Sziasztok!

Sok mindenre foghatnám a késést, de talán az időjárás és a nagy forgalom miatt történt. Na meg a húgom kutyája megette a házimat. Igen, azt hiszem ez a leghihetőbb... ;) Nézzétek el nekem, hajnal van, és ilyenkor vagyok a leghülyébb! Jaj, és bocsánat a végéért, de...ah, majd legközelebb ígérem! :P

"Se perc alatt magamra kaptam az előző napi nadrágom egy új pólóval. Érdekes volt Kaede beszéde főleg a falmászás miatt is, amit a tegnapi gyerek emlegetett. Utána kellett járnom a dolgoknak. Kitapogattam a zsebemben a kapott névjegykártyát, és miután tárcsáztam kihangosítóra tettem a telefont, hogy haladjak. A fürdőt céloztam meg, hogy gyorsan elviselhető állapotba kerüljek, és betegyem a kontaktlencséimet, miközben leegyeztettem hol vannak éppen. A kisebb hátizsákomba pakoltam a fontosabb dolgaimat, szerintem az életbe nem készültem el még ilyen gyorsan, és máris a bejárat előtt húztam fel a cipőm.

- Hova mész? – Érdeklődött Kaede megkerülve a kanapét, ám nem válaszoltam neki, értelmetlen lett volna. Mindössze végig simítottam a kabátomon, felkaptam a hátamra a fekete táskát és már kívülről rácsaptam az ajtót."

Hikaru szemszöge

Hogy mi történt az elmúlt másfél napban? Őszintén mondom fogalmam sincs, a nagy részét végig aludtam, és el nem lehet mondani milyen jólesett. Ami előtte vagy közbe történt, az számomra már túl zavaros. Vannak emlékképeim, de a kocsma utániak nem állnak össze egy egésszé. Mikor Kazuék leléptek a pubból, mi elmementünk egy szórakozóhelyre táncolni, és végül leszállt a köd. Akár egy film címe is lehetne, de nem az! Ez a valóság, ezért ijesztő! A srácok a szállodában kiegészítették az emlékeim a saját szemszögükkel, ám azzal csak kiakasztottak főleg, hogy mocskosul éreztem magam. Aztán megjelent Sota a megmentőm, és mivel átvette a főszerepet én bevonulhattam a szobámba pihenni, leszarva mindenki mást.

Felháborító, hogy Azumi drogot rakott a piámba! Kaede állítólag nem tudott semmiről, a csaj meg pofátlanul mentegetőzött: „de hát ő csupán egy jó érzést adott".

Csakhogy senki sem kérte meg rá!

Azért „tökéletes barátok" mindketten, mert amint nem találtak a csehóban, haza indultak, ahelyett, hogy megkeresnének, így legalább értük nem kellett aggódnia senkinek...

Ráadásul közel nem voltak olyan rottyon mint én. Nem akarok jobban belemerülni, mert talán nem véletlen hagy ki az elmém, de annyi dereng, hogy kifejezetten boldognak éreztem magam. Hirtelen ismerőst és ismeretlent egyformán, feltétel nélkül szerettem, és ezt meg akartam osztani Felixel, meg anyával. Igen, sokkal inkább haza akartam menni megölelgetni anyukámat, mint ott táncolgatni Kaede unokahúgával, közben nézni ahogy a tesóm legjobb barátja fulladásig dugja a nyelvét egy csaj torkába. Mégis imádtam őket.

Aztán képszakadás, gyomormosás, és Kazu aggódva méreget dühös tekintettel. Ennyi maradt meg a délutánba nyúló hajnalból. Ja, és a folyamatos rosszullét, hol a piától, hol a drogtól, hol pedig az orvosi segítségnyújtástól. Éppen csak az ok változott.

A nap legkellemesebb pillanata viszont, az ágyba jutáson kívül az volt, amikor közöltem Azumival, hogy ne kontárkodjon az életembe, és az arcára fagyasztottam minden érzelmet. Akár csak a gépen a stewardess-nek, mondjuk ő nem tett semmit ellenem. Azon kívül, hogy kidobott mellekkel, rövidke miniszoknyában hajolgatott előttem és illegette magát. Szexi volt meg minden, de neki is ugyan azt a jól irányzott mondatot kellett elismételnem, mint Azuminak.

