudjak futni a barátaimmal. Két hete itthon vagyok, de azon kívül, hogy a reptérre kijöttek elém nem igazán találkoztunk, max telefonon beszéltünk pár szót. Szóval már előre megterveztem a szabadnapom.

Érzetre egy kellemes, nem éppen pihentető tízperces alvás után a csipás szememet nyitogatva néztem fel az órámra, hogy miért kell nekem szakaszosan aludni, de olyan hirtelen pattantam ki a paplan alól, hogy szerintem a kávézóban is hallották mikor földet ért a lábam. Pontban kettő órakor locsoltam egy kevés hideg vizet az arcomra a fürdőben, amit a hajamra szintén eloszlattam, a könnyebb felfrissülés érdekében. Reméltem, lesz még ideje megszáradni. Úgy vetődtem be a szekrényembe, amilyen gyorsan csak lehetett. A nyakamban még lógott a törölköző, de szinte egyszerre húztam a melegítőnadrágomat fel a pólómmal..elég komikusan néztem ki. A szekrény ajtaján lévő tükörben láttam vissza ahogy a felsőm nyakán keresztül húzom ki a törölközőt. Még mezítláb visszavágtattam fogat mosni, és megkönnyebbülten ráncigáltam magamra a zoknit a cipőmmel, számban a fogkefével, hogy csak pár percet kések. Persze megint hülyeséget csináltam, mert lábbeliben battyogtam végig a fürdő kövein, azonban már a kávé lebegett a szemeim előtt, és alig öblítettem ki a számat, de rongyoltam is lefele a barátaimhoz. Sota a pultban állva meredt rám, mikor intettem Akhasinak és Kaedének, akik szinte előtte ücsörögtek gőzölgő italuk felett. Szerencsésen választottam találka helyszínt.

- Adsz nekem egy hosszú kávét? – Dörzsöltem meg álmosan jobb szemem, és a kiszolgáló felületre könyököltem Sotához. Őszintén mondom, olyan makulátlan volt a pofija, mint a rajta lévő ing. Még ebben az egyszerű felszolgáló ruhában is hívogatóan hatott a teljes jelensége.

Édesen felhúzta szemöldökeit, s kinyúlva felém el kezdte rendezgetni a hajam. – Téged megtéptek? – Eszembe se jutott ellenkezni, annyira finoman érintett, simogatott, mintha nem éppen tegnap sértődött volna meg rám. Kicsit elvesztem az érintésében. Mikor már megfelelőnek érezte az ábrázatom egyből a rendelésemen kezdett ügyködni, így a fiúk mellé huppantam kifújva a felgyülemlett levegőt. 

- Na mizu? – érdeklődött Akhasi – Látom egész jól beilleszkedtél.

- Tényleg, de meg tudnád mondani nekem miért olyan ismerős ez a srác? – Fürkészte a kávégéppel ügyeskedőt a másik jómadár.

- Kaede, ne kezd megint! – Ütöttem vállon, hogy rám figyeljen mielőtt felismeri. – És igen, azt hiszem örülök, hogy újra itt vagyok. Kösz a lehetőséget.

- Mark segített, én csak a rokona vagyok. – legyintett – Mi van Amyvel? Hogy hogy még mindig egyedül vagy itt? – Hangos kérdésére megijedtem. Félve néztem a démont, vajon meghallotta-e, de ugyanúgy pakolta tovább a cukrot a kávémba.

- Mi lenne? Boldogan él kint nélkülem. – Rántottam meg a vállaim miközben izgultam, hogy vágyaim főszereplője egy szófoszlányt se kapjon el, mert közeledett. Egy apró szexi mosoly kíséretében lerakta elém amit rendeltem, s felnézett a barátaimra, de mivel ők nem kértek már semmit magunkra hagyott.

- Én nem így hallottam. Apukádék hajtóvadászatot indítottak ellened.

- Pedig ő tehet róla, kérdezés nélkül akart összeboronálni az egyik üzleti partnerének a lányával, most mondjátok, hogy nem volt jogos. – Fújtattam az emlékre. Sose gondoltam volna, hogy apa támad majd hátba. – Amúgy meg mit faggatok róla, ha tudjátok a sztorit?

