"- Jajj, de nagyon szarul van most, és nem amiatt ami köztetek van, hanem...amúgy.

- Kazu beteg? – Erre már nem válaszolt, mert tele volt a szája, de a vállait megrántva bólintott lassan."

Sota szemszöge

Annyit agyaltam az elmúlt napokban semmire sem jutva, hogy az elmém nehezen tudott elvonatkoztatni a múlttól. Attól, hogy vajon hol rontottam el, vagy miért érdemlem ezt? Százszor visszapörgettem mindent. De válasz helyett csak az üres sötétség próbált magába szippantani. Persze Kazura is gondoltam, viszont próbáltam minimalizálni, mer a szívem szakadt meg érte. Szerelmes vagyok belé, soha nem éreztem ennyire, hogy szükségem van valakire, de mit tehetnék ha csak mérgezem az életét? Valószínűleg nem értene velem egyet, hiszen ő még akkor is küzdött a kapcsolatunkért az érzéseit követve, amikor én már feladtam, és nem hagyta, hogy ellökjem. Azonban sajnos ilyen szinten tapasztaltabb vagyok mint Kazu. Fájdalmas lenne végig nézni, hogy mindenki elhagyja miattam.

Vajon tényleg az élet ilyen rossz? Vagy beleesetem abba a hibába, hogy annyira félek az emberek megítélésétől, hogy én ítélem meg őket és elfelejtettem hogyan kell harcolni? Nos, egy biztos. Nem akarom, hogy ő szenvedjen, és mindent megadnék azért, hogy boldog legyen, és egészséges.

- Hikaru, lassan kifele vezetsz a városból. Biztos tudod az utat a kávézóig? – Érdeklődtem gyanakodva. Ha Kazu beteg gondolom otthon nyomja az ágyat a kávézó feletti lakásában. Legközelebb megajándékozom egy GPS-el a szőkét. Érzésem szerint feleslegesen kocsikázunk ennyit.

- Nyugi, itt vagyunk. – Parkolt le egy szórakozó hely előtt.

- Hol is pontosan? – Lestem ki az ablakon az ismeretlen környékre.

- Tudod Felix itt vár. – Csapta be a kocsiajtót maga mögött mikor már én is kipattantam, és a riasztót is beizzította. – Csak gyere utánam, semmi bajod nem lesz egy kis kitérőtől. Amúgy is fel kéne rázni az életed, mert jelenleg olyan aszott vagy mint egy savanyú uborka. – Juhéj, féltem, hogy unalmasan telik el a nap, alig várom, hogy beljebb menjünk abba a kívülről is kétes helyre..

- Hát, kösz. – Siettem utána, a putriba, ami az első pillanattól kezdve érdekes volt.

Nyilván nem a jó értelemben vett érdekes, kirázott a hideg tőle. Ennek ellenére nyugalmat erőltetve magamra unottan körbenéztem a csehóban. A hely belül omladozott, nem beszélve az áporodott szagról, habár kívülről sem volt bizalomgerjesztő. Remélem csak felvesszük a srácot és mihamarabb lelépünk innen. Mit keres itt Felix? Valahogy nem illett a szórakozóhely a róla kialakított képemhez. A szembejövő asztalnál például mintha összegyűlt volna a helyi horgászegyesület, vagy kőműves brigád, nem tudom, csak mindenkin kantáros nadrág volt. A sarokban pedig egy csaj társaság darts-ozott, akik azt hiszem leánybúcsún lehettek, mert az egyiken menyasszonyi koszorú volt. Ch, igen, én is úgy érzem ez fogja felpörgetni az unalmas életem.

Valószerűtlennek tűt az egész. Felix biztos a munkája miatt van itt. Végülis, rendőr, ki tudja hova küldik szerencsétlent ellenőrzésre. Ez a gyanúm egyre erősebben beigazolódni látszott fejben, miközben pótcselekvésként a kulcsommal játszottam a zsebemben. Hikaru hátrébb vezetett a helyiségben, ahol különböző elszeparált blokkok voltak minimálisan átlátszó függönyökkel elválasztva. A vörös falakról már a vakolat pattogott, de a légies függönyök újszerűnek tűntek azokhoz képest. Egyfajta abnormális misztikumot adtak a térnek az indiai zene mellett. Lassan kíváncsi lennék a tulajdonosra, szívesen megkérdezném milyen elképzeléssel alakította ki. Esetleg valami félresikerült átdrogozott estén született a koncepciót?