Meleg vagyok.

Na ennek a két szónak együtt varázslatos ereje van, még az inget is képes volt begomboltatni velük a keblükön. Hazugság ugyan, de tökéletesen hatásos. Sok nőt levettem már a lábáról, ismerem őket milyen csökevényesek tudnak lenni, ha valamit akarnak. Szóval most elsősorban meleg vagyok és csupán mellékesen hűséges. Így mindenkinek jobb. Másfelől büszke vagyok magamra, hogy ezt is megoldottam!

Ah, már megint hülyeségeken töröm a fejem a búbánatos öcsém miatt. És miért? Mert hozzám se szól. Egész úton úgy tett, mintha én ástam volna el Sotát, pedig ilyen meg se fordult a fejemben. Az odáig rendben van, hogy szívtam a vérét, de csak képletesen! Kaede üldözte el, ennek ellenére engem büntet. Nem értem miért nem érti meg, hogy bírom Sotát, nem hiába lett a haverom!

- Megkértem Apát, hogy segítsen a bőröndökkel, gondolom még te sem mész haza. Adjuk be őket a megőrzőbe aztán indulhatsz a pasidhoz. – Hadarta el miközben lerángattam a futószalagról EGYEDÜL a mázsás cuccaimat. A terve tetszett, azonban Felix mérföldekkel figyelmesebb. Habár feleslegesen hasonlítgatom az öcsémhez.

- Te Sotához mész? Mert szerintem jó pont lenne, ha elvinnéd neki a poggyászát. Csak egy tipp. – Amennyire lehetett igyekeztem utána az emberek közt, viszont a táskám műanyag kereke nem akart együtt működni. A lovagias testvérem meg mintha észre se vette volna, véletlenül se segített.

- Három bőrönd lesz a nevemre, de más jön érte. – Adta oda az iratait a lánynak elmagyarázva a dolgokat, aki intett egy férfinek, hogy mozgósítsa magát, s bepakolták a bőröndöket a raktárba. Kazu mindössze ez után válaszolt nekem. – Nem hozzá megyek. Írt SMS-t, hogy időre van szüksége és most ne keressem. – Próbálta egy vállrándítással elintézni, ám a fájdalom tükröződött az arcán. Megértem mivel hiába hívta eddig Sotát, elérhetetlen volt. Szánalmas, hogy mit művelnek ezek ketten egymással. – Akhasival ütöm el az időt reggelig. Holnap meg megyek dolgozni, ott nem tud elkerülni. Hétvégén találkozunk otthon. – Intett, de amint elfordult visszahőkölt. – Addig javaslom húzd meg magad, apával én akarok beszélni.

Valamelyest megszeppentem, noha egyáltalán nem jellemző rám, mint ahogy az se, hogy vigasztalni akarjam, de öregszik az ember. Az rég rossz ómen, hogy Sota időt kért, ezért ezt a témát kerültem, mielőtt olyat mondok, amiért leugrik a hídról. Szívesebben tereltem a szüleink felé a szót, mert ők ketten abba a kategóriába tartoznak amit már mindketten számtalanszor túléltünk. – Figyelj, ne legyél karót nyelt, én se aggódom. Semmi gond nem lesz. Valahonnan örökölnünk kellett ezt a hozzáállást az élethez. A viccességet, jófejséget és a rugalmasságot. – Mosolyogtam rá kitárt karokkal, ám a hátitáskám is lecsúszott a vállamról a bárgyú képét látva. – Már ha magamból indulok ki...

- A kotnyeles viselkedést ki ne hagyd!

- Tch, igaz, téged lehet örökbe fogadtak, azért vagy ennyire....Felix.... – Azon nyomban elfelejtettem befejezni a mondatot, amint megláttam a szexi fejét, ahogy jobbra-balra nézelődik engem keresve. Örültem neki, hogy kijött, bár elég nagy rizikót vállalt, mivel mást beszéltünk meg. Tátott szájjal lestem annyira férfias, magas, laza, és iszonyat jól állt neki az a karján feszülő fekete bőrkabát, amit mintha ráöntöttek volna. Éreztem, hogy a szívem hevesebb tempóra kapcsolt a megszokottnál...talán a magas a vérnyomásom miatt.