- Kazu, miért apukádat hibáztatod? Akkor már négy éve jártatok a csajjal! – Rándult meg Akhasi arcizma.

- Szerintem nem ezzel volt gond.. Mindegy, határozottan viselkedtem, még csak meg se kellett bántanom. Jól jött ki, hiszen rég szakítanunk kellett volna. - És mivel mellettünk lépdelt el Saeki a karjánál fogva húztam vissza, hogy kiiktathassam Akhasit. Mi az, hogy nem velem ért egyet? Kicsit oda akartam szúrni neki.

- Kértek valamit? – Vetett társaságomra egy pillantást a felszolgáló.

- Érdekelne a barátom? – Mutattam az illetőre, aki hirtelen megmerevedett. Saekinek felcsillant a szeme miközben kacsintott, de már nagyon kalimpálóztak az asztalánál ahova eredetileg indult, ezért mosolyogva hagyott ott, nem válaszolt. Még..Éreztem, hogy elértem a kellő hatást, mert Akhasi morcosan szorította össze a száját.. Saeki megérdemli a számát!

- Hikaru mást mesélt amikor megkérdezte, nem tudom-e hol vagy. – Folytatta Kaede, ahol  Akhasi abba hagyta, ezért nem maradt el a gyilkos tekintetem. – De legalább így értem miért kellett sürgősen szállás meg munka.

- Nem beszélhetnénk valami másról, ha már tudtok mindent? Olyan jól éreztem magam eddig. - Sóhajtottam fel miközben Sotát néztem. Azt hiszem jobban alakult, hogy visszaköltöztem, de tagadhatatlanul hiányzik a családom. Ezek ketten meg eszembe juttatták apát, aki miatt leléptem... az az este olyan szürreális volt.

A szokásos családi vacsoránkat töltöttük a Black Swan-ban, ahova nagyobb eseményeken ruccantunk ki és vártam, hogy kinek lesz bejelenteni valója. Apa, anya, Hikaru és még a barátnőm Amy szülei is jelen voltak, természetesen vele együtt. Bűzlött az egész, de hát nekem nem volt mondandóm. Amy tuti nem terhes, arra kifejezetten figyelek, mert a ritka alkalmakkor tabletta mellett gumit használunk. Tehát úgy éreztem jók vagyunk. És egy darabig valóban egész unalmasan zajlott az este. Semmi se történt a laza iszogatásomon kívül. Főleg a jótékonysági estekről beszélgettek, meg a munkáról. Aztán majdnem a harmadik pohár Whiskymnél tartottam, ami elbódított kicsit, ellenben világosan értettem apa minden szavát, és itt indult el a lavina. – Örülnék, ha a családjaink egyesülésével a cégeink is egyesülhetnének. – Kaptam fel a fejem szavaira. Valamiért egyáltalán nem tetszett amit mond, s a párom boldog mosolyára néztem, aki szendén pironkodott. Felgyulladt a vészjelzőlámpa, sőt súlyosbította a körülményeket, hogy Hikaru fancsali képpel állt felettem egy pezsgőspohárral a kezében, aminek az alján két gyűrű volt, majd Amyre mosolygott.

Be akartak húzni a csőbe, ráadásul mindenki be lett avatva rajtam kívül..Nos, kénytelen voltam az egyetlen kiskaput választani. – Hikaru, te és Amy? – Álltam fel rögtön, míg üthettem a vasat. – Miért így kell megtudnom? – Szorítottam karba kezeim. – Ez akkor alakult így mikor majdnem megcsaltam? – Drámáztam, pedig tudtam, hogy a bátyám teljesen más körökben érdeklődik. – Azért mert már egy hónapja alig beszélünk Amy? – Tálaltam ki a többieknek a lányhoz fordulva, mert ezt is jobb ha tudják a családok. – Értem a célzást. Hikaru javára természetesen lemondok rólad. – Bólintottam bíztatóan a lány felé, de már nekem volt kínos a szituáció. – Ha megbocsájtotok én most hazamegyek.

Élből kifaroltam mielőtt a döbbenet ködfátyla eltűnne mind a hat ember fejéből, akik ámulva lestek egymásra. Egyedül a parkolóban szenvedtem meg a kocsival, mert az istenért nem találtam. Aztán nyilván az ellenkező irányba mégis meglett, viszont apa ugyancsak mellette állt.