- Gyere, ne maradj le! – Invitál Hikaru beljebb az egyik anyagot elhúzva és a szemem kétszeresére dülledt Kazu láttán, mielőtt a kabátjánál fogva visszahúztam a bátyát. Libabőrös lettem az elkapott jelenettől. A falnak vágtam Hikarut elzárva előle a menekülő utat.

Amíg dolgozta fel az elmém a látottakat a másodperc töredéke alatt lassan hajoltam felé, rásimítottam az arcára, hogy ne mozdítsa el a fejét. De mivel egyre biztosabb lettem magamban elég határozottan fejeltem meg. Elborult az agyam, éreztem, hogy ő tehet mindenről. Persze akkora kárt nem szenvedhetett, mert a szemüvegem se repedt meg.

Egészen mélyről jövő düh mozdult meg bennem, amikor láttam a székre ültetett Kazut, ahogy egy faszi táncikálva vonaglik felette. A haját az ujjai közé fűzve húzta a mellkasához, és szinte az ölébe mászva az ágyéka felett tekergette a csípőjét. A józan ítélőképességemet némileg a féltékenységemmel együtt félredobva löktem el Kazutól az embert, aki már távolról sem volt szép darab, mégis iszonyat irigy lettem rá. Nem érdekelt a tetteim következménye, mert ő az ÉN pasim és ha én nem kéjeleghetek vele egy akármilyen visszataszító fószer se tegye!

Kazu szemszöge

- Hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjen? – Csak pislogok ahogy Sota az ölemben fészkelődve felelősségre von. Le vagyok nyűgözve, baromi dühös és a legfurcsább, hogy úgy érzem valójában nem rám.

Hirtelen hoztam meg a döntést, óriási próbatétel lenne az idegeimnek ha egy széken ülne. A jelenet után amit lerendezett nem hagytam neki, hogy máshol foglaljon helyet. Ő sem vitatkozik, hogy arrébb ülne, és ez mindenképpen jó jel. Legalább tudom kontrollálni, hogy ne verekedjen. Kétségkívül azért hiányzott, hogy így öleljem. Finoman kínoz a mocorgásával, viszont túl sokan vagyunk, hogy megvalósítsam a fejemben lejátszódott képeket. Azt hiszem a boldogsággal kézen fogva jár a kanosság.

- Öm, én nem akartam. – mentegetőztem - Azt mondta Felix, hogy itt találkozunk veletek. Majdnem félórát ücsörögtem a söröm felett amikor is bekötötték a szemem hátulról. Visszagondolva szerintem a műsor része volt, hogy ne tiltakozzak, bár hallottam, hogy hangosan szuszog körülöttem valaki. Mielőtt jöttél, akkor került le rólam a kendő. Semmi sem történt nyugodj meg. A gondolattól rosszul vagyok, hogy rajtad kívül máshoz hozzáérjek, szóval elég nagy előnnyel indulsz. – Ééés igen, zavarban van! - Egyébként, lehet, hogy elakadt a lélegzetem a pasitól és leblokkoltam, de arról a bajsza tehetett, ami szerintem fixen az orrszőre volt. Nem terveztelek megcsalni vagy ilyesmi.

- Sejtettem, hogy nem a vézna pocakos öregember lesz a zsánered, az apád lehetett volna. Nem véletlen fejeltem le Hikarut, éreztem, hogy az ő műve. – Nézett a testvéremre akitől úgyszint várta a magyarázatot. Szerencsétlennek jegelni kellett a homlokán a piros foltot.

- Óvatosabb lehetnél. – Dorgálta meg Felix Sotát.

- Figyi, ha megütöm azt élvezi. Remélem, hogy ezt nem. – Morogta, de a bátyám figyelmét nem tudta magára vonni, mert ő lecsukott szemmel lelte kedvét a jég hűsítő erejében.

– Az oké, hogy a Tündérke bírja, és valahol megérdemli, de a táncosnak egy valag pénz kellett kifizetnem, hogy megnyugodjon.

Kiderült, hogy a párom nehezen nyugszik le, hiába voltak Felix szavai. Olyan lendülettel csapott az asztalunkra, hogy le kellett fognom a kezeit, ezért máshogy öleltem át. Viszont elérte a célját, mert Hikaru rámosolygott a jeges zacskó alól.