Oldalra hajtott fejjel rejtettem el a fülig érő vigyort a képemen, és igyekeztem rendezni a jókedvem amíg észre nem vesz. Kellemetlen lenne ha elpirulnék, ezért óvatosan nagyobb levegő vételekkel lassítottam a szívemen.

- Üdv itthon! – Jött oda hozzánk mikor észrevett, s le sem véve a tekintetét rólam fogott kezet Kazuval.

- Én léptem. – Mutatott testvérem a háta mögé, a kijárat felé, de csak a szemem sarkából láttam, mert állnom kellett a fürkésző tekintetet. Végre a hosszú napok után ismét találkozunk. – Szóval akkor sziasztok! – Húzta el a kezét előttünk.

- Jó, jó vettük! Most mész vagy nem? – Ripakodtam rá, de a fejem az istenért sem fordítottam felé. Mire legyintve otthagyott minket. – Nos, merre megyünk tovább? – Érdeklődtem, s Felixnek felderült az arca a kérdésemre. Olyan édes, talán a jövőben többször kell majd egy-két napos szünetet tartanunk a viszontlátás öröméért.

- Mit szólsz ha megmutatom az új lakásom? – Vigyorodott el kajánul, mire felhúztam a szemöldököm.

- Csak a lakásod? – Magas labda volt, és feldobott a tudat, hogy kacérkodik velem. Véletlenül sem utasítanám vissza az ajánlatát, ha már két csajt ejtettem miatta. Azonban csak leesett amit mondott. – Te ide költözöl? A nyelvet sem beszéled!

- Áthelyeztettem magam, az angolt a legtöbben ismerik, de nem lényeg. Menjünk. – Kapta le a vállamról a táskát amiben az alapvető cuccaimat tartottam, és alig hagyott feleszmélni. Miért költözik ide? Miattam? És egyáltalán hogy csinálja, hogy ilyen jól néz ki? Elfogult lennék? Már miért lennék az?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel küszködtem a járókelők közt lavírozva és akaratlanul is bámultam. Le se vettem a csókolni való tarkójáról a szemem, ámbár tudtam nagyon jól, hogy mindene tökéletes. A gondolattól kiszáradt a szám, s annyira megszomjaztam a válaszok után kutatva, hogy az előttem, lifegő táskám oldalzsebéből kihalásztam a kulacsom. Éppen megszabadítottam a tetejétől mire neki mentem egy gyönyörű nőnek, ezért a víz egy része a ruháján landot. Szerencsére nem a haján, vagy az arcán, mert az elmosódott smink igaz kiemelte volna a kék szemét, de sejthetően nem ilyesfajta arcfestésre vágyott. Mindenesetre az anyanyelvemen olyan szép hosszú káromkodást mormoltam, hogy azt a választékosságot az országban bárki megirigyelte volna. Arckifejezése alapján a nőnek, de még a gengszter kinézetű pasijának se esett le mit hadoválok, sőt Felix is mindössze a hanglejtésem miatt eszmélhetett fel, ám azonnal mellettem termett.

- Te mi a francot csináltál? – Bökött meg kekeckedve a mellkasomon a sebhelyes arcú férfi, s reméltem, hogy nem akar verekedni.

- Várj, - emelte fel nyugtatóan Felix a kezét – félreérted! – Ez meghibbant? Már hogy lehet félreérteni ha lelocsolok valakit vízzel, és még húsvét sincs? – Ő egy tiszteletre méltó Sinto pap. Szentelt víz van nála.

Na neee, egy olyan vallással takarózunk, amelyik az őszinteséget tartja a legnagyobbra. Szerinte beveszi ezt a zagyvaságot? Nevessek vagy sírjak? Ah, talán a legjobb lesz ha maradok a fapofánál, kívácsivá tett.

- Ingben és vászonnadrágban? Nem néz ki papnak. – Akadékoskodott a férfi, ám látszott rajta, hogy hajlik erre a magyarázatra, mert lejjebb vette a hangerejét.