- Lehet színészi pályára kellene adnom. Mit gondolsz? – Foglalt helyet a motorháztetőn..tehát hosszú lesz.

- Miért szorítottatok sarokba?

- Sarokba? – nevetett fel –Kisfiam, mióta vagytok együtt? Azt hittük erre vágysz.

- Már hogy? – hebegtem - Egyáltalán mikor mondtam én ilyet? – Kiáltottam rá felhevülten. Éreztem, hogy el kell mennem a közeléből, nem akartam megbántani.

- Fiam, - erősített szintén hangján, bár ez kiabálásnak koránt sem volt nevezhető – most visszamész szépen, és bocsánatot kérsz mindenért.

- Én ugyan nem, legalább szóltatok volna. – vettem visszább az indulatból, mégis csak a szülőm – Kérlek apa, vállald a felelősséget, ha már miattad van.

Türelmetlenül a kocsimra csapott, miközben valamiért olyan gondolata adódott, hogy megpróbál betörni. – Letiltatom a családi bankkártyád, maximum haza vagy dolgozni mehetsz.

- Nem vagyok gyerek! – Forgattam meg szemeim, de szerencsére nem látta. Reméltem, hogy feladja, hiszen tényleg volt munkám. Igaz, gyakorlat csupán egy IT cégnél, ám nagyon szerettem.

- Kérj bocsánatot!

Túl sok szót pazaroltam rá, ha ennyiből nem érti, feleslegesen beszélek. Beültem a kocsiba, s megvártam amíg két mérges pillantás között felkel róla. Haza száguldva összepakoltam a cuccaim, hamar rendeltem pár dolgot Kaedéhez ameddig tudtam használni a kártyát, bár a repülőjegyet a sajátomról vásároltam, és leléptem. Valahol fájt, hogy ezt tettem, mert mégis csak az apám, szeretem, de ez tőle is sok volt.

Én soha nem gondoltam köztünk ennyire komolyan a dolgot Amyvel, és hát tényleg az igazat mondtam. Lebuktam, mert mással flörtöltem. Sajnos lehetetlenné vált elnyomni a vágyaim. Kerestem... Tudom, hogy mindig azt a szerelmet kutattam, amit csupán egyoldalúan tapasztalhattam meg. A lány mellett pedig kényelmes volt, de ennyit jelentett. Tényleg szörnyű lehetett neki a kapcsolatunk, mert ki se nyitotta a száját mindent megkapott. Egyszer sem kényszerítettem rá semmit. Talán ezért hál istennek, ő se erőltette rám a szexet. Néha kezdeményezett mindössze, akkor meg már az én reggeli merevedésem is olyan duzzadt volt, hogy bármilyen test megtette volna. Szégyen vagy sem mást képzeltem oda.

Elköltöztem, szakítottunk, és kiráz a hideg a tudattól, hogy ez megtörtént, mikor itt van Sota. Ezt a srácot kerestem mindenkiben. Értelmetlenül próbálkoztam, leutánozhatatlan, mindazonáltal véletlenül sem nő. Hihetetlen, hogy nem talált maga mellé eddig senkit, de ez nekem kedvez. Hat év után sem veszített a csáberejéből, kicsit kinézetre változott, régen nem hordott szemüveget, viszont ugyanolyan sármos, ha nem jobban.

- Kazu igyekezz! – Mászott a képembe Akhasi mire hátrébb dőltem. - Igyad a kávéd, aztán menjünk a pályára, ha már rávettél a kosarazásra minket.

- Ne tegyél úgy mintha te nem akarnál játszani. A földbe döngöllek titeket. – Kacagtam fel, elvégre vicces képet vágott. – A testedzés kell mindenkinek. – Győzködtem.

- Ja, ezt magyarázd annak az elsősnek aki Akhasi mellkasáról pattant le az aszfaltra és úgy esett, hogy begipszelték a csuklóját. - Ó, régi sulis emlékek..sajnáltam szegényt, még én vittem be a gyengélkedőre.

- Balesetek mindig vannak. Vagy gyerekeket szedtetek össze játszani azért mondod? – A poénom után fáradtan hunyta le a szemeit Kaede egy pillanatra, majd ledobta a pultra a fogyasztásunk árát, és meglökött.