- Ne nézz így rám, csak drámai szintre szerettem volna vinni az újratalálkozást. Keresztbe húztad minden számításom, de azért sikerült. Te vagy a herceg, aki megmentette a hőn áhított férfit. – Magyarázta a bolond bátyám, akin remélhetőleg segíteni fog a fejsérülése, mert rontani már nem tud rajta.

- Azt mondtad Kazu beteg!

- Nem, azt te mondtad. Én csupán elejtettem, hogy rosszul érzi magát, ami biztosan úgy volt, mert a stripper faszi őszintén szólva ecetes fokhagymát izzad...Mégis nagyon kelendő, szóval remélem, hogy nem sérült meg.

- Kutya baja édes. – Adott Felix egy puszit párja hajába, aki hálásan adta vissza a szájára.

- Elkísérsz a mosdóba? Meg akarom nézni a fejem. – biggyesztette le ajkait Hikaru – Mi lesz a tökéletes bőrömmel?

- Szép marad, nekem a legszebb. – Léptek le az elszeparált részünkről enyelegve.

Kettesben már nem tartottam Sota habitusától, főleg mert a nyakhajlatomba támasztotta meg buksiját, ezért elengedtem a kezeit, de a derekát továbbra is tartottam.

– Haragszol?

- Kellene? – Kérdeztem vissza.

- Kaede elmondott mindent? – Ölelt meg talán a választól tartva, viszont soha sem lökném el magamtól. Beleborzongtam az érintésébe, és hogy az ölemet nyomja a teste pihe súlya, szana szétakartam csókolgatni, többet akartam belőle, de még nem tartottunk ott. Nem tehettem semmit, mert először meg kellett nyugtatnom lelkileg. A pólója alól kikandikáló bőre így is vonzotta a kezemet.

- Igen, és Hikaru kiegészítette a történetét. - Sota legbelül szeretetre vágyik és akármilyen múlttal rendelkezzen nem az érdekel, csupán ő, a jelen.

- Nincs senki más rajtad kívül, – Szorított magához a vallomása alatt. Én is érezni akarom, hogy itt van, tudom mire gondol. – de nem hiszem, hogy boldog lehetnél velem. – Elutasító szavaitól függetlenül a szívem nagyot dobbant amilyen gyámoltalanul a szemembe nézett.

- Aranyos vagy amikor ostobán viselkedsz.

- Mi van?

- Jól hallottad. Had döntsem el én, hogy boldog vagyok-e. Máskor kérdezz meg nyugodtan. – láthatóan hergeltem, ellenben nem zavart – Egyébként se mondanék le rólad, csupán teret adtam most is. Egy hét után azért ott lettem volna a kapudban.

- Aha, tehát el kell költöznöm. – Tűnődött el, azt azonban nem kell tudnia, hogy erre szintúgy lenne megoldásom. – Fogalmad sincs mit vállalnál velem a nyakadba.

- Ó dehogynem! – Akaratlanul is felvillant, hogy a csodás teste körém csavarodik, és egésznap kényeztetjük egymást.

- A környezetedre gondolj most, ne mindig rám!

- Az elég nehéz. Te teszel egésszé, és ha a környezetemnek ez nem tetszik akkor bekaphatják. Senkinek a kérésére nem vagyok hajlandó félemberként leélni az életem. – feleltem őszintén, s ráharaptam a folyamatosan hívogató pici fülére – Mellesleg ők nem izgatják úgy a fantáziám mint te. – Hihetetlen mennyi erőszak szorult belé. A levezetetlen frusztrációját a mellkasom bánta.

– Persze, szerintem elég lenne ha a szüleid hallanák, hogy bemelegedtél miattam. Egyből meggondolnád magad! És akkor még ott a többi pletyka amivel megkeseríthetnek. Tehát engedd meg, hogy átgondoljam kettőnk ügyét.

Kikacagva rántottam meg a vállaimat. – Teszteljük! - Óriási cuppanóst nyomtam a szájára, és felállítottam mert éppen visszaérkeztek a bátyámék is. Engem nem rázhat le csakúgy, adnia kell egy esélyt a kapcsolatunknak ami igazán még el se kezdődött. – Vigyük haza a srácokat.

- Felőlem, vigyük. – Egyezett bele Hikaru a kijárat felé fordulva.