- Ember, a reptéren vagyunk, ilyen ruhában köszöntik a külföldieket. – Magyarázta Felix a tök egyértelműt.

- Legyen, de akkor se kell locsolkodni! - Morgott ökölbeszorított kézzel.

- Nem akart bajt, ez nálunk áldást jelent. Sok gyereket és hosszú boldog életet kívánt a barátnődnek. A vízzel pedig megpecsételte a jókívánságokat. – Hmm, elgondolkodtató, hogy Felix milyen jól tud kamuzni..

Ami viszont felháborítóbb volt, hogy a faszi kitépte a kezemből az innivalóm, - Add azt ide! - és magára locsolta a maradékot. Könyörgöm most ezt miért kellett? Szomjas vagyok!!! Döbbenetemben tátogva erre is találtam pár kimaradt keresetlen szitok szót. Ám velem nem kommunikált a csávó, hiába szórtak villámokat a szemeim. Gondolom azt hitte csak Felix ért angolul, ezért hozzá intézte a kérdését. – Nekem milyen imát mondott ilyen erőteljes mimikával?

A fiú szintén megrökönyödött a sebhelyes csávó együgyű viselkedésén, számára is egyértelmű lehetett, hogy szidtam mint a bokrot, de nem esett ki a szerepéből. Én pedig feladtam, hogy igyak, már csak lefele görbült a szám. Vattát tudtam volna köpni. Azért kíváncsian lestem védelmezőmre, engem is érdekelt milyen jókívánságaim voltak a féleszű vízpocsékoló felé. – Ömm, hogy a nő akit szeretsz örökké hűséges legyen egy hosszú, boldog eredményes életben.

A gengszter arc felvidulva köszönte meg, Felix pedig elnézést kért tőlük, hogy folytathassuk a szent utunk....a parkolóban álló kocsihoz.

Bár nehéz volt megszólalnom a szájszárazság nem segített, ám mosolyogva biccentettem Felixnek. – Menő voltál, ezért kedvellek. De szomjan fogok halni!

- Bármikor megvédenélek. Amúgy mit mondtál? - Nyitotta ki a kocsi ajtaját, hogy az anyósülésről kivegyen egy ice teát, nekem meg úgy csillant fel a szemem rá, mint aki hónapok óta nem ivott.

- Nem akarod tudni. – Csóváltam meg a fejem nevetve, és végre enyhítettem a torkom sóvárgását.

Felix lakása rettenetesen jól nézett ki. Modernül be volt bútorozva, és pár növény is helyet kapott, szóval igazán otthonosnak volt mondható annak ellenére, hogy hasonló mérettel rendelkezett mint Sotáé. – Honnan? Hogy ilyen gyorsan? – Nyökögtem, mert az ámulattól nem nyertek értelmet a szavak, hiába raktam egymás mellé őket.

Felix helyet foglalt a babzsákon velem szemben mint aki nagy vallomásra készül, és ahogy a térdére könyökölt, úgy fektette tenyerébe az arcát. – Ugyebár rendőr vagyok. – kukucskált ki az ujjai között – Ezt a szolgálati lakást fél nap alatt elintézték nekem, semmit se kellett tennem. Rosszabbra számítottam, de láthatod. – mutatott körbe - És nem akarok megsértődni ezen, de kicsit mintha örültek volna neki, hogy ide kérettem magam.

- Te tényleg neheztelsz rájuk? – Térdeltem le elé, a combjaimra helyezve a kezem. Amióta találkoztunk az ajkaira vágyok, de a büszkeségem nem engedi. Viszont ebből a távolságból, lehet, hogy rájön mit szeretnék elérni.

- De elvileg jó nyomozó vagyok! – Csapott a térdeire. Hát ilyen hisztisnek még nem láttam, szóval kezdtem érteni a főnökeit.