- Indulj meg, ott legyen nagy a szád.

Késő estig rohangáltunk a pályán, és külön- külön is megmérettettünk. Az első körökben szórakoztattak a fiúk. Ellenem szervezkedtek, nehogy esélyem legyen nyerni, de egész korán megunták. Olyan jó erős csapatot boronáltak össze akikkel játszhattunk, hogy alig kellett felnéznem, már várta valaki a passzt. A gimis idők újra felelevenedni látszottak. Nyilván nem hagytam abba ezt a sportot az angoloknál sem, de még se volt ugyan az, mint velük dobálózni.

Mivel egy idő után egyre jobban fáradtunk, s elkezdett sötétedni, lassan apránként haza szállingóztak az emberek. Pusztán hárman bohóckodtunk az utcai lámpák fényénél, a csillagok alatt, de király volt a barátaimmal lógni itthon. A kávézó rég bezárt, mire ők szintén bemondták az unalmast, és az esti randevúmnak is búcsút mondhattam a gépnél, ám kellemesen elfáradva hunytam le a szemeimet az ágyban.

Következő nap kilenckor már kipihenten keltem, bár a lábamban volt egy enyhe izomláz, de eljött az idő rádolgozni. Mark átrakott a köztes műszakba, hogy feltérképezhesse mennyit fejlődtem. Előre tartok attól a tortúrától, aminek ki leszek téve, még éhes sem vagyok. Tudom, egy új munka mindig ezzel jár, ettől függetlenül a gyomorgörcsöm nem múlik el, mégiscsak a főnököm, ezért korábban leindultam. Fel akartam készülni lelkileg, lenyugodni, mert a vérnyomásom, azt a szintet ütötte amihez már egyáltalán nem kellett kávé. Na nem azért, Mark mint ember elég jó fej, van egy fogadott kislánya, Mizinek, vagy Mininek hívják. Tehát biztosan türelmes, mégis éreztem, hogy erre most nem alapozhattam. Sota a poharak között rendezkedett érkezésemre és alig nézett rám miközben motyogott egy jó reggelt.

- Te még mindig csak szemetet eszel? – Vontam felelősségre azonnal, hiszen megláttam a kedvenc gumicukrát a pulton. Nincs az a pénz amiért szó nélkül elmennék emellett.

Abbahagyta minden tevékenységét, s tudtam, hogy mondani akar valamit. Nyitotta is a szexisre nyalogatott kiszáradt piros kis száját mély levegőt véve, de csupán kiengedte fáradt sóhaját. – Mi közöd hozzá? Azért vagy itt korábban, hogy az idegeimre menj? Mert elég jól haladsz. – Kapott be incselkedve egy maci alakú figurát.

- Én? – Biggyesztettem le játékosan ajkaim. Ha ő így, hát én is! – Alig jut a szervezetedbe valami vitamin. – Fogtam le a kezét a következő darab cukor előtt, mielőtt bekapja – Mi van ha beteg leszel ettől a sok szartól? – S lassan a számhoz húztam a mancsát, hogy elhappolhassam tőle legalább ezt az egy falatot.

- Hmm – hümmögött édesen – voltaképpen ez nem teljesen a reggelim, – lépett el, hogy visszatérjen a munkájához – de igen, az esetek 80%-ában gyorskajákon élek.

- Sejtettem.

- Ne beszélj úgy mintha az anyám lennél, nem áll jól...

- So, ne vitázzatok! – Szólalt meg Mark a kassza előtt, ami abban a pillanatban nyikordult fel ahogy kinyitotta. Észre se vettem, hogy itt van. – Te a csarnok környékén laksz valahol igaz? – Rendezgette össze a váltó aprót, hogy átszámolja a pénzt, miközben más témába kezdett. – Az imént értesültem, hogy tegnap valami iszonyat karambol volt ott a hajnali órákban.

- Igen, mondjuk nem láttam, csak hallottam a szirénát otthon. Kijöttek a mentősök, a tűzoltók és a rendőrség.

Sziasztok!

Megint eltelt egy hét, és nagyon örültem ám nektek, a csillagoknak és a kommenteknek. :)

Mindig okoztok egy kis jókedvet! Szép hétvégét mindenkinek!