Szeretem a szüleimet és a családom, ahogy a legtöbb ember. Csakhogy egy idő után saját családot kell kialakítani és ezt olyan mellett akarom megtenni, aki igazán érdekel. Mert az elég gáz ha olyan párt választasz, aki nem viselkedik társként de egynek jó lesz... A csajok mellett volt ebben bőven tapasztalatom. Sotát akarom, és nem érdekel, ha ez a világnak nem tetszik amíg ő mellettem van. Az én démonom jóember bárki bármit mondjon. Fogalmam sincs hogy gondolta, hogy képes lennék elengedni.

A beszélgetéstől egy kicsit jobb kedvem lett. Oké, van bennem egy kis félsz apáéktól, és küzdök a gondolataimmal amelyek a jövőt vetítik elém, de hát ilyen az élet. Nem szándékozom meghátrálni. Segítek Sotának a szüleim által, hogy könnyebb legyen a lelke. Rettenet, hogy helyettem akar megküzdeni a nehézségekkel, és a példa is mutatja, hogy egyedül nem megy neki, mert abba beletörik a bicskája.

Hikarunak egyébként igaza van. Sokat örököltünk a szüleinktől, és hagyták kialakulni a saját személyiségünk. Terelgetnek, de mivel mi is legalább olyan önfejűek vagyunk mint ők nem emlékszem olyan pillanatra amikor megkönnyítettük volna a dolgukat. De legalább megálljuk a helyünk az életben. Ezt többször bizonyítottuk már mind nekik, mind magunknak. Ha dacolunk az nem azt jelenti, hogy nem tiszteljük őket vagy nem bízunk bennük. Egyszerűen csak a saját utunkat járjuk, és a szárnyainkat próbálgatjuk. Mert ha nem tennénk, és már nem lenne aki irányítson, elvesznénk a világban. Természetes, hogy nem akarok csalódást okozni a szüleimnek, de boldog szeretnék lenni és azt hiszem ez megbocsájtható bűn.

Ahogy meglátom a kocsi kormánya mögül a házunk, elfolytok egy halk sóhajt. Sotának nem kell tudnia mi pörgött le a fejemben ez idáig, mert feleslegesen okoznék aggodalmat, hisz tudom mit akarok.

Leparkoltam a feljárón, de Hikaru Felix autójából kiugorva jelezte, hogy ne nyissam ki a garázst, és felém caflatva nyújtotta a kezét.

- Add a kulcsot. Most hívott apa, hogy menjek érte, mert megittak munka után egy sört. – Közli miközben Sota is kiszállt az anyósülésről. – Szórakoztassátok Felixet, max félóra és itt vagyunk.

A ház ajtaja szokás szerint nincs bezárva. Elég jó környéken lakunk, sosem kellett a kulccsal bajlódnom ha valaki itthon van. Maximum éjszakánként reteszeljük be. Az előszobába érve nagyot szippantottam az otthoni illatokból mielőtt elkiáltom magam mint gyerekkoromban, és anyukám pár perccel később, pont mire megszabadultunk a felesleges cuccoktól kilépett a konyhából.

- Ó, hello fiúk! Ezek szerint többen leszünk az asztalnál. – Nézett végig a díszes társaságon.

- Miattunk nem kell fáradnia! – Szabadkozott Sota rögtön.

- Ne aggódj kincsem. – Simogatta meg az arcát szeretetteljesen. – Nekem nem fáradság ilyen jóképű fiatalemberek között tölteni a délutánt. – Kacsintott rá, mire én a kezét leszedve a páromról pusziltam meg az arcán, és érdeklődtem, hogy segítsek-e neki valamiben. A választ sejtettem, de nem örültem, hogy fogdossa Sotát. A legkevésbé feltűnő megoldással szedtem le róla a pracliját.

- Szükségtelen, de ti srácok tegezzetek. – kérte anya – Tudom, hogy már voltál nálunk, - nézett a páromra - ám nem emlékszem rá, hogy ezt megbeszéltük-e. Mint ahogy sajnos a nevedre se emlékszem.

- Sota. – Nyújtotta a kezét.

Felix kézen csókolva köszöntötte a házisárkányt, amire az elolvadt a gesztustól, én pedig csak forgattam a szememet. Most akkor ők flörtölnek? Áh, kit érdekel, amíg nem Sota a kiszemelt.

- Jajj, de mégis van amiben segíthetnétek. – Indult be anya agytekervénye a közjáték után. – A lenti fürdő kilincse mostanában nem akar záródni. Vettem már újat, de tudod milyen apád. Mindent későbbre hagy. Örülnék, ha azt kicserélnétek. Hárman biztos hamar megoldjátok.