- Talán szükségük volt itt is valakire és önként jelentkeztél. – próbáltam felvidítani - Egyébként is mit számít, ha elérted a célod? – Suttogtam a számat rágcsálva, s mikor a tekintete párnácskáimra siklott megborzongtam, hogy az ujjai követték. Két ujjával szabadította ki ajkamat fogaim rabságából. Közelebb hajolva egy apró érzéki selymes csók után ráharapott, előre húzva megszívta, és ahogy elengedte cuppanva, a bizsergő felületre siklott a nyelvem. Ajkam fémes ízére kirázott a hideg a vágytól, mert amilyen őszinte csodálattal nézte a művét, tudtam, hogy ennyinél nem állunk meg. – Mit csinálsz? – A hangom lágy volt, haragnak nyomát se mutattam, egyáltalán nem akartam kérdőre vonni, csupán felizgatott.

- Finom vagy. - Széttárt lábakkal csúszott le a babzsákból a combomra, s mivel a csípőmre helyezkedett végül meg kellett támasztanom magam hátul a karjaimon. Fájdalmasan realizáltam, hogy farpofáimba nyomódott a sarkam a súlyától. A parkettát pedig hiába borította szőnyeg a lábfejem nekifeszült. Ám olyan közelről csodálhattam a vonásait, hogy mindez elenyészett. Egyébként sem vagyok porcelánból. A fájdalmam viszont főleg akkor enyhült igazán mikor vadul megcsókolt, s megéreztem a nyelvét a számban. Egyik kezemet a tarkójára vezettem és arra koncentráltam mit művel a nyelvével. Sóhajtva nyögtem puha párnácskái közé ahogy megemelte magát. Kigombolta a nadrágját, és én ezt az alkalmat használtam ki, hogy kiszabadítva a lábaimat magamra húzzam a padlón. Egész testét bevetve simult hozzám, s szó szerint éreztem, hogy beleszédülök a csókjába. Arcomat súroló szapora légvétele égetett, ám nem kellett könyörögnöm a folytatásért. – Akkor jó étvágyat nekem! – Lehelte a nyakamra, és a nyelvével vékony nyálcsíkot húzott a kidomborodó izmon, míg a nadrágom szélénél kutakodó keze fokozta a vágyam. – Nagyon kívánlak Tündérke! – mormolta - Ajánlom, hogy ne fogd vissza a hangod alattam! – Könnyűszerrel gombolta ki a gyötrő vággyal átitatott anyagot, és miután több helyet kapott merevedésem megdicsérve nyögtem fel a szabadságérzetre, miközben a fogai nyakhajlatomat karcolták. Olyan közel volt a füle, vétek lett volna nem belenyalni aztán a porcra harapva élveztem ahogy összedörgöli a férfiasságunk.

- Oh baszki! – Szusszantottam és a kellemes hidegrázás végig futott a testemen, a pilláim pedig ezzel egyidejűleg csukódtak le. Hogy mennyire hiányzott már ez!

- Na, – Kuncogott rajtam szórakozottan, s rögvest a lábaim közé térdelve tolta felfele a pólóm, hogy az ajkait végig húzhassa a bőrömön suttogva – ne beszélj csúnyán, nem áll jól. – Dugta ki a nyelvét, hogy a szemembe nézve megnyalja a mellbimbóm. Az élvezetes érzésre a csípőm magától lendült fel, amiért szándékosan incselkedve a fogai közé vette az érzékeny felületet, és erősebben megcibálta.

- Ssszz, kapd be! – Ripakodtam rá engedetlenül felszisszenve. Sejtettem, hogy ezt az alkalmat most ő se hagyná ki, és akár milyen büntetést mér rám, biztos vagyok benne, hogy lesz szex, de ez azért fájt.