- Anya, tényleg most kell ezt? – Sopánkodtam, mert az más ha a vacsorában vagy a terítésben veszünk részt, de ilyenkor barkácsolni?

- Hát, nekem nem gond ha nyitott ajtónál akartok majd pisilni. – Ó, hogy az a szentséges... Imádok itthon lenni.

- Jó, idehozod az újat amíg megmutatom a fiúknak a lenti részt?

Egy győztes mosoly után eltűnt vagy tíz percre, és amikor már a fürdőnél álltunk a szerszámos dobozzal együtt jelent meg ismét, ahol lepakolva magunkra hagyott minket.

- Én még soha sem csináltam ilyet. Szétszedni bármikor szétszedem, de összerakni nehezebb. – Nézett rám Felix, és meglepődésemben felhorkantam.

- Jó csapat lesztek Hikaruval ha összeköltöztök...- írtam le a testvérem kézügyességét – Figyelj, és tanulj, mert csak egyszer mutatom meg. Fogd ezt. – Adtam a kezébe az új kilincset. – Sota, te mennyire vagy otthon ebben? A szerszámokat ismered?

- Ha kell a villanykapcsolót is kicserélem. – mosolygott – Egyedül élek egy ideje, és előtte se volt rajtam kívül más férfi a háznál.

- Jól felvágták a nyelved. – Mormogott Felix.

- Ami igaz, az igaz. – Tárta szét a kezeit Sota, és én eszméletlenül büszke voltam rá, hogy egy ezermester párom van. Biztos, hogy még nálam is többet tud. De miért izgat ez fel benne?

Kétség kívül gyorsan lerendeztük a cserét, ráadásul a funkciójának megfelelően működött az ajtó, ezért megengedtem magamnak egy dölyfös mosolyt miközben összecsapkodva a tenyerem leporoltam. Így kell ezt csinálni. A srácok, mint a kiskacsák a mamájukat úgy követtek ki a fészerbe, hogy bedobálhassak mindent. Kint akartam maradni velük a friss levegőn, de miután Felixet kirázta a hideg, Sota meg már a nadrág zsebében kutakodott, azt hiszem a cigijét kereste, inkább gyorsan betereltem őket a nappaliba. Talán ha pár pillanatot töltöttünk hármasban a kanapén akkor sokat mondok, mert Felix a hasát fogva sietett a wc-re. Állítólag a sör néha meghajtja, de nem bántam, hogy kettesben maradhatok a szerelmemmel. Most legalább közönség nélkül érinthetem, fejben már tudtam is a kifogást, hogy miért fogdossam.

- Éhes vagy haspók? – Nyúltam be a pólója alá, hogy összecsípjem oldalán a bőrt, bár valójában alig tudtam mit.

- Igen. – aztán lejjebb halkította magát – És ne fogdoss, mert bármikor megjelenhet anyukád. – Lökött egyet rajtam, de mivel az ágy szélén ültem, egyből a szőnyegre estem magammal rántva őt.

- Igazad van, jobb ha rajtam fekszel, mintha csak a kanapén simogatnálak. – Nevettem ki, s a hajába pusziltam.

- Héj, meg fognak látni! – Tolta fel magát a mellkasomra támaszkodva, de én még nem akartam kiengedni a karmaim közül, ezért gyorsan magam alá gyűrtem a csípőjére telepedve. Eszméletlen szép volt kipirosodott arca, a haja ami a szőnyegen kócolódott, és ahogy a nyelvével végignyalt az ajkán már mocorgott a nadrágomban férfiasságom. Rég voltunk együtt, de ha nem így lenne is kívánnám.

Kicsit kétségbeesett, látszott ahogy egy pillanatra közénk vetődött tekintete, tisztában volt a helyzettel, ráadásul az ő ágyékát sem hagytam hidegen. De a vágyon kívül némi aggodalom tükröződött vissza a szemeiben. - Ne Kazu, ne csináld! Hagyj békén!

- Te kezdted a játékot! – Mélyült el a hangom, nehéz volt türelmet parancsolni magamra.

- Ne-nem akarok játszani! – Kapálózott, azonban nem tudta kiszabadítani a kezét.

- Csak mert én vagyok fölényben? - A buta kötekedés közben ösztönösen közelebb akartam hajolni, ám egy női hang visszaterelt a valóságba.