- Hmm – mordult fel – ne játssz velem Tündérke, mert ha csábítasz az ötleteiddel, én tömöm be a szád – Adott egy puszit az említett testrészre mielőtt levetkőztetett teljesen meztelenre. Kihúzta nadrágjából a bőrövet, és már készségesen együttműködve kerestem a helyet ahova ki tud kötözni, de Felix máshogy gondolta. – Fordulj meg, támaszkodj az alkarodra, és a feneked told ki, hogy az arcomban legyen. – Kifejezetten élveztem dörmögő hangját azzal a parancsoló éllel, de kivitelezhetetlennek tűnt amit kért, túl magas volt ülő helyzetben. Nyilván azért megpróbáltam a lehetetlent. Kellemes melegség töltött el ahogy felém magasodott, és némi megkönnyebbülés miközben csupasz mellkasához simult a hátam. Tehát ő is levette a pólóját. Elmosolyodtam a felismerésre, mert egy lépéssel közelebb voltunk ismét a gyönyör felé. Kezével nyakamra simított, talán kicsit elmerengve húzta el mancsát a vállvonalamon, s a széles hátizmomon át, majd belemarkolt a bőrömbe. Amint elkezdte érzékien cirógatni a hasamat is a lapockámat csókolgatva, tehetetlen módon nyöszörögtem. Túl lassan haladt ahhoz képest, ahogy a vágy nőtt bennem. Ajkai bebarangolták a hátam minden izmát oda- vissza. A testem kissé feszülten remegett az óhajtól, hogy máshol is hozzám érjen. Akartam, hogy lejjebb csússzon a keze a férfiasságomra, de összeszorított szemekkel minden erőmet összeszedtem, hogy ne szóljak rá, és elszántan tűrtem. Mert bíztam benne, hogy a kínzóm a legjobbat szeretné nekem.

Noha lágyan bánt a kezével ahogy simogatott, egy határozatlan vagy felesleges lépést nem tett. Mintha meg lettek volna koreografálva a mozdulatai. – Utálom, hogy így nem érhetek hozzádh!- A végletekig feltüzelt, és mohón buzdítva a többért nyüszítettem lassan a szenvedély dalát. Hangomra azonban megvonta kezét, csupán a kívánatos ajkai lenyomatát hagyta a hátamon a fenekem felé. Amikoris egy idegen, hideg tárgy siklott fel a combomon, s rögtön odakaptam a tekintetem.

Az öve volt, mellyel libabőrt csalt rám, és szinte már bizsergetett a bőröm olyan szelíden cirógatott vele. Jól ismer, tudja, hogy utálom ha csikiznek, ezért csak fújtattam, hogy kifejezzem nem tetszésem. Szerettem volna nyugodt maradni, de nehéz volt. Viszont a fenének se hiányzott, hogy rosszat mondjak, és csiklandozásban törjön ki a dolog. Elvenné a kedvem még a holnapi szextől is, amíg ő tuti kielégítené magát rajtam. Ha mást nem előttem húzogatná erős kezeivel a mézesmadzagot, attól pedig úgyszint a falra másznék. Francba már vele és azzal, hogy rá tud venni arra amire csak akar!

– Oké, életem, nem fogok túllőni a célon. – Hajolt a fülemhez pár szóra, s végig puszilgatta mögötte a bőrt – Szégyen vagy sem, bevallom nem tudnék neked úgy ártani mint az elején, hogy sírva könyörögj, de mindent megteszek, hogy engem élvezz! Tehát bármi gond van szólsz! Értetted? – A vérem felpezsdült a szavak hallatán. Nem túlzás, ha azt mondom tűkön ültem, de azt hiszem tartozok annyival neki, hogy tisztázzam, kicsit félreért. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenáron igénylem a fájdalmat. Szeretem ha erősen tart, amikor órákig csak rám figyel és már-már kínozva kényeztet, ha kíván, ha tőlem borul el az elméje, és a tudatot, hogy én vagyok az aki megőrjíti. Még ha az egómat nem is kell félteni, ez részemről nem a fájdalomról szól.

Mindemellett tény, hogy jólesik a fűnek is a téli hideg hótakaró után az enyhülés, mikor fellélegezhet tavasszal. Rám hasonlóképpen hatottak a szeretkezéseink, de az újratalálkozás eufóriája szintúgy hatásos. És a tudat, hogy nem akarja elvenni a kedvem a csiklandozással, iszonyatosan boldog, heves bólogatásra késztetett. – Nem hallom, válaszolj! – Morgott rám a ruhaanyagba bújtatott merevedését hozzám dörgölve, mellyel újabb nyöszörgést csikart ki belőlem. S az izgalomtól remegve feleltem. 

– Igen, csak csináld!