- Kazu! – kapta anyám szája elé a kezét – Ezt nem hiszem el!

- Anya, én... - Nos, lehet, hogy tényleg hülye vagyok.

- Engedd el szegényt! Hol tanultad ezt? – Tehetetlenül behódoltam szülőm kérésének, közben lassított felvételben csúsztam arrébb Sotáról. Nekem egyből alább hagyott a nő hangjára a vágyam, ám nem tudtam, hogy az alattam heverő hogy áll a kérdéshez, éppenséggel másra figyeltem. És még most is azon gondolkodom, hogy nem így akartam lebuktatni magunk. – Ne haragudj Sota, pedig mi erőszakmentesen neveltük. – magyarázta anya, aztán ismét rám villant tekintete - Miért kellett lebirkóznod szegényt? Ha nincs Hikaru akkor mással kötekszel? Nálad a verekedés az játék?

- Félreérti...- súgta nekem Sota, aki épp úgy csodálkozott mint én. De anyának jó a hallása, és nem esett le számára, hogy hozzám beszélt.

- Kedves tőled, de nem kell megvédened azért mert barátok vagytok. – Mérgelődött, és mivel Felix visszatért megkérte, hogy figyeljen rám, nehogy rossz legyek. – Ketten csak elbántok a neveletlen fiammal...Mindjárt kész a sütemény amiből Kazu nem kap. Ki kell szednem a sütőből.

Ezt megúsztam.

- Most mi van? Ti miért térdeltek a földön? – Ráncolta Felix a szemöldökét, de mivel megérkeztek apáék már nem válaszoltam.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, anya a két jövevényt faggatta. Közülük is a bátyám barátja került a középpontba, a szórakoztató rendőr sztorijaival. Hikaru vagy apa szintén becsatlakozott néha a beszélgetésbe, mindössze én részesültem a nő szúrós tekintetéből, amikor kinyitottam a szám, és süteményt tényleg nem kaptam. Ezek után nem csoda, hogy nehéz volt előhozakodni a témával ami miatt beállítottunk. De úgy döntöttem teli hassal nyugodtabban kezelik majd a szüleim a mondandóm.

- Kértek még valamit? – Nézett körbe anya, tudtam, hogy eljött az idő.

- Én egy kis figyelmet. – Játszottam a borospoharam talpával.

- Igen? – Adott szót apa, és az összes szempár rám szegeződött, hát nyeltem egyet.

- Azt ne mondd, hogy terhes vagy. – Röhögött fel Hikaru.

- Csöndbe maradnál most az egyszer? – Sziszegtem a fogaim között, aztán mielőtt eszébe jut még valami szellemes előrukkoltam. – Apa, anya meleg vagyok.

- Ó.. – Bólogatott elismerően a bátyám, Felix pedig a kezemre paskolt kettőt bíztatóan.

Anyának természetesen feltűnt a gesztus. – Szóval ez a fess úriember a párod? – Mérte fel Felixet úgy mintha most látná először.

- Nem! – Kapta el felháborodva testvérem a mellette ülő karját. – Nem vagyok hajlandó nekiadni!

- Anya, az én párom Sota. – Adtam egy puszit a fiú arcára, és láttam ahogy apa befeszül.

- Aha, hát kisfiam, már megbeszéltük apáddal, hogy nem szólunk bele a dolgaitokba a családi béke érdekében. Amíg nem verekszel nem érdekel, mit csinálsz a szabadidődben. – Jézusom még mindig vérig van sértve, a nappaliban történtek miatt.

- Hallottad anyád..- engedte el magát apa, valószínűleg úgy döntött ha a sárkány nem csinál belőle nagy ügyet ő se fog – A szexuális életed a te dolgod. Gondolom te se vagy kíváncsi rá mit csináltunk anyáddal tegnap este. De ha így állunk, lehet, hogy kéne csinálnunk még egy gyereket, hogy unokáink is legyenek. – Gondolkodott el anyára nézve, aztán újra rám. – Azért kihúzhatnád magad, ha az asztalnál ülsz!

- Ó ne! – fogta be a fülét Hikaru – Ezt nem akartam tudni, hogy ti még aktívak vagytok!

- Kisfiam, jobb ha tőlem tudod, hogy húsz év múlva is fel fog állni a kukacod, szóval ne csodálkozz. – intette le szülőm a bátyámat – Viszont drágám, hidd el elég nekünk ez a két tökkelütött.

- Anya, ne csináld, jobb volt abban hitben élni, hogy ártatlan vagy...

- Mert minket a gólya hozott.. – Ráncoltam össze homlokom, ez még Hikarutól is sok volt. De úgy döntöttem, ha ezt az akadályt ilyen jól vették jöhet a következő bomba. – Apa, ami a munkát illeti...

- Á, már egy másik projektet viszünk amibe szeretnélek belevonni, az a múlt. Mindenesetre hallgatlak.

- Tessék? – Hüledeztem.

- Tudod milyen gyors a világ. Pár éve a floppy lemez nagy szám volt, de hamar felváltotta a cd, azt pedig a pendrive. - Hozott egy hasonlatot amivel nem lehetett vitatkozni, ám az cseppet sem bolygatta fel az egész életünk, amíg a kutatásunk miatti utazás igen. Hogy jelentheti ki ezt csak úgy?

Habár csupán egy lányt sikerült leszerződtetnünk, apa ehhez is gratulált, a többiekről abszolút nem kérdezett, ezért annyiban hagytam a dolgot. Ha belegondolok nincs min kiakadni, mivel minden jól alakult. Felix és Hikaru boldogok együtt. A családunk újra teljes, kibékültünk. A szüleink rájöttek, hogy felnőttünk, és ideje elengedni a kezünk. És Sota...nos, ő tartogatott még egy kis meglepetést.

Vége a gondolkodási időnek! – Rakta le kezéből kanapéján a teát Sota, amire bekéreckedtem hozzá amikor hazavittem. Értettem mire gondol, és reménykedtem a legjobb ítéletben, hiszen a szüleim sem reagáltak rosszul az akadályra amiből a többi pletyka kiindulhat, nyilván a live-ozásról érdeklődés híján nem esett szó. De mivel kikerült a figyelem középpontjából szerintem nem is fog gondot okozni. - Nem folytathatjuk ezt. – fújta ki gondterhelten a levegőt – Megbízom benned, de amit láttam ma nem esett jól. Meg kell értened, hogy a jelenlegi állapotban a kapcsolatunk se működik.

Hm? Mégis szakítani akar velem? – Ne Sota, de hát most mutattalak be a szüleimnek mint a párom.

- Ennek mi köze van hozzá? – Vette ki a kezemből a bögrét, hogy az asztalra rakja.

- Hát... már nem értem miről beszélsz. – Valóban nem értettem, azt mondja nem működik mégis szemből az ölembe mászott, és erotikusan a száját nedvesítve csusszant egyre feljebb a combomon, hogy minél közelebb legyen az ágyékunk. De itt nem állt le. Ahogy a nyelve az ajkamhoz ért beleszédültem a testemet felemésztő eufóriába. A számat folyton kóstolgató párnácskái miatt tüzesen izzó tekintete eltűnt a pillái alatt. Hangosan szusszanva markolt a hajamba amikor kezeim a fenekére vándoroltak, hogy beleadva mindent viszonozzam az élményt amit nekem okozott. Nehezen váltunk el egymástól, de még mindig forgott velem a világ az ízétől.

- A szexről. Teljesen irigy lettem arra a vén stripperre, talán kicsit féltékeny. Szeretlek, de nem folytathatjuk ezt szex nélkül, mert ugyan megbízom benned, viszont tudom, hogy vannak szükségleteid, mint ahogy nekem is. Szex nélkül így a jelenlegi állapotban, a kapcsolatunk se működik. Márpedig szeretjük egymást szóval mindennél jobban akarlak. Most, és ha te is azt szeretnéd örökre. - Óvatosan bólintottam, a vallomása miatt szinte ezer fokon égtem. 

Ráadásul, hogy meg tud változni ez a pár mondat egyetlen egy szócskától, ha jobban kifejti...

Vége

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben, a történetben is. Mivel hétről hétre haladtam vele, és nem mindig volt elegendő időm el kezdtem kicsit átdolgozni a fogalmazásom, mert azért hagy helyenként kívánni valót maga után.

Őszintén KÖSZÖNÖM nektek a csillagokat és a sok türelmet.

Sajnálom, hogy az utóbbi napokban nem válaszoltam az üzenetekre. Lesz még sztori, de egyelőre csak egy-egy rövidebb lélegzetűvel fogok jönni, mert van mit elrendezni az életemben, kicsit elvonulok. De ígérem még jelentkezek. TÉNYLEG